Fröbel (1782–1852) élete és kora
Friedrich Fröbel a német romantika jelentős alakja, munkásságában pedig Rousseau és Pestalozzi gondolatainak új életre keltője. A romantika a német felvilágosodás gondo-latkörének olyan jellegzetessége, amelynek írók, költök, filozófusok – úgy mint Novalis, Goethe, Schlegel, Herder és mások a vezéregyéniségei. E művészcsoportok „álma volt kétségtelenül az ember és az emberiség kiképződése saját belső erői révén, az érzéki természet harmonikus átszellemítése és a végtelen világ szabad élvezete a minden iránt fogékony Én révén” (Blättner, 1966. 165. o.). A romantika pedagógiai hozadéka jelenti 1. a nemzet, az állam emberalakító hatásáról való elmélyültebb tudást, 2. a vallás érté-kének újbóli felismerését, 3. a népköltészet magas kultúrába történő beemelését és 4. a klasszikus irodalmi művekben rejlő nevelési lehetőségek felismerését.
Fröbel – egy thüringiai lelkész fiaként – korán elveszti édesanyját. Igen fiatalon tanoncnak adják egy erdészhez, amire később a romantika szellemében így emlékezik vissza: „A természet feltárta számomra sokkal messzebbre hatóan nagy, gazdag lelkü-letét úgy, hogy belőle nemsokára a legmagasabb rendű lény világított felém, melegített át, élt velem” (Blättner, 1966. 168. o.). Rousseau és Pestalozzi, de Goethe is a termé-szettől akarta „ellesni” a nevelés titkát. Rousseau szerint az embernek igazodnia kell a természet rendjéhez, Pestalozzi az emberi szívben keresi a teremtő erőt, Goethe pedig azért fürkészi a természet törvényeit ásványban, növényben, állatban, hogy ezáltal töké-letesedjen önismerete és következtetéseket fogalmazzon meg az emberek nevelési lehe-tőségeire vonatkozóan.
Fröbel – ifjú emberként – sokfelé tájékozódik, hogy életcélját megtalálja, 1805-ben Frankfurt am Mainba kerül, azzal a céllal, hogy építész legyen. Itt megismerkedik Pesta-lozzi egyik hívével, Grunerral, akivel el is zarándokol PestaPesta-lozzi intézetébe. Az itteni élmények hatására megváltoztatja korábbi elképzeléseit és Gruner intézetében tanító lesz. „Végre megtaláltam életem elemét” (Blättner, 1966. 168. o.) írja, és hite szerint nevelni annyit tesz, mint a növendékekkel együtt élni. Ezt 1808 és 1810 között meg is valósítja, amikor is házitanítói tevékenységet vállal. 1813-ban belép egy Napóleon ellen küzdő szabadcsapatba, de egy évre rá 1814-ben már a berlini ásványtani múzeumban asszisztens, ahol a kozmikus fejlődés gondolata foglalkoztatja, és a kristályok szerke-zetében is az emberiség fejlődésének tükrét látja (Blättner, 1966. 168. o.). 1816-ban nevelőintézetet alapít, 1826-ban megjelenteti propagandisztikus jellegű művét „Ember-nevelés” (Menschenerziehung) címmel. 1829-ben Svájcban létesít nevelőintézeteket, de 1836-tól újra Németországban van, és négy évre rá „Általános német gyermekkert”
elnevezéssel egyesületet alapít azzal a céllal, hogy kisgyermekek nevelésére mintainté-zetet hozzon létre. Az ezt követő 12 évben sokrétű szervezői, irodalmi és felvilágosító tevékenységet végez. 1851-ben szabadelvűséggel vádolják, és Poroszországban betiltják a „gyermekkertet”, rá egy évre Fröbel is elhunyt.
11. Friedrich Fröbel és a kora gyermekkori nevelés Fröbel pedagógiája
Fröbel szerint a szellem mint hajtóerő (Trieb) belülről hat kifelé, a természet pedig mint inger (Reiz) hat befelé. Ezek a törekvések a tevékenységben kapcsolódnak össze, „ a belsőt külsőleg kifejezni, a gondolatnak alakot, a láthatatlannak alakot adni. Semmi más lehetősége nincs az embernek önmaga megismerésére, mint saját tevékenysége révén, nincs más lehetősége a maga képzésére, mint egyre finomabban és valódibb módon létrejövő képződmények révén” (Blättner, 1966. 170. o.).
Fröbel pedagógiájának kiindulópontja sajátos panteisztikus ihletésű metafizikája.
Ennek lényege az, hogy Isten, a természet és az emberi világ ugyanaz, egységes belső tartalommal bír és minden életesemény ezen ősi egységbe – mint amilyen az Isten is – való visszatérésre törekszik. Fröbel szerint minden emberi és természeti folyamatban ezek a matematikai viszonyokkal kifejezhető lépések tükröződnek vissza. Ezért neve-lési koncepciójának központi fogalma az életegyesítés (Lebenseinigung) gondolata, ami nem jelent mást, mint törekvését arra hogy harmóniát teremtsen az ember, a természet és az isteni szellem között. Fröbel ezt a harmóniát igyekszik megteremteni a gyermeki fejlődésben (Retter, 1979. 117–118. o.).
A kora gyermekkorral Fröbel különös figyelemmel foglalkozik, mivel a kisgyermek még rendelkezik az eredendő egység isteni teremtő erejével, amely a fejlődés követ-kező szintjein már alábbhagy majd el is elapad. Fröbel a gyermeki létben ezen teremtő erő három megnyilvánulási formáját tapasztalja meg: ez a beszéd, a játék és gyermeki képzelet. A kora gyermekkori nevelés fontosságáról a következőképpen vélekedik Fröbel:
„Az ember elkövetkezendő élete mindaddig a percig, amíg utolsót nem lép a lába, ebből az időszakból meríti mint forrásból minden erejét, és hogy e jövő élete tiszta vagy zavaros, szelíd vagy viharos, csöndesen folyó vagy hullámokat verő, szorgos vagy henye, tevékeny vagy tétlen, tompán maga elé meredő vagy tisztán alkotó, tompán reábámuló vagy világos nézéssel megtekinthető, alkotó vagy romboló, egyetértést vagy viszályt, háborút vagy békét hozó lesz-e és hogy milyen lesz a jövőben viszonya atyjához s anyjához, család-jához s testvéreihez, a polgári társadalomhoz s az emberekhez, a természethez s Istenhez, mindez a gyermek sajátos s természetes hajlamainak megfelelően attól az életmódtól fog függeni, amelyet e korban folytat …” (Fröbel, 1928. 33–34. o.)
Fröbel a kisgyermekek nevelésével kapcsolatban két intézetet tervezett: egy gyermek-gondozást végző mintaintézetet és egy gyermekeket foglalkoztató játékkal fejlesztő inté-zetet. Ezen utóbbiból lett a gyermekkert (Kindergarten), magyarul az óvoda. Fröbel azt olvasta ki a természet megfigyeléséből, hogy a fejlődésnek megvan a maga sorrendje. Aki nem volt igazán gyermek, nem lehet fiú, aki nem volt ifjú, nem lehet valódi férfi. Többek között ezért olyan fontos a kisgyermekkori nevelés, mert „E vállalkozás célja az, hogy eltá-volítson minden bizonytalant és ingadozót és hátrányosan hatót” (Blättner, 1966. 171. o.).
Egy példát is leír arról, hogy hogyan célszerű az óvodai nevelésben a bizonytalan és ösztönös törekvéseket magasabb szintre emelni:
„A gyermekek az óvodában kezdetben folytonosan rugdalóztak. Az óvónő a kedves-kedő dalok közül a rugdolózó dalra tanította őket; ez harmóniát vitt az összevisszaságba, és most már a gyermekek – a rendnek örvendezve – használták lábaikat. A gyermekekkel csak észrevétetni kell a jobbat; magasabbrendű természetük törekszik arra, és azt akarja folytatni.” (Blättner, 1966. 171. o.)
Az óvodából az iskolába való átmenet problémái is tudatosulnak Fröbelnél, szerinte
„Az óvodai képzési fokozat még teljesen kizárja az elvont tiszta megismerést, ehhez csak a következő fokozat vezet el, a közvetítő iskola. A közvetítő iskola átmenet képez a reális tárgyi szemlélettől az absztrakt gondolati felfogáshoz.” (Blättner, 1966. 171. o.)
Fröbel játékelmélete és az „adományok”
A játéknak Fröbel kiemelt figyelmet tulajdonít, amely az ember önmagára találásának eszköze. Szerinte a nevelő mutasson aktivitást a játék szervezésében, de támogassa, bátorítsa a spontán gyermeki megnyilvánulásokat.
„A játszás, a játék a gyermekfejlődés, e kor emberfejlődésének első foka; mert a játék a belsőnek szabad ábrázolása, a belsőnek ábrázolása magának a belsőnek a szükséges-ségéből és szükségérzetéből, amit maga a játék szó is kifejez. A játék az ember legtisz-tább szellemi alkotása e fokon és egyúttal mintája s képe az egész emberi életnek a benső titkos természeti életnek az emberben s minden dologban; a játék éppen ezért örömöt, szabadságot, megelégedést teremt és nyugalmat önmagában s önmagán kívül s békes-séget a világgal. Minden jónak forrásai őbenne nyugosznak s őbelőle származnak; az a gyermek amelyik szívvel-lélekkel, maga-tevékenyen, csöndesen, kitartóan, a testi elfára-dásig kitartóan játszik, egészen biztosan szívvel-lélekkel, csöndesen, kitartóan dolgozó és a mások s maga javát önfeláldozóan művelő emberré fog válni. Vajon a gyermeki életnek nem leggyönyörűbb jelensége-e a játszó gyermek?” (Fröbel, 1928. 33–34. o.)
Fröbel a gyermeki játékokat fejlesztő hatású adományoknak tekintette és ilyen szem-pont alapján hozta létre tipológiáját. További érdeme, hogy a szellemi alapok megterem-tése mellett azon kevesek közé tartozik, akik a gyakorlatban is kifejlesztették a játékokat.
Az első adomány a labda mint a gyermek és a világ „életegységesítésének” eszköze.
A gömb (azaz a labda) az az ideális forma, aminek elérésére egész életünkben törek-szünk, de ez sohasem lesz tökéletes. Az ide-oda mozgó, gyapjúból készült színes labda, hol repdeső madárként, hol ugrándozó kiscicaként vagy éppen a földön húzott kocsi-ként jelenik meg a kisgyermek számára. Fröbel példákon keresztül érzékelteti a labda-játékban rejlő lehetőségeket:
„A zsinórra függesztett labda ide-oda mozog a gyermek kezében – pim-pam, pim-pam – tik-tak, tik-tak – ide-oda, ide-oda – mondja közben az édesanya. Már ez az egészen egyszerű hanggal kiegészített játék lehetővé teszi egyfajta változás megfigyelését. Látod gyermekem – ide-oda – mozog a labda!
Zsinórral szépen lassan felemeljük majd leengedjük a labdát: fel és le, fel és le! ….
Hosszabb zsinórral szépen lassan húzogatjuk a labdát: las-san, las-san!...
Rövidebb zsinórral viszont gyorsan: gyor-san, gyor-san! …
A labdát pattogtathatjuk is egy lapos felületen – közben azt mondjuk – Labda gyere csak a gyermekhez! – Jön is a labda! – Fogjuk meg a labdát! – Leesett a labda! – Hozd ide a labdát! – Keresd meg a labdát!
Az édesanya vigye oda a gyermeket, ahol a labda fekszik, hogy a gyermek vehesse azt fel. Általában ügyelni kell arra a testi és a szellemi fejlesztés során, hogy ha a gyermek történetesen a földre dobja a labdát, akkor ő maga vegye azt fel. Amennyiben még túl kicsi ahhoz, hogy magától a labdáért menjen, akkor emeljük fel és vigyük oda. Mindenesetre fontos, hogy a tetteinek a következményeit már e legkorábbi időszaktól kezdve érezze, hogy tapasztalata arról, hogy a következmények hatását neki kell elviselni. e. Tehát arra
11. Friedrich Fröbel és a kora gyermekkori nevelés kell törekedni, hogy a gyermeki tapasztalatok rögzüljenek is a maguk összefüggés rendsze-rében a következményekkel együtt.” (Fröbel, 1963. 27. o.)
A második adomány: a gömb és a kocka. Ameddig a labda a maga formálhatósá-gával egyfajta kiindulópont a gyakorlásához, addig a gömb és a kocka az anyagi világ felé vezető utat nyitja meg. Mindkettő közös tulajdonsága, hogy súlya van, görgetése hangot ad. A guruló gömb labilitásával szemben, a kocka stabilabb, sarkos. A gömb és kocka között átmeneti forma a henger, amelyik labilis és sarkos elemekkel is bír.
A harmadik adomány: a tér minden irányában megosztott, a kocka feldarabolásból keletkező 8 kisebb kocka.
A negyedik adomány: a kiinduló forma kockája 8 egyforma hasábra van osztva.
Az ötödik adomány: a kiinduló forma kockája 27 kisebb kockára van osztva.
A hatodik adomány a negyedik további osztása.
A hetedik adomány az ötödik további osztása.
A nyolcadik pedig a hetedik további osztásából keletkezik.
Fröbel az „adományokat” négy sorba rendezi: 1. a labda a kiinduló forma, 2. a golyó, a kocka, a henger és a kúp, 3. a kockaformájú játékrészek, 4. a téglaformájú (hasáb)alakú játékok.
Az alábbi összegző jellegű táblázat a fröbeli életmű teljessége alapján szemlélteti a kora gyermekkori „adományok” rendszerét.
A) játékok az édesanyával, mondókák, dalok B) adományok
Megosztási
műveletek I. Játék különböző formákkal a) labda – 1. adomány
b) golyó és kocka, henger és kúp – 2. adomány c) kristályformák fából – a 2. adomány kiegészítése d) osztott formák
Összekapcsolási műveletek
átformálni szétszedni 1) osztott kockák – 4 formában – 3–6. adomány
2) osztott golyó, henger és kúp forma (tervezett adomány) felépíteni szétvágni II. Játék különböző felületekkel
b) kövecskék, gyümölcsök, egyedi dolgok, homok, gyöngy átadni fűzni C) mozgásos játékok
Játékudvarok létesítése
1. táblázat: A fröbeli játékelmélet részletei (Hoffmann, 1967. 133. o. alapján)
A fröbeli játékadományok tehát egy olyan tanulási folyamat elemi anyagai, amelyben és amely által a gyermek világa fokozatosan mint tapasztalat strukturálódik. A fröbeli adományokat – a korábban leírtak alapján – nem is játékszernek, hanem fejlesztő eszköznek kell tekinteni (Tészabó, 2003. 21. o.). Fröbel munkássága több hullámban vált ismertté Magyarországon. Szabó Endre a gyöngymunkával egészítette ki. Az építőszek-rény és különösen a kőépítőszeképítőszek-rény a középosztály gyermekszobáiban is megtalálható volt (Tészabó, 2003. 22–23. o.).
Felhasznált irodalom
Blättner, Fritz (1966): Geschichte der Pädagogik. Quelle&Meyer, Heidelberg.
Fröbel, Friedrich Wilhelm műveiből (1928) Ford. Petrich Béla, Budapest.
Fröbel, Friedrich (1963): Fröbels Theorie des Spiels. Blochmann, Weinheim.
Hoffmann, Erika (1967): Fröbels Beitrag zur Volkserziehung.
Retter, Hein (1979): Spielmittel. Handbuch zur Geschichte und Pädagogik der Spelmittel. Beltz Verlag, Weinheim és Basel.
Tészabó Júlia (2003): A gyermekjáték a 19–20. század fordulóján. Pont Kiadó, Budapest.