A Bölcsődék Napját minden évben április 21-én tartjuk hazánkban, annak tiszteletére, hogy 1852. április 21-én nyitotta meg kapuit a Pesti Első Bölcsődei Egylet által létreho-zott első magyar bölcsőde.
Az első bölcsődéket az ipari forradalom első hullámának végén, a XIX. század közepén hozták létre Európában. A gyári nagyipar kialakulásakor a növekvő munkaerő kereslet a férfiak mellett a nőkre is kiterjedt. A bölcsődék létesítésére a női munkaerőt foglalkoztató iparágak üzemeinél merült fel az igény.
Európában a bölcsőde alapításának gyakorlata Párizsból indult el, Francois Marbeau 1844. november 4-én nyitotta meg az első bölcsődét. „La Crèche”-nek nevezte el, a csecsemő Jézus „jászolbölcsőjéről”. A berendezése 12 bölcsőből, néhány székből és egy feszületből állt. 2 hetes kortól 3 éves korig a párizsi munkások gyermekeinek adott otthont reggeltől estig. A nagy igény miatt az állam is pártfogolta a kezdeményezést, így gyorsan szaporodtak a bölcsődék. 1852-ben Párizsban 18, Franciaországban 400 bölcsődét tartottak számon (Nemes Takách Erzsébet, 2009).
Franciaország példáját követte Belgium, ahol egy Brüsszel melletti községben
„Créche – Ecole – gardienne” néven már 1846-ban felállítottak hasonló intézményt.
Majd következett Anglia, Dánia, Olaszország és Németország is. A szomszédos Ausztri-ában, Bécsben alapították az első bölcsődét 1849-ben „Krippe” néven.
Az iparosodó Magyarországon kezdetben a szociálisan nehéz helyzetben lévő családok nőtagjai kényszerültek arra, hogy munkát keressenek.
A hazai bölcsőde lelke és motorja Majer István katolikus pap volt. Ő a magyar bölcsődeügy első szaktekintélye. Mecénások között találjuk Hildegarde bajor főher-cegnőt és Forrayné Brunszvik Júlia grófnőt (Hornyák, 2002). Az Első Pesti Bölcsődei Egylet szerepe igen jelentős volt, alapítói között szerepel dr. Tormay Károly főorvos is.
Az első magyar bölcsőde a Kalap utcai (Blechene Hutgasse) bérház földszintjén (ma Irányi utca, az V. kerületben), 3 utcai, 2 udvari szobából, konyhából, fapincéből és padlásból álló lakásban talált otthonra. A bölcsőde alapszabálya biztosította a gyer-mekek számára a napi háromszori étkezést, külön ágyat és edényt, fehérneműt, intézeti ruhát. A gyermekeket 14 napos kortól 2 éves korig fogadták.
Az akkori magyarországi helyzetről egy 1853-as jelentésből a következőket tudhatjuk:
„…kivált a szegény mesteremberek, gyári munkások és napszámosok kisdedeiket vagy egészségtelen lakaikban, sokszor földalatti, setét és bűzös pinczékben a kenyérkereset ideje alatt naphosszat elzárják, vagy munkahelyére magokkal czipelvén, a szegénykéket nap-, szél-, eső-, hideg-, zörgésnek egyaránt kieszik, s így magzataik már csecsemőko-rukban, testben megromolva, vagy elnyomorodva, szép rendeltetésükre alkalmatlanokká, a társaságnak pedig gyakran terhére válnak”
„Mi a czélja a bölcsődéknek?” – teszi fel a kérdést a Vasárnapi Újság egyik 1873-as cikke, amelyben a cikk írója a következő választ adja: „Nem régen egy vidéki lap (Kecs-kemét, 1873 október) a következő tragikus eseményt közölte: „A minap városunkban lakó N.N.-nek 3 fia esett a gondatlanság áldozatául. Ugyanis a szülők hazulról eltá-vozván, a gyermekeket, kik közül a legidősebb is csak 5 éves, a szobába zárták. Ezek
13. Bölcsődetörténet valószínűleg gyufával játszottak, minek következménye az ágynemű meggyulladása lőn, ami meg a gyermekek megfulladását okozta, kik a szoba egyik sarkában földhöz szorított szájjal, halva találtattak… Ilyenfajta dolgok nem tartoznak a ritkaságok közé.
Hogy munkás szülők magára hagyott kis gyermeke bölcsőjében megfullad, vagy más baj éri, hogy szegény földmíves emberek kicsije forró nyári napon a szabad ég alatt, hová magukkal vitték – napszúrást kap, vagy féreg mászik szájába, s belehal –, számtalanszor megesik népünknél (…) Ezen a bajon akarnak a bölcsődék segíteni.”
A Pesti Első Bölcsőde alapszabálya igen korszerű és haladó gondolatokat, szabályokat tartalmazott, kimondta: „Intézetünk feladata, józan és becsületes szülők csecsemőit – míg azok munkáikat végzik – ápolni, tartani és így családi jobblétüket előmozdítani.”
A bölcsődéket látogató gyermekek anyáinak foglalkozása többségében iparos, napszámosnő, kofa, mosónő és vasalónő, szolgáló, takarítónő, házmesterné, varrónő volt.
A XIX. században csak néhány bölcsőde működött a fővárosban, amelyeket közada-kozásból tartottak fenn. 1851 augusztusában, a hírlapokban közzétett felhívásnak szép eredménye volt. Legnagyobb összeggel a városi községtanács jelentkezett, de rend-szeres hozzájárulást vállalt Hildegárd főhercegnő, Forrayné Brunszvik Júlia (az első pesti óvodát alapító Brunszvik Teréz unokahúga), és Nádasdyné Forray Júlia, Brunszvik Júlia leánya. A további támogatók között szerepel Jedlik Ányos, a dinamóelv felfedezője, Morelli Ferenc karmester vagy Heckenast Gusztáv nyomdatulajdonos.
A Pesti Első Bölcsőde, melyet Forrainé Brunszvik Júlia elnökként 12 éven át irányí-tott, az első esztendőben 38 gyereket vett fel és gondozott. Három év után a Kalap utcai intézmény a Kerepesi úton, a Beleznay-féle házban rendezkedett be. 1857 márciusában az Egylet fiókbölcsődét nyitott a „szürke nénéknek” a Terézvárosban. Három évvel később egyesítették a Kerepesi úti és a terézvárosi bölcsődét. 1866-ban az Egylet elha-tározta, hogy önálló bölcsődeépületet építtet, amely 1868-ban készült el a VIII. kerületi Mária utcában, a mai bőrgyógyászati klinika helyén. Itt már 60 gyerek számára biztosí-tottak helyet. Az új alapszabály értelmében kétéves kor helyett négyéves korig vették fel a gyerekeket.
Az alapszabály kimondta: „Szegény, lakáson kívül dolgozó szülők kisdedeit a 4.
évig fölnevelni, s őket a nélkülözés, baj és betegségtől gondos felügyelettel és ápolással megóvni”.
Ebben az időben a nőknek már két héttel a szülés után munkába kellett állniuk, így már két hetes kortól gondoztak csecsemőket négy éves korig. Alapfeltétel volt a buda-pesti lakhely, az anya munkaviszonya és a család szegénysége. A bölcsődében a gyer-mekek teljes ellátást kaptak.
Új bölcsőde létesült 1877 januárjában a józsefvárosi Nagytemplom utcában. Ez az intézmény, melynek terveit Ybl Miklós készítette, ma is bölcsődeként funkciónál. Ebben az épületben, 2002 tavaszán nyílt meg a Bölcsődei Múzeum (Scheer, 1999).
A főváros rohamos fejlődése és terjeszkedése miatt szükségessé vált, hogy a budai oldalon is létesüljön bölcsőde. A főváros által ingyen adományozott telken, a Hadnagy utcában, a régi Tabánban, 1884 májusában nyitotta meg kapuit az első budai bölcsőde.
A millennium idején működő bölcsődék már 200–250 kisgyermek gondozását látták el.
A XIX–XX. század fordulóján 242 gyermek, 1910-ben 324 gyermek ellátásáról tudósít a Pesti Első Bölcsődei egylet zárszámadása.
Az első világháborút követő növekvő csecsemőhalandóság és a csökkenő születés-szám hatására alakult meg 1908-ban, társadalmi érdekvédelmi és segítő egyesületként az Országos Anya és Csecsemővédő Egyesület, ami országosan megszervezte a váran-dósok gondozását és a szakszerű csecsemőgondozást. 1915-ben Országos Stefánia Szövetséggé alakult át, ami állami támogatással országos szervezetté vált (Tigyi, 2011).
1930-ban Budapesten 8 bölcsőde működött, vidéken az alábbi települések rendel-keztek bölcsődei intézménnyel: Balassagyarmat, Budafok (ma Budapest), Debrecen, Győr, Kalocsa, Szentgotthárd, Szolnok, Újpest (ma Budapest).
1940-től az Országos Egészségvédelmi Törvény létrejöttével a Stefánia szövetség megszűnt, s a Zöldkeresztes Egészségvédelem országosan egységesen szervezte e feladatokat. 1949-ben anyaotthonok, csecsemőotthonok, anyavédelmi központok léte-sültek állami irányítással.
A II. világháborúig főleg egyleti és üzemi bölcsődék létesültek. A II. világháborút követően az ötvenes évek közepétől a nők tömeges munkába állásával vált a bölcsődék fejlesztésében az állami szerepvállalás feladattá. A bölcsődék létesítését először a 13.430/1948. számú Kormányrendelet írta elő. A dolgozó nők műszakbeosztásához igazították a bölcsődék nyitva tartását, az állandó férőhelyek számát folyamatosan emelték (Vokony, 2002).
A bölcsődék 1945–1970-ig tartó időszakában, a II. világháború utáni időszakban a nők tömeges munkába állása, valamint az anya- és gyermekvédelem fejlesztésének szükségessége miatt jutott fontos szerep a bölcsődének.
1954-ben jelenik meg először a Bölcsődék Működési Szabályzata, mely máig érvé-nyes részeket is tartalmaz. A szabályzat előírja a gyermekek napirendjét, étkezésével és gondozásával kapcsolatos teendőket, valamint a dolgozók munkarendjét és kötelessé-geit. A bölcsődék nevelő tevékenysége jórészt egészségnevelés, és döntően két irányba hat: a gyermekre és a szülőkre. E komplex feladatot csak megfelelő szakmai felkészült-séggel, hivatástudattal, a gyermekek iránti okos szeretettel rendelkező gondozónő – egymás munkáját egyeztető, és segítő kollektívában – valósíthatja meg a gyermek rendszeres napirendjén belül. A bölcsőde a gyermekek gondozását és nevelését ered-ményesen csak a szülőkkel intenzív kapcsolatban végezheti. A bölcsőde és a család kapcsolatának szervezett formát, a szülők felvilágosításának lehetőséget biztosítottak a beszélgetések a gyermekek felvételekor, bölcsődébe történő beadáskor és hazavitelkor, az összevont- és korcsoportok szerint megtartott szülői értekezletek, a nyílt napok, a fogadónapok és a családlátogatások (Akócsi, 1954). Az 1960–1969-es időszakban már jellemző, hogy a mennyiségi fejlesztés mellett jelentkezik a minőségre való fejlesztés is.
Az 1970-es évektől napjainkig a szociális és a családsegítő funkció megőrzése mellett a család igényeihez való igazodás jellemezi a bölcsődék működését.
Ez a korszak a Bölcsődék Országos Módszertani Intézetének (BOMI) létrejöttétől számítható, amely a bölcsődei nevelés fejlődésének igen dinamikus időszaka. A szociális és a családsegítő funkció megőrzése és továbbfejlesztése, a család vezető szerepének helyreállítása, az együttnevelés szükségességének hangsúlyozása, a család igényeihez való differenciáltabb – de szakmailag alátámasztható – igazodás, a hazai és nemzetközi kutatások eredményeinek a gyermek érdekében történő hasznosítása, a családtámogató szolgáltatások megjelenése jellemzik ezt az időszakot. Új módszertani levelek, szakmai
13. Bölcsődetörténet koncepciók születtek, emelkedett a szakemberek képzettsége, valamint a bölcsődék bekerültek a nemzetközi szakmai vérkeringésbe. A napközbeni kisgyermekellátás külön-böző formái, szolgáltatásai az 1980-as évek közepétől jelentek meg a bölcsődei ellátás mellett, kiegészítve azt.
Összességében elmondható, hogy a kezdeti funkciók megőrzése mellett a bölcsődei gondozás-nevelés a gazdasági-társadalmi változásokat követve, de mindig gyermek centrikusan fejlődött, bár ez a fejlődés soha nem volt zökkenőmentes, hiszen a politikai és szakmai divatirányzatok gyakran kisebb „vadhajtásokat" is eredményeztek.
1985 óta azonban az intézmények és a férőhelyek száma folyamatosan csökkent. A mérséklődés főleg a rendszerváltozást követően erősödött fel, amelynek egyik kiváltó oka a gyermekszám visszaesése, a másik tényező a bölcsödét fenntartó önkormányzatok jövedelmi helyzetének romlása, illetve a vállalati szociális intézményrendszer összeom-lása (KSH, 2008).
A bölcsőde egy költséges alapszolgáltatás, ezért a vállalatok és önkormányzatok, mint fenntartók, jövedelmi helyzetük romlása miatt már nem tudták fenntartani.
A 90-es években folytatódó bölcsődei férőhelyszám csökkenés mélypontja 2003-ban volt. 515 bölcsőde működött az országban. A működő intézmények száma 2004 óta folya-matosan nő, ám még mindig kevesebb van belőlük, mint 1990-ben. Az akkori 1003-mal szemben 2011-ben országosan 689 állandó bölcsődét tartottak nyilván 35450 férőhely-lyel, ami a bölcsődés korú gyermekek mintegy 9%-ának ellátására elegendő. 2011-ben a bölcsődei férőhelyek 42%-a Közép-magyarországi régióban, ezen belül 32,8%-a Buda-pesten volt. A legkevesebb férőhely az Észak-magyarországi régióban volt 6,2%.
Az 1997-ben életbe lépett gyermekvédelmi törvény, amely a gyermekjóléti alapellátás részévé tette a gyermekek napközbeni ellátását, melynek a szociális és családvédelmi ágazathoz tartozó intézményei, illetve szolgáltatásai a bölcsődék, a családi napközik, és a házi gyermekfelügyelet. A 2010-es évek óta emellett működik egységes óvoda-bölcsőde, családi gyermekfelügyelet, közös intézményként működő óvoda-bölcsőde, valamint Biztos Kezdet Gyerekház. A napközbeni ellátás koragyerekkori programja közül a Biztos Kezdet Gyerekház olyan innovatív modell, melynek kiemelt céljai között szerepel a hátrányokkal küzdő területeken élő gyerekek esélyeinek növelése, jól-létük biztosítása, a hátrányos helyzetű családok szegénységi ciklusának megtörése, a hátrányos helyzetű családokban élő gyerekek jövőbeni sikeres társadalmi és munkaerő-piaci integráció-jának megalapozása (Langerné, 2012).
2008 óta a bölcsődében folyó nevelő-gondozó munka tartalmát „A bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja” és a bölcsődei módszertani irányelvek, továbbá az egyes intézmények szakmai programjai határozzák meg (Szombathelyiné és mtsai, 2008). A kisgyermeknevelők a bölcsődei nevelési alapelvek szerint – nevelés és gondozás egységének az elve, egyéni bánásmód elve, állandóság elve, rendszeresség elve, fokozatosság elve, következetesség elve – végzik szakmai munkájukat. A bölcsődei nevelés-gondozás feladatai az egészséges testi fejlődés támogatása, az érzelmi fejlődés és szocializáció segítése, a megismerési folyamatok fejlődésének elősegítése (Lajtai, 2012).
A bölcsődék szerepet vállalnak az esélyegyenlőség megteremtésében, a gyermekek hátrányainak leküzdésében, valamint az alapellátáson túli szolgáltatások feltételeinek megteremtésében.
Felhasznált irodalom
Akócsi Ágnes (1954): Nevelés a bölcsődében, Egészségügyi Minisztérium, Budapest Ambrus Erzsébet (1968): Az első magyar bölcsőde és orvosai, Orvosi Hetilap CIX. 40.
Hornyák Mária (2002): A 150 éves alapított első hazai (pesti) bölcsőde és Forrayné szám Brunszkik Júlia grófnő, Őrláng füzetek sorozat, Budapest
KSH (2008): Szociális védőháló a régiókban
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/regiok/orsz/szocvedohalo.pdf letöltve:
2012. november
Lajtai Zsoltné Kollár Mónika (2012): Paradigmaváltás a bölcsődei szakmai munkában.
A Kisgyermek, V. 4–5. szám, 29–30.
Langerné Victor Katalin (2012): A hazai Biztos Kezdet program, mint a társadalmi felzárkózást szolgáló kulcsfontosságú szolgáltatás, szóbeli közlés, http://www.
eciconf-2012.hu/hu/eloadas/84/_a_hazai_biztos_kezdet_program_mint_a_
tarsadalmi_felzarkozast_szolgalo_kulcsfontossagu_szolgaltatas.html letöltve: 2013.
január 20.
Nemes Takách Erzsébet (2009): Az egészségi állapot alakulása a „kisgyermek-pedagó-gusi” hivatásban. Szakdolgozat, Vác.
Novák Lajos (1876): A Pesti Első Bölcsőde Egyesület történetének, alapszabályainak és működésének rövid vázlata. Budapest, 3. o.
Scheer Ferencné (1999): Bölcsődetörténet. Józsefvárosi Egyesített Bölcsődék
Szombathelyiné dr. Nyitrai Ágnes, Korintus Mihályné dr. és Rózsa Judit (2008): A bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja. Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Gyermekjóléti és Gyermekvédelmi Főosztály, Budapest.
Tigyi Zoltánné Pusztafalvi Henriette (2011): Az egészségnevelés intézményesülésének folyamata hazánkban a dualizmus korától a második világháború végéig, Doktori (PhD-értekezés), Pécs.
Vokony Éva (2002): Kis magyar bölcsődetörténet. Kapocs 2. 50–54.
14. A magyar nőnevelés történetéhez – a 19. századtól napjainkig