Francia és német művek

(1913 december.)

Cochin D.: Descartes. Paris, 1913. F. Alcan. (8°, 283 1.) 5 fr.

Delbruck G.: L'éducation de la démocratie Paris, 1913. Libr. de la Renaissance contemporaine (8°, 59 1.) Ara ?

Dubut A.; Les écoles primaires sous la Convention dans le Ribé-raeois. Riberac, 1913. G. Langaret (15°, 96 1.) Ára ?

Guillemaut A.: L'éducation des pupilles de l'Assistance publiquc.

Paris, 1913. A. Pédone (8°, 97 1.) Ára ?

Lavallée F.: Les tendances anti-intellectualistes et l'enseignement.

Lyon, 1913. E. Vitte (8°, 23 1.)

Lavallée F.; Un maltre de l'enseignement supérieur libre. Lyon, 1913. E. Vitte (8°; 23 1.)

Richárd T.: Introduction á l'étude et á l'enseignement de la sco-lastique. Paris, 1913. Maison de la Bonne Presse (k. 8°, VIII + 333 1.)

Rouverand E. L: Variétés pédagogiques. Souvenirs d'enseignement.

Nímes, 1913. H. Peschaud. (18°, I X + 225 1.) 2"50 fr.

Roloff E.: Lexikon der Pádagogik. II. Band. Freiburg i/B., 1913.

Herder (Lex. 8°, XI + 1344 hasáb) 14 M.

Saehse A.: Die preuszische Volks- und Mittelschule. Leipzig, 1913.

Teubner (k. 8°, IV + 115 1.) 1 M.

Sachse A.: Verordnungen über das preuszische Volksschulwesen.

Hildesheim, 1913. H. Helmke (n. .8°. XXIV + 620 1.) 7'50 M.

Schenkel H.: Die Schule der Zukunft. Zürich, 1913. Buchh. des Grütlivereins (n. 8°, 53 1.) 1 M.

Schnitzler M.: Glaubenslicht im Lehrerberuf. Freiburg i/B. 1913, Herder (8°, VII + 115. 1.) 1"20 M.

106 i r o d a l o m .

Seeger A.: Pestalozzi's Socialpoliti'sche Ansehauungen in ihrem Zusammenhang mit der Erziehung. I. TeiL Strassburg, 1913. F. Bull '(8°, VIII + 198. I.) 4-20 M.

Stehle B.: Der Philanthropismus und das Elsass. Strassburg, 1913.

F. Bull (8°, VII + 161 1.) 3-20 M.

Tews J.: Gruudzüge der deutschen Schulgesetzgebung. Leipzig, 1913. B. Voigtlander (8°, IV + 184 1.) 2 M.

Weber B.: Das Buch vom Kinde. Lengerich, 1913. Bischof &

Klein (8°, 258 1.) 3 M.

Wendling K.: Wider den padagogischen Anarchismus. Strassburg, 1913. F. Bull (8°, V + 132 1.) 2-80 M.

Wonck-Rüggeberg H.: Batgeber für weibliche Jugendpflege auf dem Lande. Berlin, 1913. Deutsche Landbuchh. (8°, 111 1.) 2 M.

Zenz W.: Lesebuch zur Geschichte der Erziehúng und des Unter-richts. Wien, 1913. Pichler's Wwe & Sohn (n. 8°, V + 378 1.) 4-25 M.

Bácker M.: Die Landerziehungsheime in Frankreich. Langensalza, 1913. H. Beyer & Söhne (8°, VI + 208 1.) 2-70 M.

Budde G.: Sozialpádagogik und Individualpádagogik in typischen Vertretern. Langensalza, 1913. H. Beyer & Söhne (n. 8°, IV + 180 1.) 5 M.

Ey Adolf: Bekenntnisse eines altén Schulmeisters. Berlin 1914. A.

Hoffmann & Co. (8°, 211 1.) 3-50 M.

Freye K.: C. U. Brehlendorff, der Freund Herbarts und Hölder-lins. Langensalza, 1913. H. Beyer & Söhne (8°, XII + 291 1.) 4-50 M.

Gloeye G.: Das höhere Schulwesen Frankreichs. Berlin, 1913.

Weidmann (8°, VII + 113 1.) 240 M.

Guglia E.: Knaben. Berlin, 1913. Meyer & Jessen (8°, 226 1.) 2-50 M.

Hahn R.: Das Verháltnis der exper. Psychologie zur Pádagogik.

Langensalza, 1913. H. Beyer & Söhne (8°, 541.) —-70 M.

Haufe E.: Die natürliche Erziehung. Grundzüge des objektíven Systems. Beichenberg, 1913. P. Sollors Nachf. (n. 8°, XI + 496 1.) 7-50 M.

Jander E.: Deutsche Erziehung — deutsche Zukunft. Halle, 1914.

H. Gesenius (n. 8°, m + 101 1.) 1-50 M.

Kubbe K.: Aus Theorie und Praxis des Beligionsu'nt. Langensalza, 1913. H. Beyer & Söhne (8°, 68 1.) 1 M.

Lehmann R.: Vorlesungén ü. Hülfsmittel und Methode des geogr.

Ont. 2. B. Der erdkundliehe Unterricht an höberen Lehranstalten. Halle 1913. Tausch & Grosse. (n. 8°, XII + 387 1.) 7-50 M.

Ottó B. : Die Zukunftssehule. Lehrgang und Einriehtungen. 2. Teil.

Volksorganische Einriehtungen der Zukunftssehule. Berlin—Lichterfelde.

1914. Verlag des Hauslehrers. (8°, XII + 238 1.) 4 M.

Richter J.: Das Erziehungswesen am Hofe der Wettiner Alberti-nischer (Haupt-) Linie. Berlin, 1913. Weidmann [Monumenta Germaniaa paedagogica. 52. Bd.] Lex. S°, XXIX + 652 1.) 17 M.

Schmutz G.: Wunderkinder. Langensalza, 1913. H. Beyer & Söhne, (8°, 48 1.) —-65 M.

Schoehichen W.; Methodik undTeohnik des naturgeschichtl. Unter-richts. Leipzig, 1914. Quelle & Meyer (Lex. 8°, XIV + 611 1.) 12 M.

Wohlrab E. H.: Lebensvoller Unterricht auf der Unterstufe un-serer deutschen Lern- und Arheitsschule. Langensalza, 1913. J. Beltz.

(n. 8°, 151 1.) 2-50 M. Gy. A.

SZEMLE.

H A Z A I L A P O K B Ó L .

Az impressziókról.

A Magyar Filozófiai Társaság Közle-ményeiben (1913. 3 — 4 sz.) Lechner Károly kolozsvári egyet, tanár pedagógiai szempontból is érdekes lélektani fejtegetéseiben a követ-kező tényeket állapítja m e g : 1. Az impressziók olyan appercepciós észrevevósek, amelyeket, elégtelen vagy hiányos ingerfelvétel mellett, túlerős, de összevágó reflexvisszahatások idéznek elő. 2. A revelációk hasonló jelenségek, csakhogy tökéletlen reprodukciós képzetekből és az azokat kísérő igen heves reakciókból fakadnak. Az utóbbiak több-nyire az affektusokat kísérő visszahatások alakjait öltik magokra.

3. Az impressziók ós a revelációk élettani határok között is jelent-keznek és ekkor az őket elszenvedő egyén értelmi munkájával kor-rigálhatok. 4 Mihelyest ez a korrekció többé nem lehetséges, kóros impressziókkal és kóros reveláeiókkal állunk szemben. 5. A kóros impressziók ós a kóros revelációk az ingert felvevő szervek beteges gyöngeségéből és a reakciós szervek túlságos ingerlékenységéből szár-maznak, ami rendszerint öröklött ideges alkat, vagy szerzett ideges hajlandóság alapján fejlődik ki. 6. A kóros impresszickból ós a kóros revelációkból könnyen téves eszmék támadnak, amelyek állandósul-nak, a belátás számára hozzáférhetetlenek maradállandósul-nak, az őket felhasz-náló értelmi munka révén rendszerbe fűződnek, az öntudat tartal-mába beleolvadnak és végre az egész egyént lelkileg teljesen átalakítják.

Az elemi iskolai tankönyvek

általános hibáiul Czirbusz Endre (Nemzeti Kultura, 1913 dec.) azt sorolja fel, hogy igen ter-jedelmesek, terjengősek, aránytalanul osztják fel és elvontan tárgyal-ják az anyagot, emellett olyan körmondatokban vannak írva, mintha nem is falusi iskolák 10—12 éves tanulóinak, hanem egyetemi hallgatóknak készültek volna. Jellemző e cikkből az a részlet, mely azt keresi, miért olyan terjedelmesek a tankönyvek? «A szerzőket feleletemmel megvádolni egyáltalán nem szándékom, de a közgyanú az, hogy terjedelmével a könyv árát akarták fokozni, mert lehetet-len, hogy írás közben ne vették volna észre a sok fölösleges

dol-1 0 8 * h a z a i l a p o k b ó l .

got. A nehéz megélhetési viszonyok között pedig ez a könyvdrágaság a szegény népre valóságos adó, valóságos csapás. Megtörténik, hogy -egy három iskolába járó gyermekkel megáldott szülő az év elején 10—12 koronát kénytelen csak könyvre kiadni. Már most a gyer-mek hallgassa a szülő kifakadását (káromkodás kíséretében), mely először a tanügynek, azután pedig a tanítónak szól, kit elsősorban okol a könyvek drágaságáért®. Szerző azt állítja, hogy a legújabb tan-könyvek «a pedagógiai elvek figyelembevétele nélkül írattak® s hogy a hibákon a hivatalos bírálóknak kellene segítniök. Más oldal-ról szól e dologhoz Keszler Károly (A tankönyvek használata. Neve-lés 1913 dec.), de ő is a könyvek rosszaságából indul ki: aigen sok selejtes tankönyv forog közkézen®. A cikk azt mutatja ki tárgyról-tárgyra, hogy az elemi iskola négy alsó osztályában az olvasókönyvön kívül semmiféle más tankönyv nem szükséges, legfölebb még kis számtani példatár. Az V—VI. o. számára ezeken kívül csak a ' tör-ténelmi tankönyvet és a földrajzi atlaszt látja szükségesnek. «Ha az elemi iskola módszeres tanítással négy évig képezte a gyermek értel-mét és'megadta neki egyéb elemi ismereteken kívül az olvasás és írás, meg a négy alapművelet készségét, akkor az a gyermek meg fog felelni a középiskola első osztályában. Feltéve természetesen, hogy a középiskola is megjavítja a módszerét és alkalmazkodik új növendékeinek életkorához®. — Mindkét cikk azt mutatja, hogy a tan-könyvirodalomban alapos kritika volna szükséges. Ebben sem a tisz-tán gyakorlati, sem a pusztisz-tán szakszerű tekintet nem érvényesülhet magában, hanem ezeknek a legmagasabb pedagógiai szempontban kellene egyesülniök.

A pedagógia és a katonaság.

A tisztek népnevelői hiva-tásának követelményei, írja Körmendy G. főhadnagy (A legénység oktatásának kérdéséhez, Magyar Katonai Közlöny 1913 dec.) a gya-korlatban mindjobban érvényesülnek, bár nem mindig tudatosan és rendszeresen. Lélektani és pedagógiai elvek, helyes oktatási rendszer volna szükséges a csapatok sikeresebb oktatásához. De a fiatal alan-tasoknak nincs kellő lélektani és pedagógiai ismeretök, mivel a katonai nevelő-intézetekben az oktatástanra kevés gondot fordítanak; nem ismerik a legénység lelkivilágát, gondolkodását, melyben ma sokkal nagyobb nehézségek állanak az oktatótisztek útjába a félműveltség miatt, mint régebben a legénység teljes tudatlansága idején; .az altisztek pedig legfeljebb idomítani tudnak, de oktatni, oktatva gya-korolni nem. Kívánja a szakrendszer alkalmazását, óhajtja katonai pedagógiai irodalom kifejlődését. — E cikk is annak a bizonysága, hogy a nevelést semmiféle alakjában sem lehet jól folytatni pedagógiai készültség és nevelői gondolkodás nélkül.

V E G Y E S .

Kármán Mór

1913 dec. 25-én lett 70 éves. Tisztelői és volt tanítványai gyűjtést indítottak nevére a budapesti egyetemen teendő alapítványra, s népes küldöttséggel üdvözölték lakásán, átnyújtva sok száz aláírással egy üdvözlő iratot (1. OKTK. 1914 jan. 8., 450. 1.).

Ez az irat adalék ahoz: mily érzelmekkel övezik Kármánt tisztelői;

személye és működése hatásáról tanúskodik. A M. P. T. 19)3 dec.

üléséből a következő irattal üdvözölte Kármánt: «480. szám. Nagy-ságos Tanár Ur ! Mélyen tisztelt Tagtársunk és Alelnökünk ! A Magyar Pedagógiai Társaság kezdettől fogva igaz büszkeséggel nemcsak leg-kiválóbb tagjai egyikének vallotta m. t. Tanár urat, hanem mindénkor tudatában volt annak, hogy a Társaság megalapítása, majdnem negyed-századdal ezelőtt, maga sem lett volna lehetséges azon céltudatos, lelkes, rajongó érzéssel telt előkészítő munka nélkül, melyet m. t. Tanár Ur a magyar pedagógiai gondolkodás felébresztésébenfkora ifjúságától kezdve kifejtett. Mindnyájan tudjuk és őszinte örömmel látjuk, hogy amit félszázaddal ezelőtt, nemzete közoktatásáért és közművelődéséért lobogó lélekkel kezdett m. t. Tanár Ur, azt a régi ifjúi hévvel folytatta annyi időn keresztül és folytatja mindmáig, a most elkövetkezett szép év-fordulóig s lelkének tiszta lángja oly sok esztendőn át sem meg nem gyöngült, sem meg nem változott. Mi, a M. P. T. tagjai, kik, ha nem is valamennyien az iskola padjairól, de a magyar nevelés ügyéért való hévben és lelkesedésben mindnyájan tanítványai vagyunk m. t. Tanár Úrnak s akik Társaságunk megtisztelésének tartottuk, mikor Tanár urat a Társaság tiszteleti tagjává és a főiskolák köré-ből való alelnökévé megválasztottuk, tiszta szívbeli örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy Magyarország tanítóját születésének hetvene-dik évfordulója alkalmából melegen üdvözöljük. Társaságunk, mely szerény eszközeivel a magyar pedagógiai tudomány központi gondo-zásának hivatását törekszik betölteni, — úgy érezzük — kötelességét teljesíti, mikor őszinte köszönettel és hálával adózik az újabb magyar pedagógiai gondolkodás magvetőjének s arra kéri a Mindenhatót, hogy megáldva nemes munkáját, áldja meg Tanár urat azzal is, engedje munkássága eredményeinek látásában még sokáig teljes erő-ben örömét lelnie. Fogadja m. t. Tanár úr igaz tiszteletünk és nagyrabecsülésünk kifejezését. Bpest, 1913 dec. 20-án, a M. P..T.

nevében dr. Fináczy Ernő, a M. P. T. elnöke, dr. Gyulai Ágost, a M. P. T. titkára®. — Ez alkalommal több cikk jelent meg Kármán -ról, így Az. Újság dec. 23., Budapesti Hírlap, Pester Lloyd, Neues Pester Journal dec. 24., Magyar Hirlap dec. 25., Yilág - dec. 21., továbbá az OKTK 1913/4. 8., a Néptanítók Lapja 1913. 52., a Mult

118 m a g y a r p e d a g ó g i a i - t á r s a s á g .

és Jövő 1914. 1. számában és nagy tanulmány Alexander Bernáttól a Budapesti Szemle 1914. jan. füzetében. Mint eddig is mindig, mikor alkalom nyilt ennek kifejezésére, a M. P. most is Kármán Mór működése jelentőségének tudatában vesz részt az ünneplők örömében.

In document PiEDAGOGIA MAGYAR (Pldal 113-118)