A Paradiesgärtleinhoz Arndt egy dedikációs előszót és egy olvasókhoz címzett előszót is írt, amelyeket aztán Huszti is lefordított. Az olvasókhoz írt előszó terjedelmes imádságelméleti kérdéseket tárgyaló szöveg, amivel a 16. századi német imádságoskönyvek hagyományát követi. Martin Luther, Johann Habermann, Martin Moller, mindannyian tárgyalják az imádkozás fontosságát, funkcióját a hívő ember életében és kifejtik saját nézeteiket az imádkozás aktusával kapcsolatban, jellemzően didaktikus hangnemben.208 Arndt már az elősző legelején hivatkozik másik könyvére, amelyet „az Igaz Keresztyéni hivatalról” írt,209 visszautal az ott leírtakra, az igaz keresztény élet fontosságára szemben a felszínes, csak külsőségekre adó vallásgyakorlattal. Ebben a szellemiségben az imádsággal kapcsolatban is az igaz keresztényi cselekedetek fontosságát emeli ki a puszta hit nélküli imádkozás ellenében, tehát a könyörgésekkel kapcsolatban sem a szavak a legfontosabbak, hanem az igaz cselekedetek, gonosz dolog „szájjal az Istent tisztelni, és tselekedettel ötet gyalázni”.210 Azzal, hogy azt mondja, a könyörgés az új ember munkája és nem az ó emberé, szintén a Wahres Christentumban elmondottakra utal, ahol egyik fő állítása az, hogy az igaz hívőnek új emberré kell válnia, újjá kell születnie a bűnbánat által, hogy az igaz hitben Istennel
206 A teljes cím: Auserlesene Gebete und Geistreiche Lieder Für die Evangelische Gemeine in Preßburg, Deren sie sich so wohl bey dem öffentlichen Gottesdienst, als in ihrer Privat- und häuslichen Uebung in der Gottseligkeit, zur Erweckung fernerer Andacht, nützlich gebrauchen kann. Im Verlag Johann Alexander Kampfs.
207 Magyarországon egy példány ismert, ez az OSZK-ban található, jelzete: 318. 822.
208 Az előszót lásd II. Függelék.
209 Johann ARNDT, Keresztyéni jósagos tselekedetekkel tellyes paraditsom kertetske, ford. HUSZTI SZABÓ István, Kolozsvár, 1698, Elöl-jaro beszéd, §6r. (Továbbiakban: HUSZTI)
210Ua.
56 egyesülhessen. Arndt, a lutheránus tradícióhoz kapcsolódva, egy kiterjesztett imádságfogalommal él, és azt mondja „a’ szent élet légyen a’ nagyobb és erősebb imádság, söt amaz élö és munkás könyörgés, mellyel valaki nem tsak szóval, hanem tselekedettel és igassággal imádkozik, és az Istenhez közelít.”211 Arndt az előszóban, amellett, hogy utal a Wahres Christentumra, bibliai helyekre és Szent Ágostonra hivatkozik, és olyan klasszikus hasonlatokat is megidéz, mint például az, hogy a könyörgés olyan, mint Jákob lajtorjája, amelyen az angyalok az ég és föld között fel s alá járnak. Ezt követően odáig megy el, hogy Isten valójában azért teremtette az embert, hogy „ö azzal beszélhessen, és magát az ö véle való kegyelmes tanátskozásra alá botsáthassa”. Az előszó kulcsfontosságú fogalma a keresztyéni jóságos cselekedetek (Christliche Tugenden), amelyek gyakorlása szükséges a kegyes élethez. A fogalom fontosságát mutatja, hogy Arndt azt az imakönyv címében is kiemeli.212
Arndt saját invenciójának tűnik a különböző fajtájú imádságok egymáshoz való viszonyának lépcsőfok-szerű leírása (ez nyilván összecseng a Jákob lajtorjája-hasonlattal).
Mint mondja, a könyörgésnek grádicsai, lépcsőfokai vannak. Első lépcsőfoka a bűnbánat (Bußgebete), ez után következik a jó cselekedetekkel való imádkozás, amikor tehát már nem elégségesek a szavak, hanem a keresztyéni jóságos cselekedetekkel kell imádkozni. Ez után következik a harmadik lépcsőfok, amikor imádkozni „tiszta és hathatós fohászkodással kell, mint Anna 1. Sam 1. és meleg forró sírással, mint Mária Magdaléna, kiknek könyörgéseknek könyhúllatások szó nélkül valók vóltanak”, a negyedik grádics szerint nagy örömmel és szívbéli örvendezéssel kell imádkozni, mint Szűz Mária, az ötödik szerint pedig nagy tüzes szeretetből kell könyörögni. A lépcsőfokok tehát a tüzes szeretetben érnek véget, a fokozatok mintegy misztikus felemelkedésként az Istennel való egyesülésben érik el csúcspontjukat:
Ezek az ö életeknek és lelkeknek erejét a szeretetre fordították és azzá változtatták, azt az Istennel egyesítették, hogy a’ szeretetnek miatta ök egyebet nem gondolhatnak, hallhatnak, láthatnak, kóstolhatnak és érezhetnek; hanem az Istent minden ö dolgokban. Az Isten nékiek minden mindenekben. Az ö szeretetek meggyözte az Istennek szerelmét, és magához vonta, azoknak jelenti-ki magát az Isten és azoktól semmit-is el-nem titkolhat, sem meg-nem tagadhat, a’ mint szent
211Uo., §7v.
212 Paradiesgärtlein voller christlicher Tugenden, wie dieselbigen .. in die Selle zu pflantzen sein. Az imádságoskönyv elsődleges funkciója tehát ‒ a címe szerint ‒ az, hogy az imádságok segítségével ezeket a keresztyéni jóságos cselekedeteket a hívő a lelkében elültesse.
57 Jánosnál a’ 14-ben meg vagyon irva: A’ki engemet szeret, én magamat annak kijelentem.
Itt egyértelművé válik Arndt vonzódása a misztikus szövegekhez, az Istenhez való felemelkedés mint végső cél, az egyesülés, Isten megkóstolása, az, hogy Isten a hívő lelket magához vonja, mind a középkori misztika kedvelt kifejezésformái és a misztikus szerzők istentapasztalatainak végső céljához kapcsolódnak.213 Az, hogy Arndt azért is adja közre az imákat, hogy az „Istennek szép képe te bennedd felállíttassék, és a’ Sátánnak képe elrontassék”, szintén már a Wahres Christentumban is fontos motívum volt.
Arndt koncepciójának az is fontos eleme, hogy bár az emberi cselekedetekre fekteti a hangsúlyt, azt is kiemeli, hogy azok elsődleges forrása Isten, őt kell segítségül hívni, mert
„senki-is azt ne gondolja, hogy tsak egy igaz valóságos keresztyéni jóságos tselekedet-is jöjjön az ö szivébe könyörgés nélkül”. Imádságoskönyvét a grádicsoknak megfelelően építette fel, az első részben gyűjtötte össze a jóságos cselekedetek megadatását kérő imádságokat (Tugend-gebetlein) a tízparancsolat szerint, a második fejezetben találhatók az isteni jótéteményekért való hálaadó imádságok (Danck-gebetlein), amelyek meggyújtják a hívőkben az isteni szeretet lángját, a harmadik foglalja magába a vigasztaló imákat (Creutz- und Trost-gebetlein), amelyek „megfogják nyitni a’ te könyhullatásidnak forrásait”, az utolsó fejezet imái pedig214 a dicsőítő imák (Lob- und Freuden-gebetlein), amelyek a végső lépcsőfokot jelentik az úton, amely végül Isten országának megtapasztalásában ér véget. Arndtnak ez a tipológiája megfeleltethető a közel kortárs protestáns ars oriendikben található leírásoknak (például Amesius elméleti munkáinak),215 amelyek az imákat általánosságban két csoportra osztják (amelyeket aztán további részletesebb tipologizálás követ), kérésre és hálaadásra.
Összességében Arndt felfogása szerint tehát azzal, hogy Istennek tetszően éljük életünket és cselekszünk, már imádkozunk, „[k]önyörgeni szivvel és szájjal és szent élettel”
kell, és a „legjóbb Imádságos Könyv légyen a’ megvilágosíttatott hivö lélek, mert az igaz könyörgésnek abból kell kifolyni”, de semmi sem történhet Isten beleegyezése és adományai nélkül, ez a könyv pedig abban segít, hogy Istentől megfelelőképpen kérjük ezeket, „mert senki-is azt ne gondolja, hogy tsak egy igaz valóságos keresztyéni jóságos tselekedet-is jöjjön az ö szivébe könyörgés nélkül”.
213 BARTÓK, i. m., 153. a misztikus a szavak nélküli imádság felé tart…ez a szavak nélküli imádság nem aktus, hanem állapot.
214 Az eredetiben a 5. Classis, Husztinál a negyedik, ennek magyarázatát lásd a következő alfejezetben.
215 Ld. FAZAKAS, Siralmas imádság…, i. m., 98.
58 Arndt imafelfogásának számos eleme összhangban áll Martin Luther kijelentéseivel és a lutheránus tradícióval.216 Luther 1522-ben, Betbüchleinjában állást foglalt a helyes imádkozással kapcsolatban, amelynek már koncepciója is tükrözi véleményét, amennyiben nem imaformulákat, hanem elmélkedéseket tartalmaz. Arra szólítja fel a kötetben az olvasókat, hogy mindenki a maga módján, saját szavaival imádkozzon a Biblia egyes helyeit (főként a zsoltárokat, Krisztus és Pál mondásait), a Miatyánkot, a Tízparancsolatot és az Apostoli hitvallást alapul véve. Luther is nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy az imának szívből kell jönnie és szenvedélyesnek kell lennie: „Das Gebet muß frei aus dem Herzen gehen, ohne alle gemachte und vorgeschriebene Worte und muß selbst Worte machen, darnach das Herz brennt”.217 Luther azzal, hogy az imádkozást különböző textusokhoz köti, a középkori meditációs gyakorlatot örökíti tovább. Helytelenítette az olyan imádságoskönyvek kiadását, amelyek puszta imaformulákat tartalmaztak. Luther tágabb imaértelmezése nem csak az elmélkedésre, a meditációra mint imára vonatkozik, hanem már Isten szavának hallgatása is imának minősül nála.218
Huszti előszavai
Huszti kötetében átvette Arndt dedikációs előszavát219 és az elöljáró beszédét.220 Mind a kettőről elmondható, hogy alapvetően a német forrás szövegeit ülteti át. Érthetően megváltoztatja a dedikáció címzettjét, aki így Bethlen Kata fejedelemasszony lesz, aki már a nyomtatvány címlapján is említésre kerül (egy Méltóságos Aszszony akaratjából).221 Huszti
216 Luther imádságfelfogásáról általában ld. többek között WALLMANN, Zwischen Herzensgebet…, i.m., 25–29., Luther imádságteológiáját kronologikusan vizsgálja Traugott Koch: Traugott KOCH, Luthers reformatorisches Verständnis des Gebets = T. K., Johann Habermanns „Betbüchlein” im Zusammenhang seiner Theologie: Eine Studie zur Gebetsliteratur und zur Theologie des Luthertums im 16. Jahrhundert, Tübingen, Mohr Siebeck, 2001, 17–132. Lásd még legújabban Johann Anselm STEIGER, „ein almechtig, gewaltig und sieghafftig ding” Zu Martin Luthers Theologie des Gebets = J. A. S., Das Gebet im Zeitalter der Reformation und des Barock: Ein Beitrag zu Martin Luther und Heinrich Müller sowie zur Bildtradition des armen Lazarus, Neuendettelsau, Freimund-Verlag, 2013, 11–33. magyarul ld. Luther válogatott művei, 5. Bibliafordítás, vigasztalás, imádság, szerk. CSEPREGI Zoltán, Budapest, Luther kiadó, 2011. imádságra vonatkozó fejezeteit.
217 (WA 17, II, 49, 18‒20). Az RGG4, Gebet szócikke alapján idézem: 493.
218 „Und wird durch Gebet nicht allein das mündliche Gebet, sondern alles auch verstanden, was die Seele schafft in Gottes Wort: zu hören, zu reden, zu dichten, zu betrachten” WA 10, I, 1. Idézi WALLMANN, Zwischen Herzensgebet…, i. m., 26.
219 Ld. I. Függelék.
220 A különböző paratextusok elnevezésében Pesti Brigittát követem, PESTI Brigitta, Dedikáció és mecenatúra Magyarországon a 17. század első felében, Budapest–Eger, Kossuth, 2013, 37–40. dedikáció, ajánlás és elöljáró beszéd.
221 Arndt művét a Mansfeld grófi család különböző tagjainak ajánlja, a nyomtatványok összehasonlítása során azt látható, hogy a dedikációt nem változik meg a különböző kiadásokban, amire egyéb művek esetében számos
59 az ajánlólevél legelején told hozzá a német dedikációhoz, és a szövegben jelzi is, hol kezdődik az eredeti ajánlás.222 Bár a saját szövegrész rövid, mégis több figyelemre méltó mozzanat emelhető ki belőle:
Mivel-hogy alig, avagy nem-is találhatok a’ Na[gysá]god keserüségeihez hasonló keserüségekkel illettetett Személyt a’ Méltóságos Rendek között ebben a’
Hazában többet; azért nem-is tudom e’ vigasztalással és oktatással tellyes
PARADITSOM KERETETSKET Na[gysá]godon kívül másnak ajánlani: Ne tsudálja tehát senki, tisztem ’s hivatalom a’ testi orvosságok körül való lévén, hogy Na[gysá]godnak lelki balsamomot készítettem, alítottam ezzel-is tisztemet tenni, úgymint a’ Christussal tselekedni és a szenvedökkel szenvedni. Ugyan-is, a’
léleknek titkos és mérges indúlati miá, a’ testnek nyavalyái-is vagy nehezen, vagy soha sem gyógyúlhatnak-meg: mellyre nézve ebböl a’ szoros egyességböl következö kárát látván az Embernek, illy haragra fokadott-ki egy tanúlt és öreg orvos Doktor: Az ördög szerzette az emberekbe[n] az indúlatot. De nem-is lehet, nem-tsak azért, hogy minden naponként a’ Na[gysá]god kegyelmességével élvén, sem kötelessége[m], sem háládatosságom nem szenvedheti-el, hogy Istenemen ’s Na[gysá]godon kívül máshoz nagyobb és elébb való kötelességemet, háládatosságomat esmérjem és mútassam: hanem még ezért-is, hogy Na[gysá]god e’ mostoha idöben-is, felettébb való költségekkel terheltetvén-is, e’ szép Könyvnek kinyomtatásától kegyelmességét meg – nem vonta, költségét sem kíméllette: melly közönséges haszonra szántt kegyességének jutalmát és hasznát, bö mértékben éreztesse-meg, és adja-meg Isten Na[gysá]godnak ezen munkának idvességes gyakorlásából, kiváno[m].
Huszti az imádságoskönyv elsődleges funkcióját a vigasztalásban határozza meg, visszautalva ezzel tulajdonképpen a címlapra (lehr- und trostreiche Gebete).223 A szerző annyiban is aktualizálja, illetve kontextualizálja fordítását, amennyiben kiemeli, hogy Bethlen Kata számára különösen fontos a vigasztalás, hiszen talán nincs is más nemes személy, akit annyi keserűség sújtana, mint őt. Ezzel nyilván férjének, II. Apafi Mihálynak megpróbáltatásira utal, aki 1698-ban már több éve Bécsben raboskodott. Mivel a korábbi magyar szakirodalom nehezen tudta Huszti személyében e két foglalkozást (t.i. orvos és fordító) összeegyeztetni, különösen fontos, hogy maga a szerző reflektál erre az ‒ látszólagos
‒ ellentmondásra: hivatala szerint orvos, ezért feladatai közé tartozik nemcsak a testi, hanem a lelki orvosságok készítése is. Ahogy arra már Font Zsuzsa is utalt, ez a kettős (orvosi-teológiai) érdeklődés nem volt példa nélkül való, elég csak magára az imádságoskönyv
alkalommal találhatunk példát. Huszti azzal, hogy egy asszonynak ajánlja a művet, a magyar dedikációhagyományba illeszkedik.
222 HUSZTI, i. m., §3r. Szenvedje-el továbbra-is Na[gysá]god Ke[gye]lmes Aszszonyom, azon szókkal és leirással való ajánlásomat-is (mert dolog vagyon benne) mellyel a’ Könyörgéses Könyvnek idvezült szerzöje, régen megbóldogúlt Néhái Méltóságos Német Grófoknak e’ szép munkáját ajánlotta.
223 Foglalkoztam azzal, hogy az eredeti címlapon sokkal több funkció van felsorolva, itt pedig leszükül arra, hogy lehr- und trostreiche.
60 szerzőjére, Arndtra gondolni, de magyarországi példákat is lehet sorolni Pápai Páriz Ferenc és a korábban már említett Andreas Teutsch személyében.224
Nem sikerült pontosan meghatározni, ki lehetett az öreg orvos doktor, aki szerint „Az ördög szerzette az emberekbe[n] az indúlatot”. Huszti itt azt írja, a lélek mérges indulatai felelősek a lelki betegségekért is. Az indulatnak ilyen fiziológiai megközelítése mögött a 17.
századi kartezianizmus mechanikus gondolatvilága sejthető, Huszti vélhetőleg itt nem elsősorban hallei mesterére, Friedrich Hoffmannra utal. Bár Hoffmann hidraulikus-mechanista nézetei összecsengenek az itt elmondottakkal, munkásságában ő nem tárgyalta a test és lélek kapcsolatát Annál inkább foglalkozott ezzel a témakörrel a szintén hallei Georg Ernst Stahl anima-tanában, aki a betegségek kialakulásában a lelki folyamatokat tette felelőssé.225 Stahl publikációi egy időre esnek Huszti hallei tartózkodásával,226 sőt Huszti akár személyesen Stahltól is tanulhatta ezt a megközelítést, hiszen Stahl 1694-től a hallei egyetemen tanított, így Huszti munkáihoz gond nélkül hozzáférhetett. Stahl viszont csak tizenkét évvel volt idősebb Husztinál, ha ismerte is, az öreg orvos doktor kifejezés mögött talán mégsem ő rejtőzik. Ezek alapján, úgy hiszem, megkérdőjelezhetők vagy legalább árnyalandók Wolfram Kaiser azon megállapításai, miszerint, bár Huszti hallei tartózkodása alatt az egyetemen már megjelentek Stahl nézete, Huszti nem hagyta magát eltéríteni, és mindvégig megmaradt Hoffmann hű követőjének.227
Huszti a dedikációs előszó elé illesztett kiegészítése mellett egyéb módosításokat is a végrehajtott a forrásszövegen. Az előszóból négy helyen hagy el hosszabb, egy mondattól egy bekezdésig terjedő szövegrészeket, egy részt aktualizál. Ennél is nagyobb mértékben változtat az olvasókhoz címzett előszóban, ott tizenkét helyen hagy el a szövegből, ami, ismerve Huszti szöveghű fordítástechnikáját, már önmagában is szembeszökő. A zavar akkor sem múlik el, amikor pontosan megvizsgáljuk a mellőzött szövegrészeket. A Huszti által át nem vett szövegegységek egy részét a különböző bibliai történetek vagy azok elemei képezik, ezek:228
224 FONT, Erdélyiek…, i. m., 135.
225 BIRTALAN Győző, Az újkori orvostudomány barokk kezdetei, Orvostörténeti Közlemények, 60(2014), 25–35.
Stahlra vonatkozóan: 30.
226 Georg Ernst STAHL, Disputatio inauguralis de passionibus animi corpus humanum varie alterantibus, Halle, 1695.
227 Wolfram KAISER, Hungarica medica des 18. Jahrhunderts in den Beständen des halleschen Universitätsarchiv, 1981, 9.
228 az I. és II. Függelékben közöljük az 1668-as nürnbergi kiadás előszavait, a megkülönböztethetőség kedvéért fett betűtipussal jelöltem a mondatokat, amelyeket Huszti nem fordított le.
61 Von Naeman sagt die Schrift/ ob er wol ein Heyde gewesen/ so habe doch Gott groß Heil durch ihn gegeben is Syrien.229
Az is előfordul, hogy egy bekezdésen belül három bibliai történet közül (Josafát, Amázia és Ezékiás) csak a középsőt ítélte feleslegesnek.
Un[d] als König Amazia mit vier hundert tausend Mann wider die Edomiter außziehen wolte/wehrete ihm ein Mann Gottes und sprach: Wenn du kommen wirst eine Künheit zu beweisen im Streit/so wird dicht der HErr fallen lassen für Feinden/ denn bey GOtt stehet die Krafft zu helffen und fallen zu lassen.
Huszti a szövegen annyiban is módosított, hogy az Arndtnál szereplő, német fejedelmekről szóló történelmi példákat domesztikálta és magyar események leírásával cserélte fel. Ezt tipográfiailag is jelezték az egység dőlt szedésével:
Von den gewaltigen Thaten der Persische[n]/Griechischen un[d] Römischen Kriegsfürsten sind alle Historien voll. Un[d]
hat auch Deutschland an vortreflichen Kriegshelden nit gemangelt/ wie die Historien der Deutschen Käiser/ unter welchen theure Kriegsfürsten gewesen/
bezeugen. Es hat auch d[as] alte löbliche Hauß Mansfeld derselben viel geben/ die von etlichen hundert Jahren daher sehr berühmet seyn.
A’ Persiai, Görög és Római vitéz Fejedelmeknek hatalmas tselekedetekkel tellyesek minden historiák: Vannak még ma-is a’ Keresztyén országokban-is gyözedelemmel emlekezetes nagy Rendek:
Még ez a’ marokni szánakozásra méltó Magyar Nemzet-is, illy jeles hadra született férfjfiakból nem látott régenten igen nagy szükséget. A’ feljebb említett néhai Mélt:
Német Grófoknak emlekezetes viselt dolgoknak leirása helyett, közelebb való példát, minden hizelkedés nélkül, tsak egyet emliteke’ Hazából-is, ugymint, 1697 esztendöben bóldogúl elnyúgodott nagy emlekezetü Méltós. BETHLEN GERELY [!]Urat, Na[gysá]god Mél. édes Attyát, ki-is ez egyenetlen Hazának a’ még éle, igaz fia,
229 Johann ARNDT,Paradis-Gärtlein/ voller Christlicher Tugenden. Wie dieselbigen / durch andächtige lehr=
und trostreiche Gebet/ in die Seele zu pflantzen seyn, Nürnberg, 1668, A iiijr, Margón 3. [!] Reg. 5. v. 1.
Helyesen 2. Reg. [Továbbiakban: Nürnberg, 1668]
62 erös óltalma és tanúlt jó hadi Generalissa vala.
A forrás a német császárok és hősök, valamint a Mansfeld család hőstetteire utal, akiknek Arndt ajánlása is szól. Ennek megfelelően Huszti, amellett, hogy reflektál a forrásában találhatókra, Bethlen Kata édesapjáról is megemlékezik. Talán érdemes kiemelni a maroknyi szánakozásra méltó Magyar Nemzet megfogalmazást a magyarból. Huszti ezen szóhasználatában az 1650-es évektől egyre népszerűbbé váló, de korábban is használt, főként erdélyi szövegekben népszerű kis nép toposz jelenik meg, amelynek jellegzetes, állandósult szókapcsolatai a maroknyi nemzet, maroknyi nép kifejezések.230
Az elöljáró beszéd további elhagyásai tematikusan kapcsolódnak egymáshoz, ezek a jegyesmisztikával kapcsolatba hozható, lángoló stílusú képek:
Seyd allezeit frölich/betet ohn unterlaß/ seyd danckbar in allen dingen/ denn das ist der wille Gottes an euch alle. Welcher wille Gottes an uns alle hoch in acht zu nehmen ist. S. Augustinus und andere heilige Väter beschreiben das gebet mit lieblichen namen/
und vergleichen dasselbe der himmels-leiter/
an welcher wir hinauff gen himmel steigen/
und die heiligen engel wieder mit uns herab/
sagen: wir um[b]fahen Gott freundlich durchs gebet/ es sey ein kuß des friedes/
welchen die gläubige seel als die geistliche braut ihrem himlischen bräutigam Christo Jesu giebt: Es sey ein innerlicher seelen-sabbath un[d] ruhe-tag/ dadurch die liebhabende seele in Gott ruhet
Legyetek mindenkoron vigak, könyörögjetek szüntelenül, legyetek háládók minden dolgokban, mert ez az Istennek akaratja mindnyájatokban. A’ szent Ágoston és több szent Atyák irják-le a’ könyörgést igen kedves nével, és hasonlítják azt a’ mennyei lajtorjához, a’ mellyen mi az égbe felhágunk, és a’ szent Angyalok alá járnak. Ezt mondván: Mi a’ könyörgés által szeretettel fogadjuk-bé a’ mi Istenünket; És hogy a’
könyörgés légyen a’ léleknek belsö szombatja és nyugodalmának napja, melly által a’
szeretö lélek az Istenben nyugoszik.
230 Ld. FAZAKAS, Siralmas imádság…, i. m., 221–222.
63 Ezek a kihagyások nem mindig nagy terjedelműek, hét részlet tartozik ebbe a tematikus egységbe, mégis összességében változtatták meg az előszó tónusát; a hiányzó sorok:
So du denn wirst fortfahren/ und mit Thränen suchen/ so wirstu in dem
So du denn wirst fortfahren/ und mit Thränen suchen/ so wirstu in dem