Johann Arndt művei nem érhetők el kritikai kiadásban, teljes bibliográfia sem készült még nyomtatott műveiről, ez megnehezíti az írások filológiailag megalapozott kutatását. A szakemberek számos esetben 18. századi kiadásokat használnak (különösen igaz ez a Vier Bücher vom Wahren Christentumra, de a Paradiesgärtleinra is), amelyek nagy példányszámban és könnyen hozzáférhetők, de amíg nincs tisztázva a különböző nyomtatványok egymáshoz való kapcsolata és szöveghűsége, mindenképpen indokoltabb lenne korai kiadásokkal dolgozni. Míg a Vier Bücher von Wahrem Christentummal kapcsolatban legalább regisztrálták ezt a problémát, és megszületett az első könyv (1605) fakszimile-kiadása,161 és többen tettek kísérletet kisebb-nagyobb részletességgel a későbbi edíciók szövegeinek összevetésére, addig a Paradiesgärtleinnal kapcsolatban még a kiadások összevetésének igénye sem merült fel.
Eddig egy bibliográfia állt rendelkezésünkre az Arndt-művekkel kapcsolatban, amely sajnos nem bizonyult teljesnek, több okból sem. A jegyzék még a második világháború előtt készült, tehát a háborús veszteségeknek köszönhetően néhol ma már nem ismert példányokra utal, és, úgy tűnik, a katalogizálásnak ebben a korábbi fázisában még kevesebb kiadást tartottak számon, mint amennyit ma ismerünk. A bibliográfiát Wilhelm Koepp közölte
157Uo., 86–88.
158Uo., 81.
159 További példákat ld. Uo., 81–84.
160 A terminusokat ld. Uo., 84–86.
161 Johann ARNDT, Vom wahren Christenthumb: Die Urausgabe des ersten Buches (1605), hrsg. Johann Anselm STEIGER, Hildesheim–Zürich–New York, Georg Olms Verlag, 2005.
44 monográfiájában.162 Koepp az összes Arndt-művet tömörítő listájában csak a kiadás évét és helyét jelölte meg, esetenként kiegészítve a nyomtatvány formátumával. A lista rövidségéből adódóan sajnos nem mindig egyértelmű; ilyen például az, amikor egy évszám mellett két várost is feltűntet, ilyenkor nem világos például, hogy itt két külön kiadást jelöl, vagy egy kiadást két nyomdahellyel. Ha az előbbi értelmezésnél maradunk, akkor Koepp 18 kiadást sorol fel a 17. századból.
Az 1698-as kolozsvári kiadás semmilyen támpontot nem ad arra vonatkozóan, hogy Huszti fordításának melyik német példányok lehettek a mintái, miből dolgozhatott a fordítás során. Huszti egy Paradiesgärtleint ugyanúgy beszerezhetett peregrinációja során német területeken (elég csak Halléra gondolnunk), mint hazatérése után Erdélyben, hiszen ott is ismerték és olvasták a német szöveget. Egészen bizonyos állításokat Husztinak a magyar kiadásban tett saját változtatásairól viszont csak akkor tehetnénk, ha meghatároznánk a kiadást vagy legalább a kiadványtípust, amelyből a fordító dolgozott. Mivel nincs pontos és modern bibliográfia az Arndt-művekről, így elkerülhetetlennek tűnt ennek elkészítése a Paradiesgärtleinra vonatkozóan. A bibliográfia összeállítása során természetesen használtam a korábban kiadott katalógusokat, összeállításokat is, de az új jegyzék alapvetően modern német könyvtári katalógusokon alapszik.163 Ennek birtokában elmondható, hogy az 1612 és 1698 közötti időszakból jelenleg 53 edíció ismert.164 A nyomtatvány első, magdeburgi megjelenése után (1612, Magdeburg: Schmidt) számos további városban és műhelyben is kiadták a szöveget (többek között Lüneburg, Frankfurt am Main, Braunschweig, Goslar, Lipcse, Nürnberg). Nemcsak a kiadás helye, hanem a nyomtatvány formátumai is változatosak voltak. Az első edíció 8rét formátumban jelent meg, az évek során pedig 4rét és 32rétközött változott az imádságoskönyv mérete.165 Az 1615-ös kiadvány címében is jelzi, hogy javított, második kiadás: egy felületes összehasonlítás szerint egyelőre nem találtam az imák szövege között eltéréseket, viszont a gyűjtemény bővült tizenhárom új imával, amelyek a klasszisok végén kerültek hozzá a régi imákhoz (I. rész hat új ima, II. rész két új ima, III.
rész öt új ima.)
162 Wilhelm KOEPP, i. m., 302–303.
163 VD17 (Das Verzeichnis der im deutschen Sprachraum erschienenen Drucke des 17. Jahrhunderts:
http://www.vd17.de/) és GVK (Gemeinsamer Verbundkatalog: https://gso.gbv.de/). A bibliográfiát lásd a dolgozat V. 2. fejezete: Paradiesgärtlein‒bibliográfia.
164 Valószínűleg ez a szám sem teljes, hiszen Koepp további hat kiadást említ, amelyekbõl ma már nem található példány.1620: Magdeburg, 1630: Nürnberg, 1631: Leipzig, 1632:Lüneburg, 1644: Lüneburg, 1671:
Braunschweig.
165 Berlinben, Halléban és Wolfenbüttelben autopsziával ezek közül 26 kiadást tudtam megvizsgálni.
45 A korai edíciók címe az 1630-as évektől különböző módokon jelentősen lerövidül és ezeknek a változatoknak az öröklődése figyelhető meg. A bibliográfia összeállítása során arra törekedtem, hogy a példányok címeit teljes hosszúságukban vagy legalábbis bővebb formájukban megőrizzem, hogy megfigyelhetővé váljanak az esetleges kapcsolatok a kiadványcsoportok, illetve nyomdahelyek között. A legfontosabb eredménye a bibliográfiának viszont nem ez volt, hanem az, hogy ennek köszönhetően a magyar fordítás pontos forrásához is közelebb juthattunk. Huszti művének címe így hangzik:
Keresztyéni jósagos tselekedetekkel tellyes paraditsom kertetske; Melly hogy a’
figyelmetes tanúság és vigasztalással tellyes Könyörgések által a’ lelkekbe béplántáltassék: azoknak Keresztyéni épületekre, kik az igaz isteni idvezítést szeretik, egybe-foglaltatott és elkészíttetett ARND JÁNOS, A’ Lüneburgumi Fejedelemségnek PÜSPÖKE: Mostan pedig Német nyelvböl Nemzete hasznára, egy Méltóságos Aszszony akaratjából hasznos Registromával együtt Magyarrá fordíttatott M. D. HUSZTI ISTVAN által. KOLOSVÁRATT, Nyomt: TÓTFALUSI MIKLÓS
által. 1698 eszt:
Ezzel a címmel megegyezik egy címvariáns, ami az 1650-es évek végétől jelent meg:
Paradis-Gärtlein / voller Christlicher Tugenden: Wie dieselbigen / durch Andächtige Lehr- und Trostreiche Gebet/ in die Seele zu pflantzen seyn. Allen Liebhabern / der waaren Gottseligkeit / zu Christlicher Erbauung verfasset und verfertiget (…)166
Huszti címében ezek szerint a „figyelmetes tanúság és vigasztalással teljes könyörgések által” felelne meg a „durch andächtige Lehr- und Trostreiche Gebet”-nek. A fordítást megvizsgálva azt látjuk, hogy Huszti az Andachtot bizonyos esetekben valóban figyelmetességgel ülteti át.167 Ha pedig feltételezzük, hogy Huszti nem vette figyelembe a Lehr után található gondolatjelet, akkor az eredeti lehrreiche melléknévtől is könnyen eljuthatunk a tanúság / Lehr főnévhez.168 Ha hipotézisekkel szeretnénk eljátszani, akkor azt is gondolhatnánk, hogy Huszti esetleg egy olyan kiadásból dolgozhatott, amelynek címlapjáról
166Az első ilyen variáns alapján idézem, vö. Johann ARNDT, Paradis-Gärtlein…, Nürnberg, Endter, 1657.
További kiadások, amelyek ezzel a címmel jelentek meg: Nürnberg: Endter, 1658 – Goslar: Duncker, 1666 – Nürnberg: Endter, 1668 – Braunschweig: Duncker, 1676 – Nürnberg: Endter, 1685 – Goslar: Duncker, 1687 [lappang]; Ugyanez a cím szerepel még az 1673-as berni kiadásban is, ott viszont nem található meg az ajánlás, ami Husztinál szerepel.
167 Ein mittel dadurch alle Christliche tugenden/ und alle gute vollkom[m]ene gaben von oben herab erlanget werden/ dadurch auch stets erwecket werden neue kräffte/ neue andacht/ und alles gutes / egy eszköz, melly által minden jóságos-tselekedetek és minden jó adományok onnan fellyül adattatnak, melly által szüntelen új erö adattatik mi belénk, új erösség, új figyelmetesség, és minden új jó.
168 Így tehát a magyar cím jelentése megváltozott, és azt mondja: figyelmetes tanúság (által) és vigasztalással teljes könyörgések által, pedig a németben a kötőszó úgy értendő, hogy durch Andächtige, Lehr(reiche) und Trostreiche Gebete.
46 lemaradt ez a bizonyos gondolatjel, de ez a csábító ötletet eddig csak feltevés maradt. Mivel a kolozsvári kiadás címe a fent elemzett módon egyezést mutat ezzel a címvariánssal, a lehetséges források száma az ötvenháromról nyolcra, egy bizonyos típusú nürnbergi és goslar-braunschweigi kiadványok körére szűkül.169 A kérdést most már rövidre zárva, a kapcsolatot egy, kizárólag ezekben a típusú kiadásokban öröklődő nyomdahiba is igazolja.170 A nyolc potenciális kiadás közül négyet megvizsgálva tovább szűkíthető a kör hét edícióra, amelyek 1658 és 1687 között jelentek meg.171
A német kiadások felépítése: legtöbb esetben frontispiz, címlap, dedikációs előszó, Johann Arndt életének és halálának rövid elbeszélése, a Paradicsomkertecskével megtörtént csodatörténetek igaz és alapos elbeszélése, egy latin epigramma, előszó a helyes imádkozás módjáról, dispositio, ez után következnek az imák, majd három mutató. A magyar fordítást bármely német kiadással összevetve első pillantásra is szembeötlő, hogy Huszti számos változtatást eszközölt már a szöveg felépítésén is. Font Zsuzsa már nagy vonalakban ismertette Huszti változtatásait, említi, hogy Huszti az imákat az első egységben – a némettel ellentétben – nem csoportosítja a tízparancsolat parancsolatai szerint, az imakönyvhöz tartozó regisztereket sem veszi át teljesen (elhagyja a tartalomjegyzéket és az imák vasárnapokra és ünnepnapokra való felosztásából csak az ünnepnapok szerintit veszi át), a német verses imáit több esetben elhagyja és nem fordítja le a kötet végén álló Szent Bernát-éneket. Font beazonosítja a magyar fordítás végén vendégszövegként szereplő Johann Gerhard-elmélkedést (Meditationes sacrae 28. darabja) és valószínűsíti, hogy a szöveg Huszti saját fordítása. Helyesen állapítja meg azt is, hogy a Gerhard-elmélkedés nem szerepel más Arndt-kiadásokban, ezt saját kiadástörténeti kutatásaim alapján én is megerősíthetem.172 Gerhard elmélkedéseinek több kortárs német fordítása is van, ezekkel is összevetettem Huszti szövegét, de továbbra is azt kell mondanunk, hogy Huszti minden bizonnyal maga fordította
169 Valószínűleg a KOEPP, 1671: Braunschweig, is ilyen típusú kiadvány lehetett, de ebből ma már nincs ismert példány.
170 A különböző német kiadások összehasonlítása során azt látjuk, hogy az előszó végén az egyik mondatból kimarad egy pontosan egy sornyi hosszúsági tagmondat, így a klasszikus sortévesztő nyomdahibára gyanakodhatunk. 1649: Lüneburg: Welche ich allen wahrhafftigen Anrufffern/ die den Vater im Geist, und in der Wahrheit anbeten/ neben der Gnaden Gottes/dem heiligen Geist/ und dem effect und Erfüllung ihres Gebets von Hertzen wündsche/ daß ihnen Gott gebe ihre Bitte/ die sie von ihm bitten/ durch Jesum Christum unsern Herrn/ Amen. 1666: Goslar: Welche ich allen wahrhafftigen Anrufffern/ die den Vater im Geist, und in der Wahrheit anbeten/ neben der Gnaden Gottes/dem heiligen Geist/ und dem Effect im Hertzen wünsche/ daß ihnen Gott gebe ihre Bitte/ die sie von ihm bitten/ durch Jesum Christum unsern Herrn/ Amen. 1698: Kolozsvár:
Mellyeket én minden igazán segétséget váróknak, kik az Atyát lélekben és igasságban imádják, az Istennek kegyelmével Sz. Lelkével és ezeknek munkájával együtt kivánok, hogy önékiek adja-meg Isten az ö kéréseket, a’ miket ö töle kérnek a’ mi Urunk Jésus Christus által, AMEN.
171 Az 1685-ös nürnbergi kiadásban már emendálták a nyomdahibát, így ez a nyomtatvány már nem lehet potenciális forrás.
172 FONT, Erdélyiek…, i. m., 136–137.
47 azt latinból. Mint azt már a korábban a csodatörténettel kapcsolatban említettem, Huszti ezt elhagyja kiadásából, ami egyedülálló az imádságoskönyv kiadástörténetében. A nyomtatvány elején található paratextusok közül magától értetődőn a csodatörténettel együtt megjelenő latin, a csodára is utaló epigramma is elmarad, de még az Arndt életéről tudósító leírást is feleslegesnek ítélte a magyar közönség számára.
A következőkben a legfontosabb mozzanatokra összpontosító összehasonlítás után részleteiben is szeretném bemutatni a kötetet, hogy láthassuk, a magyar imádságoskönyv mennyiben különbözik a német nyomtatványoktól. A magyar kiadást 1698-ban nyomtatták ki Tótfalusi Kis Miklós nyomdájában Kolozsvárott Keresztyéni Jósagos tselekedetekkel tellyes Paraditsom Kertetske címmel.173 A 12rét nagyságú nyomtatvány új paratextusokkal is rendelkezik. A címlap minden fontosabb információt közöl a kötetről, feltünteti az eredeti mű szerzőjét (Arnd János, A’ Lüneburgumi Fejedelemségnek püspöke), azt, hogy a művet németből fordította Huszti István, a kiadás helyét, idejét, a nyomdász személyét és azt, hogy Huszti Szabó „Nemzete hasznára,174 egy Méltóságos Aszszony akaratjából hasznos Regisztromával együtt” fordította magyarra. Annyi bizonyos, hogy az említett méltóságos asszony, mint ahogy az a későbbi ajánlásból is kiderül, Apafi Mihályné Bethlen Kata. Az, hogy a szerző arra hivatkozik, hogy kifejezett kérésre fordította a művet, a műfaj és fordításirodalom kedvelt eszköze, számos ilyen példa ismert a kortárs imádságoskönyv fordításokból. A dolgozat második részében elemzett Szenci-fordítás címlapján is hasonló olvasható: „most pedig, némelly igaz és áhitatos Keresztyéneknek kérésekre, Magyar nyelvre forditott Szentzi Fekete István”. A regesztrumok kiemelése a címlapon pedig a német kiadástörténettel is harmonizál.
Husztinak (esetleg a nyomdásznak) tulajdonítható a magyar nyomtatvány mottója, amelynek előképét hiába kerestem a német források között. A címlap versóján két idézet szerepel, egy bibliai hely (1 Tim. 4. v. 8.)175 és egy, a nyomtatvány szerint Cicerónak tulajdonítható idézet. Az idézetet bevezetendő ezt olvassuk: „A’ Pogány bölts Cicero-is a’
dolgoknak természetekröl irott Könyvében azt mondja”.176 Cicero ismerete és tisztelete a 17.
173 RMK I. 1524. A nyomtatványból számos példány ismert: Szabó Károly bibliográfiájában nyolc gyűjteményt is említ, ahol a bibliográfia összeállításának korában rendelkeztek példányokkal. A dolgozat írása során az SZTE Klebelsberg Könyvtár példányát [Jelzet: RA 462] és az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében található köteteket is (Jelzetük: RMK I. 1524/1. péld., RMK I. 1524/2. péld., EB 13050) használtam. Egyik példányuk digitalizálva is elérhető (http://oszkdk.oszk.hu/DRJ/13050#).
174 Ez a fordulat Bona-fordításának címlapjáról is visszaköszön.
175 Mert a’ testnek gyakorlásának kevés haszna vagyon: de a’ Kegyesség mindenre hasznos, mellynek igéreti vagyon e’ világon, és a’ más világon való megajándékoztatástól.
176 Valaki Istenhez való kegyességét meg nem tartja, az, a’ hitet, és emberi nemzetnek társaságát, és az igasságot, melly minden jóságos-cselekedetek között legméltóságosabb, elveszti, eltörli.
48 századi Erdélyben még nem lenne különösebben figyelemre méltó jelenség, az már inkább, hogy miért egy imádságoskönyv mottójaként, a nyomtatvány igen fontos helyén – így határozott retorikai funkciót nyerve – hivatkoznak rá.177 Az idézet Cicero De Natura Deorum című művének első könyvéből származik.178 Huszti értelemszerűen kereszténnyé tette a szöveget: az idézetben a latin deosból egyes szám lett, és a címet Istenek természetéről helyett a Dolgoknak természetekrőlnek fordította. A német kiadások esetében is találunk mottó funkciót betöltő bibliai helyeket. Ezek másként, mint Husztinál, frontispizen szereplő különböző metszetekhez tartozó textusok.179 Nemcsak a Cicero-idézet, de a magyar nyomtatványon szereplő Timóteushoz írt első levél-passzus sem található meg egyetlen általam ismert kiadásban sem, így ezeket is a magyar fordítás sajátjának kell tekintenünk.
A magyar kiadvány változtatásai közé tartozik négy verses ima elhagyása a fordításból, ezek a második egység 19–22. számú könyörgései. Huszti ezeket egyszerűen elhagyja és ez eredeti 18. ima után a német forrás 23. imája követi, így a második egység huszonkilenc ima helyett csak huszonötöt tartalmaz. A második rész négy verses imájának elhagyása több okkal is magyarázható. Talán az is közrejátszhatott ebben – amellett, hogy Huszti általában idegenkedett a verses formától, hiszen az imádságoskönyv végén található versekből is elhagyott –, hogy ezek a verses elmélkedések nem állták ki az idők próbáját és esztétikai értékük nem volt olyan magas, hogy Huszti érdemesnek tartotta volna őket lefordítani. Erre utalhat egy 1747-es német Paradiesgärtlein-kiadás, amely szintén elhagyta ezeket az imákat, mert ‒ mint a kiadó írja ‒ „sie nach heutigen Mund-Art etwas hart lauteten”.
A kötetben új szerzeményekkel helyettesítették őket, amelyek az akkori ízlésnek jobban megfeleltek.180
177 „Számomra a mottó legvonzóbb tulajdonsága az, hogy a szövegem igen fontos helyen (a cím s az első mondat között) máris erősen retorizálttá válik.” ÖTVÖS Péter, "Nincs semmi újság". = DEkonFERENCIA [I.] szerk.
KOVÁCS Sándor s. k., ODORICS Ferenc. Szeged, JATE Irodalomelméleti Csoport, é. n. [1994] (deKON-KÖNYVek. Irodalomelméleti és Interpretációs Sorozat, 1), 71‒82. itt: 71.
178 Cicero, De Natura Deorum, Liber I. 4. "atque haut scio, an pietate adversus deos sublata fides etiam et societas generis humani et una excellentissuma virtus iustitia tollatur". Köszönöm Mándity Zoránnak az idézett hely felkutatását.
179 Érdemes lenne nyomon követni a német kiadásáok frontispizeinek öröklődését, itt is különböző hagyományozódási folyamatok figyelhetők meg. Jelen dolgozat szempontjából itt csak az releváns, hogy az Arndt-kiadásokban a frontispizeken található bibliai textusok a következők: Math. 5. v. 12, Math. 5. v. 15., Math. 5. v. 48., Math. 5. v. 42., Esa. 26. v. 16., Ps. 51. v. 19, Math. 26. v. 41., Math. 5. v. 48., Coloss. 3. v. 9., Math, 26. v. 41. Ps. 92. v. 14., 1. Cor. 3. v. 7.
180 Ezt a kiadás egy lábjegyzetében a kiadó ki is fejti: „des seligen Arndts eigene Worte in denen Reim-Gebetlein aus denen vorigen Exemplarien nicht behalten hat, weil sie nach heutigen Mund-Art etwas hart lauteten”. Idézi AXMACHER, Die Passiongebete..., i. m., 44. 1. lábejgyzet.
49 A Paradicsomkertecske végén található két ének kritikai kiadása legújabban készült el a Régi Magyar Költők Tára XVII. századi sorozatának 17. kötetében.181 Huszti a német kiadás végéről két éneket elhagy és kettőt vesz át, mind a kettő Jézus nevére szerzett ének, incipitük: Édes vigasságom, Krisztus, adjad kegyelmedet, Jézus… és Ó, Isten, mely sok keserűség, ez időben találta nagy ínség…. Huszti nótajelzéseket is megad a két énekhez, amelyet a kritikai kiadás szerzői azonosítanak is. Mindegyik ének megtalálható 17. századi lőcsei, illetve váradi énekeskönyvekben, így igen elterjednek mondhatók, egyértelműen a 17.
századi magyarországi gyülekezeti énekkincs részét képezték.182 A német kiadásokban nem találunk nótajelzéseket, így Huszti ezekhez képest itt is módosításokat hajt végre: a nótajelzések megadásával a magyarországi hagyományhoz közelíti a szövegeket. A kritikai kiadás szerzői további 18. századi forrásokat is felsorolnak, amelyekben az énekek hagyományozódtak: ezek a kéziratos Esztergomi gyűjtemény (1704–1713),183 a Győri korálkönyv (XVII. század 2. fele) és a Szilágyi Mihály-énekeskönyv (1789). Nyomtatásban Bél Mátyás második Paradicsomkertecske-kiadása mellett az első ének megtalálható az 1743-as Uj zengedö mennyei karban is (380. sz.). Az Édes vig1743-asságom, Krisztus a 18. században gyülekezeti énekként tovább élt az evangélikusok körében, ebben valószínűleg az UZMK-nak lehetett szerepe. Az RMKT nem ismeri korábbi variánsait a szövegeknek, szerzőjük ismeretlen. A magyar énekekről mindkét esetben azt állapítja meg, hogy a német szövegek hű fordításai. Az énekek ugyanolyan fordítói eljárásról tanúskodnak, mint amelyek Husztinál is megfigyelhetők, így ezeket én saját fordításának tekintem, noha az RMKT kiadói kérdőjellel veszik fel Husztit szerzőnek.
Huszti imádságoskönyve Tótfalusi Kis Miklós értő kezei között született meg a kolozsvári nyomdában. Nem tudni, mekkora szerepe volt Tótfalusinak a kiadásban, nem
181 Régi magyar költők tára: XVII. század, 17, Evangélikus és református gyülekezeti énekek (1601–1700), szerk., jegyz. H.HUBERT Gabriella, a szövegeket kiad. VADAI István, a dallamokat kiad. ECSEDI Zsuzsanna, Bp., Balassi Kiadó, 2016, 252–253. sz. Jegyzetek: 1151–1152.
182 Mennyből jövök most hozzád &c. és Örvendezzen már e ’világ &c. [RPHA 1166] valamint Hagyjátok-el hiv keresztyének ’s a ’t, [RPHA 473] Uo., 1151–1152.
183 A kézirat jelenleg az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban található, egyes bejegyzései arról árulkodnak, hogy összeállítását Erdélyben kezdték el: „1707. 24. octobris Cibinii”. A kézirat ismertetése: LÁZS Sándor, Ismeretlen gyülekezeti énekek és versek a XVII–XVIII. század fordulójáról, ItK, 98(1994), 88–97. A hivatkozott bejegyzés: Uo., 88. Szeben után Gyulafehérváron keletkeztek bejegyzések és II. Rákóczi Ferenchez köréhez (konkréten Kiss Komáromi Istvánhoz) köthetők is vannak köztük. Rozsnyai Dávid több verse például, aki szintén II. Rákóczi Ferenc szolgálatában állt. Mivel Huszti élete utolsó szakaszában II. Rákóczi Ferenc szolgálatában állt, így műveinek jelenléte a gyűjteményben könnyen magyarázható. A gyűjtemény ismertetésében szerepel egy számunkra fontosnak tűnő tétel: LÁZS, i.m., 58. Rapta quaedam ex Meditationibus Johannis Gerhardi 1704. 24, Maji De sui Abnegatione. A későbbiekben mindenképpen szeretném megvizsgálni az esztergomi kéziratot, hogy fény derüljön a nyomtatvány és a kézirat kapcsolatára. Erre már csak azért is szükség lenne, mert az első ének nyolcadik versszakának esetében azt látjuk, hogy az esztergomi gyűjtemény a kolozsvári nyomtatványnál jobb szövegváltozatot (veséim helyett verseim) őriz.
50 emelik ki különösebben sem a címlapon, sem az előszóban, de közismerten puritánus szellemiségű kiadói programjába, művelődési törekvéseibe az imádságoskönyv igen jól illeszkedik. 1698 gyötrelmes év volt Tótfalusi életében, a nagy vihart kavart Apologiája kiadása utáni évben járunk, de az 1698-as év ennek ellenére igen termékeny volt a kolozsvári nyomdában. A Paradicsomkertecske mellett ekkor adta ki Werbőczi Tripartitumát, Comenius
50 emelik ki különösebben sem a címlapon, sem az előszóban, de közismerten puritánus szellemiségű kiadói programjába, művelődési törekvéseibe az imádságoskönyv igen jól illeszkedik. 1698 gyötrelmes év volt Tótfalusi életében, a nagy vihart kavart Apologiája kiadása utáni évben járunk, de az 1698-as év ennek ellenére igen termékeny volt a kolozsvári nyomdában. A Paradicsomkertecske mellett ekkor adta ki Werbőczi Tripartitumát, Comenius