Kant jól ismert meghatározása szerint az analitikus ítéletek azért igazak és egy-ben szükségszerűek is, mert a kijelentés alanya magában foglalja, tartalmazza az állítmányt.
Minden ítéletben, ahol egy szubjektum és egy predikátum viszonyát gondoljuk el […], kétféle lehet ez a viszony. B, a predikátum vagy A-hoz, a szubjektumhoz tartozik, mint olyasvalami, ami (rejtve) benne foglaltatik A-ban, vagy pedig teljességgel kívül esik rajta, még ha kapcso-latban áll is vele. Az első esetben analitikusnak nevezem az ítéletet, a másodikban szinteti-kusnak. (Kant 1781/2004, A6/B10)
Mint látni fogjuk, Frege azon az alapon bírálja Kant meghatározását – és ez a bí-rálat alapvetően befolyásolja az analicitással kapcsolatos későbbi vitákat –, hogy az az arisztotelészi terminus-logikán alapul. Ez a tézis azonban vitatható. Kant felfogását az analicitásról – szemben például kategóriákról alkotott elképzelésé-vel – sokkal kevésbé határozta meg az arisztotelészi logika, mint Leibniz igaz-ságról alkotott elmélete. Ennek elégséges bizonyítéka, hogy saját meghatározását Kant a következő meglepő módon értelmezi:
Analitikus (állító) ítéletek tehát azok, ahol a predikátum és szubjektum kapcsolatát azonos-ságként gondoljuk el […]. (uott)
De miért is következne két dolog azonossága abból, hogy az egyik „magában foglalja” a másikat? A későbbiekben amellett fogok érvelni, hogy nincs okunk feltételezni, hogy következik. Viszont összekapcsolásuk világossá válik, ha úgy értelmezzük Kant analitikus igazságokról adott jellemzését, mint Leibniz igaz-ságelméletének szűkítését.
3.1. Leibniz és Kant
Leibniz elméletét röviden úgy jellemezhetjük, mint az igazság intenzionális fel fogását.4 Mind az igazság extenzionális, mind pedig intenzionális értelme-zése szerint az igazság alapja a valamilyen értelemben vett tartalmazás (conta-inment, inclusion). Az extenzionális és az intenzionális felfogás közötti különb-séget legkönnyebben egy példa segítségével érzékeltethetjük. Míg az igazság 4 Leibniz igazságelméletének részleteiről kiváló összefoglalást ad Adams (1994, 57–63).
Fogalmi igazságok 37 modern, extenzionális felfogása szerint durván azt mondhatjuk, hogy a Minden macska állat kifejezés azért igaz, mert az állat predikátum terjedelme magában foglalja a macska predikátum terjedelmét, Leibniz felfogása szerint a kijelentés azért igaz, mert a macska fogalma (intenziója) magában foglalja az állat fogalmát (intenzióját).
Leibniz minden kijelentés igazságát fogalmi tartalmazás segítségével értelmez-te, beleértve az olyan szinguláris kijelentéseket is, mint Kovács kétlábú; Kovács racionális; Kovács 2013. január 1-én későn kelt. Ezt az értelmezést az teszi lehetővé, hogy Leibniz úgy tekint a tulajdonnevekre, mint amelyek maguk is fogalmak, tehát intenziójuk, tartalmuk van, és e tartalom magában foglal minden olyan pre-dikátumot, amely a tulajdonnév birtokosáról igaz módon állítható (Leibniz 1986, 15). Az elmélet egyik következménye, hogy egy bizonyos értelemben minden igaz kijelentés szükségszerű, mivel lehetetlen, hogy arról az individuumról, amit vagy akit a fogalom reprezentál, a kijelentés ne legyen igaz.
Kant három szempontból módosította Leibniz elméletét, ebből kettő kétségkí-vül plauzibilis. Először is Kant nem beszél individuális fogalmakról. Másodszor – és ezzel összefüggésben – tagadja, hogy minden igazság fogalmi tartalmazá-son alapulna. A fogalmi tartalmazás tipikus példái fajták, típusok tulajdonságai, például hogy minden test kiterjedt. Az ilyen típusú kijelentések lehetnek csak analitikusak és ezért szükségszerűek, mivel ezek azok az esetek, amikor a kije-lentés alanya tartalmazza a kijekije-lentés predikátumát. Nem minden kijekije-lentés igaz ebben az értelemben, még akkor sem, ha szükségszerű. Hiszen Kant szerint lé-teznek olyan szintetikus a priori ítéletek, amelyek szükségszerűek. De függetelnül attól, hogy értelmes-e a szintetikus a priori állítások fogalma és igazságuk valóban szükségszerű-e, az analitikusan igaz állítások esetében a szükségszerűség alapja a fogalmi tartalmazás leibnizi értelemben.5
Kant azonban egy harmadik szempontból is módosítja Leibniz fogalmitartal-mazás-elméletét, és ezen a ponton Kant módosítása már vitatható. Leibniz igaz-ságelmélete nem állítja, hogy számunkra minden igazság, tehát minden fogalmi igazság a priori tudható, a szónak abban az értelmében, hogy egy kijelentés igaz-ságát a tapasztalattól függetlenül ismerhetjük meg.6 Julius Caesar fogalma tartal-mazza azt az igazságot, hogy Caesar átlépte a Rubicont, de ez nem jelenti azt, hogy 5 Bennett (1966) meggyőző módon érvel amellett, hogy a kanti szintetikus a priori ítéletek értelmez-hetők nem triviális, de analitikus ítéletekként.
6 Ez utóbbi megszorításra azért van szükség, mert Leibniz más értelmeben is használta az a priori fogalmát. A történetileg korábbi használat szerint az a priori igazság az, amikor az okokból követ-keztethetünk a hatásokra, míg az a posteriori igazság esetében a hatásokból következtetünk az okra, l. Adams (1994, 109–110).
Huoranszki Ferenc 38
mi ezt az igazságot a tapasztalattól függetlenül ismerhetnénk. Kant tehát Leibniz fogalmitartalmazás-doktrínáját oly módon szűkíti le, hogy a fogalmi tartalmazást összeköti az a priori megismerhetőséggel.
A tanulmány hátralevő részében két tézis mellett fogok röviden érvelni. Az első, hogy a fogalmi tartalmazás a fogalmi igazságok természetének jó megközelítése.
Nem minden igazság alapul fogalmi tartalmazáson, különösképpen nem, ha a fogalmi tartalmazás eredeti leibnizi elképzelését tartjuk szem előtt. De a fogal-mi igazság alapja valafogal-mi ahhoz hasonló, afogal-mit fogalfogal-mi következménynek nevez-hetünk. Ennyiben tehát Kant analicitásról alkotott elképzelését követem. Nincs okunk viszont elfogadni, hogy minden fogalmi igazság a priori tudható.
A fogalmi igazság általam javasolt értelmezése annyiban egybevág Quine anali-citást érintő kritikájával, amennyiben elismeri, hogy – legalábbis a fogalmi igazsá-gok esetében – nem különíthető el egymástól az igazság tapasztalati és tapasztalat-tól független forrása (Quine 1953/1973). Ebből azonban nem következik, ahogyan azt Quine gondolta, hogy nincsenek fogalmi és egyben szükségszerű igazságok.
Egy kijelentés annyiban fejez ki fogalmi igazságot, amennyiben a benne szereplő fogalmak bevezetésének célja szükségszerű igazságok megfogalmazása. Ezt a fo-galmi igazság metaszemantikai elméletének fogom nevezni.
3.2. Kant és Frege
Frege kritikája után a legtöbb filozófus Kant „fogalmi tartalmazás” elméletét elfo-gadhatatlannak tartja. Frege legfőbb kifogása, hogy Kant elmélete az arisztotelészi szillogisztikán alapul, és – részben ennek következtében – alkalmazhatósága igen korlátozott. Például nem elemezhető segítségével a logikailag összetett kifejezések analicitása, sem a szinguláris kifejezések analicitása (amilyen például a Ha megnő-sültem, nem vagyok már agglegény vagy A kettő a legkisebb prímszám).
Frege kritikája azonban nem perdöntő. Először is, annak, hogy Kant nem vizs-gál összetett vagy szinguláris kijelentéseket, nincs különösebb jelentősége. Mint fentebb láttuk, ami az összetett – tehát nem atomi – kijelentéseket illeti, konvenció kérdése, hogy az ilyen logikai természetű igazságokat is analitikusnak tekintjük-e vagy sem. Frege logicista programja talán megköveteli, hogy annak tekintsük őket, de Kant számára a kérdés nyilvánvaló módon Az F-ek egyben G-k is jelle-gű mondatok igazsága volt, tehát a sui generis értelemben vett fogalmi igazságok természete.7
7 Más kérdés, hogy ezek a kijelentések a fregei logikában természetesen összetettek, amennyiben egy univerzálisan kvantifikált kondicionális segítségével reprezentálhatók. Ez azonban nem változtat
Fogalmi igazságok 39 Másodszor, semmi nem bizonyítja, hogy a szinguláris kijelentések analicitása nem a fogalmi tartalmazáson alapul. Épp ellenkezőleg. Quine híres modális „pa-radoxona” Kovácsról, a kerékpáros matematikusról jól példázza, miért. Kovács szükségszerűen kétlábú, amennyiben kerékpáros, és szükségszerűen racionális, amennyiben matematikus. De qua Kovács se nem szükségszerűen kétlábú, se nem szükségszerűen racionális (Quine 1960, 199). Tegyük most félre azt a kérdést, hogy Quine-nak igaza van-e Kováccsal kapcsolatban. A példa – Quine szándéka ellenére – értelmezhető annak bizonyítékaként is, hogy a szükségszerűség alapja a szinguláris kijelentések esetében is a fogalmi tartalmazás. Kovács, a biciklis-ta, szükségképpen kétlábú, mert a biciklisták kétlábúak. Kovács, a matematikus, szükségképpen racionális, mert a matematikusok racionálisak (Jubien 2009, 101).