Összefoglalva tehát, ahogyan a logikai igazság alapja a tények közötti viszony, úgy a fogalmi igazság alapja a tulajdonságok közötti viszony. Ez az elképzelés, úgy tűnik, ellentmond annak a logikai empirista hagyománynak, amely szerint a fogalmi igazságok implicit vagy explicit konvenciókon alapulnak, amelyeket defi-níciók segítségével fejezhetünk ki. A fogalmi igazságokban rejlő modalitás alapja metafizikai, nem pedig nyelvi; a reprezentált tulajdonságok közötti viszonyok el-sődlegesek a reprezentáció módjához képest.
Bár metafizikai feltevései tekintetében a fogalmi igazságok tulajdonság-impli-káción alapuló elmélete szemben áll a logikai empirista hagyománnyal, a szem-benállás nem annyira éles, mint ahogyan elsőre tűnhet. Az empirista hagyomány fontos jellemzője ugyanis, hogy a szemantikai és a modális szempontokat sosem tartotta egymástól függetlennek. Ezzel szemben Kripke és az őt követők állás-pontja éppen az, hogy a filozófiai szemantika (tehát a jelentés, leírás, referen-ciameghatározás stb.) és a modális metafizika (amely elsősorban az azonosság problémájának vizsgálatán alapul) függetlenek egymástól. A fogalmi igazság tu-lajdonság-implikáción alapuló elmélete e tekintetben jóval közelebb áll a hagyo-mányos emprirista felfogáshoz, mint a Kripke utáni metafizika és szemantika.
Carnap a Jelentés és szükségszerűség-ben a tulajdonságokat a predikátumok intenziójának tekinti, és azt is megengedi, hogy az egyik tulajdonság „materiá-lisan” implikálja a másikat (Carnap 1947, 17). Persze azt is állítja egyben, hogy a tulajdonságok „redukció” révén kiküszöbölhetők és kiküszöbölendők, lévén hogy feltételezésük „metafizikai” (azaz: jelentés nélküli vagy „pszeudo-”) vitákhoz ve-zet. A fogalmak elsődlegesek a tulajdonságokhoz képest, amennyiben azt, hogy mi fogalmi igazság, a választott nyelv határozza meg; azt pedig, hogy milyen nyel-vet választunk, pragmatikus szempontok döntik el.
Ez utóbbival azonban akkor is egyetérthetünk, ha tagadjuk, hogy egy adott nyelv fogalmai elsődlegesek azokhoz a tulajdonságokhoz képest, amelyeket a fogalmak reprezentálnak. A tulajdonság-implikáció azért lehet alapja a fogal-mi tartalmazásnak, mert bizonyos terfogal-minusokat azzal a céllal használunk egy
Huoranszki Ferenc 48
nyelvben, hogy a tulajdonságokat és a köztük lévő modális viszonyt adekvát mó-don reprezentálják. Természetesen, ha a példánk az agglegény és a nőtlen férfi, könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy a fogalmi igazságok konvencio-nálisak. A természeti fajták és bizonyos természeti törvényen alapuló kapcsolatok (bár nem mindegyikük)18 esetében azonban a tulajdonságok közötti viszonyok határozzák meg a fogalmi-tartalmazási viszonyokat.
A fogalmi igazság metaszemantikai elmélete tehát azt állítja, hogy egyes fogal-mi igazságok célja a természetben rejlő modalitás megragadása. Ha az A macskák állatok kifejezés igaz, akkor lehetetlen, hogy létezzék olyan macska, amelyik nem állat, mégpedig két okból. Egyfelől azért, mert nem lehetséges olyan macska, ame-lyik nem állat, másfelől pedig azért, mert az állat és a macska kifejezéseket adott kontextusban azzal a céllal használjuk, hogy segítségükkel megragadjuk a termé-szeti szükségszerűségeket. A helyesen megválasztott nyelvben a fogalmi igazságok a tulajdonságok közötti szükségszerű viszonyok kifejezését szolgálják. A fogalmi igazság tehát egyben metafizikai is, ahogyan Arisztotelész és az őt követők feltéte-lezték.19 A nyelvválasztás lehet pragmatikus anélkül, hogy konvencionális lenne, amennyiben célja a tulajdonságok közötti viszonyok adekvát reprezentációja.
A fogalmi igazságok általam javasolt modális értelmezésének azonban van két fontos negatív következménye is. Ha a fogalmi igazság kérdését elválasztjuk az ismeretelméleti kérdésektől, ez két nagy filozófiai projekt végét jelenti. Az egyik, amelyik az a priori igazságokat az analitikus és/vagy fogalmi igazságokra igyek-szik visszavezetni. A másik, amelyik a modalitásokat általában az a priori ana-litikus – vagy fogalmi – igazságokra kívánja alapozni.20 Utóbbi elképzelés abból indul ki, hogy csak akkor képes valaki egy fogalom használatára, ha bizonyos állításokat, amelyek tartalmazzák az adott fogalmat, igaznak fogad el. Eszerint a nyelvi képesség episztemikus elkötelezettséget implikál, ami pedig a priori módon megalapozhatja a modalitásokat.
18 Arról, hogy milyen törvényjellegű kapcsolatot kifejező állítás szükségszerű „metafizikai”, illetve
„pusztán nomikus” értelemben, vö. Fine (2002).
19 Mi több, Arisztotelész az esszenciális tulajdonságok tárgyalása során világos módon megelőlegezi mind a fogalmi tartalmazás, mind pedig a tulajdonság-implikáció elképzelését; vö. Analytica pos-teriora 73b 10–25 (Aristotle 2001).
20 Tipikus változataiban ez az elmélet az úgynevezett kétdimenziós szemantikák kiterjesztésén alapul. Az elmélet forrása Lewis (1966; 1970), fontosabb alkalmazásai Chalmers (1996) és Jackson (1998).
Fogalmi igazságok 49 A hétköznapi nyelv megértése és kifejezéseinek kompetens használata azonban önmagában nem alapoz meg modalitást.21 A viszony fordított: bizonyos terminu-sok jelentését az korlátozza, hogy azzal az explicit vagy implicit szándékkal vezet-jük be őket, hogy segítségükkel modális kapcsolatokat ragadjunk meg. Ez éppúgy igaz az agglegényekre, mint a macskákra, a verebekre és a szubatomi részecskékre.
Irodalom
Adams, Robert Merrihew 1994. Leibniz: Determinist, theist, idealist. New York: Oxford University Press.
Aristotle 2001. Analytica posteriora. Fordította A. J. Jenkinson. In: Richard McKeon (szerk.): The basic works of Aristotle. New York: Random House. 110–186.
Ayer, Alfred J. 1934/1952. Language, truth and logic. New York: Dover.
Beck, Lewis White 1956. Kant’s theory of definitions. Philosophical Review 65: 179–191.
Bennett, Jonathan 1966. Kant’s analytic. Cambridge: Cambridge University Press.
Boghossian, Paul 1996. Analyticity reconsidered. Nous 30: 360–391.
Carnap, Rudolf 1947. Meaning and necessity. Chicago: University of Chicago Press.
Chalmers, David 1996. The conscious mind. New York: Oxford University Press.
Dummett, Michael 1981. Frege’s philosophy of language. London: Duckworth.
Farkas Katalin – Kelemen János 2002. Nyelvfilozófia. Budapest: Áron Kiadó.
Fine, Kit 2002. The varieties of necessity. In: Gendler – Hawthorne (2002, 253–281).
Frege, Gottlob 1884/1999. Az aritmetika alapjai. Fordította Máté András. Budapest: Áron Kiadó.
Gendler-Szabó, Tamar – John Hawthorne (szerk.) 2002. Conceivability and possibility. Oxford: Cla-rendon Press.
Grice, Paul – Peter Strawson 1956. In defense of a dogma. Philosophical Review 65: 141–158.
Huoranszki Ferenc 2001. Modern metafizika. Budapest: Osiris.
Huoranszki Ferenc 2010. Filozófiai naturalizmus és természeti fajták. Magyar Filozófiai Szemle 54:
23–45.
Jackson, Frank 1998. From metaphysics to ethics: a defence of conceptual analysis. Oxford: Oxford University Press.
Johnston, Mark 1997. Manifest kinds. Journal of Philosophy 94: 564–583.
Jubien, Michael 2009. Possibility. Oxford: Clarendon Press.
Kant, Immanuel 1781/2004. A tiszta ész kritikája. Fordította Kis János. Budapest: Atlantisz.
Kripke, Saul 1972/2007. Megnevezés és szükségszerűség. Fordította Bárány Tibor. Budapest: Aka-démiai Kiadó.
21 Timothy Williamson meggyőzően érvel amellett, hogy két személy még akkor is használhat azo-nos fogalmat, ha a fogalomhoz kapcsolódó legalapvetőbb meggyőződéseik különböznek, vö. Wil-liamson (2007, 120–133).
Huoranszki Ferenc 50
Leibniz, Gottfried Wilhelm 1986. Metafizikai értekezés. Fordította Endreffy Zoltán. In: Márkus György (szerk.): Gottfried Wilhelm Leibniz válogatott filozófiai írásai. Budapest: Európa Könyv-kiadó. 7–56.
Lewis, David 1966. An argument for the Identity Theory. Journal of Philosophy 63: 17–25.
Lewis, David 1970. How to define theoretical terms. Journal of Philosophy 67: 427–446.
Lewis, David 1986. The plurality of worlds. Oxford: Basil Blackwell.
Quine, Willard V. O. 1953/1973. Az empirizmus két dogmája. Fordította Faragó-Szabó István. Ma-gyar Filozófiai Szemle 17: 225–239.
Quine, Willard V. O. 1960. Word and object. Cambridge Mass.: MIT Press.
Searle, John 1959. On determinables and resemblance. II. Proceedings of the Aristotelian Society (Supplementary Volume) 33: 141–158.
Van Cleve, James 1999. Problems from Kant. New York: Oxford University Press.
Williamson, Timothy 2007. The philosophy of philosophy. Malden, MA: Blackwell.
Yablo, Stephen 1992. Mental causation. The Philosophical Review 101: 245–280.
Yablo, Stephen 2002. Coulda, woulda, shoulda. In: Gendler – Hawthorne (2002, 441–492).
Conceptual truths
Abstract: The relation between analytic and modal truth is a widely discussed problem in many con-temporary accounts of conceptual truths. According to some accounts, conceptual necessity is dis-tinct from metaphysical necessity; while according to others, every necessary truth is conceptual.
Despite such disagreement, both accounts assume that conceptual truths must at least be knowable a priori. This paper argues for a meta-semantic theory of conceptual truth. The theory claims, firstly, that entailment is primarily a relation between properties in the sense that the instantiation of some property entails the instantiation of others; secondly, that such entailment relations may or may not be knowable a priori; and thirdly, that a proposition expresses a conceptual truth if it aims to express a necessary truth grounded in such entailment relations.
Keywords: conceptual truth; analytic truth; necessity; real definitions; entailment
A ló fogalma és a természetes nyelvi szemantika 1
Szabó Gendler Zoltán
Yale Egyetem zoltan.szabo@yale.edu
Kivonat: Ismeretes, hogy Frege ellentmond önmagának abban a kérdésben, hogy az egy ló jelöle-te függvény-e. E cikk egyik célja, hogy megvizsgálja, léjelöle-tezik-e Frege elméletének olyan viszonylag mérsékelt kiigazítása, amely alkalmas a természetes nyelv szemantikájáról szóló fregei program megvédésére. Amellett fogok érvelni, hogy a kérdésre adható válasz nemleges: a program radikális revíziójára van szükség. Véleményem szerint a ló fogalmának problémájára adható ésszerű válasz az, ha felhagyunk a szemantika szinguláris megközelítésével, amely szerint a nyelvi kifejezések az egyedi szemantikai érték hozzárendelésével értelmezhetők. A középkori, nominalista irányultságú logikáig visszanyúló évszázados hagyomány szerint a predikátumok nem egyetlen általános dolgot, hanem egyszerre több egyedi dolgot jelölnek, a szinkategorematikus kifejezések pedig önmagukban sem-miféle jelölettel nem rendelkeznek. Amellett fogok érvelni, hogy a természetes nyelv szemantikája jól járna, ha visszatérne e hagyományhoz.
Kulcsszavak: Frege; szemantika; típuselmélet; nominalizmus
Frege hatását a modern szemantika fejlődésére nehéz lenne túlbecsülni. Irene Heim és Angelika Kratzer Semantics in generative grammar című könyvüket, amely manapság talán az angol nyelvterületen leggyakrabban használt szeman-tika-tankönyv, a fregei program részleges megvalósítására tett kísérletként jel-lemzik (Heim–Kratzer 1998, 13). Jelzik azt is, hogy bár a legegyszerűbb mondatok kivételével elemzéseik a részletek tekintetében gyakran eltérnek a Frege által java-soltaktól, a fregei szemantika alapelveit igyekeznek mindvégig betartani.
Frege szemantikai nézetei egy súlyos problémához vezetnek. Frege úgy tartja, hogy míg az egyedi kifejezések tárgyakat, addig az általános kifejezések fogal-makat jelölnek – olyan függvényeket, amelyek tárgyakat képeznek le igazság-értékekre. A tárgyak és a függvények alapvetően különböző dolgok – a tárgyak
„önmagukban lezártak”, a függvények pedig „kitöltetlenek” –, így egyetlen tárgy sem lehet fogalom. Ennek megfelelően a ló fogalma jelölete nem fogalom, és 1 Jelen írásom korábbi változatát szóban előadtam a Brown Egyetemen és a PhLiP konferencián Tarrytown-ban; a résztvevők megjegyzései és ellenvetései számos ponton hozzájárultak a jelen szö-veghez. Külön köszönettel tartozom Richard Hecknek, David Liebesmann-nak, Agustin Rayónak és Bruno Whittle-nek. A tanulmány magyar változatának elkészítésében nagy segítségemre volt Snopek Márta, valamint Bárány Tibor és Zvolenszky Zsófia; munkájukat ezúton is köszönöm.
Szabó Gendler Zoltán 52
következésképpen a ló fogalma nem fogalom. Mivel eddig nem akart eljutni, Fre-ge kihagyta a gondolatmenet utolsó lépését:
Egy bizonyos nyelvi kényszerből az én kifejezésem, betű szerint véve, néha megtéveszti a gondolkodást, amennyiben egy tárgyat nevezek meg, noha egy fogalomra gondolok. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy ilyen esetekben annak az olvasónak jóindulatú előzékenysé-gére vagyok utalva, aki nem takarékoskodik egy csipetnyi sóval. (Frege 1919/1979, 253)
Másképp fogalmazva, a ló fogalma nem a Frege saját diskurzusában használt fo-galmat jelöli, hanem egy tárgyat, amely valamilyen módon összefügg ezzel a foga-lommal. Ez már önmagában is zavarba ejtő – ám Frege gondjai a ló fogalmával itt nem érnek véget. Ahhoz, hogy a megfelelő fogalom irányába tereljen bennünket, a ló fogalma jelöletének legalábbis léteznie kell. Ezt Az aritmetika alapjai (Frege 1884/1999) formális nyelvében az V. axióma biztosítja. Igen ám, de pontosan ez az az axióma, amely végső soron ellentmondásossá teszi Frege rendszerét.
Többféle módon igazíthatunk Frege nézetein, ha el akarjuk kerülni azt az ál-lítást, hogy a ló fogalma nem fogalom. Egyik módszer sem fájdalommentes, de vannak köztük olyanok, amelyekkel megőrizhetünk egyet s mást Frege filozófiai és matematikai programjából. Tanulmányomban azt vizsgálom, létezik-e olyan, viszonylag mérsékelt kiigazítás, amely alkalmas a természetes nyelv szemantiká-járól szóló fregei program megvédésére. Amellett fogok érvelni, hogy a kérdésre adható válasz nemleges: a program radikális revíziójára van szükség. Véleményem szerint a ló fogalmának problémájára adható ésszerű válasz az, ha felhagyunk a szemantika szinguláris megközelítésével, amely szerint a nyelvi kifejezések az egyedi szemantikai érték hozzárendelésével értelmezhetők. A középkori, nomina-lista irányultságú logikáig visszanyúló évszázados hagyomány szerint a predikátu-mok nem egyetlen általános dolgot, hanem egyszerre több egyedi dolgot jelölnek, a szinkategorematikus kifejezések pedig önmagukban semmiféle jelölettel nem rendelkeznek. Az alábbiakban amellett fogok érvelni, hogy a természetes nyelv szemantikája jól járna, ha visszatérne e hagyományhoz.