Fluktuáció

garast, késérestül harmincz négy garast. Mise mondásért, és késérésért 3 forintot kért, mégis adatatta.”²²⁵ Az ekkor még paphiánnyal küszködı Bíró Márton azonban nem tudta teljesíteni kérésüket.²²⁶ Nem messze Vitától, Rendeken is negatív dolgokat jegyezhetett fel a vizitátor.

Simonyay János az elsı megjegyzések alapján rendben végezte feladatát, azonban a jegyzıkönyv azt is lejegyezte, hogy megbízható jelentések szerint²²⁷ itt is haltak meg szentségek nélkül, nem az elıírásoknak megfelelıen keresztel és a jegyeseket nem vizsgáztatja. Gregoriccsal ellentétben azonban egyáltalán nem volt kapzsi, sıt jövedelmeit a nép szegénysége miatt bıven osztogatja.²²⁸

A jövedelmek írásba foglalása azért is elkerülhetetlen volt, mert az egyházmegye vezetése ezek alapján tudta felmérni, melyik plébánia szorul kiegészítésre a Cassa parochorumból. Acsády Ádám püspöksége idején a legjövedelmezıbb plébániák a budai kerületben voltak. Ráckeve, Zsámbék és Budakeszi 300 forintnál többet hozott javadalmasa számára, de Törökbálint, Solymár, Bogdány és Vörösvár is gazdag, 200 forint feletti jövedelmet biztosító plébániának számított. 170-200 forint közötti jövedelme volt Vál, Tárnok, Adony, Torbágy, Kovácsi, Karád, Buzsák és Kaposvár plébánosának. A leggazdagabb plébániák tehát a püspökség keleti részében, fıleg a népes német településeken létesültek, továbbá három somogyi plébánia tartozott még ide. A plébánosok zömének azonban csak évi 50-100 forint között mozgott a jövedelme. A legszegényebb plébánosokat Zalában találták az összeírók.²²⁹ A népesség növekedésével és gazdasági erısödésével a plébániák jövedelme a század második felében emelkedett, de a gazdagabb plébániák ezután is megırizték elınyüket.

kötelezettségeket, a plébános nehéz helyzetbe kerülhetett. Simonay János felszentelése után, 1722-ben a zalabéri plébániára került, majd Lenthy István érkezésekor 1927-ben kisgörbıi plébános lett.²³⁰ Innen valószínőleg a sovány javadalom miatt helyezték néhány év múlva Csabrendekre,²³¹ Kisgörbın ugyanis megszőnt a plébánia, 1746-ban már Csehi leányegyházaként vizitálták.²³² Szigliget Tördemic és Badacsonytomaj leányegyházakkal az 1730-as évek elején a keszthelyi kerület egyik legszegényebb plébániája volt.²³³ Nyéki Gábor plébános nem is maradt sokáig itt, hamarosan a pázmándi plébánián találjuk.²³⁴ A helyére 1732-ben érkezı Veresics Mátyás is hamar tovább állt, hiszen 4 év múlva már Domokos Pál érkezett a helyére.²³⁵ 1746-ban már korábbi filiája, Tördemic tartja el a plébánost, Szigliget pedig ennek leányegyháza lett. Ha az egyházlátogatásban leírt anyagi helyzetet nézzük, ezen nem is csodálkozhatunk. Az egykori plébánosnak nem volt kihasítva jobbágytelek, a házaspároktól csak 20 dénárt kapott, ez évente 9 forintot tett ki. Gabonában összesen 26,5 köböl volt a járandósága, ennek értéke nem érte el a 18 forintot. Szántóföldje is Tördemicen volt (nem véletlen tehát, hogy ide került át a plébánia), kaszálója pedig Szigligeten.

Jövedelméhez még 8 szekér tőzi fa tartozott. Az egykori plébániaépület lakhatatlan állapotban találták.²³⁶

A püspök nem mindig teljesítette a plébánost kérı földesurak kérését. Széchényi Zsigmond 1749. június 18-án kért papot Szentgyörgyvári és Szentlászlói birtokára. Korábban mindkét helyen volt plébános, de az üresedés után a püspök egyik helyre sem adott papot.

Mindez megnehezítette a hívek vallásos életét – írta a püspöknek a földesúr. Az ifjak Szentgrótra járnak misére, de az öregek nem tudnak ekkora távolságot megtenni. A betegek szentségek nélkül halnak meg, mert csak lassan ér ide a messzirıl hívott pap. A földesúr mindezt kegyúri jogára hivatkozva kérte a püspöktıl.²³⁷ Két nap múlva a püspök kemény hangú választ adott Széchényinek. 1746-ban Bosó Jánost²³⁸ helyezte Szentgyörgyvárra plébánosnak, nem sokkal késıbb pedig vizitációt tartott a plébánián. A látogatás során iszonyodva látta a lelki romlást. A templom majdnem összedılt, felszerelése hiányos és piszkos volt. A romos plébániaépület nem volt alkalmas a lakásra, még kevésbé, hogy a plébános a nép tanítására felkészüljön. A pap éhezett, házról házra járt, vagy a szılıhegyen

230 VÉFL Conscriptio proventuum parochialium I. 10. 67.

231 ÖRDÖG III. 24.

232 ÖRDÖG III. 57.

233 VÉFL Conscriptio proventuum parochialium I. 10. 55. PETRÁK 87.

234 Névtár 790.

235 VÉFL Conscriptio proventuum parochialium I. 1.; I. 10. 55.; Névtár 365.

236 Tizenhatodot sem kapott innen. ÖRDÖG III. 655.

237 VÉFL Prot. Ep. IV. 439-440.

238 A püspököt névmemóriája ezúttal cserben hagyta. Baso Imrének hívták. ÖRDÖG III. 78., Névtár 269., 310.

kéregetett. Ezért gúnynevet is adtak neki. A plébánia földjeit és rétjeit az uraság tisztjei használták. Püspökségében nem talált még ennyire elhagyott helyet. Vizitációja hírére a tiszttartó elhagyta a falut, és a hívek sem fogadták illı módon. Ez neki nem okozott gondot, viszont sajnálja plébánosát. Hiába hivatkozik Széchényi a kegyúri jogokra, hiszen azt a király adja, de a püspök erısíti meg és azt a nép lelki üdvéért kell gyakorolni. A földesúr tehát csak akkor kap plébánost, ha kijavította a templomot és a plébániát, és megfelelı jövedelmet biztosít a papnak.²³⁹ Széchényi Zsigmondnak évekbe telt, mire rendezni tudta a szentgyörgyvári viszonyokat, hiszen csak 1756-ban folyamodott újra a püspökhöz. Leveléhez jövedelem-összeírást is csatolt.²⁴⁰ A püspök a következı évben ki is nevezte Kondé Györgyöt szentgyörgyvári plébánosnak, majd egy újabb csere után 1767-ben Sármellék leányegyházává fokozták le a mezıvárost, mivel mégsem tudta papját eltartani.²⁴¹ Ekkor a földesúr már komolyan vehette a püspök szigorát, mivel még abban az évben rendezte a jövedelmeket és újra kapott plébánost.²⁴²

Nem mindig volt átgondolt a püspök dispozíciós gyakorlata sem. A Hertelendy család 1755-ben kérte a püspököt, hogy Vitáról a plébánia leányegyházára, Edericsre költözhessen.

Padányi korábban kilátásba helyezte, hogy az iskolamestert áthelyezi Edericsre, ezen felbuzdulva a Kozorics Ferenc tapolcai esperes-plébános által kijelölt plébániaépülethez egy egész jobbágytelket adtak, és egy szılıt a templom számára. Sürgették a püspököt, hogy Farkas István plébánost minél elıbb küldje le a filiára „mivel sokkal böcsőletessebb házot adhatunk eı kegyelmenek mind sem az mastani háza”. Amíg ez felépül, a kvártélyházat jelölik ki számára. Gabonájának és szénájának alkalmas helyet rendelnek. Még azt kérték a püspöktıl, hogy a filiák miatt új plébánosuk egy nap két misét mondhasson, de ezt inkább parancsolja neki, mert sok plébános nem szívesen fogadja az ilyen engedélyeket.²⁴³ A plébános át is költözött Edericsre, de mivel az edericsiek nem tudtak neki megfelelı alapot biztosítani, 1761-ben ismét Vita filiájává váltak.²⁴⁴

A gyıri egyházmegyében a plébánosok áthelyezésében döntı tényezınek bizonyult a kegyúr szerepe.²⁴⁵ Az általam átnézett forrásanyag, azon belül leginkább a kegyurak püspökhöz intézett kérelmei alapján úgy érzem, a veszprémi egyházmegyében sokkal meghatározóbb volt az ordinárius akarata, mint a földesuraké. A plébániák alapításában és

239 VÉFL Prot. Ep. IV. 440-442.

240 VÉFL Prot. Ep. XV. 494.

241 DRAVECZ 102.

242 DRAVECZ 110.

243 VÉFL Acta parochialia III./8.

244 VÉFL Acta parochialia III. 9., 94-96.; VÉFL Prot. Ep. XVIII. 593.

245 FAZEKAS ISTVÁN: A gyıri egyházmegye katolikus alsópapsága 1641-1714 között. i. m. 119-121.

késıbbi mőködtetésében a püspöki és a földesúri hatalom egymást kölcsönösen kiegészítve munkálkodott. A fenti példákon egyaránt érzıdik az együttmőködés, de a püspök dominanciája is. A következı két levél tartalma pedig ismét e megállapításunkat erısíti.

1738 júniusában Bíró Márton vikárius generális Zala vármegye közgyőlésére Egerszeg városába utazott.²⁴⁶ Oda és vissza is betért Keszthelyre, mert püspöke, Acsády Ádám Paiss András plébános halála után Törey Lászlót a keszthelyi parókiába akarta helyezni. A keszthelyi plébániára összehívta a földesurakat, a „városi nemeseket és urakat”, hogy összeírják a templom és a plébánia javait.²⁴⁷ A stólajövedelemmel kapcsolatban felolvasta a püspök tervezetét, amely nagy vitákat váltott ki. Az összehívottak nem akarták felemelni a temetés és a keresztelés díjait, de egyéb ellenvetéseket is tettek. Padányi végül engedni kényszerült és meghagyta az új plébánosnak, hogy ezentúl ı is és az iskolamester is a keszthelyi egyház szokása szerint kísérje a halottat és ha nem akarják felemelni a stólát, szolgálatait más beneficiummal kompenzálják.²⁴⁸ Bírótól azt is megtudjuk, hogy a vitaiak – mivel a leendı keszthelyi pap, Törey László éppen tılük költözött el – Klandl István páhoki plébánost szeretnék lelkipásztoruknak. A falubeliek és maga Klandl is kérte ezért a vikáriust.

A helynök úgy döntött, hogy mihelyt befejezi Marenics atya a tanulmányait, Páhokra helyezi, Klandl pedig a kéréseknek megfelelıen a vitai plébánia lakója lesz. Addig azonban Gregorics Imre került ide, „hadd legyen mégis híre, hogy szorgalmatoskodunk az új parochiáknak erectiojában”. Szintén aktuális volt a pacsai plébánia betöltésének kérdése. Bíró Márton azért döntött Elıházy János Ignác mellett, mert eddig botrányos élető plébánosok szolgáltak Pacsán, „egyszer már hadd legyen consolatiojok” a pacsaiaknak. Ha üresedés lesz, majd jobb helyre fogja helyezni. A vikárius püspökhöz írott levelében tehát teljes magabiztossággal tudatta püspökével a folyamatban lévı áthelyezéseket, a földesurak szerepére a plébános kijelölésénél még csak véletlenül sem utalt.

246 A következı információk Bíró Márton 1638. június 20-án Acsády Ádámhoz írt levelébıl valók. VÉFL Acta parochialia III./47.

247 Az összeírás: VÉFL Acta parochialia III./48.

248 Még 1758-ban is rendezetlenek voltak a stóladíjak. VÉFL Acta parochialia III./53. 1761-ben – noha a püspök nem tudta elérni a stóla felemelését – „az sok fejbül álló kösség” nagy nehezen beleegyezett, hogy évente ne 50, hanem 100 forintot fizessen plébánosának. Festetics Kristóf, a plébános és a hívek levelei ez ügyben: Uott. III.

56-58., 60. A kontraktus megkötése valószínőleg a legtöbb helyen hasonlóképpen történhetett. A kaposvári plébános korábbi consuetudo szerint kapott járandósága sok vitát szült a hívek és a pap között. 1751-ben, Rajky János plébános halálakor tehát megpróbáltak szerzıdét kötni. HOSS JÓZSEF: A kaposvári plébánia története i.m. 104-106. Az 1751. november 25-én kötött kontraktus mellett fennmaradtak az ezt megelızı fogalmazványok és tervezetek is. Ezekbıl egyértelmően kitőnik, hogy az új szerzıdés létrehozását alapos egyeztetések elızték meg. A vikárius parancsára összegyőlt „mezıváros” elıször megvitatta a püspöktıl kapott tervezetet, majd annak néhány tételét megpróbálták valamelyest lefaragni, úgy adták vissza Lenthy István helynöknek. A kontraktust végül a vikárius, és a mezıváros nevében Csapó András bíró és 5 esküdt kötötte meg Domján Ferenc, a kaposvári uradalom provisora és Császár Péter mezıvárosi jegyzı elıtt. VÉFL Acta parochialia V./34.

Amadé László 1748 júniusában a püspökhöz írt levelében a meghalt plébános utódjának disponálását kérte Bíró Mártontól. Az üresedés alatt fehérvári ferencesek és móri kapucinusok látták el a települést. A levélbıl egy általános problémára is utalt a földesúr:

többen voltak a plébános végrendeletének végrehajtói, mintsem azt a végrendelet megkívánta volna.²⁴⁹ A püspök válaszában csak annyit ígért, hogy törekszik a plébánia betöltésére, de mivel sokan kérnek tıle papot, bizonytalan a kérés teljesítése.²⁵⁰ Szeptemberben azonban megoldódtak a személyi gondok, hiszen a püspök Sütı Mihályt választotta ki Iszkaszentgyörgyre.²⁵¹ Amadé praesentatiojában alázatosan írja a püspöknek, hogy nem ismeri leendı papját, de minden bizonnyal kiváló ember lehet, mert Bíró Márton neveltje.

Kéri, hogy adja ki az invesztitúrát és erısítse meg a plébánost filiáiban is.²⁵² A püspök végül szeptember 18-án küldte el Sütıt Iszkaszentgyörgyre a szükséges invesztitúrával, kísérı levelében pedig megnyugtatta a földesurat leendı papja kiválóságáról.²⁵³

Az alsópapság plébániáról plébániára vándorlását elıidézhette egy plébános halála, a kedvezıtlen anyagi viszonyok, a plébános és a falu konfliktusa, az áthelyezésben, illetve a javadalom betöltésében a püspöknek és a földesúrnak együtt kellet mőködnie, de a végsı szó mindig a püspöké volt.