• Nem Talált Eredményt

VII. EGYHÁZI IRÁNYÍTÁS

VII.2. Egyházlátogatások

A Trienti Zsinat az egyházi fegyelem javításában és a reformok végrehajtásában nagy szerepet szánt az évenként tartandó egyházmegyei és a háromévenként ismétlıdı tartományi zsinatoknak.695 Ezt a rendelkezést a 16-17. századi Magyarországon, fıleg az Oláh Miklós és Pázmány Péter tevékenysége által határolt 1560 és 1635 közötti idıszakban igyekeztek átültetni a gyakorlatba. Erre természetesen csak a királyi országrészben nyílt lehetıség. A 17.

század második felében azonban egyre ritkábban éltek ezzel az intézménnyel, a 18. században pedig gyakorlatilag megszőntek az egyházmegyei zsinatok. A püspökök más irányítási rendszerrel kormányozták egyházmegyéjüket, amelynek legfıbb szegmensei a vizitációk, az egyházmegyei rendelkezések, körlevelek és a papi koronák voltak. A továbbiakban ezeket szeretném bemutatni a veszprémi püspökség 18. századi irányításában.696

A veszprémi egyházmegyében a 18. században is voltak vizitációk. A zalai fıesperesség plébániáinak 1554. évi vizitációja697 után több mint száz évet kellett várni arra, hogy Sennyey István püspöksége alatt (1659-1683) a püspök ismét meglátogassa egyházmegyéjét.698 A jegyzıkönyvek természetesen nem maradtak fenn. Újabb több évtized

693 MOLNÁR ISTVÁN – SZİLLİSI MIHÁLY – KÖRMENDY JÓZSEF – HORVÁTH JÓZSEF: Az egyházmegye története. i.m. 38.

694 Padányi egyházmegyei kultusza már életében elkezdıdött. 1750-es homokkomáromi bérmaútján többen égi jeleket láttak a feltőnni és vallomásuk szerint fényben úszott a templom. A jegyzıkönyv: VÉFL Acta parochialia V./30.

695 Sess. XXIV. 2. és XXV. 2. de ref.

696 VANYÓ 1933. XXVI-XXIX.

697 PFEIFFER JÁNOS: A veszprémi egyházmegye legrégibb egyházlátogatása. i.m. 24-40.; TOMISA ILONA:

Katolikus egyház-látogatási jegyzıkönyvek, 16-17. század. i.m. 27-40.

698 VÉFL Prot. Ep. II. 27-28.; PEHM 113.

múlva Acsády Ádám alatt Potyondy László vikárius végzett egész egyházmegyére kiterjedı összeírásokat, amelyekre a Padányi-féle egyházlátogatásokkor több helyen vizitációként emlékeztek vissza.699 Az egész püspökséget átfogó és jegyzıkönyveiben fennmaradó valódi vizitációt elıször Bíró Márton végzett 1745-50 között, majd második utóda, Bajzáth József már a megkisebbített egyházmegyét mérte fel 1778-1779-ben. Természetesen kisebb, egy-egy esperességre, vagy egyházközségre kiterjedı vizitációkat Acsády Ádám és Koller Ignác is végzett.700

Az egyházlátogatások értelme az volt, hogy a püspök a saját szempontjai által összeállított kérdések alapján megismerhesse egyházmegyéjének állapotát. Éppen ezért mindkét nagy, általános vizitáció a vizitáló püspök hivatalba lépését követıen hamarosan le is zajlott. A vizitációt alaposan elı kellett készíteni. Padányi Bíró Márton Acsády halála után nem sokkal, még vikárius korában, 1744. december 1-jén körlevelet küldött szét egyházmegyéjébe, amelyben kérte a papságot, hogy vízkeresztkor – mivel ekkor minden pap házról házra jár – készítsenek összeírásokat, amelyet aztán neki kellett beküldeniük.

Plébániájukról, filiáikról, templomaikról, a földesurakról, a hívekrıl, azok vallásáról, nemzetiségérıl, koráról, családjáról és az iskolákról kért információkat és ehhez egy alkalmas

„őrlapot” is küldött. Mindezt a következı püspök informálására kellett megtenniük.701 Nem vitás, Padányi tudatosan és nagy ambícióval készült püspökségére és már kinevezése elıtt elıkészítette az egyházlátogatásokat. Már püspökként a tervezett vizitációk megkezdése elıtt a kijelölt kerület papjainak küldött felkészítı körlevelet. 1746. szeptember 16-án például a keszthelyi kerület öt nap múlva, Sümegrendeken kezdıdı vizitációjára hívta fel papjai figyelmét. Kérte tılük, hogy a körlevél mellé csatolt könyvecske alapján látogatásakor a hívı nép az általa elrendelt Szentháromság-olvasót recitálja és Szentháromság-énekeket énekeljen.

A papoknak tehát néhány napuk maradt, hogy a néppel megtanítsák az ájtatosságot. A püspök azt is kérte papjaitól, hogy a vizitációról értesítsék a hely földesurait is.702

A zalai vizitációt befejezve novemberben már Mórra készült a püspök, hiszen tudomására jutott, hogy a móri református prédikátor meghalt, a gyülekezet pedig új lelkészt akar fogadni. Ezt akarta megakadályozni vizitációjával és értesítette is Gyurkovics Andrást, Fejér vármegye szolgabíráját, hogy Szent Katalin napján Mórra látogat, ahol a vizitáció

699 TAKÁCS-PFEIFFER I. 316. is utal rá.

700 PETRÁK 27.; MOLNÁR ISTVÁN – SZİLLİSI MIHÁLY – KÖRMENDY JÓZSEF – HORVÁTH JÓZSEF: Az egyházmegye története. i.m. 46.

701 VÉFL Circulares I. 7-8. Márkus Mihály zsámbéki esperes-plébános december 23-án küldte tovább a körlevelet kerülete plébánosainak. Uott. 9-9v.

702 VÉFL Prot. Ep. II. 294-295. A Padányi Bíró Márton által az egyházmegyében elterjesztett Szentháromság-kultusz bevezetésérıl összegyőlt igen érdekes anyag feldolgozását a közeljövıben végzem el.

alkalmával kivizsgálja az ügyet, majd ezt jelenteni fogja a királynak. Természetesen az alesperes is kapott ezzel kapcsolatos püspöki levelet. Drávecz Józsefnek meghagyta, hogy tegyen félre minden foglalatosságot, és a szomszédos plébánosok és iskolamesterek vezetésével szervezzenek processziókat az eseményre, hogy az kellı ünnepélyességgel menjen végbe.703

A fent említett, 1746. szeptember 21-én kezdıdı zalai vizitációs jegyzıkönyv érdekessége, hogy több településnél megörökítette, hogyan is történt a püspöki vizitáció. A településhez lovon közeledı püspöki menet elé (a püspököt familiárisai és vármegyei küldöttek kísérték) a plébános vezetésével zászlókkal és zenészekkel vonult ki a nép. A település határánál köszöntötték a fıpapot, majd énekelve kísérték vissza a templomhoz. A templomban, vagy ha a nép nem fért be a nagy eseményre, szabad ég alatt megáldotta ıket, majd beszélt hozzájuk az egyházlátogatás értelmérıl, a mostantól számukra kötelezı Szentháromság-tisztelet formáiról. Ha protestánsok is éltek a településen, hozzájuk is szólt, ha pedig bérmált, a bérmálás szentségének értelmét is megvilágította elıttük. A misén ı imádkozta elı az általa írt Szentháromság énekeket, és prédikációt mondott az Evangéliumról.

A mise végeztével püspöki áldásban és búcsúban részesítette az összegyőlteket.

Ezt követıen megkezdıdhetett maga a vizitáció, amelyen általában a nép „vénei”, a bíró, az esküdtek, az egyházfi, az iskolamester, a bába, a földesúr, annak provizora és természetesen a helyi pap vett részt. A meghatározott kérdıpontokra kapott válaszokat feljegyezték, majd házról házra járva összeírták a helység katolikus lakosságát. Egy napon akár 2-3 települést is meglátogathatott a püspök. Természetesen a fársztó vizitációk nagyobb részét fıespereseinek engedte át Bíró, viszont Bajzáth József maga látogatta végig az egész egyházmegyét. A munkát megkönnyítette, hogy a helyben tájékozott plébános segédkezett a vizitátornak, esetleg korábban készített nyilvántartásokat is bemutatva neki.

Protestáns vidékeken nem volt ekkora diadalút a vizitáció. A királyi rendelkezésnek megfelelıen ugyanis protestáns helységekben is fogadni kellett a vizitátort és ez nem mindig sikerült barátságosra. A sok példa közül csak egyet idézek. A kaposvári esperességben fekvı Hetest 1748 nyarán látogatta meg Domaniczky János esperes és kísérete. Az utcán velük szemben jövı kisbíró közölte velük, hogy sem a saját, sem a fıbíró háza nem alkalmas hely arra, hogy ott megszálljanak. A prédikátor viszont emberségesen befogadta ıket. Alig mentek be a házba, amikor mintegy 30 asszony az udvarról az utca közepére húzta ki a vizitátorok szekerét. Erre még többen csıdültek össze az utcán és alkalmas anyaggal bekent trágyahordó

703 VÉFL Prot. Ep. II. 378-379.

szerszámokkal kikergették a katolikus küldöttséget a házból, majd a fütykösökkel, kaszákkal, puskával felszerelkezett férfiak a bíró házához terelték ıket és ott bezárták ıket a színbe. Az esperesék természetesen tiltakoztak, a királyi és püspöki rendelkezésre hivatkoztak. Reggel, miután kiengedték ıket, a prédikátornak átadták a királyi és püspöki rendeletet, hogy magyarázza el annak tartalmát a hetesieknek. Ezt követıen megkérdezték a népet, hogy alávetik-e magukat a mandátumnak, de azok egyhangúlag elutasították ezt és kizavarták ıket a faluból.704

Az egyházlátogatásnak az információszerzésen és a liturgikus alkalmon kívül egyházkormányzati szerepe is volt. A püspök vagy az esperes találkozhatott papjaival és híveivel és a hallottak alapján orvosolhatta a problémákat. Kozorics Ferenc Badacsonytomajon megintette a hanyagul misére járókat, akik megígérték neki, hogy megjavulnak. Tótiban az egyházfit figyelmeztette, hogy gondosabban vezesse a templom pénzügyeit. Monostorapátiban elmagyarázta a bábának, hogy hogyan kell keresztelni.

Tomajon a plébánost arra figyelmeztette, hogy tartsa tisztábban az egyházi felszerelést, Gulácson pedig felhívta a figyelmét, hogy ha nincs gyóntatószék, akkor is a templomban, méghozzá nyílt helyen, stólában és karingben kell gyóntatnia.705 Az ısi és a hajmáskéri hívek plébánosukkal kötött kontraktusát az 1747-es vizitáció alkalmával a vizitáló esperes elıtt kötötték meg. A két szerzıdést a vizitációs jegyzıkönyv végére másolták.706 A vizitációban minden plébániának és filiának feljegyezték a jövedelmét, így világossá vált a püspök számára, hogy a közeljövıben melyik filiából lehet plébániát szervezni.707 A kötetekbıl késıbb vissza lehetett keresni a jövedelmi kimutatásokat, ahogy azt Márkus Mihály zsámbéki esperes-plébános is tette 1748 nyarán. Egy évvel kerületének látogatása után még mindig nála volt a vizitációs jegyzıkönyv, jobb híján abból másolta ki a plébánosok jövedelmeit az azt firtató püspök számára.708 Bajzáth József vizitációi során minden plébánostól megkérdezte, hogy van-e a plébániának protocollum kötete, amelybe a püspöki és esperesi körleveleket bemásolják. Az anyakönyvezést már Bíró Márton is ellenırizte. Végül az egyházlátogatásokon templomot és harangot is szentelhettek a püspökök.

A püspök néha hasznos „egyházpolitikai” információkat is szerezhetett a jegyzıkönyvekbıl. Kozorics Ferenc feljegyezte, hogy Kıvágóırsön evangélikus lelkész és iskolamester mőködik, de reformátusok és katolikusok is élnek a településen. Kozorics

704 VÉFL Visitatio parochiarum Districtus Kaposváriensis 1748. 286-287. Az esetet idézi: DÁVID ZOLTÁN: A családok nagysága és összetétele a veszprémi püspökség területén 1747-1748. i.m. 6.

705 ÖRDÖG III. 659., 662., 691., 661., 673., 686.

706 VÉFL Visitatio Canonica Districtus Cathedralis Weszprimiensis 1747. 568-569.

707 Uott. 571-646. oldalakon összesítették a plébániák és az újonnan felállítandó plébániák jövedelmét.

708 VÉFL Acta Seminarii Sanctae Annae I.2.

jegyzıkönyvben leírt ötlete az volt, hogy a prédikátort és az iskolamestert tilalmazni kellene a reformátusok szolgálatától és a két felekezetet el kellene távolítani egymástól. Így csökkenne a prédikátor jövedelme, a református gyerekeket pedig a katolikus mester is taníthatná, így az evangélikus tanító jövedelmének egy része a katolikus oldalra kerülne. A megosztott ellenfelet könnyebben legyızhetınek vélte az esperes.709