IV. AZ EGYHÁZMEGYE ALSÓPAPSÁGA
IV. 2. Az alsópapság megoszlása születési hely szerint
jelezze azok nevét, akik megtetszettek neki, hogy minél elıbb informálhassa a fiatalokat a felvételi vizsga idejérıl, a többieket pedig nem szabad sokáig hitegetni, hogy máshol keressenek szerencsét.273 A növendékek felvételi vizsgáján valóban kíváncsiak voltak a nyelvtudásra is. Az 1750-es évektıl fennmaradtak a veszprémi szemináriumba felvételizık vizsgaeredményeit összesítı táblázatok. Ezek szerint a személyes adatok és a vizsgaeredmények mellett kíváncsiak voltak a vizsgázó korábbi tanulmányaira, ajánlólevelére, nyelvismeretére, beszédmódjára és vérmérsékletére is.274 1754-ben vizsgaeredményeik alapján négyet teológiai, kettıt logikai tanulmányokra Nagyszombatba, a Collegium Rubrorumba küldtek, két fiatal pedig Veszprémben maradt. A vizsgáztatóknál két fiatal külön kategóriába került: ıket nyelvtudásuk miatt vették fel. Horváth Miklós magyarul, horvátul és közepesen németül is tudott, ı a gyıri filozófiára került, Babás András pedig – mivel magyarul és közepesen „szlávul” is beszélt – a nagyszombati filozófián folytathatta tanulmányait. Mindegyikük a veszprémi egyházmegye növendékeke lett.275
püspöktıl, ketten viszont a Volkra Ottó alapította veszprémi szemináriumban tanultak teológiát. 12 papról biztosan tudjuk, hogy veszprémi kispapként vagy Veszprémben vagy valamelyik más szemináriumban tanultak teológiát. A felszentelt papként érkezık közül biztos információk kevesekrıl van. Az esztergomi egyházmegyébıl 3 pap érkezett, a gyıribıl 2, a pécsi püspökségbıl pedig egy. A magyarországi születéső késıbbi egyházmegyés papok közül 2-2 Pozsony és Nyitra, 1-1 pedig Zala, Veszprém, Vas, Sopron, Nógrád, Heves, Hont, Zemplén és Ung vármegyében, valamint egri egyházmegye területén látta meg a napvilágot.
A szórványos adatokból nehéz rendszert teremteni. Az mindenképpen megfogalmazható, hogy a papok egy része külföldrıl érkezett: a hagyományosan katolikus vallású Horvátországból, az osztrák tartományokból; az ismeretlen származású papok között pedig biztosan volt társa a passaui egyházmegyés atyának is. A papság nagyobb részét azonban a magyar nyelvterület adta, bár nem csak magyarokat. İk természetesen az ország északi vármegyéibıl érkeztek, de ez nem meglepı, hiszen az északi egyházmegyék jóval kedvezıbb helyzetben voltak a papi ellátást tekintve, mint a most regenerálódó egykori hódoltsági egyházmegyék, így több hivatást tudtak kibocsátani. Kiemelendı a 4 erdélyi származású pap veszprémi püspökségben vállalt szerepvállalása is.
Sokkal használhatóbb adatokkal rendelkezünk 1745-bıl és 1777-bıl, ugyanis az elsı esetben már csak 16 (ez az összes 19%-a), 1777-bıl pedig 20 (9%) személy származási helyérıl nincsenek megbízható információink. Mindkét esetben az ismeretlen gyökerőek nagy többsége magyar nevet viselt, azaz valószínőleg a magyarországi származásúak táborát erısítik.
A két kimutatás szerint feltőnı, hogy a század második felére megerısödött a magyarországi származásúak aránya. 1745-ben az adattal rendelkezıknek még a 17 %-a született külföldön, az 1777-es keresztmetszet szerint már csak 4,5 %-a.276 Azonban véleményem szerint érdemesebb a származást más szempontból vizsgálni. Hivatás és életút szempontjából a táblázatban külön vettem a közvetlenül a veszprémi egyházmegye szolgálatába állt egyháziakat, akik kezdettıl fogva itt képzelték el papi szolgálatukat. A másik, ettıl markánsan elkülönülı csoportot azok alkotják, akik más egyházmegye növendékeiként lettek papok és akár azért, mert nem találták meg egyházmegyéjükben számításukat, akár kalandvágyból, vagy a veszprémi püspök hívó szavára, de az ı joghatósága alatt folytatták mőködésüket. 1745-ben a 69 ismert eredető klerikusnak kisebb része,
276 1745-ben 69-bıl 12, 1777-ben 200-ból 9 külföldi származású. Utóbbiba beleszámítottam az exjezsuitákat is, akik kivétel nélkül Magyarország szülöttei. Horvátországot külföldnek tekintem, Erdélyt a magyar területekhez sorolom.
Az alsópapság megoszlása születési hely szerint
1745 1777
Más egyházmegyébıl érkezett 39
Gyır 14
Esztergom 8
Eger 3
Pécs, Csanád, Erdély 1-1
Passau 5
Linzi minorita 1
Zágráb 2
Zengg 1
Szilézia 1
Morvaország 1
Veszprémbe belépık 30
Zala 6
Vas 3
Nyitra 3
Erdély 3
Veszprém, Fejér, Gyır 2 Somogy, Bars, Nógrád,
Pozsony, Sopron, Ung 1-1 Egri és Váci egyházmegye
területérıl, Dalmácia 1-1
Nincs adat 16
Összesen 85
Más egyházmegyébıl érkezett 10
Zágráb 5
Horvátország 2
Esztergom, Pola, Szilézia 1-1 Veszprémbe belépık 178
Zala 48
Somogy 23
Vas 20
Veszprém 18
Sopron 12
Fejér 9
Gyır 8
Tolna 7
Pozsony 5
Komárom, Nyitra 4-4
Hont, Heves, Buda 3-3
Pest 2
Pilis, Esztergom, Nógrád, Csongrád, Moson,
Bács-Bodrog, Trencsén, Bars, Erdély 1-1
Exjezsuita 12
Nincs adat 20
Összesen 220
mindössze 30-an (43 %) jelentkeztek veszprémi egyházmegyés papnak, 57 %-a idegenbıl érkezett. 1777-ben, amikor már újjászervezıdött az egyházi hierarchia legalsóbb szintje, illetve az ellenreformáció és a katolikus reform a katolicizmus megerısödését hozta, az idegenekre már nem volt olyan nagy szükség, mint korábban és a Dunántúlról is több hivatás
támadt. Ekkor a papság mindössze 5 %-a volt korábban más egyházmegye szolgája.277 A más egyházmegyébıl érkezık nagy részét egyébként még Acsády Ignác és vikáriusa „csábította” a Dunántúl legnagyobb egyházmegyéjébe és ez a törekvés megmaradt, sıt még intenzívebb lett Padányi Bíró Márton püspökségének elsı éveiben. Püspökségének elsı, energikus korszakában igen sok plébániát szervezett, amiket csak így lehetett betölteni. 1745-1748 között 11 átvételrıl van tudomásom, ezek leginkább a gyıri egyházmegyébıl történtek.278 Az idegenbıl érkezık között néhányan biztosan érdekes életutat futhattak be. Keresztury Jánost 1720-ban szentelték pappá a gyıri egyházmegye szolgálatára. Fehértói és pátfalvi plébánoskodás után püspöki rendeletre 7 évig a Hegyháton és az İrségben misszionáriusként dolgozott és sok protestánst térített át. A veszprémi püspökségbe Acsády Ádám vette át, ahol
„per varia loca vagabatur”, míg végül attalai plébános lett.279 Többen nem véletlenül kerültek át a veszprémi egyházmegyébe. A váci egyházmegyébıl érkezı Fekete Márton csak egy évig volt a veszprémi egyház papja, innen a pécsi püspökségbe távozott, de ott 2 év múlva megfosztották plébániájától. A valószínőleg állhatatlan pappal mindhárom püspökének lehettek problémái.280 Blaskovics Pált 1750-ben, három évi plébánoskodás után függesztette fel Bíró Márton.281 Reiszner Mátyás csak két évig volt Vérteskozma plébánosa, 1750-ben Drávecz József kerületi esperes eltiltotta a plébánia vezetésétıl, a püspök pedig elbocsátotta az egyházmegyébıl.282 Azonban nem csak a plébánosok személyével voltak problémák. Bosó Imrét elküldték a kalocsai egyházmegyébıl, 1746-ban vette fel ıt Bíró Márton a szentgyörgyvári plébániára. Mint láttuk, a vizitáló püspök szerint egyházmegyéje legelhagyatottabb plébániáját kapta. Bosó tehát nem találta meg számítását, visszament eredeti egyházmegyéjébe, ahonnan késıbb ismét elbocsátották.283 Ezek szerint nem volt szerencsés minden vagabund papot átvenni más egyházmegyébıl. Sok esetben ık csak ideiglenes megoldást jelentettek az ordinárius számára. Krizmanics András, aki Veszprém megye szülötte volt, a csanádi püspökségben vállalt pasztorációs munkát, neki viszont ott nem jött be a számítása, hiszen 1732-ben visszatért származási helyére, haláláig a veszprémi egyházmegye papja maradt.284
277 Ebben nem számoltam az exjezsuitákat, akik szükségbıl vállalták a világi papi hivatást és igazán egyik csoportba sem tartoznak.
278 Baso Imre, Blaskovics Pál, Dubniczay János, Faber János, Fekete Márton, Horváth János, Horváth Mátyás, Horváth Mihály, Kummer György, Miksics István és Reiszner Mátyás érkezett ekkor az egyházmegyébe.
279 Névtár 587.
280 Névtár 403.
281 Névtár 293.
282 Névtár 875.
283 Névtár 310. Az idegenbıl érkezı papok sok hasonló példát szolgáltatnak a gyıri egyházmegyében is.
FAZEKAS ISTVÁN: A gyıri egyházmegye katolikus alsópapsága 1641-1714 között. i.m. 105.
284 Névtár 652.
A század második felében visszaszorult a más egyházmegyébıl érkezı papok aránya, ami a fenti példák alapján stabilizálta az egyházmegye papi utánpótlását. Ebben természetesen nagy szerepe volt a veszprémi szeminárium újbóli megnyitásának. Az egyenesen a veszprémi egyházmegyébe felvételt nyert papok növekedésén belül megfigyelhetjük az egyházmegye területérıl érkezettek egyre nagyobb szerepvállalását is. 1745-ben a 30 ilyen pap közül még csak 11-en születtek az egyházmegye területén (37%), 1777-ben pedig a 178-ból már 98-an (55%). Természetesen a „katolikusabb” megyék jóval nagyobb arányban járultak hozzá ehhez a számhoz. Zala 1745-ben 20, 1777-ben 27 %-át adta az egyházmegyén belülrıl származó alsópapságnak. Somogy még ennél is nagyobb növekedést mondhat magáénak, 3-ról 13 %-ra emelkedett a részesedése. Ezzel szemben Veszprém megye 7 és 10, Fejér pedig 7 és 5 %-ban járult hozzá az egyházmegye papságának utánpótlásához. Ezeken kívül feltőnı Vas magas részesedése, hiszen 1745-ben 10, 1777-ben 11 %-át adta a kezdetektıl Veszprémhez tartozó papság számának. A század végére nemcsak az egyházmegye területérıl származó papok aránya nıtt, de az azon kívülrıl jelentkezık is egyre inkább az egyházmegyéhez közeli vármegyékbıl származtak.285
Az egyházmegye pasztorációs sikerei tehát visszahatottak a püspökségre, a sikeresen lelkipásztorkodó alsópapság követendı példát szolgáltatott a fiatalságnak, így stabilizálta önmaga papi utánpótlását. Az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend érdekes csoportot képez a veszprémi püspökség lelkipásztorkodásában. Képzettségük messze meghaladta az egyházmegyei átlagot és a püspöknek nem várt, „jó minıségő” segítséget szolgáltatott. A 12 korábbi jezsuita közül azonban ketten már korábban elhagyták a rendet, ıket 10 társuk követte a feloszlatáskor. Ha a volt jezsuitákat összehasonlítjuk az alsópapsággal, nemcsak képzettség szempontjából mutatkozik markáns eltérés. Az alsópapság bázisa a falu és a mezıváros volt, a jezsuiták pedig fıleg városokból vonzották a hivatásokat. Ez talán természetes is, hiszen a jezsuiták városokban mőködtek, a falvakban élıknek pedig csak a helyi plébános papi életformája állt követendı példaként.