7. A görög műveltség eredete. – Sokáig kísér- tett az a felfogás, hogy a görög kultúrát semmiféle kap- csok sem fűzik más népek művelődési törekvéseihez:
velejáró terméke a görög léleknek; forrás, mely magából’
a görög talajból fakad, mérhetetlen erővel és bőséggel.
Az újabb kor philologiai, archaeologiai és történeti kuta- tásai kiderítették, hogy e felfogás helytelen, mert a görög műveltséget ezer és ezer szál fűzi a keleti népekhez.
(Mykenaei kultúra!) Azon törvény alól, hogy a szellemi élet terén minden új szerzemény a kölcsönös ráhatások eredménye, a görög sem tesz kivételt Egyiptomnak és Babylonnak időtlen időkbe visszanyúló kultúrája előttünk még fel nem derített utakon és közvetítésekkel szolgál- tatta a görögöknek az erkölcsösödés számos alapelemét, melyeket azután már csak történetileg elváltozott alak- jukban találunk fel hellén földön. A görög nép genialitása nem abban rejlik, mintha azt, amit csodálunk rajta, mint- egy önmagából teremtette volna meg; hanem abban, hogy amit másoktól átvett, a maga egyénisége szerint annyira át tudta idomítani, annyira bele tudta olvasztani sajátos lelki életébe, hogy ez az átvett művelődési anyag utóbb egészen görögnek látszott, s már nyomát se mutatta a kölcsönzésnek. Ily értelemben valóban a legnagyobb szel- lemi önállóság és alakító erő jellemzi a görögöket min-
den más nép között. Amit átvettek, azt újjáteremtették.
Szellemi életeknek e szabadsága és ereje mindenkor leg- nagyobb dicsőségök marad.
Habár a nevelés tényezői közt is nem egy van, melynek előképe a távol keleten tűnik fel (görög betűk phoeniciai, a geometria egyiptomi eredete stb.), ezen átvételnek anyagát részletesen felsorolni és módjait fel- fejteni nem lehet e mű feladata. Úgy veszszük a görög né- pet, amint hosszú megelőző fejlődés folyamatában kialakult.
8. A görög föld és a görög szellem. – Aza föld, melyen a görögök történeti élete lefolyt, geographiai viszonyainál fogva nem kedvezett nagyobb államegység létrejöttének. Az anyaországnak tarka sokféleségben bő- velkedő belső tagosultsága számos kis völgyeivel és fenn- síkjaival, s minden ilyen földrajzi egységnek természetes határoltsága idők folytán nem eredményezhetett mást, mint a politikai életnek azt a végletekig menő elapró- zását, amelynek párját alig mutatja a történelem. (Polis = községi állam.) Éghajlata is fölötte változatos e földnek.
Míg éjszakon, a Pindos hegység szakadékaiban még a terebélyes bükkfa díszlik, addig Phthiotisban már a rizs és a gyapot is megterem, s az olajfa is feltűnik. Euboeiá- ban és Attikában jelentkezik a pálma; Argolisban a czitrom és narancs. A földnek és éghajlatnak e válto- zatossága időtelve nyomot hagyott a görög nép szelle- mén is. Csak a természeti tényezőkből érthető meg pél- dául kellőképen a helyhez kötött érzületnek amaz ereje, mely a görögséget a maga egészében mindenekfölött jellemezte. (Helyi kultuszok, helyi költészet, az általános dialektusok mellett topikus nyelvjárások stb.)
Ezt az elkülönülést ellensúlyozta és enyhítette a nagy világot megnyitó tenger, melyre a görögöket egyéb- ként nagyon közepesen fizető termőföldjök, mostoha folyóvíz-rendszerök és elszigetelő hegyrendszerök utalta.
Mikor Xenophon katonái zordon hegyi utak viszontag- ságai után ujjongva üdvözlik Pontus kékellő tükrét, tudják, hogy közel vannak hazájokhoz, a tengerövezte Hellashoz. Ez a kiáltásuk: „a tenger! a tenger!”, fejezi
ki a görög ember forró ragaszkodását ahhoz az elem- hez, melytől boldogulását várta mindenkor. A tenger, mely folytonosan éreztette felbontó erejét a görög anya- földdel, mely egyre mélyebben hatolt bele a szárazföldbe, hosszan kiugró földnyelveket, félszigeteket és kényelmes öblöket alkotva, mely örökös népmozgalmat, a görög törzseknek a kisázsiai és délolaszországi partokról és partokhoz irányuló rajzását közvetítette, – ez volt élet- eleme a görögöknek: élesítette szemöket, fokozta elszánt- ságukat, sarkalta tetterejöket, vállalkozókká tette őket, elevenséget adott eszök járásának. A görög szellem hajlékonynyá vált.
De nemcsak könnyen formálható, hanem harmo- nikus is volt a görög lélek. A nemes arány, a helyes mérték iránt való finom érzék jellemzik. A korlátlan szabadság és józan mérséklet szerencsés összhangja ural- kodik a görög géniusz irodalmi és művészeti nyilvánu- lásain: sehol szertelenkedés, motívumok hajhászása, muta- tósság, hazug pathos. A görögök minden téren tudnak tárgyilagosak lenni, mert önfeledten merülnek bele az objectumba. Ez a tárgyilagosságuk tette őket önzetle- nekké a tudományban, ahol mindig az elv, az elmélet, az eszme érdekli őket; ez avatta a „görögöket aesthe- tikus nemzetté, amely a szépet minden formájában sze- rette és művelte. A szép és jó, a kalokagathia, melyet philosophusaik oly sokszor emlegetnek, ez az ő életök és művelődési munkásságuk eszménye, mely világnézetöket általában egységessé, összhangzóvá tette. Leikök har- móniája olyan, mint a görög földnek majdnem mindig derült ege. Testök is ezt a harmóniát, ezt a nemes és egyszerű nyugalmat tükrözteti. A belvederei Apollóban a tagok arányát, az arczvonások klasszikus egyszerű- ségét és tisztaságát, a nagy, nyugodtan tekintő szemet csodáljuk legfőképen.1
A formáihatóság és összhang ismerhetők fel a görög szellem legjelentékenyebb alkotásán, a görög nyelven is.
1 Adamantios (Physiogn. II. 32.) mondja, hogy minden nép közt a görögöknek van legszebb szemök (εφμθΰαθιχηαημκ βαν πάκηςκ [ηςκ] εεκχκ ηυ Έθθδκζηυκ). Scriptores physiognomici Graeci et Latini, ed. R. Foerster, Vol. I. (Lipsiae, 1893.) 386. lap.
Fejlett és mozgékony hangrendszerével, alaktanának gaz- dagságával és változatosságával, minden hangulat kife- jezésére alkalmas, kényelmes és hajlékony mondatszer- kezetével s szófűzésével, kimeríthetetlen képző erejével, hű kifejezője a görög szellemnek; igazi művészi alkotás, minőt csak termékeny néplélek hozhat létre. A görög nyelv Curtius szerint1 „művésziesen kiképzett bajvívó- hoz hasonlít, melynek minden izma, minden ina teljes szolgálatra van kiművelve, melyen sehol sincsen túltengés vagy lomha tömeg; mindenütt csak erő és élet”.
Hogy e tehetséges nép, mely a művészet és ter- mészet ellentéteit mintegy kiegyenlíteni látszott, a tör- téneti úton megállapítható időkben miképen nevelődött, erre a kérdésre akarnak a következő fejezetek megfelelni.
Vizsgálat tárgya leszen, hogy a görög nép, belépve a histó- riai fejlődés folyamatába, mi módon gondoskodott az ifjú nemzedékek nevelése útján szellemi javainak megőrzé- séről és gyarapításáról? Mit akart mondani Thukydides,2 mikor Athént egész Hellas nevelőiskolájának mondotta?
Mi volt e szónak: paideia, igazi értelme a hellén föl- dön? 3 Miképen alakult át lassanként a nevelés eszménye és gyakorlata? S mily jelentékeny paedagogiai elméletek keletkeztek a görög irodalomban akkor, mikor a műveltek nagy része a nevelés rendjével már nem volt meg- elégedve?