24. FEJEZET
Egy pillanatig úgy éreztem, most meg kell nyílnia a földnek, el kell süllyednem, ezt csináltam én, ezt tettem, utolsó romlott nőszemély, becsaptam a szüleimet, és ilyen helyzetbe hoztam őket... Ó, most kellene... valami nagyszerűt kitalálni, valami...
- A vőlegényemet Lacinak hívják - mondtam -, felső-alsó csöböri Korsós Lászlónak, az apja gróf... Ha Józsi bácsi jól megnézte, láthatta, milyen elegáns, és láthatta az ujján a kilencágú koronás gyűrűt... és lehet, hogy én tévedek, és a cukrászdában csak később voltunk, és Józsi bácsival a HÉV-állomáson találkoztunk, mert kinn voltunk Gödöllőn, mert a királyi vadászmester a keresztapja, és neki mutatott be. De különben titokban kell tartanunk az egész eljegyzést, mert Laci, mármint az ifjú gróf csak májusban lesz nagykorú, és akkor mutathat be a szüleinek. De a vadászmester, bizonyos báró Balatinszky Albin nagyon szereti őt, és vele beszéltük meg, hogy várjunk a bemutatással, és ha ez megtörténik, akkor természetesen az öreg gróf és a grófné és Laci eljönnek, és szabályosan megkérik a kezemet, és ha Lujzi néniék megengedik, akkor természetesen az egész grófi családdal együtt tesszük tiszteletünket Sashalmon, és szíves beleegyezésüket és áldásukat kérjük a házasságunkra, és felkérjük Józsi bácsit násznagynak, de ha egyszer Laci arra kért, hogy nagykorúságáig egy szót se... én szeretem őt, és nem akarok mindent elrontani.
- És hol van a birtokuk? - kérdezte Lujzi néni, és egész száraz volt a szája.
- Többfelé. A szülei a Nyírségben laknak.
- Ott jó az alma és a krumpli - mondta Lujzi néni. - És ti hol fogtok lakni?
- Nem tudom még... azt mondta Laci, hogy ezt majd együtt megtanácskozza a család.
Apu és anyu elképedve néztek rám. Vártam, hogy apu nyakon fog, és azt mondja: „Kati, most azonnal hagyd abba a hazudozást, és halljam, hogy kikkel csavarogsz, és mi az, hogy vőlegényem van!” - de apu és anyu semmit se szólt, Lujzi néni viszont piros volt az örömtől.
- Majd szólj, fiam, időben, mielőtt jönnek a grófék, hogy jól kitakaríthassak. Ezt a szerencsét, ezt a megtiszteltetést! És hol ismerkedtetek meg?
- A múzeumban - mondtam, mert ennél jobb sose jut eszembe. - Iskolai kiránduláson voltunk a Néprajzi Múzeumban, és akkor az egyik tanárnőnkhöz odajött Laci, kisült, hogy unoka-öccse, és Ramona tanárnő bemutatta őt a lányoknak, és a gróf mellettem ment, és magyarázott... és hát így kezdődött.
- Ugye, én mondtam, hogy ez egy előkelő alapítványi iskola, hogy ide kell a lányotokat beíratni? - ragyogott Lujzi néni. - Ha abba a vacak községi gimnáziumba írattátok volna...
Ebben Lujzi néninek teljesen igaza van. Ha nem a kereskedelmibe járnék, nem vitték volna a gyorsírócsapatunkat a filmgyárba, és ha nem rúgtak volna ki a filmesek, akkor sosem ismer-kedtem volna meg Lacival. Ez az ismerkedés a Sors szava, a Végzet szava, a Szerencse...
Lujzi néni odaült az asztalhoz, és úgy könyökölt rajta, mintha ő hozta volna össze a grófi házasságot. Egyetlen aranyos Katikájának nevezett, azt mondta, a cselédséggel hívassam majd magam Katalin grófnőnek, ő mindig mondta, hogy az én szőke hajamhoz nagyon előkelő házasság illik.
- És nehogy azt higgyék a grófék, hogy valami szegény rokonságba kerülnek, olyan hozo-mányt adok én ennek a lánynak, és a stafírungodba belehímeztetem a címert. Tényleg, láttad a címereteket?
- Hogyne láttam volna! - feleltem.
- Rajzold le, Kata.
- Olyan rosszul rajzolok, Lujzi néni, kérem...
- Rosszul rajzolsz, rosszul rajzolsz, de a címereteket rajzolni majd megtanulod. És a gyerekeidet is meg kell majd tanítani rá. No, vegyél csak elő egy darab papírt, fiam!
Elővettem egy rajzlapot meg a színes ceruzát. Rajzoltam egy pajzsot, kettéosztottam. Egyik mezőbe belerajzoltam Rozmár Róbertet, másikba Pacnit, a kutyát. Aláírtam: Fidelitas et amor. Hűség és szerelem. Mármint a haza iránti szeretet - magyaráztam. A foxi különösen csinos volt, piros mezőben.
- Nászúton ellakhatnának Sashalmon is - mondta Józsi bácsi, aki jelezni akarta, hogy hálával tartozik a HÉV-állomásért.
- Nászútra? Velencébe! - kiabálta Lujzi néni. - Vagy valamelyik pusztájukra. Vagy a gödöllői vadászkastélyba. Tudtam én azt, te lány, nemhiába te voltál mindig a kedvencem! És nincsenek fiútestvérei annak a grófnak?
- Mint a szemét - mondtam. - Nagy család az, csak Lacinak hét öccse van: Ubul, Ulrik, Ottokár, Barna, Csaba, Levente, Botond. - Nagyot sóhajtottam, mikor sikerült összeszednem a hét nevet, és arra gondoltam, hogy eszébe ne jusson újra kérdezni a névsort, mert már nem tudom.
- Autójuk is van? - kérdezte Lujzi néni.
- Nincs. Laci papája nagyon konzervatív. Hintón járnak.
Már este kilenc óra volt, és Lujzi néniéknek nem akarózott elmenni.
Zsóka és Mari is hazajöttek, de őket átparancsolták a másik szobába.
Ez az egész házasság, a grófi család titok Laci nagykorúságáig. Gyerekeknek ehhez semmi közük.
Rettenetesen untam már Lujzi néniéket és az éktelen hazudozást. De ugyanakkor azon izgultam, hogy csak maradjanak még, csak maradjanak, mert ha hármasban fogunk maradni apuval és anyuval... Mert anyuék az egész társalgásban nem vettek részt. Anyu még mindig kábultan és elszörnyedve ült az asztalnál, apu pedig moccanás nélkül állt az ablakban, és rám se nézett.
- Hát sok szerencsét, gratulálunk, gratulálunk! - hajtogatta Lujzi néni, és cuppanós csókokat nyomott anyu arcára meg az enyémre. - Hadd csókoljalak meg téged is, drága öcsém - mondta apunak. - Ezt a szerencsét, ekkora szerencsét... Mondta a Józsi, hogy nagyon finom embernek látszott, de hogy gróf... hát még ilyet...
Amikor Lujzi néniék után becsukódott az előszobaajtó, apu rám nézett:
- Most tulajdonképpen kérdezés nélkül kellene lekennem két hatalmas pofont. Miket hazudoztál itt összevissza egész délután?
- A Laci igaz... a többi nem...
- Három napon belül bemutatod itthon azt a fiút. És majd mi megmondjuk, hogy járhatsz-e vele vagy sem.
- És te? Amikor ti eljegyeztétek egymást??? - kiáltottam sírva. - Az nem volt titkos eljegyzés?
És nem lett belőle jó házasság?
- Az akkor volt, most meg most van. És ne szájaskodj! - mondta mérgesen anyu. - Ilyen disznóságot csinálni.
- Nem csináltam semmi disznóságot. Szeretem.
- Egy tizenöt éves lány...
- Májusban tizenhat leszek...
- És tizenöt év múlva harminc - mondta erre apu. - Ne feleselj. A szüleid a legjobbat akarják.
- Nektek is ezt mondták annak idején...
- Elég volt a vitából - mondta anyu felháborodva. - Ez lett a mi engedelmes kislányunkból.
Hazudik. Csavarog. No, azonnal menj mosakodni, és feküdj le!
25. FEJEZET