21. FEJEZET
- Ne morogjunk, Czikó fiam, és ne imádkozzunk - szólal meg Fuxi. - Dolgozzunk, dolgozzunk, mindjárt vége az órának. Hirlinger, mi folyik ott? Mit látnak szemeim?
Fuxi végigkacsázik a padok között, most odamegy Hirlingerhez, a terem túlsó végébe.
- Hogy merészelte a könyvet használni? Mutassa csak, mi ez a papír a kezében. Nem. Az itatósát is mutassa meg. Na, ideadni a dolgozatfüzetet! Ne most bőgjön, édes lányom, akkor bőgött volna kínjában, amikor szeptemberben beíratták. Ilyen képességekkel akarja maga elvégezni a kereskedelmit? Tegye le, kérem, a tollat, nem vagyok kíváncsi a további alkotásaira. És kinek az írása ez az itatóson? Varga, maga segített?
- Gyerünk - súgja mögöttem Czikó.
Mi lesz ebből? Gyorsan összehajtom a papírt, meglököm Rubint. Éva már persze mindenről tud... nyújtja a kezét, és a puska már ott van Czikó előtt. Szeretnék hátranézni, figyelmeztetni, hogy jól dugja el. Hallom a papír zizegését, hülye ez a nő, komolyan...
Tíz keserves perc, érzem, hogy az arcom hol tűzpiros, hol halálsápadt. Csak írná már le, csak adná be, csak lenne vége ennek az órának, félévtől nem tanítom ezt a disznót, fizessék ki Antalt, nekem ez nem kell, én nem csalok, elég nekem a magam dolgozata...
Felállok. Összecsukom a dolgozatfüzetemet.
- Hozza csak ki, Katikám.
Átadom Fuxinak. Biztosan jó az eredmény. Remélem, az a marha Czikó azért egy-két hibát ejt a sajátjában... Visszafelé, amíg a helyemre érek, ránézek Czikóra. A füle se látszik ki a mun-kából, olyan izgatottan ír. A puskát nem látom sehol, úgy látszik, bedugta a mandzsettájába, vagy a pad alól nézi. Mindenesetre nagyobb gyakorlata van benne, mint nekem.
Előveszem a történelemkönyvet. Amikor beadtuk a dolgozatot, már olvashatunk vagy tanul-hatunk, csak írni nem szabad. (Nehogy puskát készítsen másnak, aki már beadta a magáét.) Úgy látszik, nem lesz semmi baj - gondolom felsóhajtva.
Ebben a pillanatban egy papírszelet repül a mi padsorunkból a középső padsor felé. Kecses kis papír repülőgép. De a dobás rövidre sikerült. Leesik a két padsor közé a linóleumra. Fuxi, aki éppen az én dolgozatomat nézegette, felkapja a fejét. Egy pillanatra arra gondolok, hogy felkapom a papírt... de az ijedtségtől megdermed minden tagom. Megismerem a kockás lapot.
Ez az, amit én adtam hátra Czikónak...
- Hagyják csak ott - mondja Fuxi vihar előtti szelídséggel.
Kényelmesen feláll, és kacsázó lépteivel elindul a puska felé.
Behunyom a szememet.
Itt most már minden késő. Itt már hívhatom Szent Antalt, Szent Katalint, itt már ígérhetek, itt már könyöröghetek. Tanulmányaimat befejeztem. Kérhetem Ramonát, hátha nekem is tudna órakönyvelést az ügyvédi irodában... Mindennek vége. Mert minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs... mely ha... mit csinál? Megdől? Megromlik? Róma megdől, és rabigába görnyed... Én istenem, jó istenem, becsukódik már a szemem... hogy otthon mi lesz ebből... és lejött Szent Erzsébet Wartburg várából. „Mi van Felséged kötényében?” - kérdezte a herceg.
És Erzsébet rémülten gondolt az alamizsnául szánt kenyérdarabokra. „Rózsák vannak benne.”
„Lássam!” - felelte a herceg. És Szent Erzsébet széttárta kötényét, és íme, telis-tele volt rózsákkal. Ezt a legendát németül tanultuk, második polgáriban... am Ende des dreizehnten Jahrhunderts regierte in Ungarn König Andreas der Zweite. Seine Gemahlin war Gertrudis von Meran... Ó, bibliai csodák! Kelj fel és járj!... Most ér Fuxi a papírhoz...
Megpróbálom kinyitni a szememet, és olyan arcot vágni, mintha semmiről se tudnék, mintha semmi közöm se volna...
Fuxi lehajol. Saját szent kezével emelte fel a puskát.
- Ki dobta, kérem, ezt a puskát?
Mély csönd. A szívem se ver. Ó, elsüllyedni, elsüllyedni, elsüllyedni...
- Én dobtam, tanárnő, kérem.
Czikó felállt. Most mi lesz? Most Fuxi kibontja a puskát és felismeri az írásomat... most... ó, kegyelmes ég... mi lesz... Fel kellene állnom, még mielőtt...
- És kinek küldte, ha szabad érdeklődnöm? - kérdezte Fuxi nagyon barátságosan.
- A... a Fischernek - nyögi Czikó.
Fuxi arca csupa mosolygó kedvesség.
- Czikó fiam, a maga jósága határtalan. Tudása nagyon-nagyon szerény kincsestárából még másnak is ad. Czikó fiam, én leborulok maga előtt. A maga tudatlanságával az ember szeré-nyen ül, és örül, ha a saját példáit megérti, és esetleg megold a négyből egyet... De a maga tudásából még adni is? A maga önfeláldozása határtalan. A maga emberszeretete. És Fischer, maga hajlandó leírni azt, amit Czikó számított ki? Én nem bánom, kérem szépen.
Fuxi körülnéz. Várja a hatást, hogy ragyogó humorát értékeljük.
Nem tudom, kínomban mit csináljak.
A lányok persze tudnak mindent, hogy Czikó a puskát tőlem kapta, és az osztályt rázza a röhögés. Ettől Fuxi még jobban ragyog:
- Mert nézzék, kérem szépen. Ha ezt a puskát, mondjuk, a Horváth Kati készítette volna, isten ments, Katikám, nem gondolom én ezt komolyan, csak a példa kedvéért mondom. Ha tehát tegyük fel, olyan ragyogó növendék készítette volna a puskát, mint Horváth Kati, akkor ez alkalmas volna arra, hogy a tanárt megtévessze. Hogy félreértse a helyzetet. Hogy elhiggye, hogy zseniális matematikai megoldások repkednek ebben az osztályban. Hogy Czikó és Fischer félreismert tehetségek, fiókban tartott Einsteinek és Marconik. Hogy revideálnom kell álláspontomat, és bizonyos intőket és rovókat dicséretre javítani. Ha Kati készítene puskát, ez megzavarná józan ítéletemet és pedagógiai tapasztalataimat. De hogy Czikó mit küldhet Fischernek? Hogy két ilyen mákvirág egymásról írja le a dolgozatait? Ugyan kérem! Én ezt a puskát a legnagyobb készséggel továbbítom. Fogja, Fischer, a magáé. És nem kell titokban dobnia a puskákat, kedves Czikó fiam, pláne ha még hajítani se tud. Menjen oda máskor a Fischer mellé, súgja a fülébe a végeredményt. Maga mától kezdve az én óráimon annak segíthet a dolgozatnál, akinek akar. Tessék, Fischer, itt a puska, miért nem nyitja ki, fiam?
Csak másolja nyugodtan, csak másolja, engem a legkevésbé sem zavar...
Fuxi visszakocogott a helyére. Fischer a legnagyobb nyugalommal kiterítette a padjára a kockás papírt, és Fuxi orra előtt írta le a helyes végeredményeket. Azt hittem, soha többé fel nem tudok állni a padból. Minden részem külön ájult el, a fejem, a lábam...
Óra után torkon ragadtam Czikót.
- Te átok, megőrültél?! Mit csináltál? Hogy merted továbbadni a puskát?
Czikó vigyorgott. Szalóky fejtette meg a titkot. Czikó és Fischer jóban vannak. Czikó elhencegte, hogy megígértem neki a puskát. Fischer pedig két pengőt fizetett Czikónak azért, hogy használat után továbbdobja neki...
22. FEJEZET