Fürdővárosi döntéshozók

A kutatási mintába azok a gyógyturisztikai funkcióval rendelkező für-dővárosok kerültek kerültek, melyek arculatában visszatükröződnek a fürdő-élet kiszolgálásához kötődő funkciók. Bennük megtalálhatók a gyógyturizmus fogadó létesítményei a gyógyfürdők, a gyógyfürdőkórházak,

61

a gyógyszállodák, a gyógyüdülők, a gyógyvíz-ivócsarnokok és a szanatóriu-mok (Michalkó & Rátz, 2011).

A fürdővárosok kínálatának kialakítása szempontjából alapvető szerepe van a települési önkormányzatoknak. A róluk szóló törvényben kötelezően előírt önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátása nem terjed ki a turizmus fejlesztésére, ezért azt önként vállalt feladatként teljesítik, amennyiben meg-felelő fedezet áll rendelkezésre a költségvetésében.¹⁴

A fürdővárosok polgármesterei a fürdővagyonukat forgalomképesnek tekintik, ezért gyakran hoznak döntéseket a fürdőszolgáltatás céljára rendelt gyógyfürdő- és gyógyturizmus fejlesztés tekintetében, illetve folyamatosan keresik a gyógyfürdők működtetésének és fejlesztésének megoldásait. A für-dővárosi önkormányzatok a fürdők üzemeltetésének szervezeti kereteire há-rom módot alkalmaznak: leggyakrabban gazdasági társaságot alapítanak, alkalmanként üzemeltetési szerződést kötnek, legritkábban pedig költségve-tési intézményi formát választottak. A fürdővárosi önkormányzatok, a gazda-sági társaságok létrehozásában csak olyan mértékben vesznek részt, amely nem haladja meg vagyoni képességük mértékét (Hegedűs & Tönkő, 2006).

A fürdőturizmus gyakran lehetőséget biztosít az önkormányzati érde-kek sérelme nélkül az önkormányzatok és a magánszféra együttműködésére.

Az üzemeltetési szerződésekben az önkormányzatok gyakran haszonbérleti, üzemeltetési, földhasználati szerződést kötnek tőkeerős vállalkozásokkal,¹⁵ és általában rendelkeznek a fürdők fejlesztésére, üzemeltetésére vonatkozó programmal vagy fejlesztési tervvel, melyek kidolgozottsága és megalapo-zottsága gyakran fürdővárosonként eltérő. Programjaiban gyakori, hogy kitö-rési pontnak tekintik a fürdők komplex turisztikai termékké illetve vonzerő-vé, attrakcióvá fejlesztését és a központi források megszerzését (Németh &

Farkas, 2005).

14 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról.

15 Például: Kehidakustány Község Önkormányzata.

62

A fürdővárosokban a – nemzetközi és hazai szakirodalom alapján – a különböző turisztikai szolgáltatóknak az együttműködését, együttműködési lehetőségét és korlátait legnagyobb mértékben az adott fürdővárosban dolgo-zó polgármesterek ismerik (Kempen et al., 2005; Báger et al., 2007).

A vidéki, gyógyturizmusban érintett összes fürdőváros polgármestere megkérdezésének belátható időn belüli lehetetlensége, de legalább is nehéz-kessége miatt, a fürdővárosok közösségének elérése vált célszerűvé. Mindez azért, mert Magyarországon van Közép-Európa legnagyobb gyógyvízre ala-pozott, egészségturizmusban érintett fürdővárosi önkormányzatainak érdek-védelmi szövetsége a Magyar Fürdővárosok Szövetsége.

A szövetség 1993-ban, Gyulán alakult (Szabó, 2013), melynek képvise-lő-testületi határozattal is jóváhagyott alapítással, illetve csatlakozással, a kutatás idején negyvenhét fürdőváros volt a tagja. Ezek a következők: Békés, Berekfürdő, Bük, Bükkszék, Cegléd, Cserkeszőlő, Csongrád, Dávod, Eger, Esztergom, Gárdony, Gyomaendrőd, Gyula, Hajdúböszörmény, Hajdúszo-boszló, Harkány, Hegykő, Hévíz, Jászapáti, Jászberény, Kapuvár, Kehidakus-tány, Kisbér, Kiskunhalas, Kisújszállás, Kisvárda, Komárom, Lenti, Lipót, Makó, Marcali, Mátraderecske, Mezőkövesd, Mezőtúr, Miskolc, Mórahalom, Mosonmagyaróvár, Nagyatád, Orosháza, Szentes, Szigetvár, Szombathely, Tamási, Tiszaújváros, Túrkeve, Vásárosnamény, Zalakaros (Szabó, 2011c).

Ezek a fürdővárosok jelentős szerepet játszanak mind a külföldi, mind a belföldi turizmusban, szerepünk meghatározó, nélkülük az egészségturiz-mus nem tervezhető, nem fejleszthető. A Magyar Fürdővárosok Szövetsége tagtelepülései hazánkban és nemzetközileg is ismert és nagyrészt elismert egészségturisztikai központok, ahol a helyi gazdaságok turisztikai irányultsá-gúak. A Magyar Fürdővárosok Szövetsége tagjaiból 36 fürdőváros került kiválasztásra, melyek a minta elemeit alkotják (n=36) (10. ábra).

63

10. ábra: A kiválasztott fürdővárosok területi elhelyezkedése

A mintába 29 város és 7 község került, melyek Nógrád, Pest és Veszprém megye kivételével, Magyarország 16 megyéjében helyezkednek el (1. mellék-let). A mintába került fürdővárosok fürdőinek besorolását, státuszát a 2. mel-léklet mutatja. A hazai gyógyfürdő-intézményeket, az OTH, a 17/1997. (VI.

30.) NM rendelet alapján országos-, körzeti-, és helyi jelentőségűnek minősí-ti. A mintába a besorolás szerint, 7 országos (19,4%), 9 helyi (25%) és 2 (5,5%) körzeti jelentőségű fürdővel rendelkező fürdőváros került. A gyógy-helystátusz alapján 5 gyógyhely került a mintába. A mintába került fürdővá-rosok kínálati jellemzői szerint, a fürdők működési ideje és a fürdőhagyo-mány kialakultsága alapján eltéréseket mutatnak. Közülük tradicionális für-dővárosoknak tekinthetők azok a települések, melyeknek legalább ötven éves fürdőturisztikai múltja van és ez idő alatt a gyógyvízre alapozott fürdőkezelé-sek, a helyi tudás, a készségek és gyakorlatok alapján a gyógykúráknak és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások alkalmazásának hagyománya kialakult.

64

Meggyőződésem, hogy a fürdővárosi döntéshozó polgármesterek vé-leményeinek megismerése érdekében, sikerült elérnem azt az országos szintű mintát, melyben egyaránt megtalálhatók az európai hírű nagy múltú fürdővá-rosok, és a gyógyvíz adta lehetőséget a turizmus elősegítésére hasznosító fürdővárosok. Magyarországon ilyen nagy elemszámú, országos szintű, gyógyvízre alapozott polgármesteri kutatás még nem történt.

Az adatgyűjtés során alkalmazott kutatási kérdőív megalkotásakor fon-tos szempont volt számomra, hogy a feltett kérdések megválaszolása vi-szonylag egyszerű legyen, ezáltal jelentős mértékben csökkentsem a kitöltés idejét és egyszerűsítsem a válaszok feldolgozását. Ebből adódóan Likert-féle skálás, intervallumon mérhető kérdésfeltevést valósítottam meg a kérdések többségénél. A fontossági skála ötfokozatú volt, hiszen ezt tudják a válasz-adók legjobban értelmezni és használni az iskolai osztályzatoknak megfelelő-en. Az 5-ös teljes mértékben egyetért, a 4-es nagymértékben egyetért, a 3-as közepes mértékben egyetért, a 2-es csekély mértékben egyetért, az 1-es egy-általán nem ért egyet (Malhotra & Simon, 2010).

A kérdőívben szereplő kérdések, kérdéscsoportok arra irányultak, hogy megismerjem a fürdővárosok polgármestereinek a fürdőfejlesztéssel kapcso-latos attitűdjeinek rendszerét, miként ítélik meg a gyógyfürdőzés kínálta lehe-tőségek felhasználását, hatékonyságát és korlátait jelenleg, valamint a közel-jövőben. A véglegesített polgármesteri kérdőív (3. melléklet) a következő főbb kérdésköröket tartalmazza: a gyógyvízre alapozott egészségturizmus hatékonyságának attitűd-tényezői (1-43. kérdés), a gyógyturizmus fejlesztését gátló tényezők (44-66. kérdés), a gyógyturizmus fejlesztésének jövőképe (67-68. kérdés). A kérdőív típusa önkitöltős volt, melynek során a polgármesterek maguk tudták kitölteni a hozzájuk eljuttatott kérdőívet, aminek azt az előnyét használtam ki, hogy a válaszadók őszintébben válaszolnak, ha ők írják be a válaszaikat. A Magyar Fürdővárosok Szövetsége 47 tagja közül egyszerű, véletlen mintavételi módszerrel – számítógépes sorsolással – választottam ki

65

36 vidéki fürdőváros. A kérdőíves megkérdezést 2011. május 2. és 2011.

június 18. között végeztem el. A hagyományos papír alapú kérdőíveket postai úton jutattam el a kiválasztott fürdővárosok polgármestereihez. A kérdőív kitöltése önkéntes volt, és azokat valamennyi megkérdezett kitöltve, hiányta-lanul visszaküldte számomra, ami elsősorban a Magyar Fürdővárosok Szö-vetségébe való tartozásnak volt köszönhető.