kocsik, a honfilelkesedés mindent legyőző varázshatal- mával szemben ! Ezt kell föléleszteni és ez nem kerül milliókba.
Csakhogy ennek az önálló magyar hadseregnek egy nagy akadálya van, a mi nem hagyja magát sem agyon- ágyúztatni, sem agyonszónokoltatni: úgy hivják, hogy
«statisztika».
Ha a törvényhozás minden faktorai beleegyeznének, hogy állíttassék fel rögtön az önálló magyar hadsereg, ha a király szentesítené e törvényt, útját állná egy vastag könyv, a mely ott található a kaszinók könyv
tárában (másutt nem tartogatják), a czíme «katonatiszti schematismus.»
Ebből megtanuljuk, hogy a szent István koronája országaiban alakult (tehát magyar) ezredeknek tiszti
karából hatvanhét százalék német, huszonnyolcz száza
lék horvát és csak öt százalék magyar. (5%).
Nincsenek magyar katonatisztek a magyar hadseregnél.
Hogy miért tartja magát távol a katonatiszti pályától a magyar ifjú nemzedék, ennek többféle okát keres
hetjük.
Legelső oka az, hogy a lefolyt három évtized alatt annyi új életpálya nyílt meg hazánkban az értelmiség előtt, mely úri életmódot kínál a katonatiszti gavallé- ros szegénységgel szemben, a régi életpályák is annyira kiszélesedtek: törvénytudás, technika, tanügy, közigaz
gatás, kereskedelem, ipar, földművelés, mind egész em
bert követelnek. Maga a honvédseregünk, a csendőrsé
günk, rendőrségünk oly erőre fejlődött, mely az 1848-iki honvédsereget felülmúlja. Ott találjuk a fegyveres szol
gálatra kész új nemzedékünket: a rendes hadseregnek nem jut.
A másik oka a katonatiszti pálya kerülésének a ka
tonai ccelibatus.
Minden fiatal embernek ábrándja, vágya az, hogy
22
családot alapítson, saját háztüzet alkosson. Ennek állja útját a kauczió-rendszer. Hogy oly aránytalanul sok a rendes ezredeknél a horvát tiszt, ennek egyszerű ma
gyarázata az, hogy a horvát határőr-tiszteknél el van engedve a házassághoz való biztosíték. A horvát tiszt
nek kiváltsága van.
De legerősebb indok a közös hadseregnél dívó német nyelv, a mi ifjainkat onnan elriasztja.
Hát bizony németül tanulni sohasem szerettek a ma
gyar fiúk. A tantárgyak között mindig ott figuráit a z ; kalkulust is adtak belőle s az érettségi vizsgán a fő
tisztelendő úr maga examinált: «No fiacskám, mondjad, mit tesz németül: «az ember?» — «Das Ments.» —
«Hát azt hogy mondja a német, hogy «a lú?» — «Dér Férd». — «Jól van fiam: hiszen tudsz te németül jó l».
A katonavilágban azonban nem elég a «das Ments», meg a «dér Férd». Ott még azt is meg kell tanulni a legénynek, hogy mi az a «Achse des Rohres». (Valljuk meg az igazat, én magam sem tudom, hogy mi az !)
Hát már most ezen az abnormis állapoton akart se
gíteni a hadügyminiszter, hogy a magyar ezredeknél nincsenek magyar tisztek, a véderőtörvény javaslatával.
Ennek az intézkedése szerint az egyéves önkéntesek tartoznak a szolgálati év leteltével a tiszti vizsgát le
tenni. A ki ezt nem teszi le, még egy évig tartozik szolgálni mint közlegény.
Ez volt aztán a hajczihő, a mi erre a tervezetre tá
madt !
Németül tenni le a tiszti vizsgát!
A parlamenti harcz átterjedt az egyetemekre, kivonult az utczára. Odakinn a diákok akarták felfordítani a mi
niszterelnök hintáját, idebenn a képviselők a bársony
karszékét.
S az ellenzék hatalmas erőkkel rendelkezett a kor
mánypárttal szemben.
De valamennyi matador között legfélelmesebb volt a
23 Malleus. (A pöröly.) Magas, izmos alak, veresarczú, rőt- szakállú: arczkifejezése csupa kihívó gúny. Mikor ez felállt a baloldali második pad végéről, mindenki sie
tett be a folyosókról: érdekes előadás lesz. Élezek röp
pentyűi pattognak. Mint a carillon-játékos a harangjain, végigkalapál a Malleus az egész minisztersoron. E lő
adási modora is k ü lön ös: arezjátéka, kézmozdulatai folyvást magyarázzák aposztrofálását. Nem marad egy helyben, két szomszédjának helyét is magának foglalja : az neki szükséges, előre dűl, hátra szökken, megfordul saját maga körül, mint egy tánezoló dervis, majd a karzatnak beszél, a hölgyeknek, a mágnásoknak, a diá
koknak, s ha valami találó élezet mondott, maga kezdi el a jóízű nevetést. Nem kiméi senkit, még a fegyver- társait sem : a nemzeti ellenzéket.
Az ülések e rendkívüli törvényjavaslatnál három órán túl húzódnak: akkor már odahaza senki sem kap ebé
det. A családos képviselők is a Szikszayba szorulnak Ott van egy külön asztal a számukra fenntartva, a hol kormánypárti és ellenzéki képviselők vegyest elhelyez
kednek. Itt találkoztam naponkint a Malleusszal s étke
zés közben folytattuk a napirenden levő vitát. Szom
szédom volt a fal felől.
(Zárjel közt megjegyzem, hogy magam is azon a né
zeten voltam, hogy a magyar tanuló fiatalságot nem lehet arra kényszeríteni, hogy németül tegye le a tiszti vizsgát s ezt az ülésben is elmondtam; de az ellenzéki lapok nem közölték a beszédemet.)
— Látod, pedig nincsen is német kommandószó az osztrák közös hadseregnél, — mondám én egy közös ebédnél a szomszédomnak.
Végignézett rajtam azokkal a vörös karikába foglalt kiülő kék szemeivel.
— Nagyon erős ez a Szikszay bikavér bora, úgy-e? — mondá.
Elértettem a ezélzást.
24
Iparkodott enyhíteni:
— Hátha még az én gyöngyösi aszúmat megkós
tolnád !
— Attól még documentummal is bebizonyítanám, hogy egész komolyan és józan fővel mondtam, a mit mondtam.
— Noliát én holnap elhozom az ebédhez az aszú
boromat, te hozd el a docédat.
Ügy történt.
Ülés után összekerültünk a vendéglői asztalnál, a hol minden vendégtárs számára oda volt készitve egy karcsú palaczk veres aszú, a mit a rátapadt pincze- rozsda hitelesített.
Csakugyan kitűnő ital volt. Ellenség, jóbarát mind kocczintott a traktáló Malleusszal.
— Hátha még azt a tűzdelt bélpecsenyét élveznéd hozzá, a mit a zsenám készít otthon.
— Rajtad függ, hogy megismertesd velem.
A Malleus a fejét rázta:
— Nehéz dolog az.
Én nem is tudtam, hogy a Malleusnak zsenája van.
Szokták a magyarok így nevezgetni a feleségüket. Senki sem látta őket karöltve járni a világban.
— No, de már most add elő te az Ígért documen- tumot.
Kiveszem a tárczámból.
Emlékirataim között egy hajdani osztrák fővezéri ordre du bataillet találtam.
«An den Brigadier General X. Y.
Forcirte Recognoscirung.
Avantgarde marschirt, chaussée á cheval. Eeclaireurs volontaires á la tété, Terrain sondirend, cheveaulégers, Elitetroupe mit masquirter Artillerie, eine Compagnie Sappeurs, zwei Bataillone Infanterie, en échelon for- mirt. Porteépées vor dér Eront. Insurgenten bei Re- montre mit Pelotons char giren, dann mit Bayonetten
25