«Lajos fiam.» Maga is elég.
S aztán a bécsújhelyi tisztnevelő akadémiába csak törvényes szülöttet vesznek f ö l : nemesi származásból.
Hát a szív törvénye mégis győzött.
Igazán nyalka legény volt. Gratuláltam hozzá az ap
jának.
Legyen hasonló a nagyapjához . . .
A ki ezredes volt a szabadságharczban, s a fővezér hadsegéde.
— No fiú, hát mutasd meg, mit tudsz! Szavald el Schiller balladáját, a Glockét.
A kis katona poziturába vágta magát s szép csengő hangon elszavalta előttem a nagy költő legnehezebb költeményét, a leghelyesebb német kiejtéssel.
Teljes elismerésemmel kellett a derék ifjút jutal
maznom.
Aztán még sok mindenféléről beszélgettünk Malleus papával.
Mikor búcsút vett tőlem, a fiát előre bocsátá, maga még egy szóra visszamaradt a szobámban.
— Aztán ha majd összejösz Tisza Kálmánnal, mondd meg n e k i: én izenem általad, hogy megbántam mind
azt, a mit ellene beszéltem.
. . . A legelső dolgom az volt, a mikor Budapestre fölkerültem, hogy fölkeressem a generálist s átadjam néki a rám bízott izenetet.
Tisza Kálmán egyet mosolygott rá, s aztán azon az ismeretes melancholikus hangján azt válaszolta:
— Tudom én azt nagyon jól.
UNICA.
Az apát minden ember ismerte New-Yorkban.
Merész m ondás! «Minden ember.» A milliós lakosú világvárosban!
Mégis úgy van. Ismerte öreg és gyerek, dajka és bébé, gazdag és szegény, férfi és nő, munkás és ten
gerész : egyszóval minden ember látta legalább egyszer a «filibasztert» (a mi francziául kiejtve: flibustier).
Volt annak valóságos családi neve is : «Mnux». Ha
nem ezt csak úgy lehet kimondani, ha valaki halszálkát nyelt, s hátbaütik, hogy megszabaduljon tőle.
Volt idő, a mikor nagyon sokan, ezren meg ezren kaptak ilyen hátbaütést, a mitől megtanulták a Mnux nevet kimondani. Hanem az régen volt. Azokra az évekre esik, a mikben a hirhedett kalandorvezér Walker (ejtsd ki Yóka) csinálta a forradalmakat Paraguayban, Hondurasban, Kubában, imitt-amott. Az volt az élet- föladata : forradalmat kelteni, s aztán a föllázadtaknak a maga flibustier csapatjaival segítségükre sietni, a kor
mány seregeit megkergetni, provizorius kormányt be
helyezni, új papirospénzt kibocsátani s hadseregét azzal fizetni. A kimenetele eleinte nagy siker, a végén nagy bukás volt.
A legutolsó forradalmi vállalata Hondurasban folyt le erős harczok mellett.
Legtevékenyebb hadvezére volt Mnux, benszülött fél
vér. Termetre egy Sámson. Ezt Walker, miután egy fő
3 3
várost elfoglalt, ki is nevezte hondurasi kormányzónak, s ezt a magas hivatalt ma is viselné Mister Mnnx, ha a fővezérét, Walkert a hondurasi kormány csapatai le nem fogják s hamarosan főbe nem lövik. így aztán neki is ugornia kellett magas polczáról. Valószinűleg vitt ma
gával egy kis konvertált érczpénzt. De a mi bizonyos, annektált egy házastársat Hondurasból, a ki pokolbeli szépség lehetett. «Xiou»-nak hívták. Feleségének nevezte.
Jongleuse v o lt; de azért lehetett feleség. Észak-Ameri
kában ötvenkétféle felekezet van s annak mind saját házassági törvényei, a miket alsó és még alsóbb házak szentesítettek. Legnépszerűbb közöttük, a melyet már nem is valami ház, hanem az utcza törvényczikkelyezett be, a Costermangeroké, a kik — ha jó l sejtjük — utcza- seprők. Ezeknek az egybekelési ceremóniájuk abból áll, hogy egy férfi meg egy nő keresztben tart egy nagy seprűt s a házasulandó párnak azon kell háromszor keresztül- ugrani. A harmadik ugrásnál meg van erősítve a frigy.
S az ekként kötött házasság épen olyan tartós, szilárd és hűséges, mint a minőt polgári hivatalnok kötött meg s három templomban áldott meg eskü alatt a verbi di- vini minister. Valószinűleg a hondurasi menekültek házassága is ilyen lehetett. Hogy híven megtartották, azt majd a tények bizonyítják be.
Mi lesz már m ost? Mi föladat vár a bukott embe
rekre, a kiknek a lába alól kicsúszott a föld?
Nem szükséges valakinek bukott milliomosnak, el
űzött kormán}rzónak, megvert hadvezetőnek lenni, hogy európai fogalmak szerint megtalálja a föladatát, a melyet a sors eléje szabott; tudja azt már manapság minden vigécz és kávéházi hébe, a kinek boldogsága elé aka
dályok gördültek, hogy mit tegyen? Vesz egy revolvert s közös beleegyezéssel elébb a férfi a hölgyet, aztán saját magát lövi agyon. Eendes megoldása a drámai bonyodalomnak. Hanem az új világban más fogalmak dívnak. Ott a bukott emberek nem dobják el maguktól
Jókai: Van még új a nap alatt. 3
3 4
az életet, hanem keresnek más életmódot. A ki él, az meg is él. Ott semmiféle munka nem szégyen, minden keresetmód tisztesség.
A hondurasi elűzött kormányzó nagy hirtelen meg
találta a megillető helyét a nagyvilágban. Beszegődött atlétának egy czirkuszhoz, melynek igazgatója a mister Barnum volt. Ismeretes firma.
Ketten képezték a művészpárt. A színlapon: a flibustier és a szilfid.
Izgalomgerjesztő volt a művészi előadásuk.
Elébb a filibaszter jött ki a porondra egy kereken járó seolodiconnal s aztán eltekergezte a népszerű dallamokat, a yankee doodlet s az oppogem ot; az utóbbi még jobban tetszett. A szövege a néger népköltői fantázia remeke.
Az opossum (kiejtve: «upaszon») felmászik a gummi- fára, hosszú farka földig lelóg, egy macska belekapasz
kodik a farkába s úgy himbálja magát. (Budapesten is furorét csinált e népdallal a néger Boscius, Ira Aldridge (m ondd: Ajre Eldridzs). Minden este el kellett neki énekelni Othello, Macbeth, Lear után ismételve: «Hall
juk a paszon aftágembit!») A Sámson után elé lebbent a szilfid, olyan kosztümben, a minőben az erdei nimfát festi Ovidius Naso ; felugrott tündéri szökeléssel a Sám
son vállára, a ki már akkor a fogain egy kétöles rudat egyensúlyozott, melynek hegyén egy majolika hattyú lebegett, s a szilfid az atléta válláról felkapaszkodott a rúdra, s tündérgyorsasággal felmászott a hattyúig, ott leült annak a hátára, s ott szép csengő hangon eléne
kelte a Herkulese által lekintornált népszerű dalokat.
A filibaszter ezalatt tartotta a pózna alsó végét a fogai k özött: egyensúlyozva a hattyút és a nimfát. Óriási volt a tetszés. Ez többet tud, mint a hajdani Sámson, mert az csak tízezer filiszteust tudott egy szamár állkapcsával leverni, de ez a saját állkapcsával tud tízezer yankeet fellelkesíteni. Végül aztán Sámson eleresztette a rudat, az lecsúszott a földre: a szilfid lerepült a hattyúról, s
35