A laskagomba jól termeszthető bükkön, gesztenyén, juharon, gyertyánon, illetve nyár-, nyír- vagy fűzfán, vagy gyümölcsfák közül dión, almán és körtén. Nem ajánlott a tölgyek és az akác használata, továbbá a fenyőfélék sem, mivel a bennük található gyanta gátolja a micélium növekedését. Az említett fajoknak mind a rönkje, mint a kivágás után a földben maradt tuskója használható. Fontos szempont a faanyag egészségi állapota (ne legyen taplógombás) és nedvességtartalma, ami 50% körül ideális.
Az extenzív termesztés az alapanyagul szolgáló faanyag felfűrészelésével kezdődik. Az optimális méretű tuskó 30-40x20-30 cm-es. Mivel a laskagomba micéliuma 25-27 ˚C-on fejlődik a legjobban, a faanyag tavasztól egészen őszig beoltható pálcikás vagy szemcsírával. A csírát egy előre elkészített mélyedésbe helyezik (ritkább esetben a felületre szórják), majd fűrészporral, oltóviasszal lezárják, hogy ne veszítsen nedvességet.
Oltásra előkészített fatuskó
Beoltás után a rönköket fóliával, majd földdel takarni kell, hogy a megfelelő nedvesség- és páratartalmat biztosítani tudjuk.
Ezután következik a faanyag átszövetése, ami tuskóknál helyben történik, rönkök esetén pedig szintén a szabadban vagy fedett helyen (pincében, épületben). A faanyag átszövődése fafajtól függően 3-12 hónapot vesz igénybe, és sikeresnek mondható, ha a rönkök kellemes, gomba illatúak és a micélium fehér bevonatként látszik rajtuk.
A termőre fordítás naptól és széltől védett, párás helyen történik a tavaszi vagy őszi időszakban. A rönköket a takarófólia és a föld
eltávolítása után úgy kell beásni a talajba, hogy az 1/3-uk kiálljon, így nem veszítenek olyan könnyen a nedvességtartalmukból. Ha száraz az idő és elmaradnak az őszi esőzések, a rönkök környezetének öntözésére van szükség.
A kései laskagomba termőtesteinek megjelenésére ősszel számíthatunk, amikor az éjszakai hőmérséklet 5-10 ˚C-ra csökken. Egy laskacsokor kb. 5-6 nap alatt éri el szedésérett állapotot. Újabb termőtestek képződésére egészen a téli fagyokig számíthatunk, majd tavasszal újból.
A puhafa rönkökön 3-4, míg a keményfán 4-5 éven át számíthatunk termésre, ezt követően a gomba lebontó tevékenységének következményeként a faanyag szétesik. A termés mennyisége, minősége és üteme erősen időjárásfüggő.
Az extenzív termesztéstechnológia beruházási költsége alacsony, de a hosszú átszövetési idő és bizonytalan termésminőség miatt hazánkban csak hobbikertekben, érdekességként foglalkoznak vele.
Intenzív termesztés
A laskagomba intenzív termesztéstechnológiájának kidolgozásában magyar kutatóknak jelentős szerepük volt, az első technológiai változat hazánkból terjedt el az 1970-es évektől.
Termesztőhelyiségek, technikai berendezések
Laskagombát régi épületekben, felhagyott mezőgazdasági épületekben, istállókban és pincékben is termesztenek, de az intenzív, korszerű technológiával történő termesztés inkább speciális (fóliaborítású, földfelszíni, szigetelt) könnyűszerkezetes vagy téglaépületekben valósítható meg.
Laskatermesztő felszíni sátor (Pilze-Nagy Kft.)
Átalakított mezőgazdasági épület behordás előtt, kifertőtlenítve
Félintenzív termesztés felszíni létesítményben
Az épület típusától függetlenül – akárcsak a csiperkegomba termesztésben –, az egyik legfontosabb követelmény, hogy klimatizálható legyen, tehát a laskagomba fejlődési stádiumának megfelelő környezeti körülményeket (hőmérséklet, páratartalom, CO2 szint stb.) biztosítani lehessen. A fűtést vagy a padozaton elhelyezett csövekkel, melegvíz keringetésével oldják meg, vagy meleg, párásított levegőt fújatnak be ügyelve, hogy a légáram ne a perforációkra vagy a fejlődő csokrokra irányuljon. Nyári termőidőszakban szükség lehet a helyiség hűtésére is, ami az egyik legnehezebben megoldható feladat. Erre célra használható az úgynevezett humypad. Ennek, a helyiség egyik végében a falba építve elhelyezett hűtőpanelnek a lemezeire felülről hideg vizet csorgatnak. Ezen a felületen át szívja be a nedves, hűtött levegőt a helyiségbe az ellentétes falon üzemeltett ventilátor. A humypad segíti a megfelelő (75-85%) relatív páratartalom biztosítását, de ezen felül szükség van a padozat nedvesítésére, adott esetben párásító szórófejek működtetésére is. A friss levegő biztosítása során fontos a megfelelő intenzitású légáram alkalmazása (max. 6-8 cm másodpercenként). A csiperkegombától eltérően, a laska igényel fényt a termőidőszak alatt, kb. 200-400 luxot napi 8 órában. Megvilágítás hiányában a termőtestek deformálódnak (a tönk megnyúlik, a kalapok apróak lesznek), illetve a jellemző színnél világosabb, más árnyalatú termőtestek fejlődnek.
A klimatizálhatóság mellett nagyon fontos szempont, hogy a termesztőhelyiségnek jól takaríthatónak és fertőtleníthetőnek kell lennie, hiszen a laskagomba-termesztésben engedélyezett növényvédőszerek hiányában (és a vegyszermentes termesztés követelményének megfelelően) a fertőzések ellen szinte egyedül a higiénia javításával, az előírások szigorú betartásával és megelőzéssel lehet tenni.
Behordás
Behordás előtt minden helyiséget, ahol a termőblokkok megfordulnak, ki kell takarítani és lehetőleg fertőtleníteni. A blokkok vagy zsákok behordáskor kerülhetnek a végleges helyükre (tehát ahol a teljes termesztési ciklus alatt állni fognak) vagy úgynevezett átszövető helyiségekbe. Az átszövető helyiségben a blokkokat sűrűn, közvetlenül egymás mellett helyezik el a padozaton, polcokon vagy átszövető kocsikon.
Laskablokkok átszövetése polcokon
Mivel a micélium növekedése során hő termelődik, a blokkok melegítik egymást, ezáltal könnyebb az átszövetés alatt biztosítani a szükséges 18-22 ˚C-os lég- és 25-27 ˚C-os szubsztrátum hőmérsékletet. Nyári időszakban ügyelni kell rá, hogy a blokkok kissé szellősebben álljanak, hogy belsejükben ne menjen 30 ˚C fölé a hőmérséklet, mert az a micélium sérülését, pusztulását okozná.
Az külön helyiségben történő átszövetés hátránya, hogy a folyamat végeztével a blokkokat át kell vinni a letermesztés helyére. A mozgatás egyrészt egy újabb technológiai lépés (tehát pluszmunkát és időt jelent), másrészt pár nappal késleltetheti a termőre fordítást. A blokkokat és zsákokat a behordás során (vagy az átszövetést követően) úgy helyezik el, hogy a fejlődő laskacsokrok majd elférjenek egymás mellett.
Átszövetés
Átszövetés során a csírákból kiindulva a micélium átszövi a szubsztrátumot. Ez a folyamat hőmérséklettől függően 2-3 hetet vesz igénybe.
Ha a blokkokat vagy zsákokat töltéskor nem tömörítik megfelelően, a gomba micéliuma lassabban fejlődik, majd az átszőtt alapanyag elválik a fóliától és a termőtestek nem a perforációknál, hanem a fólia alatt fejlődnek. Az átszövetés végén a blokkok kifehérednek és készen állnak az érlelésre, termőre fordításra.
A laskagomba micéliuma 24 és 30 ˚C között fejlődik legjobban. A hőmérsékletet a szubsztrátumban elhelyezett hőmérőkön folyamatosan ellenőrizni kell. Mivel a növekvő micélium hőt termel, a blokkok belsejében mindig melegebb van, mint a környezetükben. Az optimális 25-27 ˚C-os szubsztrátum hőmérséklet biztosítása érdekében a levegőt elegendő 18-22 ˚C-ra fűteni.
Átszövetés alatt a túlmelegedés elkerülése érdekében nagyon fontos a megfelelő szellőzés biztosítása. A blokkok perforációin keresztül könnyen kiszáradhat az alapanyag, ha a relatív páratartalom 70% alá csökken, ezért a fűtést párásított meleg levegővel kell megoldani.
Szükség lehet továbbá párásító fejek használatára és a padozat nedvesítésére.
Termőre fordítás
A 2-3 hetes átszövetést egy 7-10 napon át tartó érlelési szakasz követi, amely során a szubsztrátumot átszőtt micélium tápanyagot halmoz fel, hogy a vegetatív szakaszból a generatívba lépjen és termőtesteket képezzen. A folyamat végén a perforációknál megjelennek a termőtest kezdemények (primordiumok). Ezután a blokkokat már nem szabad mozgatni, mert a micélium sérülése késlelteti a csokrok fejlődését.
Laskagomba primordiumok
Termőre fordításkor a szubsztrátum hőmérsékletét csökkenteni kell, az átszövetés alatt tartott 25-27 ˚C-ról 18 ˚C-ra. A relatív páratartalom 90-95% között tartva megakadályozza az alapanyag kiszáradását. A CO2 szint ne legyen magasabb 1000 ppm-nél. Ennél magasabb CO2
szintnél a termőtestek tönkje megnyúlik, kalapjuk pedig apró lesz.
Termőidőszak
A laskagomba termőidőszaka alatt fényt igényel. Az érlelést követően biztosítani kell a termőhelyiségben a szükséges 1000-1500 luxot, hogy a termőtestek deformációját és a nem megfelelő színeződést megelőzzük.
Termőidőszak alatt a laskagomba számára a 10-17 ˚C közötti szubsztrátum hőmérséklet és 75-80% relatív páratartalom felel meg leginkább.
A termőtestek növekedésével a gomba friss levegő igénye megnő, amit intenzívebb szellőztetéssel tudunk biztosítani, ügyelve arra, hogy a légáram ne legyen gyors és ne irányuljon a fejlődő termőtestekre.
Termő laskablokkok Szedés és csomagolás
A legtöbb hibrid fajta 5-7 nap alatt válik szedéséretté. Ekkor a kalap széle kezd kiegyenesedni és kissé kivilágosodik. Ha elkésünk a szedéssel, a kalap tölcséresedik, a húsa szívóssá válik és így elveszíti piacosságát. A túlérett csokroknál problémát jelent az is, hogy a spóraszórás megindul. A laskaspóra allergén, köhögést, lázat, influenzaszerű tüneteket okozhat, ezért az elöregedett termőtestek szedését porvédő maszkban kell végezni. A nemesítési munka egyik célja a spóramentes fajták elérhetővé tétele a termesztők számára. Az első fajták termesztési kísérletei alapján elmondható, hogy hozamuk és minőségük egyelőre elmarad a hagyományos törzsekétől.
A laskagomba szedését kizárólag kézzel végezzük. A csokrokat finom csavaró vagy feszítő mozdulattal könnyen ki lehet emelni a perforációkból. Ha mégsem sikerült maradéktalanul leszedni, a beszakadt részt mindenképpen el kell távolítani, mert a tönkmaradvány bomlásnak indul és másodlagos gombás vagy bakteriális fertőzés táptalaja lehet. Ugyanebből az okból nem szabad a blokkokon hagyni a ki nem fejlődött, elhalt csokrokat, primordiumokat.
Laskagomba termesztése és felhasználása a konyhában Az esetlegesen a tönk alján maradt szalmát késsel el kell távolítani csomagolás előtt.
A laskagombát csokrosan vagy levelesen értékesítik. Levelezéskor a csokrokat szétszedik és rövid (2-3 cm-es) tönköt vágnak nekik, majd tetőcserép szerűen egymásra fektetve dobozokba fektetik, és különböző kiszerelésben értékesítik. A leveles gomba a jelentős
kézimunkaigény és a vágási veszteség miatt mindig drágább, mint a csokros.
Csomagolás előtt az áru 10 ˚C-on történő előhűtés után 2 ˚C-os tárolóba kerül.
A szedés és a blokkok ápolása után a micélium regenerációjának és a következő hullám fejlődésének indukálására a szubsztrátum hőmérsékletét 25-27 ˚C-on célszerű tartani kb. egy héten át. A hőmérséklet ismételt csökkentésével, az intenzívebb friss levegő adagolással és a páratartalom növelésével segíthető elő a következő hullám fejlődése. Nagyüzemi termesztésben az első hullám a teljes termés 60-70%-át teszi ki, ezért maximum két hullámot szednek. Egy termőidőszak 1,5-2 hónapig tart. Hazánkban a legkorszerűbb termesztéstechnológiával dolgozó üzemben 100 kg alapanyagról 21-23 kg csokros laskagomba szedhető.
Letermesztés után a blokkokat el kell távolítani a helyiségekből. Takarítás és fertőtlenítés után következhet az újabb telepítés.
A jelenleg termesztett hibrid fajták (HK35, P80, Photios, Ikaros) szinte egész évben termeszthetőek. Ezek között is vannak olyanok, amelyek jobban tűrik az alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékletet. A különböző hőmérsékleti optimumú fajták kombinálásával még egy
mérsékelten klimatizált termesztő berendezésben is megvalósítható a teljes évet lefedő termesztés, amelyhez a csíragyártó és fajtatulajdonos cégek iránymutatást adnak.
Ellenőrző kérdések
1. Hasonlítsa össze a száraz- és nedves hőkezeléses laska alapanyag-előállítást!
2. Melyek a laskagomba termesztésének technológiai lépései?
3. Hogyan történik a laskagomba szedése?
4. Milyen alapanyag-előállítási módokat ismer?
5. Melyek a laska átszövetésének ideális környezeti körülményei?
Irodalomjegyzék
Chang, S.T. (2000): The world mushroom industry: Trends and technological development. International Journal of Medicinal Mushrooms, 8: 297-314.
Győrfi, J., Geösel, A. (2008): Gondolatok a gombatermesztésről. Agrofórum, 19, 1: 36-38.
Hajdú, Cs. (2008): A termesztett Pleurotus ostreatus hibridek tulajdonságainak javítása és új hibridek előállítása vadon termő törzsek alkalmazásával. Doktori disszertáció.
Kovácsné Gyenes, M (2010): Laskagombafajok. In: Győrfi, J. (szerk): Gombabiológia, gombatermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Mushroom Growers Handbook 1. (2004). Oyster Mushroom Cultivation, Mushworld, Seoul.
Oei, P. (2003): Mushroom cultivation. Backhuys Publishers, Leiden, 1-429.
Royse, D. J. (2003): Cultivation of oyster mushrooms. The Pennsylvania State University, Pennsylvania, USA.
Szabó, I. (1986): A laskagomba termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Szili, I. (2008): Gombatermesztők könyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
van Griensven, L.J.L.D. (1988): The Cultivation of Mushrooms. Mushroom Experimental Station, Horst.