Az Európai Unió regionális fejlesztési politikájára és a területi kiegyenlítődés folyamatára vonatkozó kutatás eredményei

Az Európai Unió regionális politikájával és a területi kiegyenlítődésre vonatkozó hatásával foglalkozó értekezésemben azt a célt tűztem ki magam elé, hogy az európai regionális fejlődés folyamatának elemzésén keresztül feltárjam a gazdasági növekedés és a térségi fejlődés közötti összefüggéseket, s a területi fejlettségi különbségek alakulásának vizsgálatán keresztül az európai gazdasági tér fejlődésének várható tendenciáit megismerjem.

A kutatás során arra a kérdésre kerestem választ, hogy az Európai Unió regionális politikájának deklarált céljai és a megvalósítás eredményei összhangban állnak-e egymással.

Az értekezés 2. fejezetében az európai integráció célrendszerének átalakulását, illetve ezen belül a regionális politika kialakulását és összetevőit alapvetően leíró-elemző módszerrel vizsgáltam. Az európai regionális politika fejlődését elemző fejezet alapján megállapítottam, hogy az Európai Unió regionális politikája a gazdasági-társadalmi kohézió megteremtésének célját kívánja megvalósítani, azonban az elmúlt fél évszázad során az egyéb közösségi politikákkal versenyzett a közösségi forrásokért. Mivel az Európai Unió döntéshozatali rendszerében a szupranacionalitás csak korlátozottan érvényesült, ezért az összeurópai érdek a tagállamok közösségének érdekrendszerében a nemzetállami érdekek kompromisszumaként jutott érvényre. A regionális politika vonatkozásában ez azt jelentette, hogy a tagállamok és régiói közötti különbségek mérséklésére vonatkozó összeurópai érdek a közösségi költségvetési források nemzetállamok közötti méltányos felosztásának érdekével konfrontálódott. Ennek következtében a tagállamok és régiók közötti fejlettségi különbségek mérséklésére vonatkozó célok mellett az egyes, befolyásos tagállamok regionális fejlődési gondjainak megoldását segítő programok is részét képezik a közösségi regionális fejlesztési céloknak. Ennek a megállapításnak a fényében érthető, ha a közösségi regionális politika területi kiegyenlítődést eredményező célkitűzésének csak korlátozott érvényesülése figyelhető meg a kvantitatív vizsgálatok során.

Új kihívást jelent a regionális fejlesztési politika célrendszerének átalakítása vonatkozásában a kelet-közép-európai országok csatlakozási folyamata. A kelet-közép-európai országok markánsan eltérő, s zömében kedvezőtlen gazdasági társadalmi adottságok mellett váltak, illetve válnak az Európai Unió tagállamaivá. A nyugat-európai országok átlagos fejlettségi

mutatóitól lényegesen elmaradó jövedelmi, foglalkoztatási és gazdaságszerkezeti mutatók a regionális fejlesztési politika célrendszerének radikális átalakítását kényszeríthetik ki. A gazdasági-társadalmi kohézió deklarált céljai a regionális fejlesztési politika megvalósítását szolgáló közösségi források jelentős növelését, másrészt átcsoportosítását teszik szükségessé a kelet-közép-európai tagjelölt és tagállamok javára. Az Európai Unió és elődszervezetei történetének tanulságai alapján különösebb kockázat nélkül feltételezhető, hogy ez a folyamat a 2007-től kezdődő költségvetési időszakban csak a tagállamok kompromisszumkészségének jelentős igénybevétele mellett valósítható meg sikeresen. Nehezíti a helyzetet, hogy a kelet-közép-európai országok lemaradása nemcsak mennyiségi jellegű az EU-15 tagállamokhoz viszonyítva, hanem erőteljes gazdaságszerkezeti átalakítási igény is jelentkezik, s bár egyes kelet-közép-európai országokban a transzformációs folyamat a végéhez közeledik, a korszak lezárása, s a gazdasági társadalmi tartalékok leltározása még nem történhetett meg.

Ugyanakkor néhány balkáni ország esetében a transzformációs folyamat jószerével még el sem indult, s véghezvitelének eredményessége és társadalmi költségei előzetesen még nem határozhatók meg. A kelet-közép-európai országok európai integrációjának elemzésével az értekezés 5. fejezete foglalkozik.

A disszertáció 3. fejezetében a regionális kiegyenlítődés folyamatának nemzetközi összefüggéseit tárgyaltam. Megállapítottam, hogy a Föld országaival történő összehasonlításban az európai országok más földrészek országaihoz viszonyítva kedvező helyzetben vannak. Az 1980 és 1998 közötti időszak több mint száz országra kiterjedő adatainak elemzése kapcsán rávilágítottam, hogy az európai országok úgy voltak képesek az egy főre eső GDP mutató értékét növelni, hogy ezalatt az országok közötti fejlettségi különbségeket kifejező mutató értéke csökkent és a kontinensek közötti összehasonlításban csak Ausztrália és Új-Zéland mutatói mutatnak kedvezőbb homogenitást. A Föld országait különböző gazdaságstatisztikai mutatók alapján fejlett és fejletlen országok csoportjára bontó klaszteranalízis vizsgálatok eredményeképpen igazoltam, hogy az EU-15 tagállamok szinte valamennyi kiválasztott mutató értéke alapján a fejlett országok csoportjában találhatók, így a területi kiegyenlítődést szorgalmazó közösségi regionális politika meglehetősen nehéz helyzetben van, hiszen az egyébként kiemelkedően magas fejlettségű országcsoportban kell további homogenizálást elérni.

Az értekezés 4. fejezetében az Európai Unió tagállamai és NUTS2-szintű területegységei közötti területi fejlettségi különbségek kvantitatív vizsgálatát végeztem el. Megállapítottam,

hogy az 1960 és 2003 közötti időszakban a területi fejlettségi különbségek jelentősen mérséklődtek, azonban a területi kiegyenlítődés folyamata egyrészt a gazdasági növekedés szempontjából kedvező 50-es és 60-as években következett be, másrészt azokban a tagállamokban figyelhető meg, amelyek viszonylag későn csatlakoztak az Európai Unió tagállami közösségéhez, s így a közösségi regionális fejlesztési politika forrásaiból csak korlátozottan részesedhettek. Így a közösségi regionális fejlesztési politika hatása a területi kiegyenlítődés folyamatára korlátozott mértékűnek ítélhető.

A területi fejlettségi különbségek alakulását megvizsgáltam a tagállamok NUTS2-szintű régióinak adatai alapján is. Az 1986 és 1996 közötti adatok összehasonlítása alapján megállapítottam, hogy a regionális fejlettségi különbségeket szintetizáló relatív szórás mutató értéke lényegében változatlan maradt az egy főre eső GDP mutató esetében, sőt a munkanélküliségi ráta mutató alapján még a területi fejlettségi különbségek kis mértékű növekvését is kimutattam.

Az 1986 és 1996 közötti időszak folyamatainak árnyaltabb megítélése érdekében a vizsgálatokat a régiók növekedési kategóriákba történő besorolásával és az egyes régiók besorolásának elemzésével is elvégeztem. Az egyes régiókat átlagos, előretörő, feltörekvő, visszaeső és lemaradó kategóriákba soroltam be az egy főre eső GDP mutató %-os változása alapján. A vizsgálatba bevont 179 EU régió közül mindössze 3 volt leszakadó, illetve visszaeső minősítésű, míg 11 régió előretörő, illetve feltörekvő besorolást kapott. A feltörekvő régiók csaknem kizárólagosan az Európai Unió kohéziós politikája által kedvezményezett dél-európai országokban találhatók, ami a regionális fejlesztési politika eredményességének hipotézisét kedvezőbb színben tünteti fel.

Az Európai Unió regionális fejlesztési politikája az elmúlt fél évszázadban a Föld egyik legkedvezőbb adottságú gazdasági térségében fejtette ki hatását, ahol a világ legfejlettebb országai közötti, nemzetközi összehasonlításban kedvező szintű területi fejlettségi különbségeinek további mérséklődése következett be. A területi fejlettségi különbségek mérséklődése zömében a gazdasági növekedés aranykorának számító 60-as években történt, a közösségi regionális fejlesztési politika kiteljesedésének időszakában a 70-es évek végétől szerényebb csökkenés, illetve stagnálás tapasztalható a területi kiegyenlítődés folyamatában.

Ugyanakkor a regionális fejlesztési politika kohéziós részének aktivitási területén az elmaradott régiók további leszakadását sikerült megakadályozni, sőt egyes régiók a korábbi kedvezőtlen adottságaik felszámolásával a feltörekvő régiók kategóriájába kerültek.

Az értekezés 5. fejezetében a területi kiegyenlítődési folyamatban új kihívást jelentő szakaszt, a kelet-közép-európai országok csatlakozásának hatását vizsgáltam az Európai Unióhoz. Ez a folyamat rövid távon a területi fejlettségi különbségek elmélyülését eredményezi, s csak az Európai Unió tagállamai közötti szolidaritás erősödése vezethet középtávon - előreláthatólag a gazdasági-társadalmi transzformációnak az évtized végénél hamarabb nem várható lezárását követően - a területi kiegyenlítődés újbóli beindulásához.

6.2 Az értekezés téziseinek újszerűsége, valamint hozzájárulása a