A statisztikai elemzési módszertan bemutatása

Az elemzés során az általános statisztikából ismert jellemzők segítségével vizsgáltam az egyes régiók fejlettségét kifejező mutatószámok időbeli alakulását.

A regionális fejlettségi különbségek alakulásának bemutatására szolgáló mutatók közül egyrészt az adott régió gazdasági teljesítményét szintetikusan bemutató egy főre eső GDP mutató értékét, másrészt a régió foglalkoztatási képességét kifejező munkanélküliségi ráta mutató értékét tekintettem meghatározónak.

Az egy főre eső GDP tekintetében a különböző országok regionális adatainak közös pénzegységre átszámított mutatója alkalmas a több országot átfogó vizsgálatokra, illetve az adott mutató vásárlóerő paritásra átszámított értékei alapján végezhetők összehasonlítások.

Az Európai Unió regionális fejlesztési politikája keretében a vásárlóerő paritáson számított mutatók alapján történik meg a támogatások megítélése, ezért ezek az adatok széles körben hozzáférhetőek és nagy biztonsággal alkalmasak az objektív vizsgálatok végzésére.

A nominális GDP/fő értékek vásárlóerő-paritásra történő átszámítása számos módszertani problémát vet fel. Az egyes országok, régiók gazdasági teljesítményét az eltérő életmóddal, termelési és fogyasztási szerkezettel, adott esetben kulturális háttérrel kapcsolatos tényezők is jelentősen befolyásolják, különös figyelemmel az Európai Unió jelenlegi és a közeljövőben egyre bővülő földrajzi kiterjedtségére és sokszínűségére. Ezért a vásárlóerő-paritásos átszámításokban jelentkező szubjektív, illetve tendenciózus torzítások ismeretében kell az adatokat felhasználni és értékelni. Ugyanakkor a vásárlóerő-paritásos GDP/fő mutató mellett az elemzésre számba vehető mutatók közül csak a közös pénzegységre átszámított GDP/fő mutató lehet alkalmazható. Bár a nemzeti valutában meghatározott GDP/fő mutató az egyes országok esetében kétségtelenül objektívabb, mint a vásárlóerő-paritásos GDP/fő mutató, az országok közötti összehasonlítások érdekében az átszámításhoz alkalmazott közös

pénzegység árfolyamának meghatározása szintén számtalan módszertani problémát vet fel.

Amennyiben a piaci árfolyamon történik a nemzeti valutákban kifejezett érték átszámítása, az adott gazdasági teljesítmény le- és felértékelődése következik be egy rövid távon jelentkező árfolyam-ingadozás miatt. Amennyiben a piaci árfolyamok helyett a hosszú távú pénznem paritásokat pontosabban kifejező átlagos árfolyamon kívánják az átszámítást végezni, akkor a megfelelő vásárlóerő-paritás meghatározásához hasonló problémával szembesülnek. Így a két mutató közül a vásárlóerő-paritásos GDP/fő mutató elemzését tekintettem elsődlegesnek, s a közös pénzegységben kifejezett GDP/fő mutató elemzéséhez abban az esetben fordultam, ha a megfelelő időszakra, illetve régióra nem áll rendelkezésre a vásárlóerő-paritásos adat.

A munkanélküliségi ráta mutató az egyes régiók foglalkoztatási helyzetének jellemzésére általánosan használt mutatónak tekinthető. Az egyes országok adatai tekintetében különféle módszertani problémák jelentkezhetnek, gyakran akadályozza a foglalkoztatási helyzet árnyalt értékelését, hogy egyes országok nem publikálják - még az Európai Unió kiadványaiban sem - a regionális adatokat, ezért az országok közötti összehasonlítások nehézségbe ütköznek. Pótlólagos gondot jelent, hogy a munkanélküliségi ráta csak a munka világában regisztrált munkavállalókra vonatkozó információkat nyújt, ezért a tényleges foglalkoztatási helyzet torzításmentes összehasonlítására nem alkalmas. A legnagyobb gondot azonban az jelenti, hogy a munkanélküliségi ráta alakulásának hátterében lévő változatos demográfiai folyamatokat rendkívül hiányosan tükrözi ez a mutató. A munkaképes korú lakosság aránya a teljes népességen belül, a népesség korszerkezete, a migrációs mutatók olyan pótlólagos információkat nyújtanak az egyes területegységek foglalkoztatási potenciáljáról, melyek hasznosan egészíthetik ki a munkanélküliségi ráta alakulásának elemzésével nyert információkat. Természetesen a munkanélküliségi ráta felé forduló kiemelt figyelem is indokoltnak tekinthető, hiszen egy adott térség gazdasági fejlődésének meghatározó célja a térségi foglalkoztatási helyzet javítása, s a népesség a regionális gazdasági fejlődés ösztönzésére irányuló politika eredményességét sokszor kizárólagosan a munkanélküliségi ráta alakulásának függvényében ítéli meg.

Az alkalmazott statisztikai jellemzők közül a középértéket és a szóródást leíró jellemzőket elemeztem.

Gondot okozott, hogy a regionális adatok országokra, vagyis NUTS0, illetve NUTS2 területegységekre álltak rendelkezésre. Az országok és különféle szintű területegységek eltérő nagysága, népessége és gazdasági teljesítménye miatt a különféle mutatók egyszerű számtani

átlagolása nem megfelelőnek. Emiatt az egyes régiókra vonatkozó mutató értékek súlyozására került sor. Az egyes elemzések során a súlyozásra vonatkozóan különféle megoldások kínálkoztak, egyaránt indokolható a lakosságszám, illetve az egyes régiók felszíne szerinti súlyozás. A felszín szerinti súlyozás, mint időben állandó súly használatát elvetettem, mivel a régiók gazdasági fejlettségét alapvetően a humán és egyéb erőforrások összessége határozza meg, melyek az egyes területegységek között nem felszínükkel arányosan, hanem egyenlőtlenül oszlanak meg.. A lakosságszám - mint a gazdasági fejlődés alapvető tényezője- szerinti súlyozás megfelelőnek mutatkozott, s általános gyakorlatnak tekinthető hasonló elemzések esetében. Ugyanakkor gondot jelent, hogy a lakosságszám időben változik, s különösen hosszabb időtávot átfogó elemzések esetén a népességalakulás miatt jelentős eltolódások következhetnek be a súlyozás nem megfelelő értéke miatt. Ezeket a korlátokat az elemzés során kíséreltem meg kezelni, s a lakosságszám szerinti súlyt hosszabb időszak esetében a vizsgált időszak köztes időpontjához igazodóan határoztam meg.

Az elemzések időhorizontja tekintetében az Európai Unió 15 nyugat-európai tagállamának fejlődését megkíséreltem hosszabb időszakra vonatkozóan elemezni. Az Európai Unió 15 nyugat-európai tagállama csak az 1995. évi úgynevezett stratégiai bővítés óta tartozik egy közösségbe. Az 1995. óta bekövetkezett fejlődés statisztikai eszközökkel történő vizsgálhatósága megkérdőjelezhető, hiszen az idősor rövidsége nemigen teszi lehetővé, hogy a bővítés hatását - különösen a regionális fejlettségi különbségekre vonatkozóan - érdemben vizsgáljuk. Különösebb közgazdasági elemzés nélkül is jogosan feltételezhetjük, hogy az elmúlt évtized regionális fejlődési jellemzői nagyrészt még a korábbi időszak folyamatainak eredményeit is tükrözik. Ezért indokolt lehet az EU-15 tagállamok regionális fejlettségi különbségeit hosszabb időtávban vizsgálni. Természetesen a hosszabb időszak adatainak vizsgálata alapján levont következtetések nem alkalmasak arra, hogy az Európai Unió regionális fejlesztési politikájának hatását értékeljük, de megfelelő eligazítást nyújt arra vonatkozóan, hogy a regionális fejlesztési politikai környezetet, illetve mozgásteret megítélhessük.

4.1.2 Az Európai Unió 15 nyugat-európai tagállama területi fejlettségi különbségeinek