A regionális politikai célok átalakulása a 2000-2006 között

A strukturális alapok új szabályozása a berlini Európai Tanács döntéseinek megfelelően 1999.

júniusában megtörtént.²⁴

A strukturális alapok forrásaihoz történő hozzáférés feltételeit a rendelkezés az alábbiak szerint módosítja.

Az 1. cél esetében támogatandó területegységek közé sorolja a rendelkezés azokat a NUTS II területegységeket, melyek

• az 1999. március 26-án rendelkezésre álló legfrissebb statisztikai adatok alapján a legutolsó három év átlagában nem érték el a vásárlóerőparitásos GDP/fő érték alapján a közösségi átlag 75 %-át;

• a Közösség földrajzilag peremhelyzetben levő régiói (a francia tengerentúli területek, Azori- és Madeira-, valamint Kanári szigetek);

• az 1995-1999 években a rendkívül alacsony népsűrűség miatt támogatott területegységek.

Az érintett területegységek a strukturális alapok támogatására a 2000-2006 közötti költségvetési időszakra a Bizottság által összeállított jegyzék alapján akkor is jogosultak, ha az időszak alatt a kritériumok alapján helyzetükben kedvező változás következik be.

A 2. cél keretében a támogatás feltételeit a rendelkezés az alábbiak szerint határozza meg:

A támogatandó régiók meghatározásánál ügyelni kell arra, hogy az érintett terület nagysága és lakosságszáma megfelelően szignifikáns legyen. Ez azt jelenti, hogy a a támogatás nem kötődik a régiók NUTS osztályozásának konkrét szintjéhez. A támogatás különösen a társadalmi-gazdasági átalakulás által érintett ipari és szolgáltatási, valamint visszafejlődő vidéki területeire, illetve a problémás városi és halászattól függő területekre terjedhet ki. A

24 A Tanács 1999. június 21-i 1260/1999 EK sz. rendelkezése

támogatandó területegységek kiválasztása során a tagállamok és az Európai Bizottság együttműködése szükséges. A területegységek besorolásának felső korlátja az Európai Unió lakosságának 18%-a, ezen belül valamennyi tagállamra vonatkozóan egyedi korlát kerül meghatározásra.

Ennek a korlátnak a meghatározása során figyelembe veszik

• az ipari és vidéki válság által sújtott NUTS III szintű régiókban élő lakosság számát;

• a munkanélküliség alakulását az 1. cél által nem támogatott régiókban;

• a támogatási források koncentrálását, melynek során az egyes tagállamokban a 2. cél keretében támogatott régiók lakossága nem csökkenhet a 2052/88 EK sz. rendelkezés által 2. és 5/c cél szerint 1999. évben támogatott lakosság 2/3-a alá.

A tagállamok az Európai Bizottsággal együttműködésben tesznek javaslatot támogatandó területegységekre. Az Európai Bizottság a nemzeti támogatási prioritások figyelembevételével véglegesíti a támogatandó területegységek jegyzékét. A véglegesített jegyzék a 2000-2006 közötti költségvetési időszakra érvényes.

Az egyes strukturális átalakításban érintett területegység típusok meghatározását a rendelkezés az alábbiak szerint pontosította:

a) Ipari válságterületek

• Közösségi átlagot meghaladó munkanélküliség a legutóbbi három év során;

• Közösségi átlagot meghaladó ipari foglalkoztatottsági arány 1985. évet követő tetszőleges évben;

• Csökkenő ipari foglalkoztatottság a kiválasztott évhez viszonyítva.

b) Vidéki válságterületek

• 100 lakos/km2 alatti népsűrűség, vagy a mezőgazdasági foglalkoztatási arány közösségi átlag kétszeresét meghaladó értéke 1985. évet követő bármelyik évben.

• A közösségi átlagot meghaladó munkanélküliségi arány a legutóbbi három év során, vagy a lakosságszám 1985. évhez viszonyított csökkenő értéke.

c) Városi, sűrűn lakott válságterületek

• Közösségi átlagot meghaladó tartós munkanélküliség;

• Magas szegénységi hányad, nem kielégítő lakásviszonyok;

• Környezetszennyezettség magas szintje;

• Magas kriminalitási mutató;

• Alacsony lakossági képzettségi szint.

d) Halászattól függő válságterületek

• Tengerparti területek, melyekben a lakosság jelentős hányada a halászati ágazatban tevékenykedik, s az ágazati szerkezetváltás miatt a munkahelyek száma jelentősen csökkent.

A fent felsorolt válságterületeken kívül támogatandó körbe kerülhetnek mindazok a területegységek, melyek az alábbi feltételek egyikével rendelkeznek.

• Ipari, vidéki válság által érintett, vagy az 1. cél által támogatott területegységekkel érintkeznek;

• Elöregedéssel, vagy a mezőgazdasági foglalkoztatott arány visszaesésével sújtott területegységek;

• Ipari, mezőgazdasági, vagy szolgáltatási szektor szerkezetváltásával küzdő régiók egyéb ellenőrizhető és jelentősnek minősíthető mutatók értékei alapján.

Valamennyi támogatásra érvényes, hogy egy adott területegység egyidejűleg csak az 1. vagy a 2. cél alapján támogatható.

A 3. cél, mely a Közösség valamennyi munkaerő-piaci programját tartalmazza, mindössze azt a támogatási kritériumot tartalmazza, hogy a 3. cél alapján az 1. cél szerinti támogatásban nem részesülő régiók kedvezményezése történhet meg.

A strukturális alapok terhére kerülnek támogatásra az úgynevezett közösségi kezdeményezések is, melyek nem kötődnek az egyes régiók közösségen belüli hátrányos jövedelmi, illetve foglalkoztatási helyzetéhez. Ezeknek a közösségi kezdeményezéseknek a számát radikálisan csökkentették a korábbi költségvetési időszakhoz képest. Az új költségvetési időszak az alábbi közösségi kezdeményezéseket támogatja:

• INTERREG, a határokon átnyúló ország- és régióközi együttműködések támogatására;

• LEADER, a vidékfejlesztés támogatására, valamint

• EQUAL, a munkaerő-piaci hátrányos megkülönböztetés felszámolására.

A fenti általános érdeklődésre számot tartó közösségi kezdeményezések mellett létezik még a PEACE program, mely az észak-írországi békefolyamat támogatására használható fel.

A közösségi kezdeményezésekre a strukturális alapok forrásainak 5%-a fordítható, ezen belül azonban az INTERREG program részesedése a források legalább 50%-át kell felhasználja.

A berlini csúcs egyik legfontosabb költségvetési hatású döntése a közös agrárpolitikára vonatkozott. Bár az AGENDA 2000 a mezőgazdasági politika jelentős reformjával számolt, s erre vonatkozóan az Európai Uniót nemzetközi kötelezettségvállalásai is ösztönözték, a tényleges döntésekben nem sikerült eltávolodni a korábbi időszak gyakorlatától. A közös mezőgazdasági politika haszonélvezői nem kívánták korábban megszerzett pozícióikat feladni, így a radikális reform helyett a közös mezőgazdasági árak kis mértékű, fokozatos csökkentésében sikerült csak megegyezni, de az árcsökkentések hatásait a gazdák számára jövedelemtranszferek segítségével kompenzálják a közös mezőgazdasági politika rendelkezésére álló források terhére. Így a közös költségvetésben az évente 40 Mrd eurót meghaladó mezőgazdasági célú ráfordítás jelenti a legnagyobb tételt, bár részaránya ma már nem éri el a korábbi évekre jellemző 50% feletti értéket. Bár a mezőgazdasági termelés támogatása önmagában is jelentős térségfejlesztési tényező, a 2000-2006 közötti költségvetésben a mezőgazdasági támogatási ráfordítások között megjelenik a vidékfejlesztés támogatása is.

A vidékfejlesztési célokra az összes mezőgazdasági célú ráfordítás 15%-át kell fordítani, ami az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap mezőgazdasági szerkezetváltást támogató orientációs kiadásaival már jelentős területfejlesztési források bevonását jelenti. A vidékfejlesztés előtérbe kerülése annak a gondolatnak a térhódítását jelenti, hogy a vidék népességmegtartó erejének fenntartása ma már nem oldható meg pusztán a mezőgazdasági termelés feltételeinek a javításával, hanem a vidék vonzerejét kell növelni a vidéki lakosság alternatív foglalkoztatási lehetőségeinek feltárásával, a vidéki életforma versenyképessé tételével, a vidéki táj és környezet értékeinek turisztikai, sportcélú hasznosításával. Erre a jövedelmi viszonyok általános javulása, a szabadidő növekedése, a közlekedési és kommunikációs lehetőségek általános elérhetősége megfelelő lehetőséget biztosít, s ennek a lehetőségnek a kiaknázását támogatja a mezőgazdaság fejlesztésének vidékfejlesztési célkitűzése is. Így ma már a közösségi mezőgazdasági politika is részben a regionális fejlesztés szolgálatában áll és - ha közvetve is - a regionális fejlettségi különbségek mérséklését célozza.