1998–2004
Az európai uniós csatlakozási tárgyalások érde-mi szakaszának megkezdéséről
Napirend előtti felszólalás a Magyar Országgyűlésben „A magyar európai uniós csatlakozásról” című vitában, 1998. november 9.
Dr. Szájer józSef (fiDeSz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Újabb rendkívül fontos szakaszához érkezett hazánk európai uniós kozásának folyamata: holnap, november 10-én megkezdődik a csatla-kozási tárgyalások érdemi szakasza öt közép-európai ország, köztük a Magyar Köztársaság, valamint Ciprus és másik oldalról az Európai Unió 15 tagállama között.
Ez a tárgyalássorozat reményeink szerint 2002. január 1-jével elvezet a teljes jogú európai unióbeli magyar tagsághoz. Ezzel a tárgya-lássorozat-megnyitással az egyoldalú nyilatkozatokat és elméleti vitákat felváltja a konkrét, szakterületre lebontott érdemi tárgyalások sora.
A csatlakozási tárgyalások első szakasza idén március 31-én kezdődött a közösségi joganyag 31 fejezetének átvilágításával. Az Európai Unión belül hosszas viták után született meg ezután a döntés arról, hogy a joganyag úgynevezett átvilágításával egy időben, azzal párhuzamosan folyjanak az érdemi tárgyalások is, azzal a fenntar-tással, hogy az itt elért megállapodások a későbbiekben mindaddig újratárgyalhatók, amíg minden egyes részletkérdésben nem születik megállapodás. Az uniós tagfelvételi tárgyalások – és nyilván a majdani tagság – az egész magyar társadalom, a gazdaság, minden magyar ember életét jelentősen befolyásolják.
A kormány, az Országgyűlés nagy kihívás előtt áll. Mi, a magyar állampolgárok által megválasztott országgyűlési képviselők, csak olyan felzárkózást és csatlakozási stratégiát tartunk helyesnek, amely megteremti az ország, az itt élő polgárok tisztes gyarapodásának lehe-tőségét. A Fidesz – Magyar Polgári Párt képviselői szerint európai uniós integrációnk egyik fő kérdése az, hogy a teljes jogú tagság elnyeréséig sikerül-e egy valóban polgárosult és az unió lehetőségeit kihasználni képes országot teremtenünk.
A rendszerváltozás nemzetközi szempontból visszaadta Magyarország szuverenitását, megnövelte az ország nemzetközi mozgásterét, és lehetőséget adott nemzeti érdekeink érvényesítésére.
1990 óta, illetve amióta a szovjet katonai erők kivonultak az országból, az egyoldalú külső befolyásolás nélkül az Országgyűlés fogalmazhatja meg a közös nemzeti érdekeinket és választhatja meg Magyarország számára a hosszú távon legelőnyösebb kapcsolatrendszert. Ezzel együtt azonban megnövekedett a magyar döntéshozók felelőssége is a magyar polgárok előtt. Állami és nemzeti érdekeink világos megfo-galmazása és határozott képviselete a nemzetközi színtéren történelmi felelősséget ró a Magyar Országgyűlésre és kormányra.
Tisztelt Ház! Azáltal, hogy Magyarország ismét szuverén módon lehet tagja a nemzetközi közösségnek, természetszerűleg képesnek kell lennie nemzeti érdekeket megjeleníteni és képviselni, összehan-golni ezeket hazánk valódi partnereivel és szövetségeseivel.
Hazánk az államalapítás óta, immár több mint egy évezrede kötődik a keresztény szellemiségen nyugvó, nyitott nyugati kultú-rához és értékekhez. Ezer éve otthon vagyunk Európában. Ez a civili-zációs alap, amelyre az uniót ma alkotó államok politikai és jogi rend-szere épült. A nyugati kereszténységben gyökerező jellemvonásait hazánk más kultúrájú és értékrendszerű keleti birodalmakkal vívott küzdelmei során is mindvégig meg tudta őrizni.
Hazánk természetes igénye, hogy Európa kulturális térképén elfoglalt helyünket összhangba hozzuk Európa gazdasági térképén elfoglalt helyünkkel. Az unió tagállamai az elmúlt negyven év alatt gazdasági értelemben sikeresen működő, intézményesített integrációt hoztak létre. Az unió egységes piacán önálló közösségi jogrendszer biztosítja a mintegy 400 millió polgár számára az áruk, a szolgálta-tások, a személyek és a tőke fizikai határok nélküli szabad áramlását.
Tisztelt Ház! Sokan mondják azt manapság itthon, hogy Európába megyünk. Én ezzel a gondolattal nem értek egyet, hiszen Magyarország ezer éve Európa szívében van. Mi az Európai Unióhoz kívánunk csatlakozni, az Európai Unióhoz való csatlakozás pedig a konkrét kérdéseket megközelítő tárgyalások kérdése, ugyanakkor nemzeti céljainkkal is összhangban van.
A polgári koalíció kormányának célja az Európai Unió orszá-gaihoz hasonló, erős középosztállyal bíró társadalomszerkezet kiala-kítása, az, hogy az elkövetkezendő tíz-tizenöt év Magyarország számára a gyors és mindenki számára érezhető gazdasági fejlődés és növekedés időszaka legyen. Ennek megvalósításához az európai
uniós tagság elengedhetetlennek látszik. Éppen ezért a magyar külpo-litika kiemelt célkitűzése és feladata ennek elérése. Az Európai Unió tagsága nemzeti érdekeink érvényesítése számára kínálkozó, törté-nelmileg szinte páratlanul kedvezőnek tűnő új keret, amely eszköz a nemzet és polgárai jólétének elősegítésére és boldogulására. A Fidesz – Magyar Polgári Párt tíz éve, megalakulása óta töretlenül támogatja ezt a folyamatot.
Köszönöm a figyelmüket. [Taps a kormánypártok és az MSZP soraiból.]
Az európai csatlakozás küszöbén
Véleménycikk, Népszabadság, 12. oldal, 1998. november 12.
Magyarországot történelme során mindvégig az a törekvés jellemezte, hogy részese legyen a Nyugat politikai, szellemi és gazdasági fejlődé-sének. Törekvésünk alapja pedig az volt, hogy hazánk az államala-pítás óta – immár egy évezrede – kötődik a keresztény szellemiségű nyugati kultúrához. E törekvéseknek köszönheti, hogy létrehozhattuk azokat az intézményi és gazdasági szerkezeteket, amelyek jórészt ma is fennállnak, és amelyek a társadalom általános szemléletmód-jában alapvetően elfogadottnak számítanak, valamint annak, hogy az elmúlt évszázadokban állandóan változó politikai és gazdasági viszonyokhoz történő kényszerű alkalmazkodás sem tudta megtörni a magyar nemzet európai érzelmű kulturális azonosságát.
Ezért Magyarország társadalmi és kulturális értelemben vett európaiságát, az európai értékrend vállalását hazánk adottságainak és hosszú távú programjának tekinthetjük. Természetes történelmi igényünk tehát, hogy Európa kulturális térképén elfoglalt helyünket összhangba kívánjuk hozni az európai gazdaságban elfoglalt helyünkkel.
Sikerül-e polgárosulni?
Az Európai Unió tagállamai az elmúlt 40 év alatt gazdasági értelemben sikeresen működő, intézményesített integrációt hoztak létre. Az unió egységes piacán önálló közösségi jogrendszer garan-tálja a mintegy 400 millió polgár számára a szabad határátlépést, valamint az áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgását. A XXI.
század Magyarországának tehát egyik legfontosabb törekvése nem Európához, hanem az Európai Unióhoz való csatlakozás.
Hazánk az elmúlt majdnem egy évtized alatt történelmi fontosságú sikereket ért el az euroatlanti politikai, gazdasági és védelmi
intézmé-nyekhez való kapcsolódás terén: teljes jogú tagja az Európa Tanácsnak, az 1991. december 16-i európai megállapodás megkötésével társulási dokumentumot írtunk alá az Európai Unióval, társult partneri viszonyt létesítettünk a NATO európai pillérének és egyben az Európai Unió védelmi karjának tekintett Nyugat-európai Unióval, valamint csatlakoztunk az OECD-hez, a fejlett ipari országok nemzetközi gazdasági és együttműködési szervezetéhez.
Európai uniós csatlakozásunk folyamata napjainkban újabb, rendkívül fontos szakaszához érkezett.
1998. november 10-én megkezdődött az öt közép-európai ország, köztük Magyarország, valamint Ciprus és az Európai Unió 15 tagállama közötti csatlakozási tárgyalások érdemi szakasza, amely reményeink szerint 2002. január l-jével elvezet a teljes jogú európai unióbeli magyar tagsághoz.
Ezzel az általános megnyilatkozásokat, egyoldalú nyilatkoza-tokat és elméleti vitákat felváltja a konkrét, szakterületekre lebontott érdemi tárgyalási folyamat. A tárgyalások során azonban nem szabad szem elől tévesztenünk azt a lényeges szempontot, hogy az unió kibővítése a legfejlettebb kelet-közép-európai országokkal a jelenlegi és a majdani tagállamoknak egyaránt érdekében áll. Ezen országok európai uniós tagsága az unió tagországai számára bővülő piacot, szakképzett háttéripart ad, és növeli Európa esélyeit a globális piacon.
Ezen túlmenően pedig tagságunk a magyar gazdasági fejlődés katalizátora kell hogy legyen, ami hozzájárul majd a régió fejlődé-séhez és minőségileg jobb lehetőségeket nyújt a határon túli magyarok támogatásához is.
Világossá kell tennünk, hogy bár Magyarország uniós csatla-kozása a magyar külpolitika kiemelt célja és feladata, belépésünk nem öncél, hanem nemzeti érdekeink érvényesítése számára kínálkozó, történelmileg szinte páratlanul kedvezőnek tűnő új keret, amely eszköz a nemzet és polgárai jólétének elősegítésére, boldogulására, hiszen az uniós tagfelvételi tárgyalások az egész magyar társadalom, valamennyi magyar polgár életét jelentősen befolyásolják. Ezért csak olyan felzárkózást tarthatunk helyesnek, amely megteremti a tisztes gyarapodás esélyeit.
Az unióhoz való csatlakozás egyik fő kérdése tehát az is, hogy a belépésig sikerül-e egy valóban polgárosult, az unió lehetőségeit kihasználni képes országot teremtenünk. A történelmi lehetőség megragadására és kihasználására csak egy öntudatos, érdekeinek és értékeinek biztos tudatával felvértezett nemzeti külpolitika képes.