Európáról és a világról - Szabad Magyarország,szabad Európa

Gratuláció az új szlovák kormánynak

Napirend előtti felszólalás a Magyar Országgyűlésben „A szlovák kormány megalakulásának üdvözlése” című vitában, 1998. november 4.

Dr. Szájer józSef(fiDeSz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Adam Smith, a híres skót gondolkodó írja, hogy egy ország akkor tesz helyesen, ha nem arra törekszik, hogy szomszédai koldusszegénnyé váljanak, hanem ha segíti őket gazdag és boldog országgá válni. Szavai Közép-Európában annál is inkább megfontolandóak, mert Magyarország szomszédainak határain belül él a magyar nemzet tagjainak mintegy egyharmada.

Tisztelt Országgyűlés! Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Közép-Kelet-Európa népei egyre inkább kilépnek a posztkommu-nizmus árnyékából. A múlt héten Pozsonyban megkötött négypárti megegyezés nyomán megalakult az új szlovák kormány, véget ért tehát a Mečiar-korszak. Az új kormányba a Magyar Koalíció Pártja egy miniszterelnök-helyettest, két minisztert és négy államtitkárt delegált.

Túl ezen az örvendetes tényen, a szomszédunkban lezajló válto-zások számos további tanulság levonására adnak alkalmat. Szűkebb térségünk talán ki tudja kerülni a történelmi zsákutcát, amelyet a demokratikusnak álcázott, de igazából egynemű politikai rendszerek megszilárdulása jelentett volna. Egyre több helyen zajlik valódi verseny a társadalmi küzdőtéren. Leválthatatlannak hitt politikai erők szembesülnek a megújulás és az alkalmazkodás kényszerével.

Világossá válik, hogy a képviseleti demokrácia viszonyai között a magyar kisebbségek és politikai szervezeteik valóban államalkotó tényezővé válhatnak. Azokkal az erőkkel léphetnek szövetségre, amelyek a nemzeti elzárkózás helyett az európai együttműködés és a nyitottság politikáját választják.

Tisztelt hölgyeim és uraim! A kommunizmus utáni hosszú átmenet éveiben nagy Közép-Európa vezető politikusainak a fele-lőssége. Türelemmel és megértéssel új fejezetet nyithatunk közös

történelmünkben, de rossz politikával ismét mindent elronthatunk.

A politikáról azt szokták mondani, hogy a szükségszerűség tudo-mánya, de azt hiszem, egyben annak is a művészete, hogy miként tudunk élni a megnyíló lehetőségekkel. Akkor vagyunk méltóak a kihíváshoz, ha ellenségkép helyett képesek vagyunk jövőképben gondolkodni. A szlovák–magyar viszony ma tele van oldásra váró görcsökkel; gondoljunk a kisebbségi magyarság elmúlt években tovább nehezült helyzetére, a bősi erőművitára vagy a félben álló, illetve meg sem épült párkányi hídra.

Tisztelt Országgyűlés! Súlyos akadálya a kölcsönös megértésnek az is, hogy sokkal kevesebbet tudunk egymás kultúrájáról, mint a távoli nyugati nemzetekéről. Az alapszerződés kudarca világosan bebizonyította azt is, hogy nem felszínes látszatmegegyezésekre van szükségünk most, hanem mindkét oldalról komolyan vett, érdemi párbeszédre és együttműködésre. A demokratikus szlovákiai erők hatalomra kerülésével ennek nyílt meg a reménye, s így talán az alap-szerződés holt betűje is tartalommal telhet majd meg.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársaim! Tudjuk, hogy az új kormány nehéz feladatra vállalkozott: egy felesleges kitérő után vissza kell vezetniük országukat az európai fejlődés fő vonalába.

A meciarizmus hosszú uralma után valóban demokratikussá kell tenniük Szlovákiát.

Tisztelt Országgyűlés! A legnagyobb kormányzó párt, a Fidesz – Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja azt vallja, hogy ez a törek-vésük egybeesik a Magyar Köztársaság hosszú távú érdekeivel és szándékaival is. Az országainkat ma megosztó ügyeket csak közös erővel oldhatjuk meg. Éppen ezért engedjék meg, hogy a Fidesz képvi-selőcsoportja nevében innen, a Magyar Köztársaság Országgyűléséből kívánjak sok sikert az új szlovák kormánynak és a kormányba bekerült magyar politikusoknak, és kívánom, hogy élni tudjanak azzal a hatalmas bizalommal és reménnyel, amit Szlovákia polgárai és a nemzetközi közösség előlegezett meg számukra.

Engedjék meg, hogy felszólalásomat a szlovák diplomata és publi-cista, Štefan Osuský szavaival zárjam: „Az egyenjogúság és az egyen-jogúság érzése Közép-Európa nemzetei számára lehetővé teszi, hogy kölcsönösen közeledjenek egymáshoz. Az új Európa nemcsak új nyel-vezetet szül, hanem új szellemet és mentalitást is. Tudatában vagyunk nemcsak annak a parancsnak, hogy élni és élni hagyni, hanem annak is, hogy kölcsönösen életben kell tartanunk egymást.”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. [Taps a kormánypárti sorokban.]

A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokról I.

Vezérszónoki felszólalás a Magyar Országgyűlésben „A Magyar Köztársaságnak az Egyesült Államokkal szemben elkövetett terror-támadást követő kül- és biztonságpolitikai lépéseiről” című vitában,

2001� szeptember 24�

D^r. S^zájer j^ózSef (f^iDeSz): Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. A képviselőtársaimnak javasoltam a házbizott-ságban, hogy az előző és a mostani témáról közös vita folyjon, hiszen ebben az esetben nem kellene ismételni magunkat. Én igyekszem elkerülni az ismétléseket.

Annak, ami szeptember 11-én New Yorkban történt, minden ember és minden nemzet számára emlékeztetőül kell szolgálnia, hogy mire képes a gonosz a maga legnyersebb formájában, kicsinyes céljai megvalósítása érdekében. Emlékeztetőül kell szolgálnia arra, hogy a terrorizmust éppúgy, mint a fasizmust és a kommunizmust, le kell szorítani a történelem színpadáról. Ehhez, ahogy a miniszterelnök úr is mondta az imént, tiszta fejre, erős akaratra és mindenekelőtt össze-fogásra van szükség, a nemzetek összefogására és minden jóakaratú ember összefogására. Ez a nyugati civilizáció részeként egy évezrede azonos eszméket, értékeket valló országként, a NATO-szövetség új tagjaként Magyarországnak is erkölcsi kötelessége.

Nekünk, magyaroknak sajnos van tapasztalatunk súlyos törté-nelmi katasztrófákban, de nem ez a fő oka annak, hogy az amerikai néppel szolidaritást kell vállalnunk. A New York-i és washingtoni, sok-sok ezer áldozatot követelő terrortámadás mindannyiunk ellen, minden, szabadságot és rendet, rendezett életet szerető ember ellen irányult. Nincs, egyszerűen nem létezhet olyan eszme, olyan ok, olyan mentség, amely az ártatlan polgárok halálát okozó terrorista csele-kedeteket indokolhatná vagy igazolhatná. Akik ilyet keresgélnek a történtek mögött, rossz úton indulnak el.

Tisztelt Országgyűlés! Szeptember 11-e óta megváltozott a világ felfogása mindennapi biztonságunkról. A terrorizmus, természeténél fogva, épp mindennapi biztonságunk gyenge pontjait igyekszik saját gonosz céljainak szolgálatába állítani. Ezért aztán saját védelmünk érdekében mostantól mindannyiunknak fokozottabban oda kell figyelnünk arra, ami körülöttünk történik. Az állam, a rendvédelmi szervek sem működhetnek csupán a régi rutin szerint. Új eszközöket, nehezen kivívott szabadságunkat továbbra is tiszteletben tartó új módokat kell találni a polgárok, életünk rendjének megvédésére. De

ez csak akkor lehet hatékony, ha közben ebben a folyamatban minden polgár aktívan részt vesz. Nem állítható rendőr minden kapu elé, de mi magunk ezentúl nagyobb felelősséget tanúsíthatunk saját környe-zetünk iránt.

Az amerikai tragikus események következtében Magyarországot közvetlen veszély nem fenyegeti, amint ezt a külügyminiszter úr is mondta. Ez azonban nem ok arra, hogy ne tegyünk meg mi is mindent saját biztonságunk érdekében. Ez nem jelenti azt, hogy nekünk ne lenne közünk a tőlünk sok ezer kilométerre történtekhez. Hiszen az elmúlt években, különösen a déli határainkon dúló háború miatt mi, magyarok is ki voltunk téve a terrorcselekmények fokozott kockáza-tának, még ha nagyságrendjét és az áldozatok számát tekintve nem is lehet összehasonlítani őket. Személyesen, családommal együtt én magam is szenvedő alanya voltam egy máig, talán véglegesen felde-ríthetetlen terrorcselekménynek, egy húszlakásos lakóközösség életét és javait fenyegető robbantásos merényletnek néhány esztendővel ezelőtt. Ezért ismerem, átéltem az arcát nem vállaló, eszközökben nem válogató, emberi életet, javakat nem kímélő, gonosz, sunyi támadás romboló következményeit.

Tisztelt Ház! Ugyanakkor nem felejthetjük el azt sem, hogy az sem volt olyan régen, még a szocializmus idején, hogy az akkori magyar politikai vezetés hivatalos politikája támogatta a szabad világ ellen küzdő terrorista csoportokat. [Rockenbauer Zoltán: Úgy van!]

Gondoljunk csak többek között Carlos magyarországi tartózkodá-saira, menedékére, és akik ezt akkoriban bátorították, még ma sem tűntek el maradéktalanul a politikai életből. [Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Úgy van! Taps a Fidesz padsoraiból.]

Amellett is nehéz elmenni, hogy ma Magyarországon létezik a parlamenti bejutás küszöbén álló olyan párt, a Munkáspárt, az MSZMP szellemi utódja, amely ezt a múltat ma is nyíltan vállalja. S nemhogy vállalja, de ma is közvetlen és baráti kapcsolatokat ápol népelnyomó, terroristáknak otthont adó, a terrorizmust nyíltan támogató olyan rezsimekkel, mint például Irak. Sajnos van olyan, nála komolyabb parlamenti erőt képviselő párt, amely koalíciókat és választási szövet-ségeket köt ezzel a párttal, így válva annak cinkosává. [Rockenbauer Zoltán: Szégyen!]

Tisztelt Ház! A Fidesz elfogadhatatlannak tartja azokat a politikai nyilatkozatokat, amelyek a gyász és a megdöbbenés óráiban saját párt-céljaikat előbbre valónak tekintik, mint a közös, elemi erejű tiltakozás ügyét. Demokratikus politikai erőként súlyosan elhibázottnak tartjuk

a MIÉP és a Munkáspárt nyilatkozatait és azokat az ellenzéki poli-tikusi megnyilvánulásokat is, amelyek az amerikai terrortámadást, mint minden mást az elmúlt három évben, csak ürügynek tekintik arra, hogy a polgári kormányt támadják.

Tisztelt Országgyűlés! Az emberi alapon elfogadhatatlan, hogy emberek tömeges, szörnyű halálát egyesek kicsinyes célokra hasz-nálják. A magyar politikai erőknek ehelyett inkább példát kellene mutatni arra, hogy a nehéz időkben képesek az összefogásra. A most tárgyalt parlamenti nyilatkozat, határozat közös elfogadása is bizo-nyíthatja a világnak, hogy hasonlóan gondolkodunk ezekről a kérdé-sekről. Örülök annak, hogy hatpárti egyeztetések során ez a határozati javaslat végül is elfogadásra kerülhet. Annak viszont kevésbé örülök, hogy a hatpárti találkozó után minden pártnak még eszébe jutott egy-egy újabb gondolat, amit módosító indítvány formájában részben ennek a megállapodásnak a módosításaként, megváltoztatásaként kíván benyújtani.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz képviselőcsoportja részvétét nyil-vánítja az amerikai népnek, elítéljük a terrorizmust, és az elkövetők, a terrorizmust támogatók büntetését követeljük. Felhívjuk a kormányt, a társadalmi szervezeteket, a sajtót, minden magyar polgárt, hogy a maga területén tegyen meg minden tőle telhetőt a terror elleni világ-méretű küzdelemben. Biztosíthatom önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Fidesz képviselőcsoportja ezt fogja tenni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. [Taps a Fidesz padsoraiból.]

A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokról II.

Vezérszónoki felszólalás a Magyar Országgyűlésben „Az »Infinite Justice« (Végtelen igazság) művelethez történő magyar hozzájárulásról” című vitában, 2001. szeptember 24.

D^r. S^zájer j^ózSef (f^iDeSz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! „A sza- badság ellenségei nem érvelnek, hanem üvöltenek és lőnek” – mondta egy múlt századi amerikai politikus. Az elmúlt évszázad során három nagy kihívás érte az emberiséget, három nagy kihívás fenyegette a szabadság rendjét; ebből a nemzetiszocializmust és a vörös szoci-alizmust mára már sikerült legyőzni – de csak most kezdődik el a valóban világméretű összefogás a múlt század utolsó nagy kihívá-sával, a terrorizmussal szemben.

A New Yorkot, majd Washingtont ért terrortámadásokról hallva, a sokkoló képsorok láttán nem tudtuk és nem akartuk megérteni a

dolgokat, a döbbenet és a megrendülés mellett csak azt voltunk képesek felfogni, hogy a világot megváltoztató szörnyű események szemtanúi vagyunk. S ezt nemcsak azok érezték, akiknek személyes érintettségük volt, akiknek volt kiért aggódni, hanem minden jóérzésű embert az iszonyat járta át ezekben a pillanatokban.

A Fidesz – Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja napokkal a tragédia után is értetlenül áll a történtek előtt, és a leghatározottabban elítéli az Egyesült Államokat ért terrorcselekmények kiagyalóit és elkövetőit. Döbbenten állunk a demokratikus értékeket semmibe vevő és ártatlan életeket kioltó pusztítás előtt. Az ember arra született, hogy szabadságban és biztonságban élve találja meg a boldogságát, nem pedig arra, hogy a félelemtől kiszolgáltatottá váljék.

Most, az Amerikát ért aljas merényletek láttán, nem hunyhatunk szemet afölött, hogy ezek a fanatikusoktól vezérelt akciók bárki életébe beleavatkozhatnak; nem állunk közömbösen csak azért, mert több ezer kilométer választ el bennünket attól az országtól, amelyet ez a támadás ért. A támadás révén nemcsak az amerikai nemzetet sújtotta tragédia, nemcsak az amerikai nép biztonsága és szabadsága forog kockán, hanem mindannyiunké. A támadás ártatlanokat ért, olyan embereket, 62 nemzet polgárait, akik még élvezhették volna az élet és a szabadság áldásait. A szeptember 11-ei támadások az Egyesült Államok földjét érték, a tragédián azonban az egész emberiség osztozik. Egy embert azzal lehet mérni, hogy vállalja-e a tetteiért a felelősséget. Az arctalan elkövetők hallgatásba burkolva, gyáván megbújva figyelik gyalázatos munkájuk eredményét, vagyis azt, amit el akartak érni, hogy félnek-e a világ polgárai. A szabadság pedig, tisztelt képviselőtársaim, nem ismeri, nem ismerheti a félelem fogalmát.

Az elmúlt héten az Egyesült Államok a kollektív önvédelem jogán légtérhasználatot és repülőgépei számára földi kiszolgálást kért Magyarországtól. Az elmúlt heti hatpárti egyeztetés után úgy döntöttünk, a Fidesz frakciója támogatja, hogy a parlament támo-gassa az amerikai kérés teljesítését. Mi, a Fidesz-képviselőcsoport tagjai, támogatjuk a Magyar Köztársaság kormányát abban, hogy Magyarország nyújtson segítséget Amerikának az elkövetők felderí-tésében és a terrorizmus központjainak megsemmisífelderí-tésében; támo-gatjuk, hogy a magyar légteret és az azt kiszolgáló földi bázisokat a terrorizmus elleni küzdelem érdekében az Egyesült Államok rendel-kezésére bocsássa.

Tisztelt képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy döntésünk nyomán, segítségnyújtásunk miatt nem nő Magyarország

fenyege-tettsége. Joggal bízhatunk abban, hogy Magyarország továbbra sem lesz semmilyen terrorcselekmény célpontja, és országunk továbbra is biztonságos hely marad. E példátlan katasztrófa ellenére sem kétel-kedhetünk egyetlen pillanatig sem abban, hogy a XXI. század a béke és a biztonság időszaka kell hogy legyen országunkban és a nagyvi-lágban egyaránt, ehhez azonban közös akaratra van szükség.

Arra kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, a pártokat, a sajtót, a társadalmi szervezeteket, minden jóakaratú magyar embert, hogy támogassák és segítsék azt a nehéz és hosszú küzdelmet, amely a terrorizmus járványának megfékezésével a demokratikus erők győzel-méhez vezethet.

Köszönöm, hogy megtiszteltek a figyelmükkel. [Taps a kormány-pártok, az MSZP és az SZDSZ soraiban.]

A Magyar Köztársaságnak az Egyesült Államok-kal szemben elkövetett terrortámadást követő kül- és biztonságpolitikai lépéseiről

Felszólalás a Magyar Országgyűlésben „A Magyar Köztársaságnak az Egyesült Államokkal szemben elkövetett terror-támadást követő kül- és biztonságpolitikai lépéseiről” című vitában,

2001� szeptember 25�

D^r. S^zájer j^ózSef (f^iDeSz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hadd csatlakozzam az imént elhangzott szavakhoz: örülök annak, hogy bár komoly zökkenőkkel, de a végére remélhetőleg a most következő ha-tározatot széles többséggel tudja elfogadni az Országgyűlés. Nem volt könnyű az út, ami ide vezetett. Egy héttel ezelőtt, amikor meg-fogalmazódott annak a gondolata, hogy az Országgyűlés határozattal fejezze ki részvétét az amerikai népnek, fogalmazza meg a terrorizmus elleni küzdelem fő irányait, akkor úgy éreztük a házbizottság ülésén, majd a későbbi egyeztetésen is, hogy sikerül majd egy olyan vitát itt a parlamentben a hétfői és keddi napon lefolytatni, amely valóban méltó lesz a Magyar Országgyűléshez, és méltó ahhoz az együttérzéshez, amit a Magyar Országgyűlés pártjai az Egyesült Államokat ért terror-támadások miatt éreztek.

Sajnos azonban ez a vita nem volt mindig méltó. Néha azt éreztük az elmúlt két napban, hogy hiába minden erőfeszítés, a hatpárti, ötpárti konszenzusteremtésre való törekvés mégsem járt eredménnyel, hiszen például a tegnapi nap nem egészen úgy kezdődött, ahogyan azt valamennyien terveztük; még akkor sem, ha a kormánypártokban

megvolt a nyitottság, hogy bármilyen indokra, bármilyen érvre, amely az ellenzék részéről megfogalmazódik, pozitívan válaszoljunk, hiszen nem pusztán azt tartottuk szem előtt, hogy a határozat elfogadásához és mai elfogadásához négyötödös többségre van szükség, hanem azt is, hogy tartalmi egyetértésre van szükség, és sajnáljuk azokat az ügyrendi kitérőket, amelyek ennek kapcsán megjelentek.

Nehéz olyan esetben egyetértést kialakítani, ha – mint ahogyan pénteken tették – a hat parlamenti párt egymással leül, és ennek eredményeképpen öten megállapodnak egy egységes szövegben, majd azután hétfőn – anélkül, hogy egyébként a partnereket külön figyelmeztetnék erről – mégis néhány párt meggondolja magát, és tömegével módosító indítványokat nyújt be. Ez, tisztelt képviselő-társaim, sajnálatos módon nem méltó ennek a határozati javaslatnak a tárgyalásához, de talán ezen egy kicsit túlmenően arról is beszél, arról is szól, hogy mennyire lehet megbízni egymásban, amikor valóban őszintén úgy gondoljuk, hogy mindenki őszintén akarja, hogy egy egységes, emelkedett határozatot fogadjunk el, és vannak vitáink, ezeket próbáljuk meg lehetőleg nem a parlament nyilvánossága előtt lefolytatni. Sajnálom, hogy e tekintetben nem minden sikerül.

Annak viszont örülök, hogy a Magyar Országgyűlés végül is, ha másként nem, írásos formában, valamilyen módon széles körű egységgel tud ezekről az eseményekről nyilatkozni, hiszen – mint ahogy ezt tegnap valamennyien, valamennyi párt, vagy a pártok többsége elmondta – együtt érzünk az Egyesült Államok népével, együtt érzünk és igyekszünk a terrorizmus ellen mindent megtenni, ami lehetséges.

A terrorizmus – mindannyian tudjuk – nem tegnap kezdődött, nem szeptember 11-én kezdődött. A terrorizmus gyökerei ennél jóval messzebb mennek vissza; a meglehetősen szörnyű XX. század diktatúráihoz vezetnek vissza. Többen felrótták a vitában azt, hogy úgymond pártpolitikai jellegű megnyilvánulás volt az, amit én tegnap a Szocialista Párttal kapcsolatban, valamint a Munkáspárttal és a MIÉP-pel kapcsolatban elmondtam.

Tisztelt képviselőtársaim! Nem ez a helyzet. Nem pártpolitikai megnyilvánulás volt ez, hanem annak a kifejezése, hogy közösen gon-dolkodunk most itt ennek a határozatnak a keretein belül, hogy kinek mi a teendője a terrorizmussal kapcsolatban. És vannak köztünk itt a parlamentben is olyanok, akiknek a múltjukkal kapcsolatban vannak teendőik a terrorizmussal összefüggésben. [Közbeszólások az MSZP soraiból: Micsoda? Taps a kormánypárti padsorokban. Közbeszólás a

kor-mánypárti padsorokból: Úgy van!] Ezzel, tisztelt képviselőtársaim - és ezt tegnap is kifejtettem –, szembe kell néznünk. [Közbeszólások az MSZP soraiból.] Hiszen a terrorizmus okainak az elhárítása, a terrorizmus le-győzése, ennek ez is része. Nem mindenkinek kell ezzel szembenézni és nem mindenkinek ugyanúgy, hiszen más és más volt a szerepük az elmúlt években.

Éppen ezért azt gondolom, hogy ezt a különbségtételt szükséges megtenni, és ez nem pártpolitikai értékelés, hanem egyszerűen egy ténynek a rögzítése azzal kapcsolatban, hogy egyes személyeknek, egyes politikai erőknek más és más a múltja, és ez hatással van arra az erkölcsi állásfoglalásra is, amit a terrorizmussal kapcsolatban teszünk. A Fidesz képviselőcsoportja őszintén együtt érez az amerikai nép gyászával, őszintén erkölcsi felháborodását fejezi ki ezzel kap-csolatban, és nem kételkedünk abban, hogy a többi párt, amikor hason-lóképpen szól ezekről a kérdésekről, akkor ne lenne őszinte ezzel az üggyel kapcsolatban. Így tehát, tisztelt képviselőtársaim, a határozat elfogadása széles alapokon nyugodhat.

Néhány szót a módosító indítványokról. Nem értettem azt a ve-hemenciát, amellyel néhány ellenzéki képviselőtársunk arról beszélt, hogy a parlament emelje be az indokolásban szereplő szövegrészeket a határozati javaslat főszövegébe. Azért nem értem, mert egy szöveg, amit a kormány vállal a benyújtással, annak a határozati része és annak az indokolási része is olyan, amit vállal. Ebben nincsen kü-lönbség a kettő között. A Fidesz is szeretné és örül annak, hogy ez a határozati javaslatnak a részévé válik, bár egy olyan javaslat, amely pontokban, részletekben sorolja a teendőket, más arányúvá vált, hiszen egy szerkezeti módosítást szenvedett el ennek következtében a szöveg. De azt gondolom, nem a szöveg esztétikai minősége a fontos

In document Szabad Magyarország,szabad Európa (Pldal 183-195)