Hajnalig csak üldögéltem, elfeledtem, hol születtem, eltemettem azt, ki voltam s játszottam, hogy én is élek.
A lírai én odáig fokozza az azonosulást, hogy régi önmagát eltemeti (legalábbis az utazás idejéig). A bolognai élet(játék) válik a mű végére az igazi életté, az öntemetést az addigi élet utólagos megkérdőjelezése okozza. Itt ismét utalha-tunk az Utas és holdvilágra, melynek egyik központi szervezőeleme az Itáliában megtalált új élet, ez az addigiak teljes megtagadásával jár. Felidézhetjük a ko-rábban tárgyalt máshol lét problémáját is, amely a Kosztolányi-publicisztikának is fontos eleme.
Esti Kornél és Itália
Esti Kornél alakjához elidegeníthetetlenül hozzátartozik az utazás motívuma, Itália pedig kitüntetett helyzetben van úti céljai között, ugyanis az Esti Kornél kötet harmadik novellájában,26 közvetlenül az érettségi után oda utazik el életében először.
Az első fejezetben már megjelennek az utazáshoz kötődő Esti-attribútumok:
Az asztalon ötnapos újság. Egy hervadt ibolyacsokor. Egy álarc is, ki tudja, mire
26 Kosztolányi Dezső, Esti Kornél. Harmadik fejezet, melyben 1903-ban... = Kosztolányi Dezső elbeszélései, szerk. Réz Pál, Budapest, Magyar Helikon, 1965, 594–620.
való? Cigarettacsutkák a földön. A hegedűtokban sárga szemüveg és birsalma-sajt. Nyitott bőröndök. Néhány könyv, főképp menetrendek.27 Érdekes, hogy Esti Kornél alakjához is szorosan kapcsolódik az álarc, ami ugyan összekapcsol-ható a Bolognában megjelenő útiálarccal, de mégsem összekeverendő a kettő.
Ez esetben általánosabb értelmű jelképről van szó.
A harmadik fejezet28 Esti beavatástörténete több szempontból is: életében először csókolja meg egy lány, és ekkor utazik először külföldre. Itáliában elsősorban az olasz nyelv nyűgözte le: Mindenki ezen a nyelven csacsogott, ezen a nyelven, mely oly szép, hogy nem is hétköznapra való, ezen a neki nem ismeretlen nyelven, melyet ő a magolás, a gimnazista-szurkolás gyötrelmeiben fogadott szívébe, és: …az ételnél-italnál is jobban vágyakozott arra, hogy végre életében először olaszul beszéljen, egy igazi olasszal. Bizonyos lámpalázzal készü-lődött erre.29 De az olasz emberek általa érzett természetessége, könnyedsége is izgatta: Ez az érzékletesség, ez az őszinteség, ez a mindent átvilágító verőfény, ez a könnyű forma, mely mögött nem is sejtett tartalom lappanghat, izgat. Vérségi kapcsolat nem lehet olyan erős, mint hozzájuk való vonzódásom.30 E mondatokat olvasva az Esti Kornél énekében megjelenő mély sekélység fogalma egészen új jelentésréteggel bővül, ugyanakkor visszacsatolhatunk Marcus Aurelius-i pél-daképre is: Itália legkülönfélébb arcai mind-mind művészi példát és inspirációt jelentenek, megfejtendő titkot adnak, miközben ellenállhatatlanul vonzóak is.
Az elbeszélés utolsó bekezdése az Itália felé törekvést, egyúttal a mindenség meglelésének zálogát fejezi ki: Úszott előre a hullámokkal és a reggeli széllel, arrafelé, ahol aranyködben az arany Velencét sejtette, a földet, melyet még nem ismert, de ismeretlenül is szeretett, s amint válla ki-kibukkant a vízből, arcát rajongva emelte a túlsó latin part: Itália, a szent és imádott Itália felé.31
Záró gondolatok
Kosztolányi és az olasz kultúra kapcsolata igencsak szerteágazó téma, hiszen publicisztikai és szépirodalmi alkotásokat is érint, és egyaránt magába fog-lalja az antik római kultúrát és a kortárs Itália élményét is. Dolgozatomban
27 Kosztolányi Dezső, Esti Kornél. Első fejezet, melyben az író bemutatja... = Uo., 583.
28 A fejezet értelmezéséhez l. Bengi László, Regények, képeskönyvek, vonatok. Az Esti Kornél harmadik fejezetéről, Prae, 2010/2, 41–47.; Tamás Ferenc, Az a csók és ez az út fölszentelte valamivé. Az Esti Kornél harmadik fejezetéről, Pannonhalmi Szemle, 1994/3, 71–99.
29 Kosztolányi Dezső, Esti Kornél. Harmadik fejezet, melyben 1903-ban... = Uo., 617.
30 Uo., 618.
31 Uo., 620.
igyekeztem minél több lehetséges irányt felvázolni. A téma relevanciáját alá-támasztja, hogy a korszakban rengeteg művészt, gondolkodót vonzott az olasz kultúra, alig találunk olyan szerzőt, aki valamely művében legalább említés szintjén ne foglalkozott volna Itáliával. Fontos leszögezni (és ez talán a fenti példákból is látszik), hogy ez a vonzódás erősen idealizáló, egyfajta alternatív valóságot feltételez. A Kosztolányi által előszeretettel használt visszatérő mo-tívumok, az álom, a részegség, a játék, a múlttal kialakított tökéletes összhang mind-mind erre utalnak, s lefedik azt, amit a kor embere a saját valóságából hiányolt, de Itália, a szent és imádott Itália megadhatott.
Források
Kosztolányi Dezső elbeszélései, szerk. Réz Pál, Budapest, Magyar Helikon, 1965.
Kosztolányi Dezső összes versei, gond. és jegyz. Réz Pál, Budapest, Osiris Kiadó, 2005.
Kosztolányi Dezső, Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Ady Endréről, A Toll, 1929. júl. 14.
Kosztolányi Dezső, Elsüllyedt Európa, szerk. Illyés Gyula, Győr, Tarandus Kiadó, 2011.
Kosztolányi Dezső, Nero, a véres költő – Édes Anna, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978.
Kosztolányi Dezső, Pirandello, Pesti Hírlap, 1926. dec. 24., 9.
Hivatkozott irodalom
Bengi László, Az utazó Kosztolányi: Képek és jegyzetek az utazásról = B.L., Elbeszélt halál. Kosztolányi-tanulmányok. Budapest, Ráció Kiadó, 2012, 9–41.
Bengi László, Regények, képeskönyvek, vonatok. Az Esti Kornél harmadik feje-zetéről, Prae, 2010/2, 41–47.
Lengyel András, Kosztolányi „latin világossága”, Kalligram, 2009/2, 66–74.
Lengyel András, Kosztolányiról, avagy „művészet, érdek, politika” viszonyáról, Kalligram, 2009/4, 92–97.
Platón, Az állam, ford., jegyz., utószó Jánosy István, Szeged, Lazi Könyvkiadó, 2001.
Sárközy Péter, „Minek a selymes víz, a tarka márvány?”: A Nyugat-nemzedékek Itália-élménye, Jelenkor, 1981/10, 914–923.
Sárközy Péter, Ungheresi in Italia da Janő Péterfy a László Cs. Szabó = Italia ed Ungheria dagli anni trenta agli anni ottanta, szerk. Sárközy Péter, Budapest, Editore Universitas, 1998, 1439–149.
Szegedy-Maszák Mihály, Lehet-e névtelen cikkeket tulajdonítani Kosztolányinak?, Kalligram, 2009/2, 75–77.
Szirák Péter, Az utazás melankóliája: Kosztolányi irodalmi útirajzairól = Sz. P., Ki említ megérkezést?, Budapest, Ráció Kiadó, 2016, 46–57.
Tamás Ferenc, Az a csók és ez az út fölszentelte valamivé. Az Esti Kornél har-madik fejezetéről, Pannonhalmi Szemle, 1994/3, 71–99.
Veres András, Kosztolányi Aureliusa, Kritika, 2013/1.
(Online: http://www.kritikaonline.hu/kritika_13januar-februar_veres.html.
(Utolsó elérés dátuma: 2017. 03. 21.)