1848. augusztus 3-án Lonovics utasította Fábry Ignác püspöki helynököt, hogy állítson fel egy tíz tagból álló bizottmányt Róka József éneklőkanonok elnöklete alatt, amelyik a püspök általa kitűzött pontokkal kapcsolatban az espereskerületek véleményét s egyéb nézeteit szakonként egybegyűjti. Tagjai lennének Oltványi István és Gábriel József kanonokok, egy vagy két líceumi tanár és az esperesek és lelkészek közül azok, akiket erre alkalmasnak tart. A jegyzőkönyvet Hopf Jánosnak kellett vezetni.176 Lonovics levelét a nyolc nappal később tartott szentszéki ülésen is felolvasták, és úgy döntöttek, hogy mivel a püspöki palota termei nem elég nagyok 120 ember számára, ezért a helyszínt a líceum nagytermére változtatják. Az elszállásolással Konrád Frigyes kanonokot és Hofstaettner Ferenc Temesvár-gyárvárosi plébánost bízták meg.177 Szintén ezen a szentszéki ülésen döntöttek annak a bizottságnak a tagjairól, amelyik összesíti az esperes kerületi véleményeket. A bizottság tagjai: Róka József, Oltványi István, Gabriel József kanonokok, Hegedűs Pál és Littahorszky Károly tanárok, Grossek
174 A makói Szent István Király Plébánia Levéltára. Litterae Officii Ordinariatus Csanadiensis, Encyclicae et Currentales de Anno 1848: szám nélkül (eredeti iktatószám 1143).
175 Márki Sándor: Horváth Mihály (1809–1878). Budapest, 1917. (a továbbiakban: Márki 1917.) 86-87.
176 TRKEL Protocollum Officii Dioecesani Csanádiensis de anno 1848. Nr. 1403.
177 TRKEL Protocollum Officii Dioecesani Csanádiensis de anno 1848. Nr. 1412.
Gáspár temesbeli, Hofstaettner Ferenc Temes-gyárvárosi, Oczverek Vilmos újpécskai alesperes, Vurum Ferenc nyugalmazott alesperes, szakálházi lelkész, továbbá Stvrteczky (Szittya) János kisbecskereki és Vidmayer Ferenc szabadfalvi plébánosok.178
Fábry Ignác helynök még aznap, augusztus 11-én utasította az alespereseket a kerületi tanácskozások megtartására. Emlékeztetett arra, hogy Lonovics június 20-án kelt körlevelében a nemzeti zsinatot megelőző megyei köztanácskozmányt hívott össze, amelynek időpontját most szeptember 13–14-re tűzte ki a helybéli líceum nagytermébe.
A meghívandók közé sorolta a káptalan tagjait, a címzetes apátokat és prépostokat, a szentszéki ülnököket, az alespereseket, a temesvári líceum tanárait, a papnevelde elöljáróit, a megyebeli szerzetes zárdák főnökeit, a kerületi lelkészek által választott két-két képviselőt, továbbá a háromnál több káplánnal rendelkező javadalmak 1-1 plusz képviselőjét, akiket a káplánok választanak. A tanácskozmány feladata 2 képviselőt választani a lelkipásztorok közül az országos zsinatra. Arra is kitért, „hogy az üléseken ugyan a megyei papságból mindenki jelen lehessen, azonban szólhatási joguk kizárólag csak a meghívott tagoknak lévén, a hallgatók szoros kötelességüknek ismerjék, minden közbeszólástól, s helyeslésök vagy nemtetszésök bármily nyilvánításától is gondosan tartózkodni.”179
Augusztus 8-án a Torontál-alsó kerület nevében Zsutti János jánosföldi és Kimmel Péter párdányi adminisztrátorok és Kiss József újvári helyettes lelkész a nemzeti zsinat iránt bizalmatlanságukat nyilvánították, „mivel a pontok között sem a cölibátus, sem a káptalani testület eltörlését nem találták”. A püspökség azonban válaszában rámutatott arra, hogy a kerület lelkészei nem tudtak szabályszerű összejövetelt tartani.180
Az úgynevezett temesvári pontokhoz csatlakozott a nagykikindai, valamint a torontáli középső esperesi kerület lelkészeinek a többsége is. Előbbiek 1848. augusztus 7-én elutasították Lonovics József 21 pontból álló javaslatát a megtárgyalandó reformokról, majd Nagykikindán, augusztus 28-án úgy határoztak, hogy „a képviselők a f. évi június 15-én Temesvárt kelt több plébános és tanár által kiadott pontokat181 egész kiterjedésében pártolják, vagy ha senki nem is indítványozná, indítványozni kötelességüknek ismerjék, és tárgyalás alá vétetni követeljék; mitől ha egyszerűen
178 TRKEL Protocollum Officii Dioecesani Csanádiensis de anno 1848. Nr. 1413.
179 A makói Szent István Király Plébánia Levéltára. Litterae Officii Ordinariatus Csanadiensis, Encyclicae et Currentales de Anno 1848. Nr. 1412.
180 TRKEL Protocollum Officii Dioecesani Csanádiensis de anno 1848. Nr. 1425.
181 Az úgynevezett „Csanádi pontok”-at lásd: TRKEL Kt. Horváth Mihály 1848:1143.
minden indoklás nélkül elüttetnének, a konferenciát azonnal odahagyják”.182 A nemzeti zsinatra a kerületi lelkészek részéről Kovács István bocsári és Dobó Miklós csókai lelkészeket, a segédlelkészek részéről pedig Orth József nagykikindai segédlelkészt választották meg képviselőül.183
A torontáli középső kerület lelkészei pedig gyűlésük végén kijelentették:
„A véleményezésre püspökileg kibocsátott ezen pontokra nem azért felelünk részletekben, mintha bennök megtaláltuk volna óhajtásainknak összegét, hanem nyilvánosság korszakában, szeretjük nézeteinket nyíltan, őszintén kifejtve, s határozottan kimondani, szint ezt követelendők másoktól is, csak a kétségbeesett vagy ravasz ügy keres támaszt a hallgatag[ságban] és alattomosságban. Egyébiránt, minthogy kívánságainkat s reformi nézeteinket inkább rendszeresen és egészen kimerítve a mellékelt / 18 pontokban találjuk,184 azokat kézírásunkkal saját nézeteinknek ismerjük.”185 Az aláírók között találjuk Várady János nagybecskereki, Kümmer János Henrik écskai, Matzek István katalinfalvi, Amend Frigyes tordai, Kovácsics Cézár csősztelki, Christ Károly lázárföldi plébánosokat és Béró János mollyfalvi adminisztrátort káplánjaikkal együtt. Csak Veszelovszky József törökbecsei alesperes-plébános jegyezte meg, hogy a cölibátus és a böjtök eltörlését csak annyiban támogatja, amennyiben az „az isteni institutiók gyakorlatát nem veszélyeztetné”.186
A püspökhöz hűséges konzervatív és a temesvári pontokhoz ragaszkodó liberális klerikusok összecsapását eredményezte a szegedi esperesi kerület papságának a Szent Dömötör plébánián 1848. augusztus 16-án tartott gyűlése is. A jegyzőkönyv szerint:
„Reggeli 8 órakor az elnök [Kreminger Antal prépost-plébános] Sz[ent]misét nehány gyűlési tagok, jelenlétökben végezvén, azon atyafiságos és hazafiúi üdvözlettel nyitotta meg a gyűlést, miszerint kinyilatkoztatá, hogy ennek még május havában kellendett megtartatnia, azonban jelen átalakulási korszakunk okozá, hogy ennyire elhalasztatott. Ezen elhalasztásban az egyház körül felmerülő eszmék tisztulását, a közigénylette kívánatok az egyház szelleme szerinti kifejlését hitte az elnök elérhetőnek.” A továbbiakban reményét fejezte ki, hogy ebben a kerületben senki sem lesz, aki az egyház sarkalatos tanait kétségbe vonná, „avagy az egyház Isten-rendelte
182 A nagykikindai alesperesi kerület rendkívüli gyűlésének jegyzőkönyve. Nagykikinda, 1848. augusztus 28. TRKEL Kt. Horváth Mihály 1848/49. 1848:1563. Közli Zakar 2016. 177.
183 Uo.
184 A „Csanádi pontok”-ban.
185 Atyánkfiai, tisztelt paptársaink! Hely és dátum nélkül. Kézirat, a középső-torontáli esperes-kerület papságának aláírásával. TRKEL Kt. Horváth Mihály 1848/49. 1848:1563.
186 Atyánkfiai, tisztelt paptársaink! Hely és dátum nélkül. Kézirat, a középső-torontáli esperes-kerület papságának aláírásával. TRKEL Kt. Horváth Mihály 1848/49. 1848:1563.
püspöki rendszerét lényegében s kormányában megszorítani, s a mostani világ formájához alkalmazni kívánhatná”. Hangsúlyozta, hogy kizárólag a Lonovics püspök által meghatározott pontok fölötti tanácskozásra jöttek össze. Három tárgyat említett:
Lonovics József érseki és Horváth Mihály püspöki kinevezését, a magyar egyház főpapjainak tanácskozmányi pontjait, továbbá a megyei tanácskozmányra meghívó iratot. Ezt követően felolvasták a püspöki körleveleket, majd rátértek a Lonovics által javasolt pontok megvitatására.187
A püspöki pontok tárgyalása során egyértelműen kiderült, hogy a jelenlevők többsége a „Csanádi pontok”-at pártolta. Kreminger ezt követően felszólította a jelenlevőket, ha valakinek van javaslata, azt tegye meg. „Bokányi József úr erre, mint nevezé a Csanádi papság 18 pontjait, mint indítványát, átnyújtá. Mire az elnökség megjegyzé, hogy miután ez hozzája hivatalos úton nem érkezett, azt úgy minden kifejtés nélkül el nem fogadhatja, hanem szíveskedjék akár élő szóval, vagy nyomtatás, vagy írásból részletes indítványt tenni, és nézeteit formulázni.” Ezt követően kis híján megszakadt a tanácskozás. A kisebbség Kreminger vezetésével ellenezte, hogy a püspök a megye által szabadon választott tanáccsal kormányozzon. Bizek Károly szeged-belvárosi káplán erre azt a közvetítő javaslatot tette, hogy a tanács akarata teljesüljön „két vagy három meghányás után”. Szűcs János rókusi segédlelkész felolvasta a többször említett temesvári pontokat és azt nyomtatásban is átadta Kremingernek. A többség ezekhez ragaszkodott azon megjegyzésekkel, hogy rájuk nézve a püspöki pontok egészen ki nem elégítőek.188
Végül „Bokányi József úr tüzetesen s kiválólag megindítványozta a papi nősülés behozatalát, mire azonban Elnök, titkár, Szűcs [Szűts] Antal, Melicher János és Gál Damaszcén nem nyilatkozott.” Az elnököt és Gál Damaszcént már meghívták az egyházi tanácskozmányra, követül Bíró Fülöpöt, Szűts Antalt és Bizek Károly segédlelkészt választották. A többség Szűts Antal ellen óvással élt, mire ő ellenóvást nyújtott be. A szegedi kerület gyűlésén tehát a változást sürgetők álláspontja kerekedett felül.189
Más hangulatban zajlott a verseci kerület rendkívüli gyűlése 1848. szeptember 4-én, Sztamorán. Dániel Marcell verseci esperes-plébános nem tudott részt venni a tanácskozáson, mert Versecet a szerb felkelés miatt ostromállapotba helyezték. Így az
187 A szegedi esperesi kerület gyűlése. Szeged-Sz[ent]. dömei [azaz dömötöri] parókia, 1848. augusztus 16. TRKEL Kt. Horváth Mihály 1848/49. 1848: szám nélkül. Közli Zakar 2016. 168–176.
188 Uo.
189 Uo.
elnökséget átruházta a zichyházi (zichyfalvi) plébánosra, Martinszky Józsefre, aki kemény kézzel irányítottra a gyűlés eseményeit. A kerület lelkészei 1848. szeptember 4-én találkoztak a sztamorai pap, Hatz Antal lakásán. Lonovics előterjesztés4-ének tárgyalása során, már az első pont kapcsán köszönetet szavaztak „a Magyar Egyház Főpásztorainak, azon gondoskodásukért, melynél fogva a kat. egyház függetlenségét szorgalmazzák”. A gyűlésen több ízben megfogalmazták, hogy a világi hatalomnak az egyházi célkitűzések érdekében határozottan fel kellene lépnie, ami arra utal, hogy a polgári átalakulás lényegét csak részben érzékelték.190 A vasár- és ünnepnapok kapcsán például kijelentették, hogy ezek „kellő megszentelésének eszközlésére hathatós polgári törvényeket óhajt e kerület, melyeknek a törvénysértő irányábani végrehajtása a polgári elöljárókat felelet terhe alatt illesse”.191
A délutáni misék célszerű elrendezése kapcsán pedig azt kívánták, „miszerint a polgári hatóság által rendelés tétessék, hogy ünnep- és vasárnapokon télen délutáni három, nyáron 4 óra előtt nyilvános kocsmabeli összejövetel vagy más táncvigalom ne történjék, a délután tartani szokott keresztényi tanításra pedig mind a két nembeli ifjúság a lelkész ellenőrködése mellett pontosan eljárni köteleztessék; a lelkészeknek az illynemű tanítások megtartása zsinat által kötelességgé tétetvén”.192
A lelkészek fizetése kapcsán a kerület lelkészei azt óhajtották, hogy „a fizetések egyszerűsíttetnének úgy, hogy fizetésök egyforma volna, fennmaradván a nagyobb vagy kisebb fáradtság után esendő kevesebb vagy több stoláris jövedelem;193 és e tekintetben a mostani kincstári állomásokon létező pénz és termesztvénybeli fizetést óhajtanák közösen béhozni; ha pedig e tárgyban változásnak történni szükséges, miután tisztelt Főpapjaink magok ajánlkoztak az alsó rendű papság felsegélésére jószágaiktól megválni, a jövendőbeli lelkészek fizetésébe azon arányt kívánnák alkalmazni, hogy a püspöki díjhoz képest egy nyolcad a lelkész és egy tizenhatod rész a segédlelkésznek lenne congruája,194 megmaradván ismét a stoláris jövedelem a lelkész számára.”195
Szorgalmazták még a párbér megváltását és az elavult patronátusi jog eltörlését is. A püspökök kinevezési jogát viszont meghagyták volna a királynak, maguknak csak
190 Hasonló igényeket fogalmazott meg a győri egyházmegye papsága is. Kelemen 2015. 34–35.
191 A verseci kerület rendkívüli közgyűlése. Sztamora, 1848. szeptember 4. TRKEL Kt. Horváth Mihály 1848:1563. Közli: Zakar 2016. 180-185.
192 Uo.
193 Stoláris jövedelem, stóla (lat.): adomány, amelyet kereszteléskor, esketéskor, temetéskor, bizonyos iratok kiállításakor fizetnek a papnak.
194 Congrua, kongrua (lat.): papi járandóság.
195 A verseci kerület rendkívüli közgyűlése. Sztamora, 1848. szeptember 4. TRKEL Kt. Horváth Mihály 1848:1563.
az előterjesztési jogot akarták megtartani. A plébániák „instructus fundusa” kapcsán „a divatozó és megyei rendelet által kiszabott házi bútorzat, konyha és asztalbéli eszközök helyett célirányosabbnak vélnék a kerületi lelkészek oly készpénzbeli öszvegre határozni, melyet mind az átadó könnyen leolvashatná, mind az átvevő a legszükségesebbek bészerzésére fordíthatna, p. o. 40 vagy 50 pengő forintot; különös figyelmet igényelvén az esperestől, arra fordítandót, hogy a plébániák könyvtárai minden változási esetekben épségükben megmaradjanak.”196
Martinszky József elnöknek itt sikerült megakadályozni azt, hogy a reformerők napirendre vegyék a „Csanádi pontok”-at. A jegyzőkönyv szerint a tanácskozás megtörténtével Martinszky „a jelen tanácskozmány alatt kifejtett minden egyes egyéni nézetek eránt mutatott türelmeket, egymás eránti egyházi férfiakat illető méltánylatokat, és mindenkinek az egyes pontokra tehetségök és belátásuk szerénti tett [!] szelíd modorú nyilatkozatokat együtt ülő paptársainak nagyra becsülve megköszönte, és e tanácskozmányi ülést bevégzettnek jelentette… azonban az együtt ülő lelkészek óhajtották, egy ’több lelkészek és tanárok’ által aláírt és nyomtatásban szétküldözött reformi programot, ha az netalán a zsinati tanácskozmányban tárgyalás alá jövendene – kivéve azon pontokat, melyek a fentebb érintett püspöki 21 pontokban már bennfoglaltatnak – küldöttjeik által pártoltatni; mire az Elnök őszintén kijelentette, hogy ő a köztanácskozásba privát nézeteket, s egyátaljában semmi olyast, mi nem a megyei kormánynak a kifolyása bévenni, sem tisztének nem tart, sem nem akar; és az ülést eloszlatta.”197
1848. szeptember 9-re az illetékes bizottság összegezte az epereskerületi véleményeket, így 13-án, a líceum nagytermében, miután Róka József a papnevelde templomában ünnepi misét mutatott be, megkezdődhetett az ú. n. „egyházmegyei köztanácskozmány”. Éppen a 2. pont felett folyt a vita, mikor egy plakátot hoztak be a terembe, „mellyel kihirdettetik, miként a király az országgyűlésileg legújabban megállapított törvényektől a szentesítést megtagadta, s ennél fogva a Batthyány-minisztérium lemondott és a vészben forgó drága hazára nézve a legkomolyabb események bekövetkezése minden minden percben félhető”. A tanácskozást erre felfüggesztették, s a résztvevők visszaindultak állomáshelyükre.198
196 Uo.
197 Uo.
198 Kováts 1908. 365.
A liberális és radikális papság, amely alapvetően szerette volna demokratizálni az egyházkormányzatot, és az állami életben megvalósuló alkotmányos, nemzeti elveket is tartalmazó rendszert a katolikus egyházba bevezetni, számíthatott 1848–1849-ben a liberális magyar állam támogatására is. A délvidéki kisháború, illetve az önvédelmi harc kibontakozása megakadályozta a tervezett Csanád egyházmegyei, illetve a nemzeti zsinat megtartását, s ezzel együtt a tervezett reformok is lekerültek a napirendről. A fentebb tárgyalt reformtörekvések túlmutatnak az egyház belső életén, és rávilágítanak arra, hogy a csanádi egyházmegyés papságon belül milyen jelentős rétegek voltak elkötelezettek az alkotmányos eszmék iránt. Miközben szakirodalmunk mindeddig Horváth Mihály nyomán főként az alsópapság mostoha anyagi viszonyairól beszélt,199 most bizonyítani tudjuk a polgári átalakulás eszméinek jelentős körre kiterjedő hatását is, beleértve a szekularizáció támogatását (szerzetesek lépjenek át valamely egyházmegyébe), a nemzeti jelképek tiszteletét (pl. ruhaviselet, szakáll), a papság állami fizetésének elfogadását és az egyház belső életének demokratizálását követelő törekvéseket is. Mindez azért is lényeges, mert érthetővé teszi, hogy az alkotmányosság védelmében miért lépett fel olyan sok pap ebben az egyházmegyében.
199Andics Erzsébet: Az egyházi reakció 1848-49-ben. Budapest, 1949. (a továbbiakban: Andics 1949.) 65-66.
III. Az egyházmegye kormányzata 1848/49-ben III. 1. A szentszék menekülése Makóra
A reformerők a pesti forradalmat követően viszonylag hamar hallatták hangjukat a Csanádi egyházmegye területén is. 1848. március 22-én Temesvár város és Temes megye együttesen tartott megemlékezést a polgári átalakulás örömére. Reggel 7 órakor a temesvári vár bástyáiról ágyúlövések hirdették az ünnepség kezdetét. A házak falaira magyar nemzeti zászlókat tűztek ki. 9 órakor a Szabadság téren egyszerre négy oltárnál tartottak hálaadó istentiszteletet a katolikus, evangélikus, ortodox és zsidó hívek számára. A római katolikusok számára közkívánatra „a klérusnak szabad érzelmeiről ismert” egyik tagja, Adams Kristóf rékási plébános misézett, Moor Péter bruckenaui és Nátl György orcifalvi plébánosok segítségével. 10 órakor Vukovics Sebő, a Temes megyei liberális ellenzék vezéralakja tartott szónoklatot a polgári átalakulás és a nemzeti „újjászületés” dicsőítésére. A katonai és polgári hatóságok díszöltözetben, a tanulóifjúság pedig zászlai alatt vett részt az ünnepségen. 11 órakor ünnepélyes közgyűlést tartottak, este 7 órakor kivilágították a várost, majd 9 óráig katonazene szórakoztatta a közönséget.200
Az 1848 tavaszán kitört antiszemita zavargások hatására Lonovics május 20-án körlevélben fordult az alesperesekhez, illetve papságához, amelyben felszólította őket a zsidóság védelmére. „Kedves Fiam! – kezdte a püspök. – A felebaráti szeretettel, melyet Üdvözítőnk valamennyi embertársaink irányában kötelességünkké tett, merőben ellenkezik a zsidók ellen több helyen szánandó kitörésekben jelentkező gyűlölet; s felhívva érzem magamat Cz[ímzett]. Uraságodat, s általa a kerületebéli lelkész urakat e hó [május] 19-ről 944. sz[ám]. a[latt]. kiadott körlevelem kapcsában is figyelmeztetni:
miszerint amennyiben híveik közt hasonló ellenszenvet tapasztalnának, azt célszerű oktatások, s felvilágosítások használatával a lelkipásztori hatáskör korlátai közt legyőzni, s híveiket a zsidók iránti türelemre s kéméletre bírni igyekezzenek.”201
Noha a Batthyány-kormány és a katolikus püspökök viszonya nem volt zavartalan, mégis létrejött bizonyos együttműködés a két fél között. 1848. június 25-én
200 Szentkláray Jenő: Temes vármegye története összefoglaló rövid előadásban a legrégibb kortól az 1867.
évi alkotmányos kiegyezésig. (Különlenyomat a Magyarország vármegyéi és városai „Temes vármegye”
czímű monográfiájából). Budapest. d. n. 382; Adamsot egyébként már 1848. október 31-én letartóztatták a császári hatóságok és december 30-án csak a csanádi szentszék határozott fellépésére, azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy megígérte, a továbbiakban nem fog részt venni a forradalomban. TRKEL Personalien, Adams Kristóf 1848: 1758, 1849:356.
201 Lonovics József – Makra Imrének. Temesvár, 1848. május 20. A makói Szent István Király Plébánia Levéltára Litterae Officii Ordinariatus Csanadiensis, Encyclicae et Currentales de Anno 1848:szám nélkül. (Eredeti iktatószám: 954.)
a magyar kormány előterjesztésére az uralkodó – többek között – Lonovics József csanádi püspököt egri érsekké, Horváth Mihály hatvani prépostot pedig csanádi püspökké nevezte ki. Horváth Mihály prekonizációjára nem került sor, Lonovics pedig hosszú ideig távol volt egyházmegyéjétől, így a kormányzással kapcsolatos feladatok zöme a helynökökre maradt. Az első helynök, Fábry Ignác, Lonoviccsal együtt költözött Temesvárra. Kezdetben irodaigazgató volt, majd kanonokká és 1839. január 1-jén általános helynökké lépett elő. 1847 augusztusában váradi tankerületi igazgatóvá is kinevezték.202 Fábry és Lonovics szoros, baráti viszonyát bizonyítja az a levél, amelyet a püspök 50. születésnapján, Pesten, 1843. január 31-én intézett helynökéhez. A készítendő ornátusoktól kezdve, amelyekhez Rómában kellett alapanyagot vásárolni, az aradi közgyűlés hírein, a különféle diszpozíciókon át egészen Lonovics szakácsa ügyességének próbára tételéig minden fontos és kevésbé fontos hírről és tennivalóról is beszámolt helynökének.203
Fábry Lonovicsnál is konzervatívabb felfogású pap volt, aki nem nézte jó szemmel a márciusban elkezdődött változásokat és ennek következtében több ízben le akart mondani vikáriusi hivataláról egészségi állapotára és tanulmányi főigazgatói hivatalával járó sok teendőjére hivatkozva. Lonovics végül 1848. augusztus 27-én felmentette, és javaslatának megfelelően Róka József éneklőkanonokot nevezte ki általános helynökének. Az új helynök népszerűségére jellemző, hogy a temesvári székesegyház 1845-ben kinevezett új karnagya, Franz Limmer, egyik oratóriumát neki ajánlotta.204 Róka püspöke atyai bizalma megnyilvánulásának tekintette kinevezését, és utalt a papság körében megnyilvánuló fegyelmi problémákra is: „ha szemeim eleibe állítom a jelen üdőknek viszontagságait – írta Temesváron, 1848. szeptember 3-án kelt válaszában –, melyek különben is papi állományunkra naponként nehezednek, és azt:
hogy paptársaink kivetvén az engedelmesség zabláját, szabadság címe alatt, hagyják magukat a kétséget nem szenvedő, önnön veszedelmök örvényébe sodortatni:
megvallom, oly teher nyomandja gyenge vállaimat, hogy nagy szerencse lesz, ha alatta le nem fogok roskadni”.205 Csak az vigasztalta, hogy naponta kikérhette Fábry tanácsait.
Ilyen körülmények köszöntött be az októberi válság. Az 1848. október 3-ra datált uralkodói manifesztum feloszlatta a magyar országgyűlést, az országot
202 Bugarski 2008. 513–514.
203 Österreichische Nationalbiblothek Handschriftensammlung (ÖNH) 64/31-1.
204 Metz, Franz: Das Kirchenlied der Donauschwaben. Eine Dokumentation des Kirchenliedes der deutschen Katholiken Südosteuropas. Müncen, 2008. 85.
205 TRKEL Personalien, Róka József 1848:1521.
haditörvények alá helyezte, és egyúttal Josip Jellačić-ot nevezte ki a magyarországi cs.
kir. haderő főparancsnokává. Georg Rukavina cs. kir. altábornagy, Temesvár parancsnoka október 10-én kihirdette a manifesztumot, és felmondta az
kir. haderő főparancsnokává. Georg Rukavina cs. kir. altábornagy, Temesvár parancsnoka október 10-én kihirdette a manifesztumot, és felmondta az