Lonovics József, akinek egyik méltatója a főpap passzivitását emelte ki ebben az időszakban,233 a temesvári császári haditanács Rókát elítélő döntéséről tudomást szerezve, már 1848. december 19-én felszólította helynökét, hogy „a szóban lévő ügyét és baját siessen a temesvári főhadi parancsnokságnál s illetőleg az ottani haditanácsnál mielőbb kiegyenlíteni”.234 Ezt követően tagja volt az 1848. december végén Windisch-Grätz-hez indított küldöttségnek, majd visszatért a Pestre.235 Alig foglalta el a császári hadsereg 1849 januárjának elején Pest-Budát, 1849. január 10-én, Pesten kelt levelében Lonovics ismét sürgette Róka Temesvárra utazását, „mivel annak további halasztása azon hivatalos viszonynál fogva mely köztem és Főt[isztele]tű Uraságod közt létezik, csak saját compromissiomra fogna szolgálni”. Tekintettel arra, hogy Temesvárral már megnyílt a közlekedés, „a megyehivatalnak helye ezentúl már csak a székváros lehet”, végül kifejtette abbeli kívánatát, „hogy a helynökségi személyzet, amennyiben e hó utoljáig nem lehetne, a jövő március közepéig térjen vissza”.236
Lonovics kísérlete a két vikariátus egyesítésére Róka ellenállása miatt nem járt sikerrel. Makóról azt válaszolták Lonovicsnak, hogy a püspök levelét nem lehet Temesvárra beküldeni, „s hogy főt[iszteletű] Róka József Helynök Úr működésében addig a bánáti vidékekre nézve sem találván különös akadályt”, egy második helynök iránti rendelkezés pedig „könnyen kellemetlen collosiokat, s zavart fogna előidézni”, nem is szólva arról, hogy Róka, ha szükséges, helyettes helynököt maga is kinevezheti.
Lonovics akkor felfüggesztette rendelete hatályát, 1849. február 10-én azonban újra életbe léptette azt. Azzal érvelt, hogy miután megnyílt Pest és Temesvár között a
231 TRKELPersonalien, Róka József 1848:1741 mellett.
232 TRKEL Personalien, Róka József 1848:1741 mellett.
233Ipolyi Arnold: Lonovics József érsek, magy. akadémiai igazgató és tiszt. tag emlékezete. Pest, 1868.
50.
234 TRKEL Personalien, Oltványi István 1849:1.
235 Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Szerk: Beér János. Bev: Beér János és Csizmadia Andor.
Budapest, 1954. 831. Urbán 1999. II. k. 1666–1677.
236 TRKEL, Oltványi István 1849:1.
közlekedés, és „a megye mindinkább növekedő szüksége azt mellőzhetlenül kívánja: a fentebb érintett intézkedésemet ezennel megújítom”.237
Ettől kezdve tehát valóban két helynöke volt az egyházmegyének, joghatósági szempontból is rendkívül érdekes megoldással, hiszen a helynökök nem voltak egymásnak alárendelve. Rókát a temesvári császári haditanács 1849. február 15-re maga elé idézte, Rukavina állítólag még arról is biztosította Fábryt, hogy a makói helynök mindössze egyhónapos szemináriumi fogsággal fog bűnhődni vétkei miatt. Fábry erre felkérte Rókát, hogy jelenjen meg Temesváron. Róka azonban Temesvárra csak egy levelet küldött, ő maga a magyar kormány és országgyűlés új színhelyére, Debrecenbe utazott. Az előzményekhez tartozik, hogy 1848 decemberének végén Horváth Mihály kinevezett püspök – aki 1848. december 29-től 1849. február 4-ig Makón a vikariátus személyzetével egy fedél alatt lakott – megtiltotta Rókának a temesvári utazást, és kilátásba helyezte neki a szatmári püspökséget.238
Horváth Mihály az egyházmegye irányításába csak különleges alkalmakkor avatkozott, a lelki ügyek intézése így teljes egészében Róka Józsefre, illetve helyettesére, Mihálovics Józsefre maradt, miközben Horváth a viharos idők közepette csöndesen dolgozott a makói kastélyban, misézett a szomszédos kápolnában, vagy sétált a tizenegy holdas kertben.239 A makói uradalom számadáskönyve szerint Horváth Mihály – a püspöki javakba történt beiktatását követően, 1849-ben – jelentős összeget, 3502 forint 51 krajcárt fordított a makói gazdaság működtetéséhez szükséges állatok beszerzésére, mesterek foglalkoztatására, szolgálók bérezésére, illetve utazásra. Szintén a makói bevételekből fedezték a kinevezett püspök által felfogadott Halasi István felszerelésének költségeit (356 forint 5 krajcár), aki beállt a honvédek közé.240
Fábry közben elhatározta, hogy miután Rajačić szerb pátriárka biztosította az állomáshelyükre visszatérő katolikus papok személy és vagyonbiztonságát, útra kel Szegedre, hogy a menekült lelkészeket rávegye a visszatérésre. Hiába próbálta meg lebeszélni az utazásról mind Rukavina, mind pedig a temesvári káptalan tagjai, február 6-án útnak indult Makón át Szegedre.241 Útközben, 1849. február 8-án, Bébán, a szintén
237 TRKEL Personalien, Róka József 1850:53 melléklete.
238 Kováts 1908. 370.
239 Márki 1917. 92–93.
240 MNL Csongrád Megyei Levéltár (CsML) Makói Levéltár. A Csanádi püspökség makói uradalmának iratai 1723 – 1934 (XII. 2. e) 2. d. Számadása a megürült Csanádi püspökséghez tartozó Makói Uradalom Pénztári Hivatalának 1849. évre. 26–51.
241 A Csanádi Káptalan – Lonovics Józsefnek. Temesvár, 1849. február 25. TRKEL Personalien, Oltványi István 1849: szám nélkül.
szerb-császári szimpátiával vádolt Bíró Fülöp bébai plébánosnál szállt meg, aki szintén le akarta beszélni az utazásról, de Fábry nem hallgatott rá.242
Másnap reggel Fábry Kiszomborra érkezett, amely község csak egy nappal azelőtt szabadult fel a szerb-császári haderő megszállása alól. A helységben sok bánsági menekült tartózkodott, akik fennhangon szidták a császárt és a szerbeket, akik miatt földönfutók lettek. Fábry az egyháztörténetírók szerint védelmére kelt a császárnak (ezt az alább ismertetendő tanúvallomások nem erősítették meg), és megpróbálta lecsillapítani a lakosságot. Többek között azt mondta, hogy kár volt a falujukat elhagyni és a szerbeknek prédául odahagyni, mert hamarosan helyre fogják állítani a törvényes rendet. Felszólította az embereket, hogy ne bántsák a császárt, mert az nem tudja, mi történik a Délvidéken. Az egyháztörténeti irodalom szerint erre a tömeg kis híján meglincselte, a nemzetőrök letartóztatták, és Makóra szállították. Valójában gyalog indult Makóra, ahol találkozott a megye vezetőivel és csak azt követően tartóztatták le.243
A csanádi káptalan is úgy értesült Ebner József újaradi esperesrtől, hogy Fábry
„Makóra beérvén, az ott össszecsoportozottak, és felbőszültek hatalmába eset[t]; kiknek dühétől őt megmenteni, kezekből kivenni, s őt az ottani megyeházába vitetni, és ennek udvara kapuit bézáratni, csak éppen akkor odaérkezett Vukovics Biztos Úrnak azon tett igérettel sikerült, hogy őt megítélés véget[t] Debrecenbe küldendi.”244 Lonovics válaszában reményét fejezte ki, hogy Oltványi István már átvette a helynöki teendőket (ami valóban megtörtént), fájlalta, hogy Róka József még mindig nem rendezte ügyét Temesváron, egyúttal jelezte, hogy Fábry Ignác helyzetéről semmit sem tud, és
„amennyiben Debrecenben netalán le volna tartóztatva, hazabocsájtatása tekintetében semmi lépést sem tehetek”.245
Fábryt Makóról Szegedre, majd Nagyváradra hurcolták, ahol vésztörvényszék elé állították. Fábry vitatta a törvényszék jogosultságát, mivel Kossuth egyik rendelete szerint a vésztörvényszékek felállítása (1849. február 13.) előtt elkövetett cselekmények a rendes bíróságok hatáskörébe tartoznak, másrészt elfogultsággal vádolta a bíróság egyes tagjait. Április 29-én kelt levelében egyenesen Kossuth Lajos kormányzóhoz
242 TRKEL Personalien, Farkas János 1849:360.
243 Meszlényi 1928. 210–211. Ambrus József szerint Fábryt Kiszomboron fogták el, (Ambrus 1892. 266–
267.) Fábry vallomása szerint viszont Makón, ahol előzőleg a fő-, és az alispánnal is találkozott. Fábry Ignác vallomása. H. és d. n. Hermann Róbert magángyűjteménye, név szerint.
244 A csanádi káptalan – Lonovics Józsefnek. Temesvár, 1849. február 25. TRKEL Personalien Oltványi István dátum szerint.
245Lonovics József – Főtiszteletű Káptalannak. Pest, 1849. március 10. . TRKEL Personalien Oltványi István dátum szerint.
fordult az ügyben. Vukovics Sebő igazságügyminiszter a bíróság két tagját – Földy Jánost, aki hivatali összeköttetésben állt Fábryval és Baróthy Pált, aki a vádlott ügyvédje volt – felmentette bírósági kötelezettségei alól.246
A nagyváradi rögtönítélő vegyes törvényszék elnöke, Ambrus János, az igazságyügyi minisztériumnak írt levelében felháborodottan utasította vissza Fábry vádjait. Eszerint a bíróság nem hajlandó tárgyalás nélkül felmenteni a helynököt, ügyének tárgyalása pedig azért húzódott el, mert az iratok csak március 4-én érkeztek Váradra, majd a tanúk beidézése volt lehetetlen, mivel az ellenség elfoglalta az adott területet, miközben a szükséges bíróság tagjait csak március 26-án nevezték ki. A bíróság két embert küldött a kormányhoz, hogy mégis tárgyalhassák Fábry ügyét.
Közben módosították Kossuth érintett rendeletét, amit viszont a bíróságnak meg kellett várnia. Folyamodó nem panaszkodhat fogvatartása körülményeire sem, mert Györffy László váradi kanonok kezessége mellett hozzá van elszállásolva. Ambrus János szerint
„méltatlan, sőt bűnös merény tehát a folyamodvány azon kitétele, mintha folyamodó a szenvedély áldozatául hullana el, mert bíróság a törvényt és igazságot szeme elől sohasem téveszti el”.247
Az ügyész tíz vádpontot fogalmazott meg. Az első szerint Fábry azért maradt 1848 októberében Temesvárott, mert az ellenséggel cimborált. A vádlott ezzel szemben a levéltár védelmére és arra hivatkozott, hogy állomáshelyét nem hagyhatta el, egyebekben csak lelkiekkel fogglalkozott. A második vádponra előadta, hogy kényszerítették Ferenc József királyságának kihirdetésére. Tagadta a nép lázítását is, azzal érvelve, hogy Makóra Róka Józseffel való tanácskozás végett jött, amikor ott Dús István tanú és vádló elfogta. A „Figyelmező” c. lap tartalmát senkivel sem közölte, Mihálovics kanonok pedig nem hitelesítette vallomását, ami így érvénytelen (eszerint Fábry azt a rémhírt terjesztette, hogy Schlik már elfoglalta Debrecent, és a magyar seregek hamarosan feloszlanak). Ez érthetővé teszi, hogy a későbbiekben Fábry miért mentegette rendkívül állhatatosan Róka Józsefet, miközben Mihálovics Józseffel kapcsolatban semmilyen enyhítő körülményre sem emlékezett. A többi vádpontot is
246Fábry Ignác – Kossuth Lajosnak. Nagyvárad, 1849. április 29. Vukovics Sebő hátiratával. Hermann Róbert magángyűjteménye, név és dátum szerint. Az üggyel kapcsolatos igazságügyminisztériumi fogalmazványok MNL OL 1848-49-i minisztériumi levéltár, igazságügyminisztérium, büntető-törvénykezési osztály (H 69) 1849:1144.
247 Ambrus János – Az Igazságügyminisztériumnak. Nagyvárad, 1849. május 6. MNL OL H 69 1849:1144.
tagadta, a lázítás vádjával kapcsolatban ráadásul a vád tanúira is hivatkozhatott. A temesvári komitének sem volt tagja, amint azt a vád állította.248
A tanúvallomások csak azt erősítették meg, hogy Kiszomborban Fábry azt állította, a szerbek nem bántják a magyarokat, és arra biztatta őket, ne hagyják el lakhelyeiket, mert ha mind elmennek, akkor az ellenség házaikat feldúlja. Kifejtette azt is, hogy azért megy Makóra és Szegedre, hogy az elmenekült lakosságot és papjait visszahívja a Bánságba. Egyetlen tanú sem erősítette meg, hogy a helynök a császárt dícsérte volna; egyikük azt vallotta, hogy a császárról Fábry egy szót sem mondott.249
1849. május 14-én Ambrus János arról tájékoztatta Vukovics Sebő igazságügyminisztert, hogy Fábry ügyét „a törvény rendes útjára” terelték. Nem ítélték el, de nem is mentették fel, hanem az ügy tárgyalását átadták az illetékes megyei bíróságnak.250 Fábry azt kérte, hogy a Temes megyei bíróság tárgyalja az ügyét, az igazságügyminisztérium viszont a Csanád megyei bíróságot jelölte ki. A helynök már 1849. június 2-án kérte, hogy Váradról a radnai zárdába költözhessen át. Miután Bémer László báró, nagyváradi latin szertartású püspök 10 000 pengőforint óvadékot tett le, Fábry megkapta az engedélyt, hogy Radnára költözzön.251
Ott azonban nem időzött sokáig, hiszen augusztus 14-én Temesvárra érkezett, ahol nyomban átvette vikáriusi hivatalát az őt távollétében helyettesítő Oltványi Istvántól.252 Lonovics József csak márciusban értesült Fábry letartóztatásáról, és mint a káptalannak megírta, hazabocsátása érdekében semmilyen lépést sem tehetett. Március 10-én kelt levelében ugyanakkor megerősítette Oltványi István apát és őrkanonok helynöki kinevezését a Rókáéhoz hasonló joghatósággal.253 1849. március végén Lonovics titokban 2000 forintot küldött Windisch-Grätz-nek a cs. kir. katonai kórházak javára, majd fürdőkúrára Marienbadba távozott.254
248 Fábry Ignác vallomása. Hely és dátum nélkül. Hermann Róbert magángyűjteménye, név szerint, [1849. május.].
249 Tanúvallomások Fábry Ignác ügyében. Hely és dátum nélkül. Hermann Róbert magángyűjteménye, név szerint.
250 MNL OL H 69 1849:1575.
251 MNL OL H 69 1011; MNL OL Igazságügyminisztérium Álladalmi Ügyészi Osztály (H 72) 1849:2869.
252Ambrus 1892. 268. Ambrus szerint Fábry utazásának célja Róka Temesvárra hívása volt, a csanádi káptalan fentebb idézett levele tükrében azonban ennél többről volt szó. A Csanádi Káptalan – Lonovics Józsefnek. Temesvár, 1849. február 25. TRKEL. Personalien, Oltványi István 1849: szám nélkül.
253 Lonovics József – A Főtiszteletű Káptalannak. Pest, 1849. március 10. TRKEL. Personalien, Oltványi István 1849: szám nélkül.
254 A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848 – 49-ben. III. k. Szerk: Andics Erzsébet.
Budapest, 1965. (a továbbiakban Andics 1952-1981.) 133.
Közben a két vikariátus küzdelme egyáltalán nem ért véget. Róka József február 4-én Nagyváradra utazott, és csak május 15-én tért vissza Makóra. Távolléte alatt Mihálovics (Munkácsi) József címzetes kanonok helyettesítette.255 Nem sokkal Fábry fogságba esését követően Lonovics József és Oltványi István megpróbálták megszüntetni a makói vikariátust. Mihálovics Makón csak 1849. március közepén értesült Oltványi kinevezéséről. Kérte Oltványit, másolja le neki Lonovics levelét a makói vikariátus megszüntetéséről. Nekik – írta Mihálovics Oltványinak 1849. március 28-án – az egész Bánsággal volt összeköttetésük, kivéve Temesvárral és környezetével.
A temesvári vikariátus azonban 10-15 plébánia miatt igen terhes volna, mert a katonaság által oly függőségbe lenne kényszerítve, mit a magyar kormány hazaárulásnak bélyegezne. Azt javasolta, várják meg a fejleményeket, hiszen Róka fel van hatalmazva Lonovics által vikáriusi hatalmát átruházni. Hivatalában legyen óvatos, kerülje a politikai dolgokat – javasolta a temesvári helynöknek. Tudatta Oltványival, hogy Róka József 1849. február 4-én a császári csapatok elől Váradra menekült, és vikáriusi hatalmát távolléte idejére Mihálovicsra ruházta. Fábry Ignác és Róka József Nagyváradon találkoztak. Tovább folytatják Makón a vikáriusi munkát – folytatta Mihálovics –, mert a Maroson inneni hívek el vannak vágva Temesvártól, és mert Lonovics szabad akarata kifolyásának csak december 1-jén kelt intézkedését tarthatják, hiszen jelenleg „bizonyos hatalom járma alatt nyög”. Nagyságod vikariátusát az elfoglalt részekre nézve elismerjük – írta Mihálovics –, de azt, hogy Róka vikariátusa megszűnt volna, nem ismerjük el. Végül reményét fejezte ki, hogy a magyarok hamarosan győzelmet aratnak. „A hadak kimenetele Isten kezében van, mi erősen hisszük, hogy a rác dicsőségnek Bánátban néhány hét múlva még porai sem fognak láttatni. Pest nem sokára miénk.”256
A Makóra visszatérő Róka József az orosz beavatkozással kapcsolatban született rendeleteket csak 1849. június 2-án kapta meg. Ennek következtében az egyházmegyében csak később tudták az előírt szertartásokat megtartani. Amint Róka József június 2-án kelt, Horváth Mihályhoz intézett jelentésében olvashatjuk, miután értesült az orosz beavatkozás elleni intézkedésekről, meghagyta „a megyei papságnak, hogy miután az későbben jött ide le, mintsem hogy az abban foglaltak teljesítését az e végre kitűzött május 27-iki határnappaal meg lehetett volna kezdeni, a megrendelt
255 Roos 2012. 269.
256 Mihálovics József – Oltványi Istvánnak. Makó, 1849. március 28. TRKEL Horváth Mihály 1848/49.
1849: szám nélkül.
nyilvános könyörgések tartását a Közlöny kérdéses számának az illető helységek részérei megérkezése után eső első vasár, vagy ünnepnapon kezdjék meg”.257