Minden esemény egy eseményháló része. Minden esemény legalább egy másik esemény következménye, és maga is további eseményeket idéz elô.
Egy ilyen háló elméletileg végtelen, gyakorlatilag csak egyes részeit érzé-keljük. Mi az eseményhálónak egy többé-kevésbé tetszôleges pontján kap-csolódunk be. Ráadásul csak a történések egy részét érzékeljük, amit központi eseményláncnak tekintünk. Ez a történéseknek egy rendszerint igen beha-tárolt része, amit többek között a szemlélô ismeretei és érdekei határoznak meg. Ez elsôsorban ahhoz vezet, hogy negatív események (szerencsétlensé-gek, botrányok stb.) észlelésekor óriási a különbség a részt vevô cselekvôk és a kívülálló megfigyelôk (akik közé általában a tudósítók is tartoznak) szempontjából (Kepplinger–Bastian 2000).
Azokat az eseményeket, amelyek a média figyelmét egy történésre terelik, kiinduló eseménynek nevezzük. Két cselekvéssíkra hatnak – az ábrázolás és az ábrázoltak síkjára. Az ábrázolás síkján tudósításokat idéznek elô, az ábrázoltak síkján pedig következményeket, amelyekrôl azonban nem készül szükségképpen tudósítás. Következmény az a történés, amely a kiinduló eseménybôl közvetlenül, tehát a róla szóló tudósítástól függetlenül következik. Mindketten az ábrázoltak síkjának elemei. Mivel a kiinduló események a történéseknek egy meghatározott részére terelik a figyelmet, olyan publicisztikai funkcióval bírnak, amellyel más események nem.
Például egy tankhajó-szerencsétlenségrôl tudósít a média (kiinduló ese-mény), az ebbôl következô környezeti károkról, és a rendbetételi intézke-désekrôl (következmények) pedig vagy tudósít, vagy nem.
A kiinduló események valójában nem egy eseménylánc elején állnak, talán csak azért tûnik így, mert az okaikat nem vagy nem eléggé ismerjük. A va-lóságban a kiinduló eseményeknek is vannak okaik, amelyek megint más okokból következnek, és a sorozat a messzi múltba nyúlik vissza. A tankhajó-szerencsétlenség oka lehet egy vihar vagy a kapitány részegsége. A részegség lehetett a kapitány magánéleti problémájának következménye, a problémának szintén megvan a maga hosszú története stb. A kiinduló esemény nem csupán a következményekre tereli rá a figyelmet, de az elôzményekre is – jelen esetben a kapitány magánéletére. Különösen nagy jelentôségük van ezeknek a sze-mélyek vagy szervezetek körül kitörô botrányoknak; ezek szívóhatást fejtnek ki, és egyre több korábbi és késôbbi eseményt és aspektust szippantanak ma-gukba. Mindezeket mesterségesen – szándékosan és célirányosan – aktuali-zálják (Kepplinger–Hartung 1995; Kepplinger et al. 1989, 1993).
A média rendszerint nem számol be egy-egy kiinduló esemény összes következményérôl. A legtöbb kiinduló eseménynek számos olyan következ-ménye van, amelyekrôl semmit sem tudunk meg, mert a tudósítók nem figyeltek fel rájuk, vagy nem értékelték ôket különösebben fontosnak. A nyil-vánossá vált környezeti károkon és az elhárításukra tett fôbb intézkedéseken túl valószínûleg nagyon sok minden nem jut a nyilvánosság tudomására. A hajó-zási társaság valószínûleg változtat vezetési gyakorlatán, valószínûleg felsze-relik a hajókat jelzôberendezésekkel, valószínûleg új elôírásokat vezetnek be az útvonaltervekkel kapcsolatban stb. A központi eseménylánc mindig csak az eseményháló egy darabját mutatja meg. Ez az egyik oka annak, hogy a különbözô médiumok bizonyos körülmények között különbözô képeket mutatnak ugyanarról az eseményrôl, mégis mindegyik közvetítés valódi. Nem valódiságukban, hanem relevanciájukban különböznek a központi probléma tisztázásával kapcsolatban. Ez felveti azt az itt nem tisztázandó kérdést, hogy mit tekintünk központi problémának. Az 1. ábra a korábban felvázolt példán ábrázolja ezt.
A tömegmédia vagy csak a kiinduló eseményrôl beszél, vagy beszámol a következményekrôl is. Az elsô esetben a tudósítás egyik izolált eseményrôl
a másikra ugrik, pontszerû. A másodikban követi az eseményhálót, struk-turális és nagy mélységélességgel bír. Amélységélesség ebben az esetben a tudósításban felismerhetô eseménylánc hosszát jelenti. Minél nagyobb egy tudósítás mélységélessége, annál hívebben követi a média egy esemény kifejlôdését. Minél kisebb, annál jobban koncentrál az egyes történésekre.
Az elsô esetben egy összefüggô eseménysort, a másodikban események összefüggéstelen sorának képét kapjuk.
A tömegmédia tudósításai általában begyakorolt rutinokat követnek. Ezek a rutinok bizonyos kulcsesemények, például egy súlyos földrengés, kataszt-rofális baleset vagy egy közéleti személyiség által elkövetett bûncselekmény esetén hatályon kívül kerülnek, illetve olyan rutinokra cserélôdnek fel, amelyek kivételes esetekben irányítják a tudósítást. A kulcsesemény olyan történés, amely szokatlanul intenzív tudósítás tárgya, akár résztvevôinek, akár körülményeinek különlegessége miatt. Mivel csak így kerülhetô el a körkörös érvelés, ezeknek az eseményeknek, az utánuk következô hasonló vagy témájában rokon eseményekrôl szóló tudósításoktól függetlenül empirikusan meghatározottnak kell lenniük. A hasonló esemény a kulcsese-ménnyel egyezô eseményosztályba tartozik – a földrengések, közlekedési balesetek stb. közé. Atémájában rokonesemény valamilyen tematikai összefüg-gésben van a kulcseseménnyel, de más eseményosztályba tartozik – például a segítségnyújtásról szóló új rendelkezések a földrengéssel kapcsolatban, a sebességkorlátozás a balesetekkel kapcsolatban stb. (Kepplinger–Haber-meier 1995, 1996; Brosius–Esser 1995, 175–188). A kulcsesemény a kiinduló esemény egy különleges formája. Más kiinduló eseményektôl eltérôen ugyanis megváltoztatja a tudósítások rutinját.
A kulcsesemények egy bizonyos eseményre terelik a közönség figyelmét, és felkeltik az érdeklôdést a kapcsolódó információk iránt. A tudósítók figyel-mét ugyanilyen hatásosan fókuszálják. A kevés információ következtében ôk sem csak a kulcseseményrôl tudósítanak, hanem a hasonló, vagy témájuk-ban rokon eseményekrôl is, amelyekre a kulcsesemény nélkül nem is figyel-tek volna. A kulcsesemények aktivitásra serkentenek olyan érdekcsopor-tokat is, amelyek esélyt látnak arra, hogy figyelmet kapjanak. Ennek követ-kezményei a mediatizált és megrendezett események (lásd lejjebb). A vázolt
Mellékes
eseménylánc A Tengeri vihar Mentcsapatok
összeállítása Nehézségek
a mentésnél Vita az ökológiai következményekrl
eseménylánc B Részeg kapitány A kapitány
letartóztatása A kapitány
kihallgatása Vita a biztonsági rendelkezésekrl 1. ábra Az esemény publicisztikai funkciója
kölcsönhatások olyan benyomást keltenek, hogy az események felhalmo-zódnak, ha a kulcseseményen kívül nem történik semmi szokatlan. Ennek következménye egy-egy eseménysorozat tényszerûen ritkán megalapozott bemutatása. Minderre példa a tudósítás az üzemi halálesetekrôl a Hoechstnél 1993. február 22-én bekövetkezett baleset kapcsán, az AIDS-rôl, miután Rock Hudson betegsége nyilvánosságra került, 1985. július 7-én, a kamion-balesetekrôl az 1987. július 7-i herborni tartálykocsi-baleset alkalmával vagy a földrengésekrôl az 1989. október 17-i San Franciscó-i földrengés kapcsán.
A három utóbbi kulcsesemény elôtti és utáni idôben (kb. négy hétben) a hasonló események száma nagyjából azonos volt. A hasonló vagy rokon té-májú tudósítások száma azonban az események után jelentôsen nagyobb volt, mint elôttük (Kepplinger–Habermeier 1995, 1996).