Esélyteremtés és társadalmi integráció a foglalkoztatás terén Ausztriában

bemutatni, a hipotézisek és következtetések összefüggésében ismét Ausztria fogyatékossági foglalkoztatási jellemzıit fejtem ki részletesebben.

Ausztria 1995-ben lépett be az EU-ba, ezt követıen a fogyatékosügyi politika és ezen belül a foglalkoztatási koncepciója és a társadalmi integráció megvalósítása a tagállamokra érvényes elvárásoknak megfelelıen alakult. Már 1990-ben megalakult a Szövetségi Fogyatékosügyi Tanács, és bekerült az osztrák alkotmányba a fogyatékosok negatív diszkriminációjának tilalma.

Az osztrák lélekszám 5,4 %-a sorolható a fogyatékossági státuszba, ennek a népességnek majdnem kétharmada férfi, ıket különösen kedvezıtlenül érintik a munkaerı piacon bekövetkezett változások. Az Osztrák Rehabilitációs Munkaközösség szerint 250.000 embernek „fogyatékos igazolvány”-a van, 94.426 ember „kedvezményezett fogyatékos” (legalább 50%-os a fogyatékossága) ebbıl (94.426-ból) 67 % dolgozik – külön felmondási védelmet élvezve.

Hasonlóan a többi európai országhoz, a fogyatékosok munkavállalását legnagyobb mértékben az alulképzettség, a nem megfelelı szakmai tudás nehezíti.

A globális munkanélküliség hatása a fogyatékosok foglalkoztatási rendszerének és hálózatának kiépítését akadályozza. Az ILO igazgatója Juan Somavia nemrégiben hangot adott aggodalmának, miszerint „…a munkanélküliség elfogadhatatlanul magas szinten maradt, és eddig nem látott mértékig növekedhet ebben az évben.” ⁷⁰

A szakmai beilleszkedés nehézségei összefüggésbe hozható a fogyatékosok közoktatási specialitásaival. Igaz, hogy a 90-es évek elején már kezdeményezések voltak az integrált oktatás elterjesztésében, többségében még mindig nagyobb arányban szegregált oktatási-nevelési színtéren történik a fogyatékos tanulók ellátása. A munkanélküliség okaként meg kell említeni a végzettség alacsony szintjét, a szakképzetlenséget, az ország gazdaságára jellemzı munkaerı állomány csökkentését, valamint a fogyatékosok és hozzátartozóik félelmét a nyílt munkaerıpiac kockázataitól. Befolyásoló tényezı lehet az információáramlás akadályozottsága is.

70Figyelınet. 2009. 06.30. www.fn.hu/cimoldal/20080129/no_munkanelkuliseg_2008_ban

Az állam különbözı intézményi szinten teszi felelıssé a szakterületet a munkaerıpiaci integrációért:

- Szociális Ügyek Szövetségi Irodája (Bundessozialeemter, BSB), amely a nyilvántartott fogyatékosokkal van kapcsolatban, és szervezi a támogatások különbözı formáit.

- Az Állami Munkaügyi Szolgálat (Arbeitmarktservie, AMS), amely a munkanélküli fogyatékosokkal foglalkozik.

- A tartományi önkormányzatok a fogyatékossági állapotból munkaképtelen vagy tartósan munkát vállalni képtelen emberek számára szervezi a segítségadást.

- Általános Balesetbiztosítási Iroda (Allgemeine Unfallsicherunganstalt AUVA), ahol a munkahelyi vagy foglalkozás közbeni balesetbıl származó akadályoztatással foglalkoznak.

- A Nyugdíjbiztosító, a megváltozott munkaképességő, vagy munkára nem alkalmas fogyatékosoknak a nyugdíjazását intézi.

A BSB és az AMS egyben felügyeli, hogy az uniós elvárásoknak megfelelıen szervezıdjön állami és helyi szinten az esélyegyenlıség feltételeinek megteremtése, a fogyatékosok társadalmi és lokális integrációjának elısegítése és megvalósítása. A beavatkozás rendszerét és folyamatát az Európai Szociális Alap fogyatékossági irányelvei szerint mőködtetik.

A fogyatékosok foglalkoztatási törvénye meghatározza az állami költségvetési ráfordítások arányát, a társadalombiztosítás, és az úgynevezett Kompenzációs Adóalap pénzügyi kötelezettségeit a feltételek megteremtése a foglalkoztatás és támogatás érdekében. A BSB az említetteken kívül foglalkozik a szakmai esélyegyenlıség megteremtésével, a munkaadók és foglalkoztatottak helyzetével, kapcsolatot tart a munkáltatókkal, ha szükséges törvényi változtatásokat indítványoz végzettséggel és képzettséggel kapcsolatban.

Az AMS elsıdleges feladatai között szerepel a munkaerıpiaci háttér, a fogyatékos munkavállalók jogi támogatása. De hatékony programokat szerveznek a munkába állás sikeressége és a tartósan munkanélkülivé vált fogyatékosok munkahely keresése érdekében is. A végzettség megszerzését és a szakmai képzést kiemelt feladatnak tekintik, hiszen Ausztriában is, mint a környezı országokban jobb lehetıségeik vannak a magasabb kvalitású fogyatékosoknak a megfelelı munkakörök betöltésében. Kiterjedt információs, tanácsadási, egyénre szabott munkába állási akcióterv szerint dolgoznak a rászorultakkal együtt.

A megváltozott munkaképességő embereknek járó nyugdíj keretében a rehabilitációs szolgáltatást is megkapják. Ennek keretében olyan képzésben, rehabilitációs felkészítésben vagy átképzésben vesznek részt, amely reszocializálja ıket a munkaerıpiacra.

Amennyiben sikeres a munkábaállás, megszőnik a nyugdíjra jogosultság. Az állam támogatási költségei ezután már nem terhelik az államháztartást. Természetesen a munkaképtelenség határozatlan idejő nyugdíjat von maga után.

Az állam foglalkoztatási hozzájárulással ösztönzi a munkáltatókat a fogyatékos álláskeresık alkalmazására. Az elsı évben a bérköltségek 80 os, a második évben 50 %-os dotációt jelent. De a fogyaték%-os vállalkozó számára is vállalkozásindító támogatást, beilleszkedést segítı összeget és továbbképzési finanszírozást biztosítanak. A 25 fıvel mőködı munkahelyen köteles a munkáltató egy fogyatékos személyt foglalkoztatni.

Általában a munkaadók 60-70 %-a tartja be az elıírt kvótát. Akik az elıírást nem tartják be, kiegészítı adót kell fizetniük, amelyet az állam a fogyatékosok kedvezıbb foglalkoztatására fordít.

A védett mőhelyek támogatását még mindig szükségletként kezeli az osztrák állam a fogyatékosok foglalkoztatása érdekében. Az elsıdleges munkaerıpiaci megjelenés a cél, azonban vidéken, vagy korlátozott képességekkel és kompetenciával élı egyének számára a keresı elfoglaltság még mindig hatékonynak látszik. Szerepe lehet a védett mőhelyeknek abban, hogy rehabilitációs foglalkozásokkal, munkával felkészítheti az egyént az elsıdleges munkaerıpiacra. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy szívesebben dolgoznak védett színtereken, mint a külsı közegben. A védett mőhelyeknek a versenyképességre is figyelmet kell fordítani, hiszen az állami támogatás mellett nagyobb részt saját erıforrásokra kell hagyatkozniuk.

Az elhelyezkedési segítség megszervezése a tartományi segélyközpontok feladata (Arbeitsassistenz), ahol információt, munkahelyet, munkahelyi adaptációt szolgáltatnak a sérülteknek. A segélyközpont kapcsolatot tart különbözı intézményekkel, amelyek szintén akár átképzéssel, tanácsadással, rehabilitációval segíthetik a klienseket. A sikeres munkába állást követıen a központ kapcsolatot tart fenn a munkáltatóval is. Felméri a környezeti, személyi és tevékenységi igényeket, segít az adaptációban, esetleges konfliktuskezelésben és krízis prevencióban.

A regisztrált fogyatékosok védettséget élveznek a munkahely megtartásában, a törvény szabályozza, hogy csak különleges okokra hivatkozva lehet megszüntetni a munkaviszonyt, amelyet egy szakbizottsági jóváhagyás követ.

Mint már említettük az osztrák Alkotmányban megfogalmazásra került kiegészítı rendelkezésként a hátrányos megkülönböztetés tilalma, amely a fogyatékos állampolgárokra is kiterjed. Állami és helyi szinten is sokat tesznek a sérült egyének mindennapi életének megkönnyítéséért, a normalizációs elv érvényesülését nyomon követhetjük elsısorban az oktatás, az egészségügy, és a foglalkoztatás terén, de az egyéni boldogulás napi gyakorlatában is megjelenik.

A szakemberek és a civil szféra összehangolt tevékenysége az egyes fogyatékos ember helyzetének változását és jobb életlehetıségét segíti.