Magyarországon a rendszerváltozást követı években a plurális társadalom jellemzıinek domborodása a kisebbségi csoportok ébredését, és a fokozatos érdekérvényesítés keresését hozta magával. Az 1990-es évek közepétıl egyre erısödött az az igény, hogy a szociális, a közoktatási és a gyermek- és ifjúságvédelmi törvény megalkotása után a társadalom legkiszolgáltatottabb polgárainak is - az Európai Uniós törvények és gyakorlat által befolyásoltan - törvény szabályozza és segítse társadalmi beilleszkedésüket és egyenjogúságukat. Hosszas elıkészület eredményeként az Országgyőlés az 1998. március 16-i ülésnapján elfogadta az 1998. évi XXVI. törvényt a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlıségük biztosításáról.
A törvény koncepcióját befolyásolta a rehabilitáció mai praktikus értelmezése. Az elmúlt évtizedekben a fogyatékosok ellátását meghatározó attitőd változások jól követhetık az alábbi táblázatban.
12. táblázat A rehabilitáció értelmezése az elmúlt évtizedektıl napjainkig (Kálmán-Könczei [2002]) Rehabilitációs modell A modell alanya Kapcsolódó törvényhozási modell
Orvosi-e.ü.-i A beteg Jótékonysági: A sérült ember az orvosi szolgáltatás passzív befogadója
Képzési A növendék Szolgáltatási központú: speciális szolgáltatással biztosított a társadalmi részvétel
Szolgáltatói Fogyasztó /kliens/ Rásegítı, szabályozó,
Szükségleten alapuló Állampolgár Jogokon alapuló: a sérült ember jogai azonosak a többiekkel
Az orvosi modell - A fogyatékos ember egyéni egészségi problémájának medicinális kezelése a viszonyulási alap, amely visszanyúlik az elmúlt századok valláserkölcsre épülı, az elesett, szerencsétlen ember fölötti jótékonykodó attitődjéhez. A „segített”, azaz a fogyatékos passzív alanya a paternalista szemlélető gondoskodásnak, ahol a döntés és beavatkozás a gyógyulás érdekében a szakember (orvos) kezében van.
A képzési modell – a 20. sz. második felében kezd elterjedni oktatáspolitikai hangsúlyozottsággal. A képezhetıség, nevelhetıség kritériumai alapján a fogyatékos gyermek, felnıtt képességeit adekvát módszerekkel fejlesztik, az egyéni fejlıdés és a tágabb környezet befogadása érdekében.
A szolgáltatói modell – az 1970-es évektıl jellemzı rehabilitációs attitőd, amely a gazdaságilag fejlett országokból indul ki. A tevékenység középpontjában a kliens áll
egyéni igényeivel, akinek joga van választani a számára legkedvezıbb (fejlesztı, beilleszkedés segítı) szolgáltatások közül. A pozitív diszkrimináció érvényesülésével befolyásolják a szabályozások (oktatás, egészségügy, foglalkoztatás) a fogyatékos személy megfelelı döntését. Ez az irány már lehetıséget ad a társadalmi integráció megalapozására.
A szükségleten alapuló modell – az 1980-as évektıl fokozatosan erısödik a demokratikus államokban ez a rehabilitációs modell, amely a fogyatékos egyént azonos jogú állampolgárként kezeli a nem fogyatékosok mellett. Az állapotából adódóan a legmegfelelıbb minıségő és mennyiségő ellátás illeti meg, amelyet az államnak alkotmányos jogként kell biztosítani számára. A jogegyenlıség törvényi megalapozása az esélyegyenlıség megteremtésének és a társadalmi részvételnek a kulcsa.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlıségük biztosításáról szóló 1998.
évi XXVI. törvény célja általánosságban az érintett személyek jogérvényesítésének, komplex rehabilitációjának, esélyegyenlıségének és társadalmi integrációjának a megteremtése. Alapelvei a Madridi Nyilatkozattal harmonizál, és a Szociális Karta I-II.
dekrétumaihoz igazodik a nemzeti sajátosságokat figyelembe véve.
Alapelvei között szerepel:
• a fogyatékosság kialakulásának prevenciója,
• az állapot javítása,
• a sajátos igények kielégítése a teljesebb élet kibontakoztatásához,
• egyenrangú részvétel a helyi és társadalmi közösségekben.
A törvény kimondja, hogy a hátránykompenzáló és állapotukból adódó elınyben részesítésüket szolgáló intézményrendszert a nemzetgazdaság lehetıségeivel összehangoltan kell megvalósítani. A fogyatékos személyt megilletı jogokat megjelenteti a környezet, a közlekedés, a kommunikáció és a támogatási formák területén. Az esélyegyenlıség célterületei az egészségügy, az oktatás-képzés, a foglalkoztatás, a lakóhely, a kultúra és a sport. Megfogalmazza a rehabilitáció és a támogatási rendszer formáit is.
A törvény végrehajtása valamint az erre épülı Országos Fogyatékosügyi Program megvalósítása az Országos Fogyatékosügyi Tanács feladata.
6.2. Szabályozások a társadalmi integráció megvalósítása érdekében
A társadalmi integrációt elısegítı nemzeti cselekvési program meghirdetése (2004-2006)
Az Európai Tanács 2000 márciusában megrendezett Lisszaboni Ülésen határozott a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni együttes fellépésrıl. 2003-ban Magyarország is elkészítette az Európai Bizottsággal közösen szövegezett Közös Memorandumot a társadalmi befogadásról. 2004. júliusában az EU Bizottsághoz benyújtotta a Nemzeti Cselekvési Tervet, melyet 2004 és 2006 között konkretizált.
A cselekvési tervben megfogalmazott fı célkitőzések és beavatkozások:
• a foglalkoztatás elısegítése,
• a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés,
• a szegénység csökkentése,
• beruházás a jövıbe: gyermekek jólétének biztosítása,
• a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érvényesítése minden területen /romák, fogyatékosok, nık, civil társadalom/.
A cselekvési terv a hazai közigazgatásban új rendeletek megalkotását, végrehajtását és ellenırzését hozta magával. Prioritásokat élveznek a végrehajtásban a hátrányos helyzető csoportok társadalmi beilleszkedését elısegítı folyamatok a munkavállalás feltételeinek javításával, a szociális problémák korszerő kezelésével, az alapképzés és átképzés könnyebb hozzáférhetıségének biztosításával. A Cselekvési Tervben megfogalmazott konkrét változtatásokat, program lebonyolításokat az évente elfogadott intézkedési tervek keretében köteles az állam által kontrolláltan az adott szaktárca a szakterület régiókra, településekre, szervezetekre és intézményekre lebontottan végrehajtani.
A törvényi megfogalmazások a megvalósításokat elısegítik, a változtatások következtében a civil és azon belül a hátrányos helyzetőek közvetlenül érzékelhetik a pozitív és a negatív változásokat. Szintén EU-s hatásnak az eredménye, hogy 2001.
júliusában elfogadták az 1992. évi XXII. törvény módosítását, melyben bevezették az _”egyenlı értékő munkáért egyenlı bér” fogalmát. 2003-ban CXXV.törvény jogvédelmet biztosít a rászorultaknak, a megvalósításban és a jogharmonizációban.
Létrehozzák az Egyenlı Bánásmód Hatóság-ot, amelynek célja a szőkebb csoportokhoz tartozók érdekképviselete.
Az NFT-ben a fogyatékosok esélyteremtésében prioritásként kezelik:
• az épületek akadálymentesítését,52
• a fejlesztı iskolák létrehozását a súlyosan, illetve halmozottan fogyatékos emberek érdekében,
• az ápolási díjak többlépcsıs megemelését,
• a közlekedési költségek kedvezményesítését,
• lakóotthonok építését,
• a fogyatékos foglalkoztatásának elısegítését.
Az elmúlt évre kitőzött célok közül a megvalósításokban jelentıs szerepet játszott az államháztartás deficitje, amely a nonprofit szektorokban súlyos elvonásokat, leépítéseket vont magával.
6.3. Az új Országos Fogyatékosügyi Programról szóló 10/2006. (II.16) Országgyőlési Határozat
Az elsı Fogyatékosügyi Programot 1999-ben hagyta jóvá az Országgyőlés, majd az Európai Unió elvárásaihoz igazított Nemzeti Cselekvési Terv szempontjait is mérlegelve megszületett az új Országos Fogyatékosügyi Programról szóló 10/2006. (II.16) OGY határozat. Hét évre elıre határozza meg a prioritásokat, úgymint: a
• társadalmi szemléletformálás,
• életminıség javítás,
• társadalmi életben aktív részvétel,
• rehabilitáció.
A társadalmi szemléletformálásnak a konkrét megvalósítása folyamatban van. Az integrált oktatási formák, oktatási tananyagok fejlesztése, a fogyatékosságügyi ismeretek beépítése a tanító- és tanárképzésben, valamint az antidiszkriminációs mősorok, reklámok megjelenése a médiában ezt szolgálják. Az életminıség javítása kevésbé és nehezebben felismerhetı a népességben, hiszen szubjektív elvárásokat és igényeket kell kielégíteni a lakások, munkahelyek akadálymentesítésében, a képzési hozzáférhetıségben, és a személyes segítségadásban. A rehabilitáció - tágabb értelmezésében - a komplexitás
52 Több határidı változtatással sem valósult meg, a komplex akadálymentesítés, pedig az elmúlt évben 800 millió Ft (2008-ban) állt a költségvetésbıl a tárca rendelkezésére.
biztosítását foglalja magába, amelynek megvalósítása gazdasági és ágazati politikától függ, de mindenképpen társadalmi kohéziót igényel. A Program megfogalmazza a végrehajtási célokat, a fogyatékosok társadalmi helyzetét, az esélyegyenlıséghez szükséges intézkedéseket és feladatokat /a környezet, kommunikáció, közlekedés, egészségügy, oktatás, foglalkoztatás, szabadidı, szociális ellátások, intézményrendszer területén/.
Megjelöli az anyagi forrásokat és a megvalósítás idıbeni kereteit is. A Program megvalósításában az érintett minisztériumok, az országos érdekképviseleti szervezetek, a védett munkahely delegált vezetıi, az önkormányzatok és a nonprofit szervezetek munkálkodnak, illetve a sérültekkel közvetlen kapcsolatban álló szakemberek.
A Program alapelvei:
- Prevenció - Normalizáció - Integráció - Önrendelkezés
- Hátrányos megkülönböztetés tilalma - Rehabilitáció
- Személyhez főzıdı jogok védelme
- Fogyatékos személyek életkörülményeinek javítását szolgáló támogatások
- Önrendelkezés és az emberi méltóság tisztelete - Társadalmi integráció
- Egyenlı esélyő hozzáférést szolgáló intézkedések