1. A FOGYATÉKOSSÁG ÉRTELMEZÉSÉNEK VÁLTOZÁSAI A
1.2. A gyógypedagógiai kialakulásának jelent ı sebb állomásai
A késıbbiekben a kapitalizálódó Európában a polgárság társadalmi és gazdasági szerepe felerısödött, melynek hatása az akkori iskolarendszer differenciálódásában is megmutatkozik. Az egyház oktató-nevelı és gyógyító intézményei mellett megjelennek azok az intézmények is, melyek a polgárosodott világ különbözı társadalmi csoportjaihoz illeszkednek. Az arisztokrácia és a vagyonos földbirtokosok a tudományt és a mővészetet pártolták, iskolákat tartottak fenn, ahol a tehetséges gyermekek számára a magasabb tudás megszerzését is mecénázták. A szegény sorban tengıdı vagy kallódó gyermekek felkarolásának példája a svájci Pestalozzi munkásságában tükrözıdik, aki a gyenge képességő gyermekek iskolai elhelyezését hangsúlyozza, és sajátos tanítási metodikát is leír számukra. „Nincs olyan testi gyengeség, olyan gyengeelméjőség, mely egyedül okot szolgáltat arra, hogy ilyeneket szabadságuktól megfosztva kórházakban és fogházakban helyeznek el: minden további nélkül nevelıotthonokba tartoznak, ahol meghatározásuk erejükhöz és gyengeelméjőségükhöz méretezetten választott és elég könnyő és egyöntető.” - írja 1797-ben a „Töredékében a legalacsonyabb emberi lét történetébıl c.
mővében. Honfitársai Fellenberg és Wehrli Európa szerte példaértékő iskolákat hoznak létre az alacsony társadalmi osztályok szegény gyermekei vagy árvái számára.16 A nevelésfilozófiai irányzatok is befolyásolták a fogyatékosok megjelenését az oktatásban.
Locke, Condillac a szenzualizmus képviselıi szerint az ember az érzékszerveivel felfogott érzetek alapján képes a gondolkozásra, a következtetések és elméletek megalkotására.
Locke17 tétele, miszerint „semmi sincs az értelemben, ami nem volt elıször a képzetekben” (Pukánszky1996.), a tanulási folyamat didaktikai gyakorlatát is befolyásolja. Nem célzottan, de a fogyatékosság contra tanulás kérdése is felmerül. Az elsı pedagógiai eredmények a siketek tanításában következnek be. Mercurialis és Carrion Helmont, akik Európában sikeresen foglalkoznak siket gyermekekkel és emberekkel, a mai értelemben vett gyógypedagógiai módszereket alkalmaznak. Szinte minden jelentıs
16 Az elszegényedett és valamilyen okból számkivetett gyermekek sorsát az iskoláztatásba beemelve, tudatos pedagógiai módszerekkel karolták fel a tehetıs polgárok, földbirtokosok, amint ezt a két kiemelkedı egyéniség is tette Svájcban. (H.Tuggener Szociálpedagógia I-II. in.: Gyermek- és ifjúságvédelem 1990/2-3.)
17 Locke és Pestalozzi újító nevelési elméletei és módszerei meghatározó szerepet játszottak az oktatásból addig kizárt fogyatékossággal küzdı gyermekek pedagógiai megítélésében. Több évtizednek kell azonban eltelni, míg létrejönnek azok az intézmények, ahol speciális módszerekkel fogyatékos iskolákba tömörítik és képzik ezeket a gyermekeket.
államban a tudománytörténeti munkák beszámolnak úgy a vakok, mint a siketek és némák eredményes képzési tevékenységérıl. Kiemelkedı nevek alkotják az európai gyógypedagógia történetét mint Itard, Amman, Ernaud. Az értelmi fogyatékosok elkülönítése képzési céllal a 19. sz.-ban kezdıdik és Voisin Felix nevéhez főzıdik, majd Seguin fejt ki komoly orvosi és pedagógiai kutatásokat az értelmi elmaradások témában.
Sassure svájci geológus az alpesi geo-klimatikus viszonyok és a nagyszámban jelenlévı kretinizmus (értelmi fogyatékossági szindróma) összefüggéseit vizsgálja, és intézetet hoz létre az értelmi fogyatékos gyermekek számára, hasonlóan honfitársához híres iskolát hoz létre Güggenbühl. Daniel Georgeus és Heinrich Marianus Deinhordt Lipcsében megalkotják az új fogalmat – Heilpedagogik (gyógypedagógia).
Az intézményes orvosi és gyógypedagógiai nevelés elterjedése összességében a 18. sz.-ban kezdıdik el, melynek gyógyító és fejlesztési célja mellett az elkülönítési tendencia is érvényesül. A direkt intézkedések és intézményes elhelyezések részben magán illetve állami finanszírozással történnek.
18-19. sz.-ban az épektıl leginkább eltérı fogyatékosok számára alakulnak elıször speciális oktatást és nevelést nyújtó intézetek. Franciaországban a siketintézet megalapítója l’Épée, a német iskola létrehozója Heinicke. A vakok számára az elsı intézet szintén francia szakember nevéhez főzıdik Haüy. Észak-Amerikában 1801-ben Massachusettsben késıbb Bostonban Howe hozza létre intézeteit európai minták alapján.
A 19. sz.-ban az állam humánus gondoskodása kezd kiszélesedni, amely érinti – kezdetben még csak mint a szegények körében nagyobb elıfordulási okként – a különbözı fogyatékossággal küzdı embereket is. Racionalizálási tervek alapján megkezdıdik a különbözı országokban a morbiditás és mortalitás szegénységhez kötött kezelésének folyamata, melynek egyik mutatója, a fizikális betegségek mellett a sérültséggel élık nyilvántartásba vétele.
A 19. század második felében a nevelési-oktatási igények és követelmények függvényében a kevésbé eltérı fogyatékossági alcsoportok számára is sorra alakulnak a gyógypedagógiai intézmények. Elkülöníthetık már a különbözı fogyatékossági típusokon belül a súlyossági fokoknak megfelelı kategóriák, melyek az oktatás szervezésében is differenciálást hoznak magukkal. A nagyothalló, gyengénlátó és gyengeelméjő típusok számára tovább tagozódnak a fogyatékos iskolák.18 A 20. sz.-ban a specializálódás egyre szervezettebb és fejlettebb keretek között történik.
18Az európai gyógypedagógiai intézményesítés legfontosabb állomásai: 1770 Párizs - siketek,1784 Párizs - vakok, 1802 New York - dadogók, 1834 München - testi fogyatékosok, 1841
A magyar gyógypedagógia fejlıdése és a késıbbi intézményes szervezıdése az európai folyamatokhoz hasonló módon történik. A középkorba visszatekintve Magyarországon Szent István uralkodása idején kezdenek elszaporodni a szegényeket, árvákat és sérült embereket segítı csoportok, majd késıbb zömmel templomokban, kápolnákban, ispotályokban történik az ellátásuk. Itt húzódhatnak meg a közösségek által kilökött fogyatékosságban szenvedık is. A karitatív tevékenység intézményesített formája Mária Terézia uralkodásának idejére esik, mint ahogy a Ratio Educationis rendelete is alapvetıen elindította az iskolarendszer modernizálását. A tudomány fejlıdése, a pedagógiai tevékenység intézményesítése és nem utolsó sorban a mintaként szolgáló európai gyakorlat befolyásolták a gyógyító nevelés megalapozását és önálló pedagógiai szakterületté válását.
Az 1868-as népoktatási törvény megalapozza a gyógypedagógia speciális feltételeit, melynek eredménye a szakintézmények létrejötte.19
A magyar gyógypedagógia kiemelkedı szakemberei Ranschburg Pál, Tóth Zoltán, Roboz József, Éltes Mátyás, Sarbó Artúr, Vértes O. József a gyógypedagógia és más kapcsolódó tudományterületek mővelıiként megalapozták és megteremtették a hazai önálló gyógypedagógia tudományát.
1900-ban a gyógypedagógiai Tanítóképzı megalakul Budapesten.20 Az 1921. évi iskoláztatási törvény kimondja a képezhetı fogyatékosok tankötelezettségét, amely majd csak 1945 után fog fokozatosan megvalósulni.
A magyar gyógypedagógia továbbfejlesztıi:
Abenberg - kretin értelmi fogyatékosok, 1848 Massachusetts-értelmi fogyatékosok, 1853 Bern - halmozott fogyatékosok, 1867 Drezda - gyenge tehetségőek, 1902 Berlin - nagyothalló,1908 London - gyengénlátók.
19A hazai intézmények megalakulásának elsı fázisában létrejött intézetek: 1802 Vác – Siketek Otthona, 1825 Pesti Vakok Intézete, 1875 Budapest - idióták, imbecilisek számára intézet, 1891 Arad - Beszédsérültek számára intézet. Második fázisban alakult intézetek: 1900 Budapest - gyengetehetségőek, 1903 Budapest - testi és mozgásfogyatékosok, 1909 Budapest - neurotikusak, pszichopaták, 1920 Budapest - nagyothallók, 1928 Budapest - csökkentlátók.
20 A több mint 100 éve elinduló gyógypedagógus képzés interdiszciplináris szemléletével megalapozta a gyógypedagógia önálló tudománnyá fejlıdését. Az elméleti kutatások és az empirikus ismeretek kölcsönhatásai egy dinamikusan fejlıdı egyedi felsıoktatási képzést hozott létre. A majdnem egy évszázadon át önállóan mőködı Alma Mater humánus szellemiségével és magas szintő tudományossággal - melyet Európa szerte elismertek - több ezer gyógypedagógust bocsátott ki a sérült emberek oktatására, nevelésére és társadalmi elfogadtatására. Az európai felsıoktatási reform hazai átalakítása (az 1990-es évek közepétıl) következtében az intézménynek is megszőnt az önállósága, hiszen az ELTE egyik karaként
„beolvasztódott” az integráció következtében. Néhány hazai pedagógiai karon is beindult a gyógypedagógus képzés, amelyet a társadalmi szükségletek kielégítetlensége tett indokolttá. A decentralizálás következtében kérdéses, hogy a gyógypedagógiai tapasztalatokkal nem rendelkezı oktatók a szakmaiság mellett megfelelı attitődöt tudnak-e közvetíteni a fiatal gyógypedagógus hallgatók számára.
Bárczi Gusztáv, Istenes Károly, Kanizsai Dezsı, Szondi Lipót, Illyésné Kozmucza Flóra, Meixner Ildikó, Illyés Sándor.
A sérültek társadalmi megítélésében a nagy áttörést a 20. század háborúi hozzák meg, hiszen hihetetlen arányú lesz a hadirokkantak, sebesültek száma. Erre a jelenségre sokféle válasz született a világon. Létrejönnek érdekképviseleti és támogató szervezetek, gondozóintézmények, foglalkoztatói programok és keretek. Az 1940-es évek azonban nemcsak humánus példákat produkáltak, Németországban a nemzeti szocialisták fajtisztító ideológiája a sérülteket is sújtotta. Válogatás nélkül folyt az értelmi fogyatékos, fizikai fogyatékos, elmebeteg gyermekek és felnıttek szervezett legyilkolása.