mILyENEK AZ ALAcSONy StÁtUSú DIÁKOK ISKOLÁI?
5.2. EmBErI tŐKEfOrrÁSOK
Egy hazai reprezentatív kutatás szerint a hátrányos helyzetű diákokat tanító iskolákban, amelyek elsősorban kistelepüléseken találhatóak, a tanárok csak ritkán rendelkeznek egyetemi végzettséggel, általában a tanulmányaik befe-jezése után kapnak itt állást, de a nehezebb tanítási körülmények miatt, amint lehetséges, munkahelyet változtatnak. Ezért ezekben az iskolákban az átla-gosnál nagyobb a fluktuáció: gyakoribbak a tanárcserék, és még a pedagógus túlképzés ellenére is tanárhiány van (Varga 2005). Megvizsgáltuk, hogy a mi mintánk igazolja-e, hogy ezeknek az iskoláknak a tanárai rosszabb képesítés-sel és kisebb szakmai gyakorlattal érkeznek az iskolába, és hogy gyakoribb a tanárváltás ezekben az intézményekben. Kíváncsiak voltunk, hogy azok az emberi tőkeforrások, amelyek általában az eredményes tanárok sajátjai (ma-gasabb végzettség, több gyakorlat), mennyire jellemzőek azokra az intézmé-nyekre, ahol a diákok alacsonyabb aspirációs szintje miatt több feladat hárul a tanárokra.
5.2.1. demográfiai jellemzők
Úgy találtuk, hogy valóban nagyobb a pályakezdők aránya a szülők iskolai vég-zettsége szerint hátrányos kompozíciójú iskolákban, valószínűsítjük tehát, hogy nagyobb arányban cserélődnek a tanárok. A szakirodalomban leírt tapasztalatok alapján ez nem szolgálja az iskolák eredményességét, mert a tapasztaltabb ta-nárok hatékonyabban tanítanak. Egyébként hazai viszonyok között a szakmai tapasztalat szorosan összefügg a tanárok korával és az adott iskolában eltöltött idővel is, hiszen a tanári végzettségűek jellemzően tanárként dolgoznak végig a pályafutásuk során, és az iskolaváltás sem gyakori (Nagy 1998). Az idősebb tanárok szakmai tevékenysége általában hatékonyabb (Halász–Lannert 1996), mivel a pályakezdő fiatalok még keresik a hangjukat (Falus–Golnhofer 1989).
A legtöbb kutatás azonban azt mutatta ki, hogy a szakmai tapasztalat hatása ket-tős: egyfelől a tapasztaltabb tanárok eredményesebbek, másrészt az idős, ötvenes éveikben járó pedagógusok már kevésbé motiváltak, tehát az életkori tényező hatása nem lineáris (Horn 2010). Az általunk vizsgált hátrányos helyzetű iskolák tanári karának összetétele ebből a szempontból kiegyenlített, hiszen az ötven év fölötti tanárok aránya 30% alatt maradt, míg a felső kvartilis iskoláiban ez az arány meghaladja a 30%-ot, a tanári kar nagyobb arányban elöregedett.
Iskolákatársadalomperemén
5.2.2. Képzettségi jellemzők
A mi mintánkban a többségében alacsony státusú szülői kompozíciójú iskolák-ban tanító tanárok általáiskolák-ban nemcsak fiatalabbak, de lényegesen kisebb arány-ban rendelkeznek egyetemi diplomával. Ez az arány alig éri el a mintaátlag fe-lét. Több közöttük a pályakezdő, és ennélfogva azok aránya is nagyobb, akiket csak egy évre szóló szerződéssel foglalkoztatnak, ugyanakkor többségük teljes munkaidőben dolgozik. Ez utóbbinak az lehet a magyarázata, hogy a kisebb településeken, ahol a hátrányosabb helyzetű iskolák nagy része található, ez a foglalkoztatási forma nem jelent megélhetést a tanár számára, hiszen nincs lehe-tőségük kereset-kiegészítő munkát vállalni, más iskolákban is tanítani. Az óra-adói állások jellemzőbbek a városi iskolákban, bár ott sem gyakoriak. Másfelől a részmunkaidőben foglalkoztatott tanárok többsége olyan tantárgyat tanít (hittan, művészeti tárgyak), amelyek oktatását a kistelepülési iskolák nem vállalják föl.
4. diagram: Az iskolai kompozíció és a tanárok néhány jellemzőjének összefüggése Magyarországon (%)
Az adatok forrása: TALIS – HUN. N:183 iskola
A 4. diagramról az is leolvasható, hogy a tanárok végzettsége mennyire tér el kompozíciónként. Míg a hátrányos kompozíciójú iskolákban a válaszadó tanárok csupán 15%-a rendelkezik egyetemi végzettséggel, addig az átlagos kompozí-cióban ennek a kétszerese. Ehhez képest az előnyös kompozíkompozí-cióban már nincs
jelentős ugrás. Az egyik legfontosabb humán tőke, az iskolai végzettség tehát lényegesen alacsonyabb szinten áll a tanárok rendelkezésére. Az ISCED 2. szint, amiről beszélünk, nem követeli meg a tanártól az egyetemi végzettséget, ugyan-akkor tőkeforrásként jelentős lehet a hatása a szakirodalom (Santiago 2002) sze-rint. Érdekes volna megvizsgálni, hogy alapdiplomaként vagy kiegészítő kép-zésben szereztek egyetemi végzettséget a tanárok, de erre nem adnak módot a rendelkezésünkre álló adatok.
A végzettségi szint emelésének másik forrása a részben kötelező, részben választható továbbképzések rendszere. A továbbképzésekkel kapcsolatban meg-állapíthatjuk, hogy valamennyi kompozícióból nagyságrendileg ugyanannyi to-vábbképzésen vesznek részt a tanárok. Az elmúlt másfél évben átlagosan 14–15 napot töltöttek el továbbképzéseken.25 A kötelező és az önként vállalt tovább-képzések arányánál viszont van különbség a kompozíciók között. Az alacsony és az átlagos státusú szülői kompozíciójú iskolák tanárai átlagosan kétszer annyi továbbképzésen vettek rész, mint amennyit kötelezően előírtak számukra. A ma-gas státusú szülői kompozícióval jellemezhető iskolákban tanító tanárok viszont még nagyobb arányban végeztek el olyan képzéseket, amelyeken nem lett volna kötelező a részvétel.
Beszédes azoknak a továbbképzéseknek a sora, amelyekről a tanárok úgy gondolják, hogy szükségük van rájuk ahhoz, hogy szakmailag fejlődjenek. Vá-lasztásaik feltételezhetően két dologra világítanak rá: egyrészt arra, hogy milyen problémák jelennek meg gyakran az adott kompozíció tanárai körében, másrészt hogy melyek azok a kérdések, amelyek megoldásához sem a tanárképzés, sem a későbbi tapasztalat nem nyújt elegendő tudást. Az alacsony státusú szülői kom-pozícióval jellemezhető iskolákban a speciális tanulási igényű tanulók oktatá-sa, a multikulturális környezetben való oktatás, a viselkedési és fegyelmezési problémák kezelése, valamint a tanulók tanácsolása kerül sokkal inkább előtér-be, mint a másik két kompozícióban. A szaktárgyi és szakmódszertani tudással kapcsolatos továbbképzésekre viszont kevesebb az igény. Ez arról tanúskodik, hogy a vizsgált iskolákban gyakoribbak a fegyelmezéssel és a speciális tanulási igényű, valamint cigány tanulókkal kapcsolatos problémák. Azt is megtudtuk, hogy nagy az igény a diákokkal való személyes és bensőséges kapcsolattartásra:
a „tanácsadás a diákoknak” névvel jelzett továbbképzéscsoport népszerűbb itt, mint a minta egészében. Az, hogy a magas státusú szülői kompozícióval jelle-mezhető intézményekben inkább a szaktárgyi tudásukat szeretnék gyarapítani a
25 A TALIS tanári kérdőív 12. és 13. kérdése.
Iskolákatársadalomperemén
kollégák, jól jellemzi a kétfajta iskolai kompozícióban tanító tanárok napi mun-kájában felmerülő problémák különbségét.