A kutatás-fejlesztés területén az emberi erőforrásnak, mint a tudás és szakismeret hordozójának kiemelt szerepe van. Magyarország hosszú évszázadok óta a tudo-mányban és technológiában dolgozó kiváló szakemberek nemzedékeit nevelte ki.
2006-ban a kutatás-fejlesztésben dolgozók teljes munkaidejű dolgozóra átszámított létszáma 26 ezer fő volt, vagyis az összes foglalkoztatott (3 millió 930 ezer) 0,7 szá-zaléka állt itt alkalmazásban. A K+F területén foglalkoztatott nők száma és aránya tovább csökkent. 2006-ban 3,4 százalékkal kevesebb dolgoztak a kutatóhelyeken, mint az előző évben, arányuk pedig 46,7 százalékról 44,5 százalékra változott. Az alkalmazásban állók 68 százaléka tudományos kutatóként, fejlesztőként dolgozott, 19 százalékuk a kutatás-fejlesztések során segédkezett, míg 13 százalékuk egyéb fizikai és nem fizikai foglalkozásúként tartották számon. A kutatók között a legkisebb a nők aránya, 33 százalék, ezzel szemben a másik két csoport kétharmada nő. Egy kutató-helyen átlagosan 9 fős személyzet végezte feladatát.
Magyarországon a kutatás-fejlesztésben foglalkoztatottak majd 73 százaléka ren-delkezett felsőfokú végzettséggel, és közülük majd minden negyedik ezen kívül va-lamilyen tudományos fokozat (PhD/DLA) tulajdonosa is volt. A foglalkoztatottak 22
8 A kutatás-fejlesztési ráfordítás a K+F-költség és a K+F-beruházás (felhalmozási kiadás) együttes összege, bármilyen hazai vagy külföldi forrásból származik és függetlenül attól, hogy a pénzforrás eredetileg kutatásra, fejlesztésre vagy más célokra állt rendelkezésre. A K+F-ráfordítás – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – a saját szervezetben végzett tevékenység ráfordításait méri.
százaléka középfokú, míg 5 százaléka egyéb iskolai végzettséggel rendelkezett 2006-ban. Az átlaghoz képest a nők kisebb arányban rendelkeztek felsőfokú végzettséggel, illetve valamilyen tudományos fokozattal.
2004-ben az Európai Unióban átlagosan az összes foglalkoztatott 1,0 százaléka állt alkalmazásban kutatatással, fejlesztéssel foglalkozó intézetekben. Kiemelkedő-en sokan dolgoztak Cipruson, Finnországban, Luxemburgban és Svédországban ezen a területen. Hazánk a másik három visegrádi ország – Csehország, Lengyelor-szág és Szlovákia – szintjén található a K+F területén foglalkoztatottak arányát te-kintve.
Magyarországon szektorok szerint tagolva a kutatás-fejlesztésben a teljes munka-idejű dolgozókra átszámított foglalkoztatottak legnagyobb része (36 százaléka) a vál-lalkozási kutató-fejlesztő helyeken dolgozott, 33 százalékuk felsőoktatási kutatóhe-lyeken, míg 32 százalékuk a kormány kutató-fejlesztő intézeteiben állt alkalmazás-ban. Az Unióban legtöbben az üzleti vállalkozások területén dolgoznak (44%), a kor-mányzat szegmenésben 12 százalékuk, a felsőoktatásban 43 százalékuk, míg a pri-vát-nonprofit szférában 1 százalékuk. A 25 tagország között jelentős eltérések van-nak a férfiak és nők kutatás-fejlesztésbeli részvételének arányában. Lettországban és Litvániában meghaladja a női foglalkoztatottak aránya a férfiakét, míg Magyarorszá-gon, Észtországban és Romániában megközelíti azt. 2004-ben az Európai Unióban összesen 616 ezer nő dolgozott a kutatás-fejlesztés területén, 3,2 százalékkal többen az egy évvel korábbinál. Legtöbben (51%) kutatóként, fejlesztőként dolgozott. Ennek ellenére a férfi kutatók aránya felülreprezentált, és az összes kutató csupán 26 száza-léka nő.
2003-ban Kína volt a második legtöbb kutatóval rendelkező ország a világon (862 ezer) az Amerikai Egyesült Államok mögött (1,3 millió), őket Japán (675 ezer) és Oroszország (476 ezer) követte. A magas képzettséget és kiemelkedő szaktudást igénylő szellemi és technikai szakmák terén az elmúlt években a férfiaknál a nők gyakrabban találtak állást. Ennek ellenére az OECD-országaiban az a jellemző, hogy a női kutatók aránya 25–35 százalékot tesz ki, ami alacsonyabb, mint Magyarorszá-gon. A nők legnagyobb hányadát a felsőoktatásban foglalkoztatták az OECD-országaiban, miközben az ipar területén részvételük különösen alacsony.
A magasan kvalifikált szakemberek esetében gyakori, hogy egy másik ország-ban fejtenek ki tudományos, technikai tevékenységet. A migrációs áramlások négy fő iránya közül az Egyesült Államok gyakorolja a legerőteljesebb vonzó hatást, több mint 7,8 millió főre becsülik a magasan képzett migránsok számát. Európa a második legkedveltebb terület, ide 4,7 millióan érkeztek, míg Kanadába 2 millió-nyian, Ausztráliában pedig 1,4 milliónyian. Jellemző a migránsokra, hogy több mint fele részben az OECD-n kívüli térségből érkezett. A nemzetközi fogalmi ap-parátust használva ezt nevezik „brain drain”-nek vagyis, hogy a kiváló képességű, magasan kvalifikált, főleg a csúcstechnológiák fejlesztéséhez és működtetéséhez
értő szakemberek elvándorolnak egy számukra kedvezőbb munka- és életkörülmé-nyeket biztosító országba. A kutatás és fejlesztés nemzetközivé válásával együtt a K+F-munkaerő, a szakértők és kutatók mozgása szintén nemzetközi síkra terelő-dött. Magyarországnak ebben a hálózatban hosszú idő óta a „vesztes” szerepe jut, a hazai tehetségek megtartására kevéssé van esélye hazánknak, részben a kutatás-fejlesztés forrásainak és finanszírozásának alacsony szintje, részben a kutatói mun-ka alacsony társadalmi presztízse miatt.
Ennek ellenére meg lehet fogalmazni bizonyos javaslatokat annak érdekében, hogy az elkövetkező években a hazai kutatói bázis fennmaradjon, sőt fejlődjék.
1. Elsősorban a természettudományos és műszaki szakokon, ösztöndíjprogramok-kal kiegészülve, olyan oktatási, képzési programok (például doktoriskolák, angol nyelvű doktori programok) indítására van szükség, amelyek a külföldiek számára is elérhetők. Biztosítékképpen pedig ezek elvégzése után munkavállalási kötelezettség-vállalás szükséges, illetve olyan módok felkutatása, amelyek az iskolák elvégzése után hasznára lehetnek az adott hazai tudományos és innovációs bázisnak.
2. Magyarországnak is van lehetősége más országok felé nyitni és ugyanolyan
„csábító” politikát folytatni, mint a világ fejlettebb országainak. Ennek iránya a kör-nyező országok magyarlakta területein kívül Délkelet-Európa lehet. A nemzetközi tőke már „felfedezte” ezt a térséget, és hazánk vált az egyik tranzitországgá, melyen átvezet az út Nyugat-Európába. Előnyünk lehet velük szemben a földrajzi közelség.
A vállalkozások szférájának kiemelt szerepe lehet abban, hogy a munkaerőt és a szakembereket már a célországban Magyarország számára a kutatás-fejlesztésben al-kalmazni tudja, hiszen a külföldön magyar vagy vegyes vállalat által foglalkoztatott munkaerőt Magyarország felé lehet irányítani.
3. Magyarországnak minden szempontból kedvező környezetet kellene kialakíta-nia, hogy „maradásra” bírhassa a külföldről érkező magasan kvalifikált tudósokat és kutatókat. A tanulási és továbbképzési lehetőség biztosításán túl kedvező környezetet kellene teremteni a könnyebb letelepedési, állampolgársági és munkavállalási formák eléréséhez, akár a törvénymódosítás, akár az egyedi elbírálás lehetőségének gyako-ribb alkalmazásával. A csúcstechnológiáknál tudatosabban kellene használni a ma is létező magyar bevándorlási célkereteket. Ezek a kvóták (melyeket közel sem haszná-lunk ki maximálisan) lehetővé teszik, hogy az ország számára különleges értékkel bí-ró szakemberek számára megkönnyítsék a hosszadalmas hatósági és törvény által előírt eljárásokat.
A legfrissebb adatok arról tanúskodnak, hogy Magyarországon 2000 óta 30 szá-zalékkal csökkent a 6 hónapnál hosszabb ideig külföldön tartózkodó magyar kutatók, fejlesztők száma: 2006-ban 388-an voltak, közülük 240-en munkavállalóként, 148-an pedig ösztöndíjasként tartózkodtak külföldön. A külföldre távozó hazai szakemberek nagy része külföldi tartózkodása során a tapasztalatszerzést és új ismeretek megszer-zését tartja szem előtt.