A z első m agánlevél nem M a gya rországon íródott, de Magyarországra küldötték. Válasz volt az első pécsi pü spök levelére, m elyben iskolája szá
m ára a középkor egyik klasszikussá vált latin nyelvtanát, P riscia n u st kéri messzi franciaországi pásztortársától, F u lberttől, Chartres püspökétől.
Erőltetettség nélkül jelképnek kínálkozik ez az első levél. A történelmének ú j útjaira térő ország ekkor ismerkedik meg a számára ú j kultúra elemei
vel, a betűvetéssel és az írással, latinul. Ezért először a grammatikáról olvasunk, egy Franciaországból M a gya rországra küldött levélben, de m agyar levelet, m ely tőlünk keltezve indult volna N y u g a t jelé, még nem
mutathatunk az olvasónak.
A következő levél, m ely nem állam i irat, és nem birtoklási okokat bizo
nyító oklevél, egy ha m isítvá n y, helyesebben: ham is levél. A levelet, m ely
nek jelentőségéről a középkor történetében a bevezetőben eleget szóltunk, így használta fel M ik ló s p ü sp ök a m agyar történelem alakításában.
A z ország pusztítására jött császár nevében küldötte el ezt a levelet, hogy a germ án hadaknak élelmet és utánpótlást hozó Gebhard püspököt e ham is sorokkal visszatérésre bírja . A csel sikerült, és a m agyarok éppen
hogy szerveződő állama néhány békés évhez jutott.
A következő levelek, melyek sok évtizeddel M ik ló s levele után keltek, Z sófiának, az Á rp á d -h á z i királylánynak, — ki az adm onti apácakolos
torban juttatta révbe a dinasztikus politikában léket kapott életét — sor
sáról és viszontagságairól m ondanak valam it. A királylá n y levelei az
„ A r s d ic ta m in is” legszebb szabályai szerint, világos, tiszta és pontos fogalmazással készültek. H o g y az a páca-kirá ly leány volt-e valóban a diétámén tudója és kezelője, talán a tollforgató is, nehéz bizonyossággal m egm ondani. Lehet, hogy az adm onti bencés apátság egy szerzetese fejezte ki „litteratorie”, azaz latinul és irodalm i form ába n, az „ A r s ” szabályos
ságával, a hercegnő érzéseit és gondolatait. D e lehet, hogy az apácakonvent egy m ásik tagja vette elő levélírási tudom ányát az előkelő társnő helyett.
T u d n u n k kell azonban, hogy A d m on tba n szó esik ebben a korban m űvelt,
„litteratus” képzettséggel rendelkező apácákról. A tudom ányos felfogás jelenleg a középkor asszonyainak műveltségét is kedvezőbben ítéli meg, m int régebben volt szokás, és éppen az előkelőbbrendű, uralkodó családból származó középkori nők „litterata” voltát, sok példából okulva, általában
feltételezi.
A Bethlehem deák halála alkalmából írt levelek igen becses m űvelődés
történeti d okum entum ai a kornak.
A pá rizsi Szent Gen ovéva kanonokrendi apátság iskolája a N o t r e -D a m e és a S a in t V ictor ugyancsak kanonok-szerzetesek által vezetett iskolái mellett a m in d en Stúd ium ok, azaz Egyetem ek A n y já n a k , a pá rizsi
1 0 7
I I I . FE J E Z E T
egyik legkorábbi tanúbizonysága a két levél.
Istvá n apátt a levél író ja , az ágostonos kanonok rendjéből először az orlean s-i S a nt E v u rc e egyház apátja, azután került ren dje F r a n c ia - országban akkor m ásodik egyházának, S a in te-G en e viéve-n e k élére. K ésőbb
T ou rn a i p ü spök e lett (1 1 9 2—1 20 3 ). K o r a tudom ánya miatt tisztelte.
A fiatal Bethlehem személyét m á r sokkal nehezebb közelebbről meghatá
rozni. 1183-ban szerepel az esztergomi káptalanban egy Bethlehem nevű prépost, aki azonban nem a főkáptalan prép ostja , hanem valam elyik jelentéktelenebb óbudai káptalan prépostságba ment volna át. Sebestyén G yu la ezzel az A d o rjá n n a l azonosította A n o n y m u st ( K i volt A n o n y nemzetséget, melyhez a pá rizsi diák, Bethlehem tartozott.
B e t h l e n névvel a X I I—X I I I . században csak a Becse— Gregorok
A Z ELSŐ M A G Á N L E V E L E K
(21) (1020— 1022 között?)
Fulbert chartres-i püspök Bonipert pécsi püspökhöz Szent és tiszteletre méltó érsekének, Bonipertnek,144 hívséges szolgálatait s a legfőbb pásztor áldását.
Mindenekelőtt áldjuk a születlen Urat, A tyá t és egy
szülött Fiát, Jézus Krisztust, mi Urunkat, s a Szentleiket, a Vigasztalót, egy igaz Urat, ki mindeneket teremtett, ki Téged is, legkedveltebb Atyám, sok bölcsességgel népének tanítására kitüntetett, s a szentség ékességével jó példaadásra illendően feldíszített. Ennek utána nagy köszönetét mondunk Neked, hogy ámbár érdemtelenek, meg ismeretlenek is vagyunk, üdvözletedet és kedvességedet irányunkban tanúsító aján
dékot méltóztattál hozzánk juttatni. Ennek okából szere- tetedre úgy fellelkesítettél, hogy örökös emlékezeted lelkünk mélyén örökké éljen, és legalább imádságaink gyakorta való segedelmével, ha másra képességünk nem lenne, jó voltod viszonzására igyekezzünk. Megjelentette pedig nekünk fiunk, a Te híved, Hilduin, szeretetednek irányunkban jeles dolgait, hívségesen előadván, hogy Prisciánusainkból egyet Magadnak kívántál, mit ugyan ő által szívesen elküldünk. De bármit is kérnél a miénkből, a legnagyobb örömmel — ha lehetséges — elküldjük, de még jelenlétünket is, ha szükséged van rá, és kívánod, nekünk pedig hatalmunkban áll, a legkészségeseb
ben Neked megadjuk. Végezetül kívánjuk, hogy mindig egészséges légy, kérvén arra is, hogy a legfőbb király fiává fogadás amaz új és dicsőséges sarjadéka, István kitűnőségé
nek nyomatékosan tudtul add, részünkről az üdvözleteket, a püspökségünkben levő kanonokok és szerzetesek minden gyülekezetének pedig hiv imádságait.145
K ö z ö lv e : M i g n e . Patrologia latina, V o l. 141., col. 210.
(22) (1051.)
M ik ló s püspök (a császár nevében) Gebhardí püspökhöz Tudd meg jóságos Gebhardt püspök146, hogy Birodal
munk nagy és súlyos ügyei arra késztetnek, hogy Magyar- országból Németországba térjünk vissza. Elleneink ugyanis Birodalmunkat ellenséges módon elfoglalták. Nosza tehát siess és elpusztítván a hajókat, amily gyorsan csak teheted,
1 0 9
I I I . F E JE ZE T
Ratisponában147 velünk találkozzál. Mert Neked sem bizton
ságos többé Magyarországban tartózkodnod.148
K ö z ö lv e : Szentpétery. Scriptores. I . 348. I.
(23) (1146.)
Zsófia hercegnő a salzburgi érsekhez és a g iirk i püspökhöz Főtisztelendő uraknak és Atyáknak, a salzburgi egyház Istenhez méltó érsekének és a gurki egyház püspökének149, Zsófia egykor király leánya, most pedig az ő készséges szol
gálóleányuk engedelmességét és imádságainak szolgálatát ajánlja.
Annál kevésbé félek attól Atyáim és Uraim, hogy tet
széseteket el nem nyerem, amiért a földön való fejedelem nászágyát m egvetve az örök királlyal kívánok egyesülni, ámbár méltatlan vagyok, mert úgy hallom, tetszésetekre van minden embernek jó szándéka és jó cselekedete. Ennek okából ez egész világon püspökségetekben [az Admont nevű]
helyet választottam az Isten szolgálatára és elhatároztam, hogy pártfogásotokkal a mennyei Jegyessel, ha az ő irgalmas
ságának ez tetszésére van, eljegyzem magamat. És, vonakodás nélkül, ama hűséget és irgalmat, mit eddig, miként hallottam, nagyszüleimmel szemben tanúsítottatok, ámbár méltatlan és érdem nélküli szolgálóleányotok vagyok, irányomba is megmutassátok. Mint leányotokat és szolgálótokat magatok
hoz fogadjatok és amaz atyai szeretetet, melyet tőletek kérek, meg ne tagadjátok. És ha bátyám, mi ugyan távol legyen, ellenem lelkében felindulna, követséggel, vagy leveleitekkel, kérlek, csillapítsátok meg és őt az Istentől nektek juttatott bölcsesség módja szerint arra intsétek, hogy testvéri szere té
tét tőlem azért meg ne vonja, hogy mennyeivel cseréltem fel a földi jegyest.150
K ö z ö lv e : M I Ö G . Ergbd. I I . (1 8 8 8 .) 372— 379. /.
(24) (1146.)
Zsófia hercegnő bátyjához, I I . Géza királyhoz
Géza úrnak, testvérének, a magyar nemzet hatalmas királyának ama számkivetett és zarándokságban levő húga szolgálatával együtt édességes testvéri érzéseit jelenti.
1 1 0
A Z ELSŐ M A G Á N L E V E L E K
Midőn országod nagyságos dicsőségét fontolom, midőn neved kitűnő voltát, szeretett bátyám, észbe veszem, hogy dolgaid jól mennek, ez ama számtalan nyomorúságnak, mit eddig elszenvedtem, mintegy édes könnyítésére szolgál.
Attól kezdve ugyanis, hogy ez idegen tájakra jöttem, éjjel és nappal a fájdalom kenyerével éltem, és messze azonfelül, hogy királyi sarjat ilyesmi érhet, orcámat szégyen borította.
Mert hiszen nem úgy bántak velem, mint király fiával eljegy
zett királyleánnyal, de még csak úgy sem, mint valami hit
vány szolgálóleánnyal. Mivel tehát így számkivetettként a számkivetésben megtapasztaltam, hogy mily keserves, mily nagy az emberi élet nyomorúsága, mily siralommal teljes a babiloni fogság, az Isten ihletéséből lelkemben úgy határoz
tam, hogy szilárd állhatatossággal vetem meg a mennyei Jegyes szerelméért a földi Babilon királyát, ki engem meg
vetett. De ne véld azt, kedves Bátyám, hogy a tőle elszenve
dett jogtalanságok miatt nem akarok vele házasságra kelni, de tudd meg és vedd bizonyosra, hogy őt magát és a föld minden más fejedelmét is Krisztus szerelme megvetésrermél- tókká tette előttem. Ennek okából, testvér, mintegy az erő W g tornyához, Hozzád menekülök, és Kegyességed tanácsát kérem alázatosan, esedezvén, hogy az örök jutalom rem ényéi ben, e szomorú állapotra jutottnak kérését meg ne vesd.
A zt kívánom ugyanis és óhajtom, hogy testvéri segítségeddel az e világban szenvedett hajótörésből a monostor nyugalmas ’ kikötőjébe mezítelenül ugyan és kifosztva, de mégis eljussak.
Megtudtam ugyanis, hogy Admontban monostor van, mely a főtisztelendő salzburgi érseknek van alávetve, és amelyben szerzetes férfiak és nők sokasága Istennek szolgál. Isten akaratából és a Te kedvezésedből óhajtok lakozni ezen a helyen, mely egyebeknél nevezetesebb és szomszédos orszá
goddal, hogy az Istennel társalkodók közepette az örök királynak vitézkedhessek méltóképpen és feddhetetlenül.
Tudd meg azt is kedves Bátyám, hogy nem ember által vagy embertől támadt bennem ez a terv, hanem mindezeket, melyeket sok könnyhullatás közepette írtam meg Neked, ama nagy Tanács Angyala csepegtette szívembe. Amennyiben hamarosan tudomásomra jut, hogy az ő ihletésére tervembe beleegyezésedet adod, és így kívánságom teljesül, Éretted nem kevésbé, mint magamért az Űrhöz esedezek majd szün
telen.151
K ö z ö lv e : M I Ö G . E rg b d . I I . (1 8 8 8 .) 365. I.
1 1 1
I I I . F E J E Z E T
(25) (1146— 1148 között)
Zsófia hercegnő a salzburgi érsekhez
A tisztelendő úrnak és atyának, a salzburgi érseknek, az admonti monostor ama szegény és csekélyke lakója, enge
delmességét és szolgálatát ajánlja.
Áldott az Úr dicsősége, ki hatalmas karjával tisztelendő Öregségteknek napjait megsokasította, és ezáltal, mint hiszem, az én alázatosságomra is gondot visel, miután tudta, hogy kezetek árnyékában nekem is jó dolgom támad, Atyám és Uram, oly nagy felség színe elé leveleimmel járulni ezért merek. Ama számkivetett és zarándok vagyok én, egykoron király leánya, kinek útját, hogy más szeretőket magához ne engedjen, a legnagyobb és leghatalmasabb Király nemré
giben tövisekkel szegte be, most pedig édes ihletéssel szobájá
nak rejtekébe vezetett. És mivel atyám, anyám és egész rokonságom Színetek előtt nem csekély kedvezésre lel, én is, ki oly kevéske vagyok, ugyanazon bizalommal alázatosan kérem Felségteket, csekélységem Könyörületességeteknél nyerje meg azt, hogy Szent István ünnepére bátyámmal, a magyarok nemzetének királyával, és főuraival, kik ugyan
azon ünnepre egybegyülekeznek,152 dolgaim állását levélben kö
zölje. Azt, hogy a rómaiak királyának és fiának, kinek jegyese voltam, engedelmével, az egyiptomiak vaskohójából íme kiléptem és a Szentségednek alávetett admonti monostorban minden kényszer nélkül, hogy a mennyei Jegyessel keljek nászra, lakásomat vettem. Kérlek tehát és könyörgök, hogy az Istennek nagy dolgait, melyeket bennem véghezvitt, atyai intelmetek révén ugyanezen testvérem megszeresse, dicsérje és magasztalja és ezt az Admont nevű helyet és mind
azokat, kikkel e közös lakást választottam, megtisztelni és megajándékozni méltóztassék. És ha már egyszer elkezd
tem Uramhoz szólani, még tovább is szólok, és alázatosan arra kérem még, hogy ez előbb említett rómaiak királyát Kegyelmességtek arra inteni méltóztassék, hogy amiként országának tisztességére érkeztem e részekbe, ő se feledkezzen meg irányomban királyi felségéről, és ama sok mindenféléből, mit magammal hoztam, nekem visszaadjon legalább valami keveset. Ezenfelül, Uram és Atyám, nem titkolom el azt sem Kegyességtek előtt, hogy Ratispona [Regensburg]
város feje holmijaim közül sokat visszatart, azokból többeket már zálogba is vetett. Figyelmeztesse Szentséged őt, hogy
1 1 2
A Z ELSŐ M A G Á N L E V E L E K
ezekről nekem igazság szerint megfeleljen, hogy Nektek se hiányozzon soha annak irgalmassága, ki a szegények atyjává és oltalmazójává titeket tett. Sokáig őrizzen meg épségben a Szentegyház tisztességére és a mi vigasztalásunkra az isteni irgalom.153
K ö z ö lv e : M I Ö G . Ergbd. I I . (1 8 8 8 .) 366. I.
(26) (1146— 1148 között)
Z sófia hercegnő I I . Géza királyhoz
Dicsőséges urának és testvérének, a hunok győzedelmes királyának egykor testvérhúga, most Krisztus és az ő szolgáló- leánya imádság adóját és szolgálatainak hódolatát.
Mivel kegyesen és irgalmasan megemlékeztél nevemről, édes Bátyám, alázatosan köszönetét és hálát mondok királyi Nagyságodnak. Mert ámbátor mérhetetlenül nagy gazdag
ságnak tűnik előttem az, hogy azért, ki miérettünk szegénnyé lett, én is szegény lettem, a királyi bőkezűséggel nyújtott ajándékokért mégis örvendezek, mert eme dolgokban inkább a Te üdvöd, mint a magam hasznának előmozdítására igyeke
zem, ahogy lehet. Mindezenfelül nem csekély örömömre szolgált, hogy kedves követséggel és királyi ajándékok bőkezű áradásával különösképpen méltóztattad megtisztelni a magam személyét. Azzal pedig, ki engem különösképpen leányává fogadott és atyai kedves jóságának édességével irányomban hűséges és kegyelmes, s Téged is nem különben, mint atya a fiát, mint szolga az urát tisztel és szeret. A Te üdvösségedért a királyok urát és királyát szakadatlan könyörgésekkel ostromoljuk szüntelen.154
K ö z ö lv e : M I Ö G . Ergbd. I I . (1 8 8 8 .) 366. I.
(27) (1146— 1148 között)
Zsófia hercegnő anyjához, Ilon a királynéhoz
Kegyelmes anyjának, a legnemesebb királynénak, Krisz
tusnak és ő magának szolgálóleánya kívánja azt, hogy meg
lássa az Űr Istent Sionban, vagy a Királyok Királyát ékesség
ben, és üdvözletét küldi.
Miután meghallottam édességes üzeneteteket Anyám és Asszonyom, mellyel kegyelmességtek az én alázatos
mivol-8 Á r p á d - k o r i — 1 1 1 3
I I I . F E J E Z E T
tómat kegyesen üdvözölni méltóztatott, örvendezve és mód felett ujjongva, Felségteknek az Űrban odaadó készséggel alázatos köszönetét mondok. És mivel azt mondottátok, különös örömötökre szolgál, hogy a mennyei Jegyes szerel
méért választottam társaságát ily áhítattal teljes, Istennek szolgáló nőknek, hogy valóban miként esett e választás és mit találtam itt, Nektek, asszonyom, szeretném elmondani kevés szóval. Midőn Felségteknek irgalmasságára, Anyám és Asszonyom, lelkem szemével tekintek, mellyel engem, míg Nálatok voltam, Kegyelmességtek körülvett, nekem kedvezett, engem táplálni m éltóztatott, mindazt, amit csak tisztességet, dicsőséget, kellemes és kedves dolgot, vagy ör
vendetesét a gyermeki szeretet kigondolni képes, mindazt Nektek legbensőbb odaadással kívánom egyetlen Anyám.
Mindazonáltal, mivel nincs kétségem afelől, hogy az én örömöm a Ti örömötök is, hogy mily nagy dolgokat cselekedett ben
nem az Isten, Méltóságtoknak Asszonyom, Anyám elmondani óhajtanám. A ttól kezdve, hogy az (Admontnak nevezett) helyen kezdtem lakozni, Isten irgalmából magamnak orszá
got és hazát leltem. Mert oly nagy és bőséges kedvezéssel vannak irányomban, lelkiatyánk az apátúr155 és mindazok, kik velem együtt vannak, hogy úgy tűnik, mintha valami
képpen a gyönyörűségek kertjébe jutottam volna.156
K ö z ö lv e : M I Ö G . Ergbd. J I . (1 8 8 8 .) 367. I.
(28) (1177— 1192 között)
István, a párizsi Szent Genovéva apátja I I I . Béla királyhoz Magyarország nagynemességű királyának, B[élá]nak, István, kit Szent Genovéva apátjának mondanak, és ugyan
azon egyház egész alázatos konventje.
A hozzánk érkezők nyilvánvaló közléseiből megértettük, hogy az igazságosságot kedvelitek, és ápoljátok az igazságot.
Ez, ami országlástokat a magasba emeli, ez fejedelemkedés- tek dicsősége. Innét van, hogy Kitűnőségteknek tudtára akarjuk adni, hogy a jóemlékezetű ifjú Bethlehem,157 ki minálunk az Ürban nyugoszik, szent gyónás után, mint mindenek tudják, katolikus hitben, hitelezők és jótállók vádja és panasza nélkül, egyházunkban eltemette tett.
De midőn ugyanezen oknál fogva, a minap szüleitől követek érkeztek hozzánk, szorgalmatosán megtudakoltattuk, ha
1 1 4
A Z ELSŐ M A G Á N L E V E L E K
valamely adóssággal akár kereszténynél, akár zsidónál, itt Párizsban, nem tartozott-e? Mintegy tiz napig tartott e tudakolózás, de senki nem találtatott, ki akár elsődlegesen, akár másodsorban158 a felül mondott ifjú t adósának mondotta volna. Az előbb mondott követek is késznek mutatkoztak fizetni, ha valaki azt állítaná, hogy neki tartozott. Mindezek
nél jelen voltak országotokból e klerikusok: Jakab, Mihály és Adorján. Szentségiek éljen egészségben s országa az Űr előtt erősbödjék.159
K ö z ö lv e : Gom bos. 4697. sz.
(2 9 ) (1177— 1192 között)
István9 a párizsi Szent Genovéva apátja Bethlehem deák szilleihez L.-nek és Ghristianának, feleségének üdvöt és az imád
ságokban gyakori megemlékezést.
Nem kell hogy szomorkodjatok fiatok, a jó emlékezetű Bethlehem miatt, miként azok, kiknek reményük nincs, mert a szent bűnvallásban, katolikus hitben, a közös re
ménységben és nem színlelt szeretetben ajánlotta lelkét az Ur kezébe. Egyházunkban klerikusok és laikusok hívő sokasága jelenlétében, mise végeztével, felajánlván érette az életetadó áldozatot, temették el. Némelyek szóbeszéde nyomán, kikről azután megtudtuk, hogy hamisak, eljöttek ugyan hozzánk követeitek, de mint mondottuk, mindabból semmit sem találtak igaznak. Miután tíz napon át szorgosan tudakoztattunk, sem keresztény, sem zsidó nem jelentkezett, ki előbb mondott fiatokat valamely adóssággal neki köte
lezettnek mondotta volna. E zt láttuk, ezt tanúsítjuk. Egye
bekben naponként és bőségesen mondunk köszönetét nektek jótéteményeitekért, hogy előbbi ajándékaitokat most még másokkal tetézitek. Elhozták Ájtatosságtok ajándékait:
két selyem misemondó ruhát, egy zászlót és egy márka ezüs
töt, egy arany pénzzel és öt solidussal, és még bőkezűen egy fehér lovat is felajánlottak, hogy azzal építkezésünkhöz követ szállíttassunk. Isten fizessen meg Nektek az örök életben, és oly nagy jótéteményekért tegyen jót Veletek mindörökké.
Éljetek egészségben.160
K ö z ö lv e : Gom bos. 4698. sz.
8 * — 11 115
I V . f e j e z e t