AZ ARANYBULLA KORÁNAK PO LITIKAI LEVELEZÉSE
IV. BÉLÁNAK ÉS KORTÁRSAINAK POLITIKAI LEVELEZÉSE
I V . B éla az első m agyar ember, akinek levelezéséből nem csupán alkalm i állásfoglalásokat, hanem jellemet, egyéniséget ism erünk meg. Tőle maradt fenn az első nagyobb terjedelmű, folyam atos levelezés, mégpedig a levélírás fejlődésének abból a korszakából, m ik or m á r a szokványos form ulákon és az egyszerű tény közlésen túl az egyéni érzelm i m egnyilvánulások is
hangot kapnak.
I V . B é la levelei (m e lyek n ek jó része a kortárs pápákhoz szó l) egy, a
legjobb értelemben veti királyi egyéniség megnyilatkozásai. N e m nagy hadvezér, m in t I . L á szló , nem is nagy diplom ata, m in t I I I . B é la , de uralkodói elhivatottságának valósággal megszállottja, aki kom or méltóság
teljességgel s egyúttal éber kötelességtudattal korm ányozza alattvalóit.
M ég sem ezek az egyéni jellem vonások azok, m elyek I V . B é la személyiségét és levelezését páratlanul érdekessé teszik, hanem azok a ren dkívüli törté
nelm i körülm ények és események, m elyek között ez az egyéniség ilyen n é formálódott. Egész élete makacs, de rem énytelen küzdelem volt a k irályi tekintély helyreállításáért és fenntartásáért egy olyan korszakban, m ik or a gazdasági és társadalmi fejlődés aláásta a központi hatalom addigi bázisát,
de még n em tette lehetővé ú j bázis kialakítását.
A természeti gazdálkodás korában a királyi birtok és annak katonáskodó, terményszolgáltató n épei biztosították a központi hatalom szilárdságát.
A z árutermelés és a pénzgazdálkodás m egjelenésével azonban a királyi birtokok termelési és társadalmi ren dje felbomlott, r o m ja in jelemelkedett a királlyal dacoló oligarchia, m elynek megfékezésére csak közel egy évszázad m ú lva kerülhetett sor, m ikorra az árutermelés és pénzgazdálkodás a n n yira kifejlődött, hogy az adók, vám ok, illetékek pótolhatták a királyi birtokok kiesett jövedelm ét, s az engedelmességre szorított arisztokrácia bandérium ai a várkatonaságot. H iá b a ámította magát I V . B éla a szétadományozott királyi birtokok jelentős részének visszaszerzése után, hogy „országa Isten segítségével és kegyelmével m á r a megjelelő állapotba állíttatott v is s z a ”, a tatárjárás katasztrófája n yilván valóvá tette politikája teljes csődjét. A várkatonaság elavult fegyverzetű és meglazult jegyelm ű tömege m á r nem volt alkalmas a tatár fergeteggel való szembeszállásra, az akkori európai viszonyokhoz képest korszerű páncélos lovagseregeket pedig csak a nagybirtokosok állíthattak voln a ki, de a hadviselésnek ilyen irá n yú átalakulása nálunk épp en csak megkezdődött, s ütemét B é la birtok - p olitik ája is lassította. A belső fejlődés válságos szakaszában érte tehát az
országot a m in d en addiginál súlyosabb külső csapás.
I V . B é la nagysága abban áll, hogy volt bátorsága szembenézni a való
sággal és levonn i a tanulságokat: szabad utat engedni a nagybirtok fe jlő désének, s az abból fakadó veszélyekkel szemben ú j támaszt keresni a
1 3 9
V . FE JE ZE T
vált a központi hatalom megszilárdításának hagyom ányos útjává.
I V . B é la a pá pá ra és a klérusra támaszkodva küzdött a p ja politikája hoz intézett leveleiben a kor szelleme által előírt tiszteletteljes hangot nemegyszer megtöri az erélyes tiltakozás, sőt a leplezetlen gú n y. M á r első
IV . B É L A K O R Á N A K P O L IT IK A I L E V E L E Z É S E
nak, m in t ahogyan a m últban a besenyők, úzok támadásai összeomlottak a m agyar fegyvereken. Csak a m ohi katasztrófa ébresztette rá a m agyarokat, hogy eddig ismeretlen méretű, erővel állanak szemben. S megkezdődött a kilincselés, a keresztény szolidaritásra hivatkozó segélykérés a nyugati hatalmaknál. B á n osa nembeli Istv á n , a nagym űveltségű váci pü spök testvérnek tartozik, s m in d tapasztalhatták, m it ér a valóságban a keresztény közösség frázisa. S az egyházias B é la király m aga fenyegette meg a pápát soviniszta m agyar történetírás ann yiszor visszaélt, akkor valóban haladó volt, mert az emberiség egyetemes történelmi fejlődésének fontos gócát, a feudális E u ró p á t védelmezte fejlődésre kevésbé képes, élősdi vonásokat hordozó társadalm i-politikai rendszerek felülkerekedése ellen, de m eg
valósításának feltétele, az európai összefogás n em jöhetett létre. B élá na k a pápasággal szemben eddig tanúsított óvatos, gyanakvó magatartása ekkor fordult át rezignált szkepticizmusba, m ely keserű szemrehányások
ban nyilatkozott meg az első összeütközés alkalmával. A pá pa n em volt hajlandó m egerősíteni Benedek kalocsai érsek esztergomi érsekké választá
sát. E z volt B éla szám ára a végső csepp, a pohár kicsordult. M o s tm á r nemcsak kérlel, hanem tiltakozik; jogtalanságot emleget és a pá pa i dön
téssel szembeszögezi az ország akaratát: a nép szava Isten szava.
Uralkodása utolsó évtizedei egyik csalódást a m ásik után hozták szám ára. A veszekedő szomszéd, a Babenberg-dinasztia kihalása után megpróbálta rátenni a kezét az elárvult osztrák hercegség egy részére, Stájerországra,
V . F E J E Z E T
Legsúlyosabb és élete utolsó esztendeit keserűségbe borító csapás volt B éla számára Istvá n fiá va l való meghasonlása. É p p e n ezért rendkívül rossz néven vette a pá pá tól, hogy az úgy akart abba a viszályba beavatkozni, m int döntőbíró, sőt egyenesen a M a gya rorszá g feletti p á p a i fennhatóság megerősítésére akart az ügyből fegyvert kovácsolni. B éla elhárította ezeket a kísérleteket, de a pápához szóló utolsó leveleiben, m integy mérlegre téve a szentszékhez való viszonyának sok évtizedes tapasztalatait, nyíltan m egírta, hogy Róm á tól nem kapott, s most m á r nem is igen vár együtt
érzést. H a lá los ágyán n em a pápának, hanem unokájának, a volt ellen
ségnek, I I . Ottokár cseh királynak védelmébe ajánlotta elárvult családfát.
(47) (1237. július 5.)
I V . Béla király I X . Gergely pápához
Krisztusban szentséges atyának, G[ergely]nek,257 Isten kegyelméből a szentséges római egyház főpapjának B[éla], ugyanazon kegyelemből Magyarország királya, üdvözletét köteles tisztelettel.
Nem hisszük, hogy megsértjük az apostoli széknek járó tiszteletet, ha sietünk továbbítani és tudtotokra hozni azt, amit a köz javára valónak ismerünk. Valóban, amint azt bizonyosan tudjuk, Frigyes258 úr, a rómaiak felséges császára a birodalom helyreállítása végett hatalmasul és szorgosan készülődik Itáliába menni, és a lombardok,259 akik már régóta legkevésbé sem félnek vele és a birodalom
mal szembeszegülni, gonoszságukban arra szándékoznak a római szentszéket felhasználni, hogy a császár tengerentúli kötelezettségeinek ürügyén vállalkozásának ellene álljatok260 ; amiből szinte olthatatlan tűz támadhat, viszály keletkezvén az egyház és a császárság között. Atyaságtokat szeretettel kérjük, hogy alaposan megfontolva, milyen nyilvánvaló nehézségeket okoz neki ez a tengerentúli kötelezettség, semmi
képpen se adjatok meghallgatást és kedvezést a papoknak vagy a lombardok rábeszéléseinek. Jó lelkiismerettel azt sem titkolhatjuk, nem is hallgathatjuk el, hogy ez mind nekünk, mind más királyoknak hasonló kötelezettség vállalása esetén eléggé veszedelmes példát szolgáltat. Ha bármely ürüggyel a fejedelmek világi hatalmába és jogaiba, az ő eljárásaikba akarnátok beavatkozni, biztosra vesszük, hogy senki sem fogja hallgatással vagy elnézéssel türelmesen elviselni. K elt Zólyomban, július 5-én.261
K ö z ö lv e : H u illa rd -B ré h o lle s : E x a m en . 96. I.
142
IV . B É L A K O R Á N A K P O L IT IK A I L E V E L E Z É S E
(48) 1238. június 7.
/ V . Béla király I X . Gergely pápához
Krisztusban szentséges atyának G[ergely]nek, Isten kegyelméből a római szentegyház főpapjának, B[éla], ugyan
azon kegyelemből Magyarország királya, mindenben köteles és alázatos tiszteletet.
Szentségiek intelmeitől vezérelve Yatacest, a görögök császárát262 sok buzdítással igyekeztünk inteni, hogy enge
delmeskedjék az apostoli széknek. Éppen mikor erre reményt nyerve, még szorgalmatosabban kérleltük őt, másodszor is vettük Atyaságtok levelét és fogadtuk a perugiai püspök atyát, az apostoli szék követét,263 aki követi utasítása szerint buzgón és bölcsen szorgalmazta nálunk, a lehetőségek közül semmit el nem mulasztva, hogy Assoenusnak,264 mint sza- kadárnak földjeit az apostoli szék tekintélyével bűneink bocsánatára elfoglalni kegyeskedjünk. Mi azonban baráti és rokoni szövetséggel vagyunk vele egybekötve. Boldog
emlékezetű nővérünktől265 fia és örököse van, és a mi paran
csainknak annyira engedelmeskedik mindenben, hogy inkább alattvalónak, mint barátnak tekinthető; ha megtámadnék őt, minden barátunk és rokonunk, aki csak van a római területen, szembefordulna velünk. Vataces pedig unokahú
gunkat266 vette fiának feleségül, és mint kedves feleségünknek, Magyarország királynéjának267 testvére, olyan tisztelettel van hozzánk kötözve, hogy mind magát, mind övéit tetszésünk szerint hajlandó rendelkezésünkre bocsátani, de Assoenus megtámadását a maga megtámadásának venné. Mégis, ha a mi sürgetéseinkre visszatérne annak az anyaszentegyháznak egységébe, akinek nem hétszer, de hetvenhétszer kell meg
bocsátani a bűnösnek, Szentségiek kegyességét alázattal arra kérjük, hogy őt a szokott jóindulattal fogadja. Mivel az Isten iránti szeretetnek s a lelkek üdvösségének valóban semmit sem szabad elébehelyezni, az örök jutalom reményé
ben, az apostoli szék iránti tiszteletből és attól az őszinte szeretettől indíttatva, amellyel hisszük, hogy irántunk v i
seltettek, feltettük szívünkben, hogy mi és a mieink, mi
helyt hozzájutunk, elfoglaljuk Bulgáriát és Assoenus többi földjét, és ha Isten is úgy akarja, alávetjük lelkiekben az apostoli széknek, földiekben pedig a mi hatalmunknak, hacsak, ami távol legyen, valami törvényes akadály ebben meg nem gátolna. Mivel pedig ez az ügy égetően sürgős, s nem
1 4 3
V . F E JE ZE T
sikerülhet kellőképpen, hacsak segítségetek hozzá nem járul, mindarra nézve, amit ebben az ügyben mint szükségest Szentségtektől kérünk, a tisztelendő atyát, a győri püspököt268 küldtük Hozzátok. De mivel őt az utazási nehézségek az oda- érkezésben akadályozhatják, ezért, hogy a késedelem nehéz
ségeket ne okozzon, különösen most, mikor a franciák meg
érkezése várható269, akik a mi földünkön óhajtanak a római részekre270 átvonulni, szeretnők, hogy a kéréseinkre adott válaszról, mely nélkül egy ilyen nehéz ügyhöz alkalmasan hozzá nem foghatunk, minél hamarabb megbizonyosodjunk, ezért az említett követ által küldjük az apostoli székhez a kéréseinket tartalmazó jelen levelünket, hogy minél előbb visszatérjen hozzánk Szentségiek beleegyező válaszával.
Kérjük, hogy a legátusi tisztség271 ne másokra,* hanem ránk bízassák, és hatalmunk legyen egyházmegyék elhatárolására, plébániák kijelölésére és az első rendezés alkalmával püspökök kinevezésére a főpapok és egyházi férfiak tanácsa alapján, hiszen mindez boldogemlékű elődünknek, Szent Istvánnak is meg volt engedve, annál is inkább, mivel ha az apostoli szentszék követével együtt szálljuk meg e részeket, annak lakosai mind azt hihetnék, hogy a földi hatalomra nézve is nem nekünk, hanem a római egyháznak akarjuk őket alá
vetni, s ettől ők annyira irtóznak, hogy még azok is mind
halálig védekezni igyekeznének, akiket különben harc és ellenállás nélkül tudnánk megnyerni. Nekünk ugyanis és más keresztényeknek gyakran felhánytorgatják, hogy a római egyház szolgái vagyunk. Ezenkívül azt is kérjük, adjon Szent- ségtek felhatalmazást, hogy ha Bulgária azon részén, mely Szörénynek neveztetik272, és valaha lakatlan volt, megsza
porodik a népesség, azokat, akik még sohasem tartoztak semmi
féle püspök megyéjéhez, tetszés szerint csatoljuk valamelyik püspökséghez. Továbbá azt is, hogy Assoenus földjére indulva Magyarország területén szabadjon előttünk és seregünk előtt keresztet hordozni, hogy ezáltal a nép buzgalma növekedjék.
Kérjük azt is, hogy minden magyarországi keresztest küld
jétek segítségünkre Assoenus ellen, meghagyva a domini
kánus és ferences testvéreknek, hogy hirdessenek keresztes háborút Assoenus ellen ugyanazzal a bűnbocsánattal, amely
ben a Szentföld megsegítésére menők részesülnek és hogy a testvérek közül azok, akiket kiválasztunk, legyenek sere
günkben. Kérjük továbbá Szentségiek szájából a kiközösí
tés ítéletét ünnepélyesen és nyilvánosan meghirdetni minden Magyarországba betörő, minden hűtlen, valamint ellenünk
1 4 4
IV . B É L A K O R Á N A K P O L IT IK A I L E V E L E Z É S E
és Magyarország ellen összeesküvő fejére, mindaddig, míg e kötelességben fáradozunk, hogy emiatt Isten szolgálata akadályra ne találjon. E zt az ítéletet hirdessétek ki a püs
pökök meg a dominikánus és ferences testvérek által min
denütt Magyarországon és a Magyarországgal szomszédos országokban. Kérjük még, hogy Bulgária megtámadása vagy elfoglalása senkinek se engedtessék meg, csak annak, akinek mi megengedjük, minket pedig s az uralmunknak alávetetteket vegyetek az apostoli szék védelmébe. Mivel minket és a mieinket mindezek véghezvitelében nem a nagyra- vágyás, nem is a kincsszerzés vágya késztet erőfeszítésre, hiszen Isten adományozó kegyelméből jutott mindebből nekünk bőven, hanem a lelkek üdve s az apostoli szék iránti hódolat, alázattal kérjük, töröljétek el a kiközösítésnek azt az ítéletét, amely az apostoli szentszék egykori követe, a tisztelendő praenestei püspök atya törvények és kánonok alapján hozott határozatából nemcsak a köznépet, hanem az előkelőket és a főpapokat, sőt majdnem egész Magyar- országot sújtotta, vagy rövid időn belül elkerülhetetlenül sújtani fogja273; veszedelmes lenne ugyanis Isten szolgálatá
ban a halálveszélybe menni kicsiny ok miatt történt kikö
zösítés állapotában. Mert készségesen elismerjük ugyan az ő rendkívüli életszentségét, de a magyarországi viszonyokat nem ismerte, s emiatt úgy hozta meg kiközösítő határozatait, hogy szinte mindenki kiközösítettnek tudja magát. Épp ezért nemcsak mi, de egész Magyarország a legalázatosabban könyörgünk Atyaságtoknak, hogy kegyeskedjék visszavonni minden kiközösítő határozatát, s azok minden szentségi következményét, melyeket kis dolgokért mért ránk, s melyek
nek sokaságát még csak emlékezetünkbe sem tudjuk idézni, oldja fel, hogy így megszabadulva mindama súlyos és el
viselhetetlen tehertételtől, amit úgysem tudott senki sem teljesíteni, országunkat a közönséges törvények és a szent
atyák rendelései szerint kormányozhassuk. K elt Zólyomban, június hetedikén, a kegyelemnek 1238., a mi uralkodásunk harmadik évében.274
K ö z ö lv e : F e jé r . I V / 1 . H l . I.
1 0 Á r p á d - k o r i — 11 1 4 5
V. FÉJEZfcŤ
(49) 1239. január 13.
I V . Béla király I X . Gergely pápához
Krisztusban szentséges atyának, G[ergely]nek, Isten kegyelméből a római szentegyház főpapjának [Béla], ugyan
azon kegyelemből Magyarország királya, mindenben fiúi engedelmességet köteles és alázatos tisztelettel.
Szentségieknek a bolgár birodalom ügyében hozzánk küldött követeit, J[ános] volt boszniai püspök és G. pesti prior Krisztusban tisztelt atyákat,275 akiknek üdvös intéseit és tanácsait alázatosan meg szoktuk fogadni, illő figyelemmel alázatosan meghallgattuk és rendben megértettük. És bár abból, amire Atyaságtok e kötelezettséggel kapcsolatban minket rábeszél, nemcsak a mi személyünkre, hanem egész országunkra sok fáradság és nem kevés költség látszik hárulni, mégis, mivel teremtőnknek, akinek adományából és kegyel
méből vagyunk, amik vagyunk, magunkat élő áldozatul felajánlani, s e világi életünket gyönyörűségeivel együtt az örökkévalóra felcserélni kívánjuk a keresztény hit vallásának és a római anyaszentegyház tisztességének öregbítésére, főembereink egyetemleges tanácsából szilárdan elhatároztuk, hogy mint alázatos fiú Nektek, Szentatya, kész szívvel és alázatos lélekkel engedelmeskedünk, készen arra, hogy mind személyünket, mind javainkat kockára vessük Jézus Krisztus követésében, amennyiben Nálatok a magunk és mieink üdvére segítséget, tanácsot és kedvezést találunk. Ezért színetek elé küldtük a különleges bizalmunkat élvező G e r gely] győri püspök tisztelendő atyát276, aki Hozzátok és a római egyházhoz hűséges, nekünk és országunknak igen hasz
nos és értékes, s akit érdemei mindenben ajánlanak, alázato
san és odaadással kérve, hogy azt, amit részünkről Élőtökbe ad, figyelemmel meghallgatni és készséggel tudomásul venni kegyeskedjetek, mindenben ugyanazt a hitelt adva neki, mint személyünknek, tudva, hogy ezzel minket buzgókból még buzgóbbakká tesztek Irántatok és az apostoli szék iránt.
K elt Bere mellett, január 13-án.277
K ö z ö lv e : H u illa rd -B ré h o lle s : E x a m e n . 97. I.
146
IV . B É I.A K O R Á N A K P O L I T I K A I L E V E L E Z É S É
(50) (1240.)
Magyarországi püspök a párizsi püspökhöz
A tatárok278 esetéről azt írom Néktek, hogy Magyar- ország határának közelébe érkeztek öt napi járásnyira, s elérték a Dnyeper nevű vizet, amelyen nyáron nem tudnak átkelni.279 Meg akarván ezért várni a telet, maguk előtt küldtek bizonyos kémeket Oroszországba,280 akik közül kettő foglyul esett, s Magyarország királyához küldték őket, és az én őrizetem alatt vannak. Tőlük tudom az újságokat, amelyeket Veletek közlök. Megkérdeztem őket, hol az ő hazájuk? és azt felelték, hogy bizonyos hegyeken túl, ama folyó mellett fekszik, amelynek a neve: Egogg281; azt hiszem hogy ez a nép Góg és Mágog népe.282 Kérdezgettem őket hitükről, és hogy rövid legyek, semmiben sem hisznek.283 A zt mondogatták, hogy a világ meghódítására indultak el.
A zsidók írását használják, mivel azelőtt nem vo lt saját írá
suk.284 Megkérdeztem, kik tanították meg őket írni? A zt felelték, hogy bizonyos sápadt arcú emberek, akik sokat böjtölnek, hosszú ruhát hordanak és senkit sem bántanak,285 és minthogy sok olyan részleteket mondtak ezekről az em
berekről, amelyek megegyeznek a farizeusok és szadduceusok babonáival, úgy hiszem, hogy azok szadduceusok és farize
usok.286 Kérdésemre, hogy bizonyos ételektől tartózkodnak-e, azt felelték, hogy nem ; megeszik még a békát, kutyát, kígyót is, és válogatás nélkül mindent. Kérdeztem, hogyan jöttek ki a hegyek közül, amelyek között laktak? A zt felelték, hogy húsz napi járóföld azoknak a hossza és szélessége; tizenkét
ezer ember pedig mindig lovon ül és őrzi a sereget. Jó lovaik vannak, de buták; sok ló követi őket lovas nélkül, úgy, hogy ha egyikük lovagol, húsz vagy harminc ló követi.287 Páncél
juk bőrből való és erősebb, mint a vas, hasonlóképpen a lovak takarója is. Gyalogolni nem tudnak, mert lábuk rövid, felső
testük meg hosszú. Jobb nyilazók, mint a magyarok és a kunok, íjuk is erősebb. Amely földre csak behatolnak, le
gyilkolják a lakókat, kivéve a kisdedeket, akiket szemük láttára máglyán égettet meg Zingiton, az ő uruk, nevének jelentése szerint a királyok királya.288 Negyvenkét tanácsosa van, akikre Zingiton pecsétjét bízta.289 Senki sem meri az egész seregből megkérdezni, hová tart uruk, vagy mit szán
dékozik tenni, legfeljebb suttyomban. A barmok tejét isszák, és sokszor megrészegednek.290 Más újságot nem tudtam tőlük
10* - u 1 4 7
V . F E JE ZE T
meghallani, mint azt, hogy előttük járnak azok a népek, akiket Mordanusoknak hívnak;291 ezek leölnek mindenkit kivétel nélkül, és senki közülük sarut nem ölthet addig, míg embert nem ölt; azt hiszem, hogy ezek által veszhettek el azok a dominikánusok és ferencesek és más követek, akiket a magyarok királya küldött kémlelésre.292 Kétségtelenül elnéptelenítettek és elpusztítottak minden földet egészen az em lített vízig.293
K ö z ö lv e : F e jé r . I V / 1 . 232. I.
(51) (1241.) május 18.
I V . Béla király I X . Gergely pápához
Krisztusban szentséges atyának G[ergely]nek, Isten kegyelméből a római szentegyház főpapjának, B[éla], ugyan
azon kegyelemből Magyarország királya, mindenben köteles és alázatos tiszteletet.
Amióta csak Magyarország területén a katolikus hit isteni kinyilatkoztatás révén elterjedt, mint elődeink is, minden hatalmuk alá tartozókkal, úgy mi is, mihelyt az or
szág kormányát kézbevettük, napnál világosabban tudja Szentségtek, milyen őszinte hódolattal tiszteltük mindenben a római szentegyházat, mint anyánkat és tanítómesterünket.
Ezért adtuk bizalommal tudtára Atyaságtoknak azt a szörnyű szerencsétlenséget, amely minket és Magyarországot a ta
tárok vadállati kegyetlenséggel dühöngő serege által ért.
A minapában az Ür feltámadásának ünnepe körül törtek ugyanis be Magyarországra erős sereggel 294, nagy sokasággal, és korra meg nemre való tekintet nélkül kardélre hánytak mindenkit, akit csak előltaláltak, templomokat s Istennek szentelt helyeket gyújtogatással, emberöléssel s más szörnyű
ségekkel szentségtelenítettek meg, dicsekedve, hogy minden
kit, de főleg a keresztényeket leigázzák. Támadjon fel tehát, kérjük és esdeklünk, Szentségtek gondoskodása a keresztény nép megsegítésére, adjon nekünk és Magyarországnak taná
csot és segítséget, előzze meg Szentségtek buzgalma a világ
pusztulást, nehogy a legkisebb késedelem folytán darabokra szaggatta légyen a farkas a bárányt, s ne legyen, akin segí
teni lehessen. Mindennek és egyebeknek bővebb kifejtésére Atyaságtok előtt, küldjük jelen levelünk átadóját, a mi sze
retett hívünket, S[István] váci püspök tisztelendő atyát,295 1 4 8
IV . B É L A K O R Á N A K P O L I T I K A I L E V E L E Z É S E
kérve, hogy mindabban, m it részünkről előad, kételkedés nélkül hitelt kegyeskedjetek neki adni. K elt Zágrábban, május 18-án.296
K ö z ö lv e : F e jé r. I V /1. 214. .
(52) (1241.)
/ V . Béla király I V . Komád, német királyhoz
Dicsőséges Konrád úrnak297, Isten kegyelméből Ném et
ország felséges királyának, Béla, ugyanaz által Magyar- ország királya, üdvözletét és akaratát, hogy tetszésére legyen.
A szívből jövő keserűség és fájdalom siralmát vagyunk kénytelenek hírül adni, s jókedvünknek szomorúsággá s bánattá változását, mert szerencsétlen esetünkből kifolyólag a kereszténység kiirtatásától reszketünk. A mi megváltónk, megsokallva az idő gonoszságát és a gonoszság mindent felülmúló eláradását, olyan vihart támasztott, amely már nemcsak hullámaival dobálja a hívők hajócskáját, hanem elmerüléssel is fenyegeti, hacsak az Ür, hosszú szünetelés után, a könyörgők kiáltásaitól és hangjától megindíttatva, veszélybe jutott népének segítségére nem siet. Mert erősen hisszük, hogy az, akinek akarata irányít mindeneket, az emberiség bűnei m iatt engedte a magukat tatároknak nevező barbár
A szívből jövő keserűség és fájdalom siralmát vagyunk kénytelenek hírül adni, s jókedvünknek szomorúsággá s bánattá változását, mert szerencsétlen esetünkből kifolyólag a kereszténység kiirtatásától reszketünk. A mi megváltónk, megsokallva az idő gonoszságát és a gonoszság mindent felülmúló eláradását, olyan vihart támasztott, amely már nemcsak hullámaival dobálja a hívők hajócskáját, hanem elmerüléssel is fenyegeti, hacsak az Ür, hosszú szünetelés után, a könyörgők kiáltásaitól és hangjától megindíttatva, veszélybe jutott népének segítségére nem siet. Mert erősen hisszük, hogy az, akinek akarata irányít mindeneket, az emberiség bűnei m iatt engedte a magukat tatároknak nevező barbár