Egy lopási ügy megítélését, a büntetés súlyosságát számos tényező befolyásolta. Ezek közül az egyik legfontosabb a lopott javak értéke. Ha a hatóság tudomást szerzett egy lopásról, akkor az egyik első dolga az volt, hogy felbecsülte a zsákmány értékét.
Ilyen becsléssel találkozhatunk például az E 22 cikkelyben, ahol az ellopott köntös értékét becsülik meg. Az alábbi két cikkelyből az is kiderül, hogy az ítéletet meghatározó becslést a tolvaj elfogásakor kellett elvégezni:
D 27 Egy A nevű közember lopást követ el. Ha elfogásakor a zsákmányt felbecsülnék,557 annak értéke 660 garasnál több lenne. De a hivatalnok nem becsüli fel, csak akkor, amikor bíráskodik [az ügyben]. [Ekkor] a zsákmányt 110 garasra becsüli, ezért [A-t] szakálla leborotválására558 ítéli.
Kérdés:
– A és a hivatalnok felett hogyan kell ítélni?
– A-t tetoválják és ítéljék falépítésre. A hivatalnok [tette] a „vétkes megbüntetésekor elkövetett hiba”
[kategóriába] tartozik; ha viszont a [tett] tudatos559 volt, akkor „igazságtalanság”560 történt.561
555 SHD: 270–272.
556 ZYS1: 35–36.
557 HULSEWÉ (RCL: 129) szerint ez a tagmondat idézet egy törvényből, és így hangzik: „Az elfogás pillanatában a zsákmányt felbecsülik.” Ugyanez vonatkozik a D 28 második mondatának első tagmondatára.
558 Szakálla leborotválására és valamilyen kényszermunka-büntetésre. Az ítélet túl enyhe, hiszen 660 garasért kellett volna elítélni.
559 Duan, „tudatos”, lásd 430. jegyzet.
560 Bu zhi 不直, szó szerint „nem egyenes”: a shuihudi jogi szövegekben a kifejezés mindig a szándékosan törvénysértően ítélkező hivatalnok-bíróra vonatkozik, ezért fordítom – jobb megoldás híján – igazságtalanságnak. „Definícióját” lásd a D 77-ben. Lásd még YATES 1995: 354, ahol a szerző Shiji-beli példát is ad az igazságtalanul ítélkező hivatalnokok megbüntetésére.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
D 28 Egy A nevű közember lopást követ el. Ha elfogásakor a zsákmányt felbecsülnék, annak értéke 110 garasnál több lenne. [De] a hivatalnok nem becsüli fel, csak akkor, amikor bíráskodik [az ügyben]. [Ekkor] a zsákmány értékét 660 garasnál többre teszi, ezért A-t tetováltatja és falépítővé teszi.
Kérdés:
– Hogyan ítéljenek A és a hivatalnok felett?
– A szakállát borotválják le és tegyék közrabszolgává. A hivatalnok [tette] a „vétkes megbüntetésekor elkövetett hiba” [kategóriába] tartozik.562
A becslés időpontja minden bizonnyal azért fontos, mert a különböző javak árai időközben változhattak, s relevánsnak azt az árat tekintették, amely az elfogáskor volt érvényben. Ezzel elkerülték, hogy az áringadozások hassanak az ítéletek súlyára, s ha például valaki ínség – magas gabonaárak – idején gabonát lopott, az nem kapott enyhébb ítéletet csak azért, mert az elfogása és a pere között eltelt időben estek a gabonaárak.
A zsákmány értékét csaknem mindig „garasban” (qian
錢
) állapították meg. Egy-két esetet ismerünk, amikor birkát vagy marhát lopnak, ilyenkor a cikkelyek nem adják meg az állat értékét pénzben, de nem kizárt, hogy az árat ilyenkor is felbecsülték. A qian pontos értékét nem ismerjük, de egy qian egész biztosan nem ért túl sokat, ezért fordítjuk „garasnak”.A következőkből lehet egy qian értékét megbecsülni: 1. A kényszermunkások téli kabátjának készítéséhez felhasználandó kender ára: 60 qian (nagy méretű kabát), 46 qian (közepes méret), 36 qian (kis méret) (A 49).563 2. A kényszermunkások ruházására költendő összeg télen és nyáron: 110, illetve 55 qian közrabszolga, falépítő részére; ugyanilyen státusú személynek, ha kis termetű: 77, illetve 44 qian; gabonaőrlőknek 55, illetve 44 qian, s ha kis termetűek, 44, illetve 33 qian (A 50).564 3. Bírság, büntetésmegváltás vagy az állammal szembeni adósság ledolgozásakor egynapi munka 8 qiannyi adósság ledolgozásának felel meg, ha viszont az illető ellátásáról az állam gondoskodik, egynapi munka 6 qiannel ér fel – vagyis egy ember egynapi, alacsony szintű ellátása 2 garasba kerül (A 68).565
A zsákmány értékének és a büntetés súlyosságának összefüggése meglehetősen sajátos rendszer szerint alakult Qinben. A súlyossági fokozatot értékhatárok szerint állapították meg.
A határok a következők voltak: 1, 110, 220, 660 garas. A Kérdések és válaszokban a 220 garasos összeg csupán egyszer szerepel (D 1),566 s a többi shuihudi jogi szövegben is csupán
561 SHD: 165.
562 SHD: 166.
563 SHD: 66.
564 SHD: 67–68.
565 SHD: 84.
566 SHD: 150.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
további három alkalommal fordul elő (B 5, 6b, 28)567. Ugyanezekben a cikkelyekben a 2200 garasos összeg is szerepel. Ez utóbbi esetek azonban nem bűncselekményhez, hanem hivatalnoki vétséghez kapcsolódnak. A D 1 cikkelyben is hatósági személyek (poroszlók, tolvajfogók) szerepelnek. Emiatt nem tartjuk kizártnak, hogy általános bűnügyekben a 220 garasos értékhatár nem létezett, s csak a 1–109, 110–659 és 660– sávokat alkalmazták.
A pontos összeg nem számított, csak azt vették figyelembe, hogy mely sávon belülre esik az érték. A cikkelyekben az egyes eseteknél többnyire az értékhatárok összegei szerepelnek, ami jelzi, hogy az esetek fiktívek. A rendelkezésekből egyértelműen kiderül, hogy ahol például „110 garas” szerepel, az azt jelenti: 110–220 (vagy 110–660) garas közötti összeg; ugyanígy a „660 garas” jelentése: 660 vagy annál magasabb összeg.
A fent idézett D 27–28 cikkelyekből kiderül két elkövetési érték büntetési kategóriája:
110 garas Æ szakáll leborotválása és közrabszolgaság 660 garas Æ tetoválás és falépítés
A 110 garasos büntetési tételt részben megerősíti az alábbi cikkely is:
D 7 Egy sikou568 110 garast lop, de mielőtt [elfognák], feladja magát.
– Hogyan ítéljenek felette?
– Borotválják le a szakállát, és váljék belőle közrabszolga.569 Mások szerint:570 szolgáltasson be bírságként két páncélzatot.571
A válaszban megadott első büntetés nyilvánvalóan a 110 garas értékű lopás szokásos tétele. A második vélemény pedig azon alapulhat, hogy az illető már eleve elítélt, így csak kiegészítő bírságot kell fizetnie.
Azt, hogy egy sávon belül nem számított a pontos összeg, az alábbi cikkelyek bizonyítják:
D 31 Valakit feljelentenek 1000 garas ellopásáért. A vallatáskor [kiderül, hogy csak] 670 garast lopott.
– Hogyan kell ítélni a feljelentő felett?
– Nem kell elítélni.572
567 SHD: 115–117, 125.
568 Sikou 司寇, „rablók elleni őr”: viszonylag enyhe, negyedfokú kényszermunkát végző elítélt (lásd a jelen dolgozat X.4.4. pontját).
569 Lichen 隸臣, „közrabszolga”: harmadfokú kényszermunkát végző elítélt (lásd a jelen dolgozat X.4.3. pontját).
570 Huo yue 或曰: „mások szerint, más vélemény szerint”. Abból, hogy a cikkely két különböző szankciót is megemlít ugyanahhoz a büntetéshez kapcsolódóan, látszik, hogy a Qin lü da wen nem elsődleges jogforrás. Az is kitűnik, hogy Qinben a törvénykezési gyakorlat nem volt teljesen egységes. A kérdésről lásd még a jelen dolgozat IV.3. pontját.
571 SHD: 154.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
D 32 Valakit hamisan megvádolnak573 1000 garas ellopásával. A vallatáskor [kiderül, hogy csak] 670 garast lopott.
– Hogyan kell ítélni a hamisan vádaskodó felett?
– Nem kell elítélni.574
Mivel mind a 670, mind az 1000 garas meghaladja a 660-at, így a legfelsőbb büntetési sávba esnek. Emiatt a téves vagy hamis feljelentőt nem büntetik meg, hiszen valótlan állítása a büntetés szempontjából nem releváns. (Ellenkező esetben büntetésre számíthatna.) Találunk azonban egy cikkelyt, amely ellentmond ennek az elvnek:
D 33 A azzal vádolja B-t, hogy …575 értékben lopott. A vallatáskor [kiderül, hogy] B 30 [garasnyi értékben]
lopott. A hamis vádként tett hozzá 50-et, s „gondatlan”576 volt a 30-cal kapcsolatban.
Kérdés:
– A-t el kell-e ítélni?
– A hivatal gyakorlata szerint bírsága két páncélzat.577
Itt tehát a feljelentőt megbírságolják, noha a két elkövetési érték ugyanabba a sávba esik. Igaz, a bírságról nem törvény rendelkezik, hanem a „hivatal gyakorlata”.
Elképzelhető, hogy a hivatali gyakorlat a fenti két esetben is másképp ítélt, illetve az is, hogy kisebb összegeknél nagyobb jelentőséget tulajdonítottak ez eltéréseknek.
Az biztos, hogy ha a feljelentő átlépett egy értékhatárt, akkor tévedéséért büntetés járt:
D 30 Feljelentenek egy embert 110 garas ellopásáért. A vallatáskor [kiderül, hogy csak] 100 garast lopott.
– A feljelentő felett hogyan kell ítélni?
– Bírságként fizessen két páncélzatot. […]578
Itt bár a 100 és a 110 garas között csupán 10 garas a különbség, mivel éppen közbeesik egy értékhatár, a tévedésnek következménye van. A cikkely folytatásában egy hasonló eset szerepel:
572 SHD: 168.
573 Wu 誣, szó szerint „megrágalmaz”. E bűncselekményről lásda jelen dolgozat VIII.2. pontját.
574 SHD: 168. A cikkelyről és a hamis vádaskodás különböző eseteiről lásd HULSEWÉ 1997: 204.
575 Itt a bambuszcsíkon néhány írásjegy olvashatatlan, de az összeg minden bizonnyal 80 garas.
576 A gondatlanságról lásd 261. jegyzet.
577 SHD:162.
578 SHD: 167.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
D 30 […] 100 garast lopnak el, de tudatosan579 10 garassal több ellopását jelentik.
Kérdés:
– A feljelentő felett hogyan ítéljenek?
– Bírságként szolgáltasson be egy pajzsot; az egypajzsnyi bírság felel meg a törvényeknek. De a hivatal gyakorlata az, hogy „gondatlanság” miatt ítélik el [az ilyen feljelentőt], s a bírság két páncélzat.580
Különösen érdekes az alábbi cikkely, amely a lopás egy minősített esetét, a „tervezést”
is érinti:
D 11 A és B soha nem ismerték egymást. A elindul kirabolni C-t. Éppen odaér, amikor B is C kirablására érkezik. A és B beszélnek egymással, majd külön-külön rabolnak. Zsákmányuk értéke fejenként 400 [garas].
Miután már elhagyták [C házát], mindkettőjüket elfogják.
Ha előtte megtervezték581 [a rablást], az összesített zsákmány alapján ítéljék el őket. Ha nem tervezték meg, mindkettőről a saját zsákmánya alapján döntsenek.582
Az, hogy a zsákmányt összesítik vagy személyenként veszik figyelembe, igen fontos a büntetés szempontjából. Ha egy személyre 400 garast számolnak, akkor az a 220–660 garas közötti kategóriába tartozik, s a büntetés enyhébb. Ha azonban mindkettőjüknél a 800 garast veszik alapul, akkor az már 660 fölött van, amiért, mint láttuk, a legsúlyosabb kényszermunka-fokozat jár.
Az alábbi, minden bizonnyal hiányos cikkely is azt jelzi, hogy az értékhatár átlépésének jelentősége volt:
D 34 Valakit hamisan 20 [garas] értékű lopással vádolnak. Még mielőtt ítélnének felette, [az az ember, aki bevádolta,]583 lopást követ el 100 [garas] értékben. Csak ezután derül ki [a hamis vád ténye].
– Az ítélkezésnél a [két] érték összegét kell figyelembe venni, vagy pedig ítéljék el külön a tényleges bűntettért, külön a hamis vádaskodásért?
– Szolgáltasson be bírságként két páncélzatot és egy pajzsot.584
579 Duan, „tudatos”, lásd 430. jegyzet.
580 SHD: 130. A cikkely elemzését lásd a jelen dolgozat VIII.3. pontjában.
581 Mou, „kitervel, összeesküszik”. A Kérdések és válaszokban a kifejezés a fentin kívül még a D 4, 11, 14, 54, 60 cikkelyekben található meg. Az esetekben az a közös, hogy a bűntettekben többen is érintettek, a szó tehát a bűnelkövetés olyan változatát jelöli, amelyben valamiféle közös tervezés történt. A mouról lásd még RHL: 265–
268, illetve a jelen dolgozat VII.4 pontja.
582 SHD: 156.
583 A kiegészítés a továbbiak alapján indokolt.
584 SHD: 172.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Az ítélet furcsa, mert egyrészt a bírság összegén kívül mást nem mond – tehát éppen a kérdésben rejlő lényegi, más helyzetekre is alkalmazható, elvi problémára nem ad választ –, másrészt az ítélet szokatlanul enyhe, hiszen lopásért általában nem bírság, hanem kényszermunka járt. Elképzelhető, hogy a passzus végéről az írnok lefelejtette a lopásért járó büntetés néhány írásjegyét (vagy az olyan egyértelmű volt, hogy nem tartotta érdemesnek lejegyezni), s csak a hamis vád szankcióját adta meg.585 Az azonban a kérdésfelvetésből nyilvánvaló, hogy nem mindegy, összevonják-e a két összeget. A „büntetés megfordítása” elvének megfelelően a hamisan vádaskodó azt a büntetést kapta, ami a vádjában szereplő bűnért járt volna.586 A jelen esetben 20 garas ellopásáról van szó. Ha ezt összevonják a 100 garasos lopással, akkor az elkövetési össze 120 garas, amely átlépi a 110-es határt, így súlyosabb büntetéssel jár.
Különösen bonyolult az alábbi cikkely:
D 1 „Ha a poroszlók587 hivataluknak hátat fordítva lopást követnek el, súlyosbított büntetést kapjanak.”
– Mit jelent a büntetés súlyosbítása?
– Ha öten követik el a lopást, s a zsákmány több, mint egy garas, vágják le a bal lábukat, tetoválják őket, s váljék belőlük falépítő. Ha nincsenek öten, s amit raboltak, eléri a 660 garast, tetoválják őket, vágják le az orrukat, s váljék belőlük falépítő. [Ha a zsákmány] nem éri el a 660 garast, de eléri a 220-at, tetoválják őket, s váljék belőlük falépítő. Ha [a zsákmány] kevesebb 220 garasnál, száműzzék őket. A tolvajfogókkal588 is így bánjanak.589
Mint már említettük, ez az egyetlen büntetőjogi cikkely, amelyben szerepel a 220-as értékhatár. Az elkövetők státusza rendkívül fontos: poroszlók vagy tolvajfogók, tehát hatósági emberek, akiknek éppen a rablások megakadályozása lenne a feladatuk. Emiatt büntetési tételeik is igen súlyosak. Ha csoportosan lopnak, az további súlyosbító tényező: öt főnél már egy garas ellopásáért is a kasztrálás alatti lehető legsúlyosabb megcsonkítás és a legsúlyosabb kényszermunka jár. Ha nincsenek öten, a büntetés akkor is igen súlyos: 660 garas felett tetoválás, orrlevágás és falépítés a büntetés (hasonló összegnél, mint láttuk, alapesetben csak tetoválás és falépítés járt). 220 és 660 garas között azt a büntetést kapják, amit mások 660
585 HULSEWÉ (RCL:132) szerint az elkövető talán valamilyen nemesi rang birtokosa volt (bár ez a szövegből nem derül ki).
586 Lásd a jelen dolgozat VIII.2. pontját.
587 Haidao 害盜, valószínűleg a xiandao 憲盜, „poroszló, zsandár, őr” elírása vagy kölcsönszava, aki a tolvajok elfogásáért felelős hatósági személy (SHD: 107, alsó 1. jegyzet).
588 Qiudao, „tolvajfogó”: az SHD szerkesztői szerint a bűnösök őrizetbe vételét végrehajtó hatósági személy, amolyan zsandárféleség (147, 3. jegyzet). Státusa hasonlít a poroszlóéra (xiandao), mert mind a D 1, mind a D 2 cikkelyekben azonos megítélés alá esnek.
589 SHD:150.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
garas felett: tetoválást és falépítést. 220 garas alatt a büntetés száműzés, míg alapesetben 110–
660 garas közötti lopásért szakáll-leborotválás és közrabszolgaság járt.
Érdekes összeghatár az 1 garas. Ennek valószínűleg szimbolikus jelentősége van:
D 6 Valaki lopva más eperfájáról szed levelet. Zsákmányának értéke nem éri el az 1 garast.
– Hogyan ítéljenek felette?
– Bírsága590 legyen háromszor tíz nap közmunka.591
A nem túl jelentős összegű eperfalevél-lopásról minden bizonnyal azért tesz külön említést a szöveg, mert az eperfalevél – amellyel a selyemhernyókat etették – alapvető fontosságú termény volt. Hasonlóan jelentősek voltak az áldozatoknál használt állati szervek:
D 21 „Ha, mielőtt a közösségi592 áldozati szertartás véget ér, valaki lop az áldozati tárgyakból,593 annak bírságot kell fizetnie, …594 alatt vágják le a szakállát és tegyék közrabszolgává.”
– Ha valaki ellop egy vesét, s a vese értéke kevesebb, mint 1 garas, azt mire ítéljék?
– Az áldozatokhoz mindig szívet, vesét és más szerveket használnak. Minden ilyen [szerv] egy áldozati tárgynak számít. Ha egy [egész] áldozati tárgy [ellopásakor] a zsákmány nem éri el az 1 garast, a tolvajnak vágják le a szakállát.595 Ha a [tárgy] értéke 20 garas, de csak egy részét lopják el, így nem tesz ki egy egész áldozati tárgyat, valamint ha az ellopott [áldozati tárgy] nincs az oltárra helyezve, akkor a törvények szerint kell ítélkezni.596
Ebben az esetben a bűnös, aki egy 1 garas értékű vesét lopott, meglehetősen súlyos büntetést kap: szakáll-leborotválást, továbbá valószínűleg valamilyen fokú kényszermunkát;
mint láttuk, ilyen büntetés a 110–660 garas között lopó tolvajoknak járt. Ennek az az oka, hogy szakrális jelentőségű tárgyat lopott.
Egy másik cikkely alapján a közönséges lopásnál az 1 garas megítélése nem túl súlyos:
590 Zi 貲, „bírság”: a terminus elemzését lásd HULSEWÉ 1978: 208–211; „definícióját” lásd Shuowen jiezi: 285. A fenti cikkely különlegessége, hogy itt a zi – előfordulásainak többségével szemben – nem pénz- (illetve pajzs-, páncélzat-) bírság jelentésben szerepel, hiszen a „befizetendő” büntetés: tízdekádnyi ingyenmunka.
591 SHD: 154.
592 Gong 公: a szó jelentése lehet „közös(ségi)”, „hivatalos, állami”, illetve „fejedelem, herceg”. Itt az első jelentés valószínűbb. A shuihudi jogi szövegek keletkezésekor a Qin-beli uralkodó címe már wang 王, „király” – a D 23-ban és D 141-ben is így szerepel. A wang cím felvétele valószínűleg Kr. e. 325-ben történt (RCL: 127, MASPERO: 1978: 317).
593 Ju 具, „áldozati tárgy”, vagyis az ősöknek, isteneknek felajánlott ajándék. Ez a jelen esetben hús, de lehet gabona, só stb. is.
594 HULSEWÉ (RCL: 127) szerint az írnok itt kifelejtett néhány írásjegyet, amelyek valószínűleg valamilyen rangot jelölhettek; enélkül a mondat értelmezhetetlen. A WW és az SHD szerkesztői nem jelöltek hiányzó írásjegyet.
595 Ezzel, mint már említettük, valószínűleg kényszermunka-büntetés is járt, ami a szövegben nem szerepel.
596 SHD: 161.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
D 12 Egy iparos lopást követ el, s [a zsákmányt] elviszi [a műhelyből]. Amit ellop, annak értéke kevesebb egy garasnál.
– Csoportja többi tagjának jár-e botozás?
– Nem jár botozás.597
Nem tudjuk, hogy maga a bűnös milyen büntetést kapott. Az azonban, hogy a vele egy kölcsönös felelősségi csoportba tartozókat nem büntetik meg, jelzi, hogy az eset megítélése viszonylag enyhe.
Az egy garas értékű tárgy ellopásának enyhe megítélését jelzi továbbá az alábbi cikkely is:
D 24 Egy A nevű közember ellop egy kecskét,598 amelynek a nyakán kötél van. A kötél 1 garast ér.
Kérdés:
– Hogyan ítéljenek [A] felett?
– A célja a kecske ellopása volt. A kötél a kecskére volt kötve. Ha A a kecskét elvezette, az eset megítélésekor ne vegyenek figyelembe mást a kecskén kívül.599
Itt tehát az egy garast, amennnyit a kötél ért, nem adták hozzá a kecske értékéhez.
Érdekes a cikkelyben megnyilvánuló jogelv: a bűnös szándék a kecskére irányult, nem a kötélre, így csak az előbbit veszik figyelembe. Ez is arra utal, hogy az elkövető tudattartalma nagy szerepet játszott a büntetőjogi megítélésben.
Szintén az egygarasos lopás enyheségét mutatja a D 9 cikkely:
D 9 A lopást követ el, kevesebb, mint egy garas értékben. [Ezután] B házába megy. B nincs tudatában [annak, hogy A lopott].
Kérdés:
– B fölött hogyan ítéljenek?
– Ne ítéljék el. Ha viszont látta és tudta, [hogy A lopott], de nem fogta őt el, bírságként fizessen egy pajzsot.600
Mint később látni fogjuk, a bűnös feljelentését elmulasztó személy komoly büntetésre számíthatott. Itt az egypajzsnyi bírság, ami a lehető legenyhébb büntetés, azt jelzi, hogy az
597 SHD: 156.
598 Yang 羊, „birka” vagy „kecske” – ez utóbbi a kikötés miatt valószínűbb.
599 SHD: 163.
600 SHD: 155.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
eredeti bűnt sem tartották túlságosan súlyosnak. Az azonban sajnos egyetlen cikkelyből sem derül ki, hogy közönséges lopási esetben, melyben a zsákmány 1 garast ért, maga a tolvaj milyen büntetésben részesült.