A liangfui felirat

Az első feliratot a császár Kr. e. 219-ben, két évvel a birodalomegyesítés után vésette a Liangfu-hegyen

梁父

,¹¹⁵ miután bemutatta ott a shan

禪

áldozatot. Már önmagában az is sokatmondó, hogy az Első Császár a shan áldozatot mutatta be; ez a szertartás a feng áldozattal együtt igen ősi eredetű, s a hagyomány a régi bölcs királyokhoz köti.

Bemutatásával Qin Shihuang jelezte, hogy uralmát az ősidők szent uralkodóihoz vezeti vissza, hozzájuk kapcsolja.¹¹⁶

A liangfui felirat szövege így hangzik:

(1) A császár elfoglalta trónját, szabályokat teremtett és világossá tette a törvényeket, a miniszterek és alattvalók követik rendelkezéseit.

(2) A huszonhatodik évben először egyesítette az Égalattit, nem maradt senki, aki nem őt követné.

(3) Maga utazott el a távoli vidékekre ellenőrizni a köznépet, megmászta itt a Tai-hegyet, s körbenézett a legkeletibb vidékeken.

(4) Az őt kísérő miniszterek a tetteire gondolnak, s megtalálván eredetét vállalkozásának, tiszteletteljesen dicsőítik sikereit és erényeit.

(5) Kormányzata mindenre kiterjed, minden, ami születik, eléri, amit el kell érnie, mindennek megvan a törvénye és formája.

(6) A nagy igazságosságot művelik és világossá teszik, s az utókorra hagyják, az pedig követi ezeket, változtatás nélkül.

(7) A császár rendkívül bölcs, s miután békét teremtett az Égalattiban, fáradhatatlan a kormányzásban.

(8) Korán kel és későn tér nyugovóra, építményeket emel, hosszú időre biztosítja a hasznot, s nagyra tartja a tanítást és a nevelést.

(9) A szabályokat és a klasszikusokat mindenfelé terjeszti, közel s távol mindenki megérti őket, mindenki követi a Bölcs akaratát.

(10) Az előkelőket és az alantasokat világosan megkülönböztetik, a férfiak és a nők a szertartások szerint, összhangban élnek, gondosan végezve feladataikat és kötelességeiket.

(11) Dicsősége áthat mindent kívül és belül, nincs hely, ahol ne zavartalan nyugalom uralkodna, és ez az utókorra is átszáll.

115 A Liangfu alacsony hegy a Taishantól 泰山 délre.

116 A feng és shan áldozatokról lásd H^AMAR 1998.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

(12) A hatása a végtelenségig elér, mindenki megkapja és követi végakaratát, s örökké elfogadja ünnepélyes előírásait.¹¹⁷

Az öndicsőítő feliratból kibontakozó uralkodóeszme némileg különbözik attól, amit a legizmus legnagyobb összefoglalója, Han Fei

韓 非

megfogalmazott. Temészetesen a dicshimnuszban megtalálhatók a legizmus elemei is: a császár „szabályokat teremtett és világossá tette a törvényeket” (1), uralkodása nyomán „mindennek megvan a törvénye és formája” (5), s „hosszú időre biztosítja a hasznot”(8).

A „világossá tenni a törvényeket” (mingfa

明 法

) kifejezés igen gyakran szerepel a legista művekben, például a Han Feizi különböző fejezeteiben 18-szor fordul elő. A kifejezés különféle változatai (például „világossá tenni a jutalmakat és büntetéseket” [ming shangfa 明賞罰]) is gyakran szerepelnek. Például Han Feizinél:

Az irodalmi műveltséget megszüntetve világossá tenni a törvényeket és mértékeket, az önös érdekeket elfojtva mindent a valóban érdemdús szolgálatokra összpontosítani: ez közérdek. A törvényeket azért alkotjuk, hogy általuk vezessük a népet, ám ha nagyra becsüljük az irodalmi műveltséget, akkor a népben kétségek támadnak a törvények felől, amelyeket követni kellene. Az érdemes tetteket azért jutalmazzuk, hogy ezzel is buzdítsuk a népet, ám ha tiszteletre méltónak tartjuk a helyes magatartás ápolgatását, akkor a nép lustává válik abban, ami igazi hasznot hajthatna. Aki nagy becsben tartja az irodalmi műveltséget, s ezáltal kételyt támaszt a törvényekkel szemben, aki az erényes magatartás ápolgatását tiszteli, s ezáltal kétségessé teszi az igazi érdemet, az hiába óhajtja, hogy országa gazdag és erős legyen, ezt soha el nem érheti.¹¹⁸

A régi időkben azok, akik értettek az emberek alkalmazásához […] minthogy igazodtak az emberekhez, büntetést csak ritkán kellett kiszabniuk, hogy parancsaikat végrehajtsák. Minthogy pedig világossá tették a jutalmakat és a büntetéseket, Boyi [becsületességét] és Rabló Zhi [elvetemültségét] nem keverték össze egymással. Így aztán a fehér és a fekete élesen elvált egymástól.¹¹⁹

A „törvények világossá tétele” annak az elvnek a rövid megfogalmazása, hogy a népet tájékoztatni kell a jutalmak és büntetések rendszeréről, hogy tudja, mit kell elkerülnie

117 (1) 皇帝臨位，作制明法，臣下脩飭。(2) 二十有六年，初并天下，罔不賓服。(3) 親巡遠方黎民，登

茲泰山，周覽東極。(4) 從臣思跡，本原事業，祗誦功德。(5) 治道運行，諸產得宜，皆有法式。(6) 大義 休明，垂于後世，順承勿革。(7) 皇帝躬聖，既平天下，不懈於治。(8) 夙興夜寐，建設長利，專隆教 誨。(9) 訓經宣達，遠近畢理，咸承聖志。(10) 貴賤分明，男女禮順，慎遵職事。(11) 昭隔內外，靡不清 淨，施于後嗣。(12) 化及無窮，遵奉遺詔，永承重戒。Shiji 6: 243.

118 息文學而明法度，塞私便而一功勞，此公利也。錯法以道民也而又貴文學，則民之所師法也疑。賞功

以勸民也而又尊行修，則民之產利也惰。夫貴文學以疑法，尊行修以貳功，索國之富強，不可得也。

Han Feizi: 326 (47. fej., Ba shuo); TŐKEI FERENC fordítása. KF II.: 330.

119聞古之善用人者 […] 順人則刑罰省而令行，明賞罰則伯夷，盜跖不亂。如此，則白黑分矣。Han Feizi: 151–152 (27. fej., Yong ren). T^ŐKEI F^ERENC fordítása. KF II.: 304.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

és mit kell cselekednie. Ez az elv szemben áll a hagyományos konfuciánus eszmével, mely szerint a népet az erénnyel kell nevelni és helyes viselkedésre sarkallni, mert ha tudja, hogy pontosan mik a törvények, akkor azokkal fog törődni, nem pedig a mögöttük meghúzódó elvekkel.¹²⁰

A „haszon” (li

利

) említése is legista vonásnak tekinthető: míg a konfuciánusoknál a li kifejezetten negatív tartalmú volt, a legistáknál a haszon – ami alatt az állam hasznát értették – az egyik legfőbb célnak számított.

A kiterjedt tudás, a gyakorlottság, az ékesszólás és az okosság példaképe Konfuciusz és Mo Di volt. De Konfuciusszal és Mo Dival, akik nem szántottak és nem gyomláltak, ugyan mit nyert az ország? A gyermeki kegyelet ápolásának és a vágyak csökkentésének példaképe Zeng Shen és Shi Qiu volt¹²¹. De Zeng Shen és Shi Qiu sohasem harcolt, sohasem támadott, mi hasznukat látta tehát az ország?¹²²

Egy bölcs uralkodó országában a szavak közül a rendeletek a legértékesebbek, a tevékenységek közül a törvények a legmegfelelőbbek. […] Ha valaki nem ismeri el a törvényeket és rendeleteket, nélkülük próbálja helyesen fogadni a cselszövéseket, nélkülük próbál alkalmazkodni a körülmények változásaihoz, nélkülük próbálja biztosítani a hasznot, igazgatni az ügyeket, annak szavait jól figyelje meg az uralkodó, és a következményekért azokat tegye felelőssé. Mert ha a szavak helyesek, akkor [kimondójuk] nagy hasznot hajtott, de ha nem helyesek, akkor [kimondójuk] súlyos bűnt követett el. Így aztán az ostobák félnek majd a büntetéstől és nem merészelnek beszélni, az okos embereknek pedig nem lesz miről vitatkozniuk.¹²³

Ugyanakkor, a törvények és a hasznon említése ellenére a fenti dicsőítő versből is kitűnik, hogy Qin Shihuang nem pusztán a legista elvekre támaszkodott. Mint említettük, a felirat az ősi királyokig visszanyúló shan áldozat bemutatása után született, s az is fontos tény, hogy megfogalmazására egy császári körút során került sor. Az ellenőrző körút intézménye szintén igen ősi, már a Shujingban

書經

szereplő első királyok egyik fő tevékenysége is éppen az volt, hogy időről időre körbejárták birodalmukat, s a különböző fontos helyszíneken –

120 Ez az elv a legtisztábban a Zuozhuanban 左傳 jelenik meg, ahol a törvények írásba foglalása ellen Shuxiang 叔向, illetve maga Konfuciusz is tiltakozik. Lásd S^ALÁT 2003a: 92–96.

121 Zeng Shen 曾 參: Zengzi 曾 子, Konfuciusz egyik legjelentősebb tanítványa, a szülőtisztelet (xiao 孝) példaképe. Shi Qiu 史鰍 más néven „Yu 魚, az írnok”, akit Konfuciusz egyenessége miatt dicsért (Lunyu 論語 XV.6.)

122 博習辯智如孔、墨，孔、墨不耕耨，則國何得焉？修孝寡欲如曾、史，曾、史不戰攻，則國何利焉？

Han Feizi: 326 (47. fej., Ba shuo); TŐKEI FERENC fordítása. KF II.: 329–30.

123明主之國，令者、言最貴者也，法者、事最適者也。[…] 若其無法令而可以接詐應變生利揣事者，上 必采其言而責其實，言當則有大利，不當則有重罪，是以愚者畏罪而不敢言，智者無以訟，此所以無辯 之故也。Han Feizi: 301 (41. fej., Wen bian); TŐKEI FERENC fordítása. KF II.: 320–21.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

elsősorban a szent hegyeknél – áldozatokat mutattak be. Shunról 舜 például a következő bejegyzéseket találjuk:

Az év második hónapjában [Shun] ellenőrző körútra ment keletre, egészen Taizongig, ahol égő áldozatot mutatott be az Égnek, és sorjában a hegyeknek és folyóknak.¹²⁴

Az ötödik hónapban ellenőrző körútra ment délre, egészen a Déli-hegyekig, ahol hasonló szertartást mutatott be, mint Tai[zongnál]. A nyolcadik hónapban nyugaton tett ellenőrző körutat, egészen a Nyugati-hegyekig, ahol hasonló [szertartást végzett el,] mint korábban. A tizenegyedik hónapban északon tett ellenőrző körutat, egészen az Északi-hegyekig, ahol hasonló szertartást mutatott be, mint nyugaton. […] Ötévente egyszer tett ellenőrző körutat.¹²⁵

Hasonló körutakat a későbbi uralkodók is tettek, s Qin Shihuang ezt a gyakorlatot újította fel rövid császári uralkodása alatt, amikor is rendszeresen körbeutazta birodalmát.

Hogy mindezt a körutak jelentőségének tudatában tette, jelzi, hogy a liangfui feliratban is érdemei között sorolja fel a körutakat: „Maga utazott el a távoli vidékekre ellenőrizni a köznépet” (3). Az ősi szokás felelevenítése ellentétes a jelenre összpontosító legista elvekkel.

Szintén az ősi, a konfucianizmus által hangsúlyozott hagyományokhoz való kapcsolódást jelzi az olyan kifejezések használata, mint az „erény” (de

德, [4]) és a „nagy

igazságosság” (da yi 大 義 [6]), sőt a császár magát „bölcsnek” (sheng

聖

) nevezi, a konfuciánus szövegeknek az ősi eszményi uralkodókra alkalmazott állandó jelzőjét véve fel.

Ezzel szemben Han Fei azt hirdette, hogy nincs szükség erényes, bölcs uralkodóra, hanem csupán jó törvényekre, amelyekkel egy középszerű uralkodó is jó kormányzást teremthet.¹²⁶ Szintén az ősi uralkodóeszmény része, hogy a királynak éjt nappallá téve munkálkodnia kell azon, hogy jó kormányzást teremtsen. A Shujingban említett első királyok igen aktívak: hódítanak, vizeket szabályoznak, ellenőrző körutakat tesznek, kihallgatásokat

124 歲二月．東巡守．至于岱宗．柴望秩于山川． Shujing: 35 (Shundian).

125五月南巡守．至于南岳．如岱禮．八月西巡守．至于西岳．如初．十有一月朔巡守．至于北岳．如西 禮．[…] 五載一巡守． Shujing: 36–37 (Shundian).

126 „Yao 堯 és Shun 舜, Jie 桀 és Zhou 紂 ezer nemzedéken át egyszer ha születik; míg [a nem ilyenek] váll váll mellett és egymás sarkára lépve születnek. Azok, akik a világot kormányozzák, nemigen emelkednek túl a közepességen (zhong 中); s akik miatt én hatalmi helyzetről (shi 勢) beszélek, azok éppen a közepes képességűek (zhong 中). A közepes képességűek egyrészt [kiválóságban] nem érik el Yaót és Shunt, másrészt azonban [méltatlanságukban] Jiévé és Zhouvá sem lesznek. S ha ápolják a törvényeket és szilárdan megmaradnak hatalmi helyzetükben, akkor jó kormányzást folytatnak, de ha hátat fordítanak a törvényeknek és elhagyják hatalmi helyzetüket, akkor felfordulást támasztanak.” Han Feizi: 300 (40. fej., Nan shi); TŐKEI

F^ERENC fordítása. KF II.: 318–9.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

tartanak, intézményeket, hivatalokat hoznak létre, civilizációs vívmányokat alkotnak.

Konfuciusznál az uralkodó legfőbb feladata erényének kisugárzása alattvalóira, amitől azok automatikusan erényessé válnak. A Laozihöz

老子

kötődő taoista hagyományban az eszményi uralkodó a nem-cselekvés (wuwei

無 為

) állapotában van, hagyja, hogy birodalmában a dolgok természetes útjukat kövessék, s nem avatkozik bele mesterségesen az ügyek folyásába.

A legisták ebben a tekintetben a taoistákhoz állnak közel: szerintük ha az uralkodó megfelelő

„törvényeket” (fa

法

) és „módszereket” (shu

術

) alkalmaz, s rendelkezik a „hatalmi helyzettel” (shi

勢

), akkor nem kell tovább aktívan részt vennie a kormányzásban:

megvalósíthatja a nem-cselekvést, mivel az államgépezet tőle függetlenül is hatékonyan működik. Ebben a kérdésben Qin Shihuang az aktív, cselekvő uralkodó eszményét igyekszik megvalósítani, legalábbis propagandájában: „fáradhatatlan a kormányzásban” (7), „korán kel és későn tér nyugovóra” (8), vagyis személyesen részt vesz a kormányzás napi ügyeiben.

Különösen érdekesek az alábbi mondatok: „nagyra tartja a tanítást és a nevelést” (8), illetve „a szabályokat és a klasszikusokat mindenfelé terjeszti”. Nem tudjuk, hogy a tanítás (jiao

教

), nevelés (hui

誨

), szabályok (xun

訓

), klasszikusok (jing

經

) pontosan mire vonatkoznak, mindenesetre jól illeszkednek az ősi konfuciánus uralkodóeszményhez, amelyben a bölcs király nem csak az emberek anyagi jólétéről gondoskodik, hanem műveli, neveli is őket. Ez élesen szemben áll a legisták mechanikus emberképével és az ebből következő politikával, mely szerint az embereket nem művelni, hanem használni kell, a két alapvető motivációs eszköz, a büntetések és a jutalmak segítségével irányítva őket. Az pedig, hogy a szöveg a klasszikusokat is említi, jelzi, hogy a „könyvégető” Qinről alkotott hagyományos kép felülvizsgálatra szorul, annál is inkább, mert a szöveg közvetlenül idéz is egy klasszikusból: a „korán kel és későn tér nyugovóra” (8) sor szerepel a Shijing 58.

versének (Meng

氓

) 5. versszakában.

A 10. versszak („Az előkelőket és az alantasokat világosan megkülönböztetik, a férfiak és a nők a szertartások szerint, összhangban élnek, gondosan végezve feladataikat és kötelességeiket”) olyan társadalomeszményt fogalmaz meg, amely egyaránt jellemző a konfuciánusokra és a legistákra. E hagyományok szerint a társadalom egyik legfontosabb elvét alkotják a megkülönböztetések – alacsony és magas rangú, férfi és nő, kínai és barbár, ember és állat stb. között. Az ideális társadalomban mindenkinek megvan a megszabott helye, amely különféle, jól körülírható kötelezettségekkel jár. Ha a különböző helyzetű emberek között megszűnnek a különbségek, alantas és előkelő összekeveredik, az zűrzavarhoz vezet.

(Sima Tan a jelen fejezet elején idézett passzusban azt írja, hogy a legisták„nem választották

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

külön az előkelőket és közrendűeket”, ez azonban csak arra vonatkozik, hogy a törvények alól az előkelőségek sem bújhattak ki. Később Sima Tan is a legisták erényei között említi, hogy azok „világossá tették mindenkinek a maga funkcióját”.)

A liangfui feliratból tehát egy meglehetősen heterogén államideológia képe bontakozik ki. Fontos szerepet játszik benne az ősi bölcs uralkodók hagyományainak felelevenítése, az „erényről” (de), vagyis a jó uralkodók mágikus kisugárzó képességéről alkotott elképzelés, a hierarchikus, merev társadalomeszmény, a világos törvények kiadása, illetve a nép nevelése és tanítása. Mindezek az elvek Qin Shihuang további felirataiban is tükröződnek.

In document Salát Gergely Az ókori kínai Qin állam büntetőjogának rendszere (Pldal 62-67)