Elemek és vegyületek szisztematikus elnevezése

10.6.1. Elemek elnevezése

Molekulaképlettel megadott elemek esetén görög számnévvel jelöljük azt, hogy hány (azonos) atomból épül fel a molekula, végtelen szerkezettel leírható elemek esetén az elem neve ugyanaz, mint az atomé.

Például: N2: dinitrogén, O3: trioxigén (ózon), Cl2: diklór, P4: tetrafoszfor, S8: oktakén.

Izotópok jelölése:

– vegyjelben a bal felső indexben például: ¹⁸O, ³H = T, ³¹P, ¹⁴C.

– elemben a név előtt

például: 18-oxigén, 2-hidrogén (deutérium), 3-hidrogén (trícium), 31-foszfor, 14-szén.

10.6.2. Vegyületek képlete

A képletben először az elektropozitívabb elemeket, ezt követően az elektronegatívabb elemeket soroljuk fel. (Azt, hogy elektropozitívnak vagy elektronegatívnak tekintjük az elemet, az elektronegativitási sorrend alapján állapítjuk meg. Az alumíniumnál kisebb elektronegativitású elemeket elektropozitívnak, a bórnál nagyobb elektronegativitásúakat elektronegatívnak nevezzük.) Ha egynél több elektropozitív és/vagy elektronegatív elem alkotja a vegyületet, ezeken a csoportokon belül ábécé sorrendben soroljuk fel az elemeket. Az ammóniumion képletét (NH4

+) egy vegyjelnek tekintjük (így a nátrium – Na – után következik: NaNH4SO4). A savanyú sók hidrogénjét mindig közvetlenül az anion elé helyezzük [LiHCO3]. A kevesebb atomból felépülő ionok megelőzik a több atomból álló ionokat [például az O²⁻ az OH⁻-t: MnO(OH)2]. Az egyes elemek arányát arab számokkal jelöljük a vegyjel jobb alsó indexében. Ha egy vegyület képletében ugyanabból az összetett ionból vagy molekulából több is található, azok képletét kerek zárójelbe tesszük, és ezeknek a jobb alsó indexében jelöljük a mennyiségüket.

Például: CaMg(CO3)2, Fe(NH4)2(SO4)2, Ca5(PO4)3F, Pb5(VO4)3Cl, KNaNH4PO4, NaNH4HPO4, NaH2AsO3, Ba(HCO3)2, MnO(OH)2, FeO(OH).

Addíciós vegyületek (több molekula vagy ion lazán kötött vegyülete) esetén az összetevők közé pontot teszünk és jelöljük a mennyiségi arányokat (ha egy addíciós vegyület kettőnél több összetevőből áll, akkor ezeket növekvő számuk szerint soroljuk fel). A gyakorlati életben legfontosabbak a kristályvizes sók (úgynevezett hidrátok), melyek esetén a kristályvizet a képlet végére írjuk.

Például: CaSO4 · 2H2O, 2CaSO4 ∙ H2O = CaSO4 ∙ 0,5H2O, 3CdSO4 ∙ 8H2O, Fe(NH4)2SO4 ∙ 6H2O, K4Fe(CN)6 · 10H2O, H3PO4 · H2O, CoCl2 · 6H2O, AlCl3 · 4C2H5OH, CaO ∙ SiO2 (= CaSiO3).

10.6.3. Vegyületek elnevezése

A vegyületek elnevezésénél először megnevezzük az elektropozitív csoportokat, majd az elektronegatív csoportokat, és ezek arányát. Az arányok kifejezésére görög, illetve latin számneveket használunk:

1 mono- 6 hexa-

2 di- 7 hepta-

3 tri- 8 okta-

4 tetra- 9 nona-

5 penta- 10 deka-

Például:

S2Cl2: dikén-diklorid, Fe3O4: trivas-tetraoxid, KMgF3: kálium-magnézium-trifluorid, P4O10:

tetrafoszfor-dekaoxid, Ni(OH)3: nikkel-trihidroxid.

Abban az esetben, ha két vagy több számnevet kell alkalmaznunk a képletben, a második számnév helyett az alábbiakat kell alkalmazni:

1  6 hexakisz-

2 bisz- 7 heptakisz-

3 trisz- 8 oktakisz-

4 tetrakisz- 9 nonakisz-

5 pentakisz- 10 dekakisz-

Például: Ca[PF6]2: kalcium-bisz[hexafluoro-foszfát], Fe2(Cr2O7)3: divas-triszdikromát (mivel a Cr2O72−

ion neve dikromátion).

Kationok elnevezése

Egyszerű (egyatomos) kationok elnevezése

Ha egy atomból kationt képzünk, a neve nem változik meg, csak a töltését kell jelölnünk. Erre két lehetőség van: vagy római számmal (+ jel nélkül) vagy arab számmal és + jellel jelöljük az oxidációfokot, illetve a töltést.

Például: Fe^II-kation vas(II)kation Fe²⁺-ion vas(2+)ion Ti^IV-kation titán(IV)kation Ti⁴⁺-ion titán(4+)ion Tl^I-kation tallium(I)kation Tl⁺-ion tallium(1+)ion U^VI-kation urán(VI)kation U⁶⁺-ion urán(6+)ion Br^I-kation bróm(I)kation Br⁺-ion bróm(1+)ion Összetett (többatomos) kationok elnevezése

Azonos atomokból álló ionok nevét az egyatomos ionokhoz hasonlóan nevezzük el, csak jelöljük az atomok számát.

Például: Hg2

2+ dihigany(i)kation dihigany(2+)kation.

Az egyéb többatomos kationokat -ium végződéssel szoktuk ellátni.

Például: H3O⁺ oxóniumion NH4

+ ammóniumion N(CH3)3

+ tetrametil-ammónium-ion PCl4

+ tetrakloro-foszfónium-ion.

Triviális elnevezésű kationok:

Például: NO⁺ nitrozilkation NO2

+ nitrilkation

SbO⁺ antimonil(1+)kation BiO⁺ bizmutil(1+)kation UO2

2+ uranil(2+)kation.

Komplex kationok elnevezése

A ligandumokat összeszámoljuk, majd számnévvel kiegészítjük, és a központi atom neve elé írjuk. Megállapítjuk a központi atom oxidációfokát vagy a komplex ion töltését, és ezt is jelöljük az

elnevezésben. Az oxidációfok vagy töltés elhagyható, ha a központi atom jellemzően csak egyféle oxidációfokkal rendelkezik. A szögletes zárójelet az elnevezésben is alkalmazzuk.

Például: [Fe(H2O)6]²⁺ [hexaakva-vas(II)] [hexaakva-vas](3+) [Cu(NH3)4]²⁺ [tetraammin-réz(II)] [tetraammin-réz](2+) [Al(H2O)6]³⁺ [hexaakva-alumínium] [hexaakva-alumínium].

Anionok elnevezése

Egyszerű (egyatomos) anionok elnevezése

A egyetlen atomból redukcióval képződő (egy vagy többszörös negatív töltésű) anionok -id végződést kapnak.

Például: F⁻ fluorid O²⁻ oxid

Cl⁻ klorid S²⁻ szulfid

Br⁻ bromid N³⁻ nitrid

I⁻ jodid P³⁻ foszfid

H⁻ hidrid C⁴⁻ karbid.

Összetett (többatomos) anionok elnevezése

Azonos atomokból felépülő ionok esetén szintén -id végződést kell alkalmaznunk, és megfelelően jelöljük az összekapcsolódott atomok számát.

Például: S22− diszulfid(2−)ion I3− trijodid(1−)ion.

Összetett anionok elnevezése

Oxosavak és komplex savak anionjainak triviális és szisztematikus elnevezése

A későbbi tanulmányok során és a kémiai tankönyvekben, szakirodalmakban gyakran találkozhatunk szisztematikus elnevezésekkel is (a triviális nevek mellett). A szisztematikus elnevezésben az oxosavak és komplex anionok neve mindig -át végződést kap. Az elnevezésnél meg kell állapítanunk a központi atom oxidációfokát és az azt körülvevő ligandumok számát. A központi atom oxidációfokát római számmal (kerek zárójelben) az elnevezés végére írjuk.

Fontos megjegyezni, hogy az alábbi táblázatban szereplő anionok triviális neveit korlátozás nélkül használhatjuk, tehát nem kötelező a (hosszabb és nehezebben felismerhető) szisztematikus elnevezéseket alkalmaznunk. Viszont abban az esetben, ahol ez félreértéseket okozhat, mindenképpen célszerű a szisztematikus elnevezést használni. Természetesen nincs minden anionnak triviális neve, ezért ilyenkor mindenképp rákényszerülünk a szisztematikus név használatára!

Képlet Szisztematikus nevek Triviális név CO32− [trioxo-karbonát(IV)] [trioxo-karbonát](2−) karbonát NO3−

[trioxo-nitrát(V)] [trioxo-nitrát](1−) nitrát PO43−

[tetraoxo-foszfát(V)] [tetraoxo-foszfát](3−) foszfát SO42− [trioxo-szulfát(VI)] [trioxo-szulfát](2−) szulfát BO33−

[trioxo-borát(III)] [trioxo-borát](3−) borát

SiO32− [trioxo-szilikát(IV)] [trioxo-szilikát](2−) szilikát NO2−

[dioxo-nitrát(III)] [dioxo-nitrát](1−) nitrit AsO43−

[tetraoxo-arzenát(V)] [tetraoxo-arzenát](3−) arzenát AsO32−

[trioxo-arzenát(III)] [trioxo-arzenát](3−) arzenit SO32− [tetraoxo-szulfát(IV)] [tetraoxo-szulfát](2−) szulfit S2O32−

[trioxo-tio-szulfát(VI)] [trioxo-tio-szulfát](2−) tioszulfát ClO4−

[tetraoxo-klorát(VII)] [tetraoxo-klorát](1−) perklorát ClO3− [trioxo-klorát(V)] [trioxo-klorát](1−) klorát

ClO2− [dioxo-klorát(III)] [dioxo-klorát](1−) klorit

ClO⁻ [oxo-klorát(I)] [oxo-klorát](1−) hipoklorit

VO3−

[trioxo-vanadát(V)] [trioxo-vanadát](1−) vanadát CrO42− [tetraoxo-kromát(VI)] [tetraoxo-kromát](2−) kromát Cr2O72− [heptaoxo-dikromát(VI)] [heptaoxo-dikromát](2−) dikromát MnO42−

[tetraoxo-manganát(VI)] [tetraoxo-magnanát](2−) manganát MnO4−

[tetraoxo-manganát(VII)] [tetraoxo-magnanát](1−) permanganát Triviális elnevezésű anionok:

OH⁻ hidroxid CN⁻ cianid SCN⁻ tiocianát NH2−

amid.

Komplex anionok

A komplex anionok szisztematikus elnevezésének szabályai azonosak az oxosavak anionjai esetén megismerttel.

Példák: [BF4]⁻ [tetrafluoro-borát(III)] [tetrafluoro-borát](1−) [Al(OH)4]⁻ [tetrahidroxo-aluminát(III)] [tetrahidroxo-aluminát](1−)

[PtCl6]²⁻ [hexakloro-platinát(VI)] [hexakloro-platinát](2−) [Ag(S2O3)2]³⁻ [ditioszulfáto-argentát(I)] [ditioszulfáto-argentát](3−) [Pb(OH)4]²⁻ [tetrahidroxo-plumbát(II)] [tetrahidroxo-plumbát](2−) [Fe(CN)6]⁴⁻ [hexaciano-ferrát(II)] [hexaciano-ferrát](4−) [BiI4]⁻ [tetrajodo-bizmutát(III)] [tetrajodo-bizmutát](1−).

Addíciós vegyületek elnevezése

Amennyiben addíciós vegyületeket nevezünk el, jelölnünk kell a molekulák (vegyületek) mennyiségének arányát is:

Például: CaSO4 · 2H2O kalcium-szulfát–víz (1/2) 2CaSO4 · H2O kalcium-szulfát–víz (2/1)

CaSO4 · 0,5H2O) kalcium-szulfát–víz (1/0,5) 3CdSO4 · 8H2O kadmium-szulfát–víz (1/8)

Fe(NH4)2SO4 · 6H2O vas(II)-ammónium-szulfát–víz (1/6) K4[Fe(CN)6] · 10H2O kálium-[haxaciano-ferrát(III)]–víz (1/10) H3PO4 · H2O foszforsav–víz (1/1)

CoCl2 · 6H2O kobalt(II)-klorid–víz (1/6) AlCl3 · 4C2H5OH alumínium-klorid–etanol (1/4) CaO · SiO2 kalcium-oxid–szilícium-dioxid (1/1).

In document 8.6.3.4.13. ábra: A Zn(OH)2 (Pldal 92-96)