előnyök és hátrányok – kinek mi?

Borjas ábrája közvetten arra is utal, hogy a képzettség növekedésével bizonyos fejlődési utat járhatunk be, a képzetlentől az átlagos alatt és felettien képzett tömeg, és a tehetséges kiválókig. A négy szakaszon kevés ember halad végig, a többsége valahol

lemorzsolódik.

a.) A tömeges tanulási igény hozadéka

A leggyakoribb eset, amit a tanulási célú migrációban résztvevők többsége is tesz, fél évet, esetleg éveket más országban tanul. A fogadó ország számára jelentős gazdasági haszon származik a tandíjból és a tartózkodással együtt járó költségekből, ami hozzájárulást jelent a helyi gazdaság fejlődéséhez. A „tanturizmus” kedvelt célországai jól keresnek a külföldi diákok fogadásán (HVG 2007. január 20.). Az Egyesült Királyságban például 2004-ben tandíjak formájában 1,5 milliárd fontot hozott a külföldiek képzése, de a megélhetési költségekkel is számolva összesen 3,1 milliárd fontra becsülhető a haszon (http://www.campusreviewonline.com.au/). Ausztráliában pedig 3,9 milliárd dolláros bevétellel számoltak 2003-ban. Mindezek mellett egy másik aspektusról is beszélhetünk, melyet az Egyesült Államok példáján keresztül figyelhetünk meg. Az évezred elején a diákok 67%-a saját pénzét utalta az Egyesült Államokba, 75%-uk saját országából is kap kiegészítő támogatást. („Amerikában költsd el magadra a pénzt és vidd magaddal a mi életstílusunkat”) (R^édei, 2002. 132. p.). A magas fokú képzettséget szerző migránsok rövid időn belül stratégiai jelentőségű fejlesztési feladatot kapnak, így a befogadó ország gazdaságában növelik a hozzáadott értéket. A kibocsátó ország szemszögéből viszont pótolhatatlan hiányokat okozhatnak. A Magyar Migrációs és Menekültügyi Kutatóközpont a ’90-es évek végén javaslatokat fogalmazott meg a migrációs politika kormányzati szereplői számára. Eszerint átfogó, koherens és cselekvő migrációs politika kialakítására hívják fel a figyelmet, valamint a kormányzat migrációs politikájának erősítenie kell a nemzetközi népességmozgással járó kedvező társadalmi és gazdasági következményeket.

A mozgó ember érdeke az, hogy a hely megváltoztatására irányuló döntését a lehető legjobban megalapozza, megismerje a célterületet és kivitelezze elhatározását. A tanulni vágyók döntései között általában a célország imázsa; az önállóság, szabadság lehetősége, illetve a magasabb életszínvonal és jobb kilátások iránti igény szerepel.

Az ázsiai országokban a külföldön történő tanulást az otthoni közösségekben egyfajta kitörési pontnak tekintik. A globális világ tapasztalatai azt erősítik meg a családokban, hogy alkalmas és transzferálható tudással a fiatalok nagyobb térbeli választási esélyhez juthatnak (R^édei, 2004). Gyermekeiket a humán tőke fejlesztésére fordított pénz mielőbbi megtérülése érdekében küldik külföldre; és azt várják, hogy a megszerzett szaktudással és tapasztalatokkal „felvértezve” térnek majd haza. Tapasztalható, hogy a szűkös anyagi

forrásaikat is a tanulmányok folytatására fordítják. Azaz, hosszútávon a szellemi erőforrás építése fontossá válik. A külföldi hallgatókat fogadó egyetemek számára szerepük megerősítése mellet, a fogadó régióban a versenyképesség fokozására közvetlenül

„csábíthatók” el a legjobbak. A végzettség földrajzi helyének jelentősége – különösen a posztgraduális képzés esetében – megkérdőjelezhetetlen. Az oktatás során a fő cél a technikai, nyelvi és tárgyi kultúra különbözőségeinek leküzdése, egymás nemzetközi megértése. Mindez úgy valósul meg, hogy az oktatás tartalma válik kozmopolitává.

Azok az intézmények, melyek kozmopolita képzésre törekednek, fokozott érdeklődésre tarthatnak számot (R^édei, 2004).

b.) A tanulásba történő befektetés egy válogatási folyamat

A korábban kétszereplős – a migráns és a befogadó ország közötti – alkuba a multinacionális vállalatok is belépnek. A tudás a cégek hajtóereje lett, hiszen a termelékenység, a kreativitás irányítja a gazdasági egységek innovációs kapacitását (R^édei, 2006b). A tudáspiacot figyelemmel kísérve a számukra szükséges magasan képzett munkaerőt keresik, és igyekeznek a tudás folyamatos karbantartásával új erőforrást biztosítani. Napjaink vállalatai újabb és újabb eszközöket vetnek be, hogy megszerezzék a legjobb képességű pályakezdőket, és egyre tevékenyebben kapcsolódnak be a szakemberképzésbe. Ezáltal válnak a tanulási célú mobilitás szereplőivé. A Népszabadság hazai példát említ (2006.

október 10.). A Mol Nyrt. Nemrégiben hároméves együttműködési keretszerződést kötött a számára legfontosabb hat egyetemmel (köztük a Budapesti Műszaki, a Corvinus, a Szegedi vagy például az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel) annak érdekében, hogy felkészült szakemberekhez jusson. Számos vállalat a szakképzési hozzájáruláson túl technikai eszközök adományozásával, tanulmányok, kutatások rendelésével is támogatja az egyetemeket. A migráns – mielőtt meghozza döntését – információkat gyűjt a célterületről. Abban, hogy a beilleszkedés folyamata tartós és minél teljesebb legyen, meghatározó az adott régió gazdájának a közreműködése. Azáltal, hogy jövőképüket, fejlesztési terveiket megismertetik az oda érkezővel, a lehetséges feszültségek is megelőzhetők. Ilyen módon valósulhat meg az, hogy a döntések ott szülessenek, ahol a problémák felmerülnek. Ezt nevezzük a migráció szubszidiaritásának (R^édei, 2006a).

c.) A tanulmányokat letelepedés követi

A tanulmányok alatt szerzett tapasztalatok – főként ha a „multik lefölözése” sikeresnek bizonyult – a jövő bevándorlási rizikóját is hordozzák. A tanulók megismerik az új környezetet, a szokásokat, elsajátítják a nyelvet, kapcsolatokat teremtenek. Ezáltal

„válaszúthoz” érkeznek. Azon hallgatók, akik tudományos karriert terveznek, külföldi tanulmányútjuk előre megfontolt, tudatos döntés eredménye, tartósan, akár végleg a befogadó országban maradnak. Ekkor tehát a külföldi tapasztalatszerzés egy megelőző állomása a letelepedésnek.

d.) Hazatérő migráció

Főként a fejlődő világ országaiban, az „otthon hagyott” családtagok támogatása, hazautalások formájában jellemző. A migráció valós pozitív próbája azonban az, „hogy az egyén a gazdagabb országokban megszerzett tapasztalatait, készségeit szellemi tőkévé kovácsolja, majd visszatérve, az alacsonyabb szintű gazdasági környezetben ezt kamatoztatja (s^taRK, 2004).

Az OECD tanulmánya szerint az oktatási befektetés mind egyéni, mind társadalmi szinten megtérül. Az iskolázottabbak nagyobb eséllyel találnak munkahelyet és munkabérük is magasabb az átlagosnál. Mobilitással a szellemi képességek földrajzi megtérüléséről beszélhetünk. Közel ugyanazért a munkáért a világ egyik pontján többet lehet kapni, mint a másikban. A gazdaság egészére gyakorolt hatása is nyilvánvaló, hiszen a humán tőke befolyásolja a termelékenységet, a gazdasági növekedést.

A tanulói mobilitás tehát előnyt jelent mind a személy, mind a befogadó ország számára.

Egyrészt az ott eltöltött idő tapasztalatokkal gazdagítja az egyént, másrészt kínálati piacot jelent az érintett állam számára. A hasznok „megszerzéséért” sorban állók közé a küldő ország is bekapcsolódik, hiszen a küldők és befogadók közötti kapcsolat gazdaságfejlesztési eszköz. Tony Blair, az akkori brit miniszterelnök a következő nyilatkozatot tette a tanulói mobilitással kapcsolatban: „A nálunk tanulmányaikat folytató diákok kapcsolatokat építenek saját országuk és az Egyesült Királyság között, népszerűsítik a brit egyetemeket és kultúrát, elősegítve ezzel a nemzetközi kereskedelem hatékonyságát” (http://isim.georgetown.edu).

A következőkben kiemeltünk néhány témánkkal összefüggő állítást, amelyekhez tapasztalati adatot, véleményt sorakoztatunk fel.