Einstein új fizikája

Bár mint bölcselő foglalkozom a relativitás tanával, mégis nem mulaszthatom el, hogy legalább igen röviden ne utaljak azokra a fizikai jelenségekre, amelyeket Einstein a maga elmé-letével megmagyarázni, illetőleg amelyekkel ő saját elméletét igazolni törekszik.

Einstein tehát a világmindenséget úgy tekinti, mint a különböző erősségű gravitációs mezők rendszerét. O szerinte a klasszikus mechanika tehetetlenségi törvénye csak akkor érvé-nyes, ha egyáltalán nincsenek gravitációs mezők. De ilyen mezők nemcsak elméletben vannak és ép azért a tehetetlenségi törvényt úgy kell megszerkesztenünk, hogy tekintettel vagyunk a gravi-tációs hatásokra is.

Einstein a gravitáció elméletét tehát kibővítette és a régi Newton-féle gravitációs törvény, amely azelőtt a világegyetem törvénye volt, most már elveszti általános érvényét és csak meglehetősen gyönge gravitációs mezőkre terjed ki. Sőt úgy látszik, Kepler törvénye, amelyet Newton törvényéből matema-tikai úton vezethetünk le, erősebb gravitációs mezők esetében teljes pontossággal szintén nem érvényesül. Kepler törvénye egyébként is ingadozó és Einstein ezeket az ingadozásokat a saját elméle-téből igyekszik kiszámítani.

Az eddigi elmélet szerint nem igen tudták megmagyarázni, miért tolódik el idő folytán a Merkur pályájának az a pontja, amely legközelebb esik a Naphoz (perihelium) mindjobban és jobban a világtérhez képest. Einstein ezt a jelenséget azzal magyarázza, hogy a nap közelében a Merkur aránylag erős gravitációs mezőben végzi mozgását és úgy az eltolódás, mint a sebesség függ a gravitáció erejétől. Einstein ezt a feltevést számításaival is igyekezett igazolni.

Ám hasonló okból a fénysugárnak is erős gravitációs mezőkben görbe vonalban kell haladnia (ezt a jelenséget nap-fogyatkozások alkalmából figyelik), mert a gravitáció a fényt egyenesvonalú mozgásából kitolja.

Végül még egy gondolatot kell kiemelnem. Giordano Bruno óta úgy a bölcselet, mint a természettudomány a világról azt tanította, hogy végtelen. Einstein, aki a világot nem-euklidesi rendszerben szemléli, hanem gömbfelületekre tagozza, azt

6 4 DR. TRIKÁL JÓZSEF

mondja, hogy a világ (mint a gömb is) határtalan ugyan, de nem végtelen.

A képzelet ezen megállapításokat is megnagyítja és csodá-latos szemléleteket alkot magának. Úgy beszélnek Einsteinről, mint új Newtonról, mint forradalmárról, aki új fizikát, új bölcse-letet alkot, sőt a bölcsebölcse-letet egészen megszünteti.

Új fizikát alapított. Mi ez az új fizika?

1. A fizikának kibővítése. Forradalmi hatású Einstein fizikája, mert igazán a világegyetem fizikáját igyekszik megala-pítani. A Newton-féle fizika az Einstein-féle egyetemes fizikának ép oly fejezete, amint a Föld fizikája az egész nagy mindenség-nek egy szakasza. A mindenség élete gazdagabb, mint a Föld élete, tehát amannak fizikai lehetőségei is számosabbak. Ily érte-lemben a mi mechanikai törvényeink elveszítik kizárólagos, külö-nösen kitüntetett, vagy akár abszolút értéküket is és helyi érde-kűekké válnak.

2. Fontos megállapítás az is, hogy a mindenség anyagi szerkezete nem abszolúte ugyanaz. A tömegek a mindenség különböző pontjain különbözőkép oszlanak meg és ennek meg-felelőleg különböző erősségű gravitációs mezőket létesítenek.

De a tömegeknek egy bizonyos időpontban való eloszlása nem marad örökké ugyanaz, mert a világegyetem összes tömegei állandóan mozognak és ezzel állandóan változtatják a világegye-temnek belső szerkezetét, gravitációs mezőit is. Ebből pedig az következik, hogy Newton gravitációra vonatkozó törvénye (hogy két pontnak egymásra gyakorolt vonzóereje a távolság négyze-tével fordítva arányos) szintén helyi érdekű és érvényességű és bár eddigi észleleteink csak gyenge eltéréseket mutatnak, mégis ezen észleletek is bizonyítják, hogy nem abszolút értékű.

3. A világ geometriai szerkezete és ezzel együtt a rendes háromdimenziós térnek a szerkezete is függ az összes anyag elosztásától, illetőleg a gravitációs mezők erősségétől. Mivel pedig úgy az anyag elosztása, mint a gravitációs mezők erős-sége a világegyetem folytonos mozgása miatt folyton változik, azért a tér szerkezete is változni fog. Változó geometriai szer-kezet változó nem-euklidesi geometriák érvényességét hozza magával, vagyis azokét, amelyekben görbületek és nem egyene-sek uralkodnak és ezek a térgörbületek is hol erősebbek, hol gyengébbek. Einstein még azt is hangsúlyozza, hogy a görbüle-tek mértéke véges nagyságú térre enged következtetni.

Mind-ezekből következik, hogy «szó sem lehet arról, hogy az euklidesi geometria a mi világunkban pontosan érvényes. Az azonban elgondolható, hogy a mi világunk csak kevéssé különbözik egy euklidesi világtól».

4. A világegyetem változó téri szerkezete azt bizonyítja, hogy önmagában levő abszolút tér nincs. Csak fizikai terek, csak relativ terek vannak.

5. Ám a fizikai idő megint a fizikai tér szerkezetétől függ s azért egyrészt sem a tér, sem az idő önmagukban nem létez-nek, amennyiben pedig, mint jelenségek, létezlétez-nek, csak együtt léteznek.

6. Abszolút mozgás sem létezik. Csak mozgók és mozgá-sok vannak, amelyek megint más-más feltételektől függnek.

7. Az anyag az energiának állandó alapja. Sem az anyag, sem az energia nem állandó. Ha az elefántcsontgolyót elektromos ívlámpa sugárzásának tesszük ki, akkor a golyónak nemcsak energiamennyisége, hanem a tömege is megszaporodik.

Az anyag megmaradásának elve is tehát csak megközelítő érvényességű törvény.

Sőt az energia átváltozásának tana is relativ. A modern felfogás szerint — mondja Haas, leipzigi fizikus — egyáltalán nincs energia átváltozás, mert hiszen csak egyfajta energia van, az elektromágneses mező energiája. Nem az energia változik át, hanem legfeljebb az ember nézőpontja, aki érzékszerveinek segít-ségével figyeli a fizikai tüneményeket.

8. Mindezekből látjuk, hogy az ú j fizika finomabb elemek-kel dolgozik, mint a régi. Az új fizika állandó elemei: a fény terjedési sebessége a légüres térben, elektromos töltése, az elektromos tömeg nyugalmi állapotban és a gravitáció. Ezek abszo-lút jelentőségűek a relativisták szerint is és nem függnek a meg-figyelő mozgási állapotától.

Budapest. Dr. Trikál József.

(Vége következik.)

Religio, hittud. és bölcs, folyóirat. 1925. 5