A felekezeti egyesületi élet az 1930-as évek második felében vett újabb lendületet, ami szinkronban állt a „katolikus reneszánszként” emlegetett országos tendenciával. Ez a megújhodás a papi hivatások és a szerzetesek lassan, de emelkedő számában, szervezeti szinten pedig a politikai katolicizmus pártokká szerveződésében és a gomba módra sza-porodó katolikus hitbuzgalmi, szociális, kulturális és gazdasági egyesületekben érhető tetten. Életkor, foglalkozás, társadalmi állás, célok és funkciók szerint mélyen tagolt, kimondottan szétaprózott háló fonta át a katolikus társadalmat.
Az Oltáriszentség tiszteletét az Oltáregyletek, Szűz Mária tiszteletét a Mária Kongregációk tagjai gyakorolták. A művelődés és az erkölcsi nevelés a Katolikus Kö-rökben folyt. A szociális, karitatív és érdekvédelmi szervezetek közül a legelterjedtebbek a Kolping-féle Katolikus Legényegyletek, a Tanoncvédő Egyesület és a Szent Vince Egyletek voltak. A társadalmi kérdések közül előtérbe került a nőkérdés, a nő megválto-zott helye a társadalomban, így gyorsan terjedtek a különböző nővédő egyesületek is.
Az 1931-ben kibocsátott Quadragesimo anno pápai enciklika további lökést adott: a kor kihívásaira XI. Piusz pápa már nem csupán egyedi és esetenkénti szociális reformokkal, hanem a gazdasági struktúra gyökeres átalakításának koncepciójával válaszolt. Elvetette mind a kapitalista-liberális, mind a szocialista-szociáldemokrata megoldást, s helyettük a katolicizmus erkölcsi iránymutatásaiból levezethető korporatív gazdasági és társadal-mi formációkat ajánlott. Magyarországon az 1930-as évek második felében jelentek meg a modernebb, új típusú hivatásrendi szervezetek, amelyekben az egyház alkalma-sabb eszközt látott a szociális kérdések kezelésére, mint a keresztényszocialista szak-szervezetekben. Különböző szervezetek alakultak, az országos hatósugarúvá izmoso-dottak közül a legsikeresebbé a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Tes-tülete (KALOT) vált, de jelentős volt az EMSZO (Egyházközségi Munkás Szakosztá-lyok), a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete, a KALÁSZ (Katolikus
Lány-121 ÁBTL 3.1.9. V–700/26. 98–99. fol. Jelentés a zalaegerszegi I. plébánia hitéletéről.
122 ZMMPI, jegyzőkönyvek 1940–1970. 157. fol. Jegyzőkönyv a Zalaegerszegi Róm. Kath. Egyházközség képviselő- testületének 1945. szeptember 30-ai díszgyűléséről. Kézírás.
körök Országos Szövetsége), a DLN (Dolgozó Lányok és Nők) és a KIOE (Keresztény Ifjúmunkások Országos Egyesülete) is. E szervezetek elvi feladata lett, hogy tömegere-jükkel sürgessék a keresztény társadalomszemléletnek megfelelő társadalomszervezést, és a szélsőséges irányzatok helyett a magyarság hagyományos életformáinak megőrzését a nemzet javára.
Pehm József komoly erőfeszítéseket tett az egyesületi élet zalaegerszegi felvirágoz-tatásáért. Az 1930-ban kibővített és folytatólagosan korszerűsített plébániai kultúrház-ban igen sok régi vagy újonnan alakult, főleg hitbuzgalmi és kulturális egyházközségi egyesület működött. Pehm 25 éven át személyesen vezette a leginkább értelmiségieket és a helyi katolikus elitet tömörítő Katolikus Férfiligát és a Hölgykongregációt, amelyek elsősorban a hitélet fellendítésén és a vallásos lelkület elmélyítésén dolgoztak, és hogy átvigyék a keresztény erkölcsi elveket a mindennapi életbe. 1921-ben Horváth Sándor, a Domonkos-rend osztrák–magyar tartományának főnöke, a későbbi igen neves, Fri-bourgban és Budapesten tanító egyetemi tanár – IX. Piusz pápa 1877-ben adott felha-talmazása alapján – megbízta Pehm Józsefet, hogy legyen a zalaegerszegi, úgynevezett
„élő rózsafüzér” igazgatója mindaddig, amíg ott nem létesül Rózsafüzér Társulat. 123
123 PL Mm. 30. d. Felhatalmazás, 1921. szeptember 4. – Megjegyzés: az „élő rózsafüzér” egy napjainkban is létező ima-mód, azt jelenti, hogy a hívők közül többen vállalják a napi egytized rózsafüzér elimádkozását, így egy településen vagy egyházközségben mindennap bizonyos számú teljes rózsafüzért imádkoznak el. Aki ezt koordinálja, az az élő rózsa-füzér igazgatója. A Rózsarózsa-füzér Társulat már egy magasabb szintű szervezeti egység.
A zalaegerszegi Katolikus Ház szolgált az egyesületi élet színhelyéül
1922-ben a frissen alakult Zalavármegye Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága válasz-totta tagjául. 124 Pehm „kedvence” a megbízható, legitimista úrhölgyek kongregációja volt, ez irányított minden megmozdulást, körmenetet a városban. Gyűléseiken vissza-térően foglalkoztak IV. Károly király sorsával, az uralkodó halála után II. Ottó örökös király növekedésével és neveltetésével. A többi egyesületet – az illetékes plébános út-mutatása mellett – a káplánok vagy a hitoktatók vezették. Az iparosok és kereskedők körében a Katolikus Legényegylet dolgozott, a munkásifjaknál és tanoncoknál a KIOE és a Katolikus Dolgozó Lányok és Nők. Volt még Katolikus Népszövetség, Oltáregylet, Kis Teréz Leánykör, Szent Zita Kör, Katolikus Kör, minden iskolában ifjúsági kongre-gáció, cserkészet és Szívgárda. S bár a napi ügymenetet nem Pehm intézte, mégis oda-adóan figyelt a részletekre. Például név szerint számon tartotta a több mint ötszáz háztartási alkalmazottat, akik akkoriban Zalaegerszegen kaptak munkát. Közülük kerültek ki a Szent Zita Kör tagjai. Nem volt rest mindegyik leánynak és külön
124 ZMMPI, iktatott iratok, 1920–1923. 23/1923. sz. irat.
Meghívó a Katolikus Legényegylet táncmulatságára, 1922. Zalaegerszeg iparos- és munkásifjúságát 1900 óta összefogó legényegylet tiszteletbeli elnöke plébánossága ideje alatt Pehm József volt
a munkaadójuknak levelet írni, s kérni őket, hogy engedjék el a cselédlányokat lelkigya-korlatra, ahová egyúttal őket is meghívta. 125
A modern jótékonyságot előmozdító Szociális Missziótársulat 1917 óta működött a városban. (Tagjaival még 1946-ban is élő maradt a kapcsolata: a háborús évek szünete után tartott 29. közgyűlésük jegyzőkönyvét megküldték a hercegprímásnak. 126) A Misz-sziótársulat 1927. évi jubileumán, néhány héttel halála előtt, Prohászka Ottokár is meg-jelent. A programot elnökként a székesfehérvári püspök vezette, de a zalaegerszegi száj-hagyomány szerint az irányítás hamarosan átkerült Pehm kezébe, amit a rendezvény vé-gén így kommentált a püspök: „Apát úr, Ön született elnök.” 127 Pehmnek további kedves egyesülete volt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége. A szervezet elnök asszonyával, a Horthy-hű Tormay Cécile írónővel személyes, jó viszonyt ápolt. Elképzeléseinek meg-valósításánál Pehm egyébként is gyakran támaszkodott a nőkre és a női egyesületekre.
1931-ben a Magyar Revíziós Liga helyi szervezetének elnökségi tagja lett, és így egy „csa-patba” került evangélikus tiszteletessel, főrabbival, kormánypárti főispánnal is, olyan em-berekkel, akikkel más kérdésben nemigen közösködött szívesen. 128
A kulturális egyesületek közül Pehm József adományokban is mérhető, kitüntetett figyelemmel kísérte a maga kezdeményezte Egyházi Ének- és Zeneegyesületet és a Zalaegerszegi Dalárdát. Fogékony volt a zenére, bár hangszeren nem játszott. 129 A dal-kultúra egyfelől megadta az együtt éneklés örömét, másfelől ideológiai feladatot is ka-pott. A Zalavármegyei Dalosszövetség 1926-ban rendezett harmadik versenyének kö-szöntője szerint a dal egyszerre a Trianon miatti gyász, a magyar életkedv, a hazaszere-tet és a lelkesedés ébrentartásának kifejezője. 130 A 35 fős kórus a városi ünnepségek állandó szereplője lett. Részt vettek különböző versenyeken; 1929-ben a debreceni or-szágos dalosversenyen, ahol a kormányzó is megjelent, 3. díjat szereztek. 131 A helyi kö-zönség azonban meglehetősen közönyösen viszonyult a komolyzenéhez, az érdektelen-ség kivéreztette a nyilvános zenei esteket. Pedig a Katolikus Házban még zenei
tan-125 SZEK, ős. XXVIII/alsó II. Emlékezések, P. Sill Aba Ferenc OMF gyűjtése: Bertha Sándor plébános visszaemlékezé-se. Eszteregnye, 1989. április 25.
126 PL 1831/1946. Jegyzőkönyv a Szociális Missziótársulat zalaegerszegi szervezetének 29. évi közgyűléséről. Zalaeger-szeg, 1946. március 25.
127 SZEK, ős. XXVIII/alsó II. Emlékezések, P. Sill Aba Ferenc OMF gyűjtése: Bucsis Gyula tanár aláírás nélküli vissza-emlékezése. Gépelt kézirat, 13. fol.
128 „A hősök emlékünnepén megalakult Zalaegerszegen a Revíziós Liga helyi szervezete.” Zalavármegye, 10. évf. 122. sz.
1931. június 2.
129 Egy grafológiai jellemrajz szerint, amely a vizsgált személy kilétének felfedése nélkül készült, „sokoldalú tehetséggel, művészi hajlamokkal van megáldva, ami kiváló zenei érzékében, kifinomult hallásában, kiváló előadói készségében és írói vénájában egyaránt megmutatkozik. Mélyen átéli a zenét, nagy valószínűséggel belső zenét is hall.” W. Barna Erika grafoló-gus „vakdiagnózisban” készült elemzése a szerző felkérésére, 2014. június 30.
130 „A magyar dal harmadik zalai ünnepe.” Zalamegyei Ujság, 9. évf. 131. sz. 1926. június 13. Címlap; „A zalamegyei dalosverseny vasárnapi ünnepe bebizonyította, hogy a dal nemes művészete egész vármegyénkben nagyszerű virágzás-nak indult.” Zalamegyei Ujság, 9. évf. 132. sz. 1926. június 15. Címlap.
131 „Ma van az Egyházi Ének- és Zeneegyesület dalestje és a debreceni filmbemutató.” Zalamegyei Ujság, 13. évf. 10. sz.
1930. január 14. Címlap; „Az Egyházi Ének- és Zeneegyesület dalestje.” Zalamegyei Ujság, 13. évf. 11. sz. 1930. január 15. 2.; „Gerlóczy Béla a magyar dalosügy átszervezéséről.” Zalamegyei Ujság, 13. évf. 12. sz. 1930. január 16. 2.
folyamok is indultak, ahol vonós és fúvós hangszerekre, énekre és zeneelméletre tanítot-ták a csekély számú érdeklődőt. 132
A muzikális élvezet mellett ez az egyesület volt Pehm eszköze ahhoz, hogy a vár-megyei közgyűlés foglalkozzon „a közerkölcsiséget veszélyeztető, idegen táncok terjedésé-nek” meggátlásával. Az ezzel foglalkozó kérelmet Pehm terjesztette elő. Az indoklás szerint a fővárosi mulatóhelyekről kiinduló buja szórakozás „a testiséget és erkölcstelen-séget szolgáló, érzékiségtől átfűtött mozdulataikkal” megfertőzik a falut és kiszorítják a régi hagyományos táncokat. A közgyűlés feliratban kérte a belügyminisztert a káros jelenség rendeleti úton történő orvoslására. 133 A konzervatív közgyűlési tagok előtt népszerű javaslat egyszerre futott be a Zeneegyesület egymillió korona segélyt kérő igényével. Az összeget – immár nem először – ellenvetés nélkül megszavazták a vár-megyei egészségügyi ebadó terhére (a pengőre való áttérés után, 1927-től 40 pengő lett az éves támogatás).
Bucsis Gyula tanárral együtt az apát úr megalapította a Foederatio Emericana helyi konventjét is, és a befolyt tagdíjakból rászoruló egyetemistákat támogattak. Egy alka-lommal Briglevics Károly, a Pehmet 1919-ben lefogató kormánybiztos-főispán is
jelent-132 „Zenetanfolyam.” Zalamegyei Ujság, 11. évf. 243. sz. 1928. október 25. 5.
133 MNL ZML IV. 402. 403. kötet. Jegyzőkönyv Zala vármegye törvényhatósági bizottságának 1924. december 9-ei rendes közgyűléséről, 30411 sz./ni. 1924. jkv. 2511. és 30407 sz./ni. 1924. jkv. 2512.
A zalaegerszegi úriasszonyok és leányok az 1916-ban alapított Hölgy- és Leánykongregációba szerveződtek. Az asszonyok sokoldalúan segítették Pehm plébános lelkipásztori munkáját
kezett a tagok sorába. Amikor fennhangon buzgó tevé-kenységet ígért, Pehm apát úr lelépett az emelvényről és kezet fogott vele, majd visszalépett a katedrára. Ezzel a kézfogással fejezte ki megbocsátását a múltért. 134
Pehmet különösen érdekelte az ipartestület és a gaz-dakör munkája is. 1935-ben megalakult az Actio Catholi-ca (AC) helyi szervezete. Leghatékonyabban hitbuzgalmi és szociális szakosztálya működött, nyilván nem véletle-nül, hiszen Pehm apát már 1933 óta az AC szociális és karitatív ügyosztályának tanácsosa volt. 135 Pehm József híveinek évente időszerű világnézeti kérdésekről elő-adás-sorozatot is szervezett, melyekre neves közéleti sze-mélyiségeket és tudósokat nyert meg előadónak. A puszta felsorolásból is látható, hogy a városban sokszínű, férfia-kat és asszonyoférfia-kat, fiúférfia-kat és lányoférfia-kat egyaránt átfogó egyesületi – modern kifejezéssel élve: civil szervezeti – háló épült ki, a plébános eredményesen munkálkodott a város katolikusainak megszervezésén. S ezek az egyesüle-tek nem csupán papíron létezegyesüle-tek. Egyik összejövetel kö-vette a másikat, számos ünnepélyt, megemlékezést tartot-tak, miközben közösségekké kovácsolódtak.
Pehm József több vármegyei és városi kulturális ren-dezvényt maga kezdeményezett, így például Padányi Biró Márton püspök emlékünnepélyét, aki 1745 és 1762 kö-zött kormányozta a veszprémi egyházmegyét, ahová Zalaegerszeg is tartozott akkori-ban. Az ünnepségre készülvén komoly történészi-kutatói munkát folytatott, megbízot-tai a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivba is elmentek forrásokért, sőt ő maga is eljárt kutatni.
Ehhez a kutatómunkához kötődik egy bizarr történet. Egy Kotzig Jenő nevű csák-tornyai személy 1942-ben arról számolt be a hatóságoknak, hogy 1934. május 8-án, amikor vonattal utazott Zágrábból Csáktornyára, együtt utazott egy magyar pappal, aki „elmondotta, hogy a zágrábi püspökségnél volt néhány napig, ahol adatokat gyűjtött egyik tanulmánykönyvéhez, amelyben egy szentéletű püspök életét írja le, valamint azt is, hogy Zalavármegye törvényhatóságának a tagja”. 136 Csak évekkel később, a Muraköz visz-szacsatolásakor megtartott ünnepi szentmisén ismert rá Pehm Józsefben az egykori
úti-134 SZEK, ős. XXVIII/alsó II. Emlékezések, P. Sill Aba Ferenc OMF gyűjtése: Bucsis Gyula tanár aláírás nélküli vissza-emlékezése. Gépelt kézirat, 7. fol.
135 ZMMPI, iktatott iratok, 1933–1934. 254/1934. Serédi Jusztinián 395/1933. sz. kinevezése Pehm József részére.
Esztergom, 1933. január 25.
136 PL Mm. 28. d. Aláírás nélküli, főszolgabírónak címzett jelentés. Csáktornya, 1942. január 3. (A következő idézetek is innen – B. Ma.)
Emlék Szívgárda-tagságról, Zalaegerszeg, 1934. A Szívgárda az elemi
iskolák népszerű gyermekszervezete volt
társra. A csáktornyai illető egy érdekes, de első olvasatra elképzelhetetlen összefüggés-ben említi Pehm utazásának valódi célját. Az akkor még ismeretlen magyar pap ugyan-is megemlítette neki, hogy a zágrábi püspökségen szóbeszéd tárgya a Magyarország és Jugoszlávia között akkor fennálló helyzet, „a Jankapusztáról kiinduló sorozatos merényle-tekből kifolyólag”. Ezzel arra utalt, hogy 1933-ban a horvát politikai emigráció, ezen belül az usztasa mozgalom a korábbinál radikálisabb eszközökhöz nyúlt, és robbantásos me-rényletek végrehajtását kezdte el; decemberben Sándor jugoszláv királyt próbálták meggyilkolni, ekkor még sikertelenül. Pehm azt a később valótlannak bizonyult feltéte-lezést adta tovább, miszerint a merénylők Jankapusztán húzták volna meg magukat.
A téma a csáktornyai emberből váratlan őszinteségi hullámot váltott ki: elmondta, hogy őt a zágrábi rendőrség alaptalanul letartóztatta a királymerényletben való részvétel vád-jával. Bizalmas vallomásának a fülke másik két utasa is fültanúja volt, és az ő feljelenté-sük nyomán a csáktornyait két hónap múlva ismét letartóztatták. Az akkori kihallgatók roppant kíváncsiak voltak beszélgetőtársára, „az állítólagos magyar papra”, aki szerintük nem más, mint „a magyar hírszerzőosztály egyik, Jugoszláviában már régen keresett tagja, aki papi ruhában, a magyar külügyminisztérium hamisan kiállított útlevelével érkezett Jugo-szláviába”. A csáktornyai útitárs azonban nem tudott közelebbi felvilágosítást adni.
Vajon valós a Pehmnek tulajdonított hírszerzői munka? Lett volna egy titokzatos énje? A királyt elűző, szabad-királyválasztó Gömbös Gyula kormányának Pehm József hajlandó lett volna szolgálatot tenni? Erre inkább nemleges, mint igenlő választ tudunk
1921-ben Pehm József alapította meg a Zalaegerszegi Dalárdát és az Egyházi Ének- és Zeneegyesületet.
1930-ban Zalaegerszegen rendezték a magyar dal ünnepét
adni, ám a gyanút nem oszlatják el a későbbiekben még bővebben ismertetett, 1941 körüli fejlemények.
A titkos szervezkedés, a kaland egyébként sem állt tá-vol Pehmtől – erre későbbi életútjából két példát is említhetünk: 1945-ben a nyilasoktól, 1949-ben a kommunistáktól akart megszökni. Kutatóútja során egész biztosan odafigyelt minden olyan információra, amiről úgy vélte, elősegítheti Muraköz visszaintegrá-lását Magyarországhoz. A két férfi arról is beszélge-tett, hogy miként lehetne „néhány muraközi – horvát-nyelvű, de magyar érzelmű, falusi szegénysorsú, jó elő-menetelű – gyermeket elhelyezni a magyarországi papi gimnáziumokban, ahol azokból a muraközi nyelvet be-szélő, magyar szellemben nevelt papokat, tanítókat, jegy-zőket nevelnének arra az esetre, ha egyszer a gondviselés újból megengedné, hogy Muraköz és népe újból a Szent Koronához térjen vissza”.
Ilyen beszélgetések, ha azt óvatlanul folytatták, elegendőek voltak ahhoz, hogy a jugoszláv hatósá-gok érdeklődését felkeltsék. Mi magunk azért fi-gyeltünk fel a csáktornyai férfi történetére, mert Mindszenty József valamiért tartotta annyira fon-tosnak, hogy gondosan megőrizze magánlevéltárá-ban. Sőt 1944. június 6-án a hajdani útitárs politikai megbízhatóságáról elismerő nyi-latkozatot adott. „Később értesültem nővérétől arról, hogy miattam is baja esett a jugo-szláv hatóságokkal [sic!].” 137
A történet hitelét alátámasztja Pehm József egyik 1934-ben írt levele: „A tavaszon Zágrábban és Csáktornyán járva találkoztam magyar és horvát vezetőkkel. Tárgyaltunk ama módozatokról, amelyek mellett a régi kapcsolatok visszaállítása érdekében egyet-mást tehetnénk” 138 – számolt be több ismerősének is, amikor hozzáfogott a muraközi gyere-kek magyarországi taníttatásának megszervezéséhez. „Egyebek között szóba került az is, hogy Magyarországon 10 muraközi gyereket kellene taníttatni, akik új szellemmel eltelve sokat jelentenének a magyar és horváth [sic!] nép – hitünk szerint – kapcsolódó jobb jövője kialakításában. Mivel nehéz a fiúkat kihozni, a vakációjuk is gond, a koszton túl tandíj, ruha, szállás kell, és oly nehéz a mai gazdasági válság: nem mertem igent mondani.” Később azonban meggondolta magát és mégis igent mondott. A Revíziós Liga segítségével két fiút Zalaegerszegen nyomban elhelyezett: „7-7 úri családnál kapnak sorkosztot.”
137 VÉL I.1.44.a. 3112/1944. Nyilatkozat Kotzig Jenő politikai megbízhatóságáról. Veszprém, 1944. június 6.
138 ZMMPI, iktatott iratok 1933–1934, 1934. évi kiküldött. Pehm József levele hat címzett részére, k. n. Kézírás. (A kö-vetkező két idézet is innen – B. Ma.)
1934-ben jelent meg Pehm József könyve a 18. századi katolikus megújulás harcos alakjáról, Padányi Biró Márton veszprémi püspökről
Visszatérve Pehm történészi kutatómunkájára, a végeredmény egy könyv és egy pél-dakép felfedezése lett. 1934 végén jelent meg az 500 oldalas monográfia Padányi Biró Márton veszprémi püspök élete és kora címmel. A 18. században élt neves katolikus férfiú a török pusztítás után előbb bicskei plébánosként, majd felsőörsi prépostként kezdte meg a megfogyatkozott és megrendült katolikus egyház újjáépítését. Címet igen, javadalmat nemigen kapott: Felsőörsön minden romokban hevert. Dolgozott, pereskedett, romokat takaríttatott, építtetett, restauráltatott, visszafoglalt. Perei Bécsig is felértek. Rend, preci-zitás, határozottság jellemezte. 1741-ben a veszprémi káptalan követeként részt vett a pozsonyi országgyűlésen, ahol felfigyeltek a kiváló szónokra, miközben Pozsony is nagy hatást tett Biróra: az erőteljes katolikus hitélet és a Szent Márton-székesegyház, ahol példaképe, Pázmány Péter (1570–1637) esztergomi érsek, bíboros, a magyar ellenrefor-máció vezető alakja nyugodott. 1745-ben a pápa veszprémi püspökké nevezte ki, s ezzel együtt – a korabeli jogszokásnak megfelelően – ő lett a vármegye örökös főispánja is.
Óriá si munkába kezdett: Veszprém régi dicsősége ragyogott előtte, vissza akarta állítani a város régi méltóságát. Munkája kiterjedt az iskoláztatásra, az adminisztrációra, a kánoni fegyelem betartására, a templomok, plébániák felújítására és a papnevelésre. Szolgálata alatt nyolc templomot helyreállíttatott, kilencet újonnan építtetett, nyolc régi templomot pedig visszaszerzett a zágrábi püspöktől. Felállított 87 plébániát. Személyes példája szin-te mozgalmat indított el, felsorakozott mögéje az arisztokrácia, a kegyuraság. Működése alatt végül mindösszesen 205 templom vagy kápolna újult meg vagy épült fel. Elindította az egyházmegyei papképzést: 1756-ban megszervezte a szemináriumot. Papjaival szigo-rúan bánt: a kihágást vesszővel, a készületlenséget megszégyenítéssel büntette.
Pehm József, nem is minden alap nélkül, úgy érezte: most ő folytatja az egyház újjá-építését, a hitvédelmet. Emberi tulajdonságaikban, hit- és közéleti törekvéseikben, állás-foglalásaikban számos rokon vonást fedezett fel. Az apátot lenyűgözte a hajdani püspök alakja, a „keményvezetésű vasember”, aki kuruc természettel is kevert harcos katolikus és király(nő)hű pap, a magyar barokk lelkület mintaképe volt, bár kezdeti sikerei után szembekerült a pápasággal és az uralkodóval is. Enchiridion de fide (1750) című protes-tánsellenes, hitvédelmi műve ugyanis nagy felháborodást keltett még katolikus körök-ben is. Az írás diplomáciai tárgyalások tárgya lett, végül vallási türelmetlensége miatt uralkodói utasításra példányait elkobozták. Az eset jelképe is lehet annak a változásnak, amely az államhatalom és a magyar katolikus főpapok viszonyában az idők során be-következett. Pehm természetesen mindvégig Biró Márton pártján áll.
Az impozáns, történeti eredményeit tekintve ma is használható mű megjelenése Zalában általános meglepetést, csodálatot és büszkeséget keltett. Ennek ellenére a könyv kiadására Pehm anyagilag ráfizetett. Holott nagyon bízott abban, hogy legalább a veszprémi egyházmegyében megvásárolják. Megtérülést csak a könyv eladásától re-mélhetett, legalább 10 ezer pengő bevételre számított, amiből az egyházközség adóssá-gát kívánta törleszteni. 139 Reményeiben azonban csalatkoznia kellett, ezért ismét saját
139 SZEL AC 21436/1934. Pehm József apátplébános levele Mikes János püspökhöz. Zalaegerszeg, 1934. szeptember 28.
egyházmegyéjének püspökéhez fordult, akitől a könyv terjesztésének elrendelését kérte
egyházmegyéjének püspökéhez fordult, akitől a könyv terjesztésének elrendelését kérte