MINDSZENTY JÓZSEF 1892–1975
I.
Budapest, 2015
Lektorálta:
Adriányi Gábor és Somorjai Ádám
© Balogh Margit, 2015
© MTA BTK, 2015
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás,
a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is
ISBN 978-963-416-002-1ö I. kötet: 978-963-416-003-8
Kiadja az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Felelős kiadó: Fodor Pál
Nyomdai előkészítés:
MTA BTK Történettudományi Intézet tudományos információs témacsoport
Vezető: Kovács Éva Borító: Böhm Gergely Képszerkesztő: Kocsis Gabriella
Tördelés: Horváth Imre
Nyomdai munka: Kódex Könyvgyártó Kft.
Felelős vezető: Marosi Attila
I. kötet
Bevezetés . . . 15
A Mindszenty-irodalomról . . . 16
Kutatások és közlési eljárások . . . 18
I. Író, katona vagy pap? A gyermekkor – hősök és szentek bűvöletében . . . 25
A család . . . 25
A premontrei diák . . . 28
Reverendában . . . 34
Tanulmányok – minták és lehetőségek . . . 35
Papnövendéki irományok . . . 37
A felsőpatyi káplán . . . 41
A zalaegerszegi hittanár . . . 45
Közéleti útkeresés . . . 47
Az ellenforradalmár . . . 51
II. A zalaegerszegi plébános Qualis rex, talis grex – amilyen a pap, olyan a nyája . . . 65
Isten házmestere . . . 67
A sajtóapostol . . . 76
„Rossz” és „jó” sajtó . . . 89
A jó pásztor . . . 95
Egyesületi „reneszánsz” . . . 101
A hitszónok . . . 112
Szociális érzékenység és tekintélytisztelet . . . 119
Az építkező . . . 130
A második zalaegerszegi templom . . . 130
Ferencesek kontra apátplébános . . . 142
A Notre Dame-apácák iskolái . . . 153
Pap és (párt)politika . . . 174
„Zalában puskaporos a hangulat” . . . 185
Reformok igézete . . . 194
Felekezeti viszálykodás . . . 200
A zalai püspöki biztos . . . 217
„Zala segélykiáltása” . . . 217
Töredezett nád, avagy lemondások sora . . . 221
Szemben a nemzetiszocializmussal . . . 229
A budapesti papi tanácskozás – 1938. április 19. . . . 235
Reformkonzervativizmus a köz- és magánéletben . . . 242
Pehm prelátus és a muraközi országgyarapodás . . . 250
Muravidék és Muraköz visszacsatolása . . . 254
A teljes integrációért . . . 265
Muraköz egyházi hovatartozása . . . 272
Alkotás és odaadás . . . 283
„Az édesanya” . . . 283
A nőkérdés . . . 288
A papi hivatásról . . . 293
Jövőkép egy Duna-monarchiáról . . . 300
Egy rejtélyes római találkozó . . . 300
Az egygyermekes családmodell ellen . . . 310
III. A királynék városában Veszprém új püspöke és a háború végórái . . . 317
„Ej no, püspök lett az én drága Jóska fiam” . . . 318
Hivatalba lépés . . . 328
A keresztség szentsége és a zsidóság tragédiája . . . 339
A dunántúli püspökök memoranduma . . . 354
A nyilasok fogságában . . . 360
A „nyilas mise” . . . 360
Megtagadott eskütől a letartóztatásig . . . 364
A nővéreknél . . . 376
„Isten szabad ege alatt” . . . 384
Újrakezdés a romokon . . . 385
A földreform . . . 397
A politikai katolicizmus helykeresése . . . 407
A prímási kinevezés . . . 415
Kormányjelöltek . . . 416
Egy jezsuita akciója . . . 420
A döntés . . . 425
Közjogi örvényben . . . 431
A székfoglaló . . . 434
Törvény és tradíció . . . 438
Az első zászlósúr . . . 440
A közjogi méltóság elsősége . . . 446
Választások 1945-ben . . . 456
Az év második püspökkari tanácskozása . . . 458
A választási körlevél . . . 467
A nemzetgyűlési választás . . . 475
Tét: a királyság . . . 479
Legitimizmus és jogfolytonosság . . . 480
Monarchia versus köztársaság . . . 486
Diplomataszemmel . . . 497
Az „örök városban” . . . 503
A diplomáciai kapcsolatok kérdése . . . 504
A bíborossá kreálás . . . 512
Segélyek és koncepciók . . . 520
Háború vagy béke? . . . 524
A törvényességért . . . 528
Az „új üldözöttek” pártján . . . 530
Nullum crimen sine lege – nincs bűncselekmény törvény nélkül . . . 535
Célkeresztben . . . 544
Templomi beszédek . . . 545
Egyházpolitikai államvédelmi csoport . . . 552
Megbékélés vagy szembenállás . . . 558
Hit- és egyházvédelem, avagy sérelmi politika . . . 559
Róma és Moszkva erőterében . . . 566
A katolikus egyesületek felszámolása . . . 574
Külső segítség és belső küzdelmek . . . 585
Hadifoglyok, kitelepítettek és az emberi jogok védelme . . . 595
Hadifoglyok, menekültek . . . 595
A magyarországi németek kitelepítése . . . 601
A szlovákiai magyarokért . . . 606
Egy elhamarkodott lemondás . . . 614
Emberek és jogok . . . 626
Harc a hitoktatásért . . . 639
Oktatásügyi változások . . . 639
Egy terv és bukása . . . 645
Először az amerikai kontinensen . . . 653
Mária-kongresszus Ottawában . . . 653
A Szent Korona védelmében . . . 661
A hercegprímás és a pártkérdés . . . 668
Pártszervezési dilemmák – katolikus, keresztény, nemzeti? . . . 668
Az 1947-es országgyűlési választás . . . 680
Boldogasszony Éve . . . 691
Hitéleti pezsgés . . . 692
Az őszi fordulat . . . 699
Mária-napok 1948-ban . . . 703
Az iskolaháború . . . 712
Előkészületek – tárgyalás vagy ütközés? . . . 713
„Magánemberek” találkozásai . . . 719
Elismerési nyilatkozat és egyházi fenyíték . . . 727
Az államosítás . . . 731
„Megsemmisítjük a mindszentyzmust!” . . . 744
A „keményebb politikai irányvonal” felé . . . 744
Czapik érsek római útja . . . 751
A vizitátorküldés meghiúsulása . . . 755
Propagandahenger . . . 763
A végkifejlet . . . 769
A hurok – Zakar András elhurcolása . . . 771
Utolsó kísérletek a „békés” megoldásra . . . 776
Moszkva döntése? . . . 783
Célegyenesben . . . 792
VI.
„Megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai”
A letartóztatás . . . 803
„A személyes szabadság megszűnt” . . . 803
Az első reakciók . . . 811
Tárgyalási hajlandóság és pápai intelem . . . 816
A vizsgálati fogság első napjai . . . 816
A „bűntárs” püspökök és az ukrán vonal . . . 821
XII. Piusz pápa levele . . . 825
A forgatókönyv és a „forgatás” . . . 832
Ellenzékinek lenni bűn . . . 832
Hűtlenség és összeesküvés . . . 838
A „valutázás” . . . 843
Eredeti vagy hamisítás? . . . 848
„…akik őriztek... engem megvertek” . . . 857
„Jaj Istenem, ha ez kézre kerül” . . . 860
Kérelmek csapdájában . . . 873
A per (1949. február 3–8.) . . . 883
A vádlottak padján . . . 884
Akaratbénítás vagy akaratbénultság? . . . 896
Az ítélet . . . 910
Vezetnek-e szálak Moszkvába? . . . 917
Világvisszhang . . . 923
A per tétje és tanulságai . . . 933
VII. A harmadik rabság Tárgyalástól tárgyalásig . . . 941
A Gyűjtőfogházban . . . 941
„Az ország legnyomorultabb fegyence” . . . 951
A Mindszenty-ügy az ENSZ előtt . . . 965
Börtönök és cellák . . . 975
Papa, Nagymama, Őszke és a többiek . . . 975
Rabkórház és házi őrizet . . . 983
A visszatérés . . . 999
Forradalmi erjedés . . . 999
Szabadítás vagy szabadulás? . . . 1005
Tájékozódás . . . 1014
A forradalom sűrűjében . . . 1023
„Segítség, segítség, segítség!” . . . 1024
Az 1956. november 3-ai rádiószózat . . . 1032
IX. A Vendég – másfél évtized az amerikai követségen „A bíboros az ajtó előtt áll…” . . . 1049
Börtön vagy menedék? . . . 1049
A menedékkérés . . . 1054
A Parlamenttől a követségig . . . 1060
Politikai menedék – tüskékkel . . . 1068
Felfüggesztések, kiközösítések . . . 1068
Manifesztumok . . . 1073
Kommunikációs zsilip . . . 1077
Menedéki kilátások . . . 1090
Menni vagy maradni? . . . 1091
Hatályos ítélet – a menedék tartósítása . . . 1099
„…csak a mennyországba” . . . 1107
Önfeláldozó ajánlkozás . . . 1107
Az első távozási alkalom: a pápaválasztó konklávé . . . 1112
Elárvulva . . . 1121
Háttéralkudozások . . . 1125
A Kreisky-akció . . . 1125
Egy politikai alku – illúzió és realitás . . . 1131
Ráhangolódás a „keleti politikára” . . . 1138
Az újabb távozási lehetőség: a II. vatikáni zsinat . . . 1144
A látogatók . . . 1150
A König-misszió . . . 1152
Agostino Casaroli első magyarországi útja . . . 1165
Utolsó napirendi pont . . . 1177
A tárgyalások folytatása: Róma, 1963. október 1–5. . . . 1178
„…én nem érteni Maga” . . . 1188
Az 1964. márciusi forduló . . . 1194
Részleges megállapodás a bíboros nélkül . . . 1202
„Nem akarok itt meghalni…” . . . 1220
A követcsere . . . 1224
Nemzetközi enyhülés vs. szembenállás . . . 1225
„…maradjon a követségen” . . . 1228
„…a párbeszéd lett divattá” . . . 1237
A „legsúlyosabb kereszt” . . . 1243
Nagyköveti ambíciók, tárgyalási tematikák . . . 1243
Elmozdulás a holtpontról: magyar külügyminiszter a pápánál . . . 1247
Zágon József prelátus küldetése – 1971. június 25–27. . . . 1251
A döntés . . . 1258
A távozási szerződés . . . 1264
A távozás . . . 1274
X. Emigrációban Aranykalitkában . . . 1283
A római fogadtatás . . . 1284
Átköltözés Bécsbe . . . 1290
„Megérkeztem, mint otthonomba” . . . 1296
Berendezkedés a Pázmáneumban . . . 1297
A lelkipásztori utak . . . 1307
„Ha lemondanék, tettestárssá válnék…” . . . 1324
Egyezményszegés? . . . 1324
Lemondatási kísérletek . . . 1339
A letétel . . . 1353
Cím- és rangvesztve . . . 1361
A felmentés hullámai . . . 1362
Az emlékiratok . . . 1371
Az utolsó út . . . 1376
Zárszó . . . 1391
A plébános . . . 1391
Az ellenálló főpap . . . 1392
Világ magyarjainak lelkipásztora . . . 1397
Függelék
Köszönetnyilvánítás . . . 1403
Forrás- és irodalomjegyzék . . . 1411
I. Levéltári források . . . 1411
II. Nyomtatott források . . . 1427
III. Irodalom . . . 1441
Rövidítések . . . 1479
Képjegyzék . . . 1485
Személynévmutató . . . 1525
Földrajzinév-mutató . . . 1558
Négy évtized telt el azóta, hogy elhunyt Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, az utolsó magyar főpap, aki címei között a hercegprímás megnevezést használhatta.
Neve a kommunizmus elleni harc szimbólumává nőtt, így vált világhíressé. 1945 és 1974 között töltötte be az esztergomi érseki és az ezzel együtt járó prímási méltóságot, de ebből a közel három évtizedből ténylegesen alig négy esztendőt töltött el hivatalában.
A politikai rendőrség 1948. december 26-án letartóztatta, a Budapesti Népbíróság élet- fogytiglani börtönre ítélte. Hogy mit alkotott zalaegerszegi apátplébánosként 25 esz- tendőn keresztül, mit tett veszprémi püspökként, hogyan teltek börtönévei, miként sza- badult ki, mit csinált 1956. október 30-ától november 4-ig, majd 1971-ig, az önkéntes száműzetés 15 esztendejében, azt már kevesebben tudják. Sok mindent mozgásba ho- zott vagy elindított, miközben egy alapjaiban megváltozott társadalom és történelmi rend keretei között kellett megtalálni egyháza és a saját helyét. A 20. századi magyar katolikus egyház története nem írható meg Mindszenty József konfliktusainak, sorsá- nak ismerete nélkül. Életén keresztül Magyarország 1945 utáni sorskérdései is jobban megérthetőek, hiszen az országok-nemzetek-népek sorsát meghatározó vagy befolyá- soló történelmi folyamatok és történelmi lehetőségek is emberek közötti konfliktusokban, az egyes emberek sorsában öltenek testet.
Tragikus pályáját sokan méltatták már életében és azután is. Az akkori és későbbi papi generációk visszatérő dilemmája: vajon a „kemény vonal”, vagyis Mindszenty politiká- ja volt-e követendő, vagy szerencsésebb lett volna más hozzáállás a történelem által feltett kérdésekre? Mindszenty nem egyszerűen egy főpap volt, hanem egy politikai karakter őstípusa. Neve a 21. század eleji Magyarországon is – ha nem is mindenki által elfogadott, de komoly hívószó: küldetéses, plebejus-konzervatív, túlcsordulóan nemzeti érzelmű, megingás nélküli náciellenes, a diktatúrákkal rendre ütköző, historizáló szemléletű főpap, aki egyszerre lett a kommunizmus üldözöttje és a kommunizmusnak tett diplomáciai ve- zéráldozat. Történelmi nagyjaink befogadása és utóélete többnyire „manicheus” módon történik: vagy fekete, vagy fehér. Nem volt ez másként Mindszenty Józseffel sem, értéke- lése a kritikátlan kanonizálás és a megbélyegző diabolizálás végletei között hullámzott.
Érthetően ez utóbbi sablon ellentéte is feltámadt: előbb az emigráció, majd a hazai katoli- kus közösség kollektív emlékezetét mindinkább eluralta egy vezér mártírképe, amely kizá- rólag glorifikált életutat tulajdonít Mindszentynek. Nézetei mára beépültek a konzervatív és jobboldali értelmiségiek nemzetfogalmába, miközben a baloldali és liberális értelmiség is próbálja árnyalni korábbi egyoldalú és hamis megítélését. Az emlékezetpolitikai diskur- zusban Mindszenty akkor lehet a legkevésbé megosztó, ha nem egy nemzeti dráma hőse- ként vagy antihőseként, hanem egy meglehetősen bonyolult történet ellentmondásos sze- replőjeként jelenik meg, aki egyszerre volt feddhetetlen erkölcsű és komoly tévedéseket elkövető, példamutató magatartást tanúsító és időnként következetlen.
A Mindszenty-irodalomról
A Mindszenty-irodalom napjainkra könyvtárnyi terjedelművé bővült. E monográfia vé- gén hosszú listát talál az olvasó, amely azonban nem tartalmazza a napi- és hetilapok- ban vagy alkalmi kiadványokban itthon és külföldön megjelent írásokat, mert azok tel- jes felsorolása külön kötetet tenne ki. Idegen nyelven elsősorban a német, az angol, a francia és az olasz irodalom a legbővebb, de az érdeklődő még arabul is talál nem egy írást Mindszentyről.
A hazai kiadványok első kötetei az ellene lefolytatott konstruált pert követően rö- viddel vagy néhány évvel íródtak. Ezekben a politikai pamfletekben Mindszentyt kizá- rólag egy Amerika-bérenc, klerikális fasisztaként ábrázolták. A történésznek – a szám- talan ismétlődés vagy a per kézenfekvő konstruáltsága ellenére is – érdemes áttanulmá- nyoznia mindegyiket – az információkért és a tanulságokért. A hírhedt Fekete könyvet például azért, mert az a bírósági tárgyalás korabeli hangfelvétele alapján készült. Az teljességgel elfogadható, hogy az élőbeszéd pongyolaságait a szerkesztés során kigyom- lálták, ám visszahallgatva a Magyar Rádió hangarchívumában őrzött eredeti magnósza- lagokat, bizony rá kellett döbbennünk: a vádlottak válaszaiból az ellenkezést, a bűnös- ség tagadását vagy egy-egy elvi álláspont kifejtését is gyakran „kifelejtették”.
A „demokrácia ellenségévé”, a „klerikális reakció” vezérévé torzított kép érdemben nem módosult 1956 után sem. Balogh Sándor és Orbán Sándor ideológiavezérelt írá- sait leszámítva a nagy elhallgatás évtizedei következtek. A „helsinki szellem” viszont friss fuvallatot hozott a pártpolitikai céloknak alárendelt tudományos világba is.
A Mindszentyről alkotott sablonon az 1980-as évek történészei már sokat finomítot- tak, de a sematikus minősítésekkel nem szakítottak – nem is szakíthattak. Csak a rend- szerváltás előestéjén próbálkozhatott néhány autonóm gondolkodású történész a kép árnyalásával. 1989-ben Gergely Jenő és Izsák Lajos révén megjelentek a Mindszenty-per írott forrásai: a tárgyaláshoz írásban benyújtott vagy az eljárás során keletkezett iratok.
Ezek nem szó szerinti rögzítései a per anyagának (a vádirat írott szövege is igen nagy mértékben eltér az élőben elhangzottól). A per jogi elemzését újabban Kahler Frigyes végezte el. Az első tudományos igényű életrajzot Gergely Jenő írta és az általa összeállí- tott, a Mindszenty-perről szóló dokumentumkötetben tette közzé, de ő volt az, aki a Műhely című győri folyóiratban már 1984-ben is tárgyilagosan írt a zalaegerszegi plé- bánosról. Tyekvicska Árpád levéltárosi precizitással feldolgozta az 1956. őszi felsőpeté- nyi és rétsági eseményeket. 1991-ben jelent meg Ólmosi Zoltán válogatása Mindszenty és a hatalom címmel. Annak ellenére, hogy dokumentumkötet volt, ritka népszerűség- nek örvendett, nem csupán témája miatt, hanem mert a rendszerváltáskor még kutatha- tó iratokat idővel rejtélyes okból zárolták. Az 1990-es évek legelejétől jelentek meg Ad- riányi Gábor és Mészáros István informatív tanulmányai, feltárva az életút számos fon- tos szakaszát. Adriányi érdeme, hogy nemzetközi horizontról láttatja a személyiséget – ahogy újabban Szabó Ferenc S. J. is –, míg Mészáros a bíboros iránti leplezetlen szim- pátiával végzett mélyfúrást az életút számos csomópontján. Zinner Tibor, a Németh
Miklós-kormány által létrehozott Tényfeltáró Bizottság elnökeként kezdte el és szolgál- ja azóta is nagy elhivatottsággal a törvénytelenül elítéltek rehabilitálását, így az elsők között mutatott rá a Mindszenty József elleni eljárás visszásságaira. Dobri Mária, Hó- bor József és Kuntár Lajos jóvoltából megkezdődött az életpálya mozaikjainak a diák- évekig és a zalaegerszegi negyedszázados plébánosi működésig lemenő vizsgálata. Beke Margit Mindszenty szentbeszédeiből állított össze válogatást. Igazi áttörés csak az utóbbi években következett be, köszönhetően Somorjai Ádám lendületes forrásközlési munkájának, amely Mindszenty életének utolsó harmadára, az 1956 és 1975 közötti évekre fókuszál. A közzétett dokumentumok felpezsdítették a szakmai – sajnos nem- egyszer személyeskedésbe hajló – vitákat, és számos elemzés alapjául szolgáltak. Így jelen kötet szerzőjének is, aki 2002-ben publikálta első rövid Mindszenty-életrajzát, ezek az új kutatási lehetőségek és forrásfeltárások adtak ösztönzést a pályakép részlete- sebb vizsgálatához. A legutóbbi években számos új, informatív elemzés teszi teljesebbé a szakirodalmat, említve itt elsősorban Czene-Polgár Viktória, Fejérdy András, Hatos Pál, Megyeri Anna, Pánczél Hegedűs János, Soós Viktor Attila, Szabó Csaba, Vörös Géza munkáit. Sokkal több nevet lehetne még felsorolni, akik nem közvetlenül Mind- szentyvel foglalkoznak, de kutatási témájuk kapcsán „belebotlanak” személyébe, mint például Fejérdy Gergely, aki az 1944–1956 közötti évek magyar–francia, valamint ma- gyar–belga és magyar–svájci kapcsolatairól írta disszertációját, amelyben külön fejeze- tet szentelt Mindszenty József letartóztatásának, perének – pontosabban a francia kül- ügyi recepciónak és annak, hogy a magyar diplomácia miként próbálta manipulálni a francia sajtót és közvéleményt.
Az 1950-es és 1960-as években külföldön publikált magyar nyelvű munkák közül kivált Csonka Emil, Kovách Aladár, Közi-Horváth József, Maróthy-Meizler Károly és Vecsey József írásait kell említenünk. Alaphangjuk a glorifikálásé, de ezzel együtt igen hasznosak a történész számára. Mindszenty emlékének ébrentartásáért igen sokat tett Vecsey József, aki a pázmáneumi évek alatt titkárként szolgálta a bíborost. Már az 1950-es évek végén összeállította a Mindszenty-okmánytár három kötetét, 1970-ben kiadta az Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára című kötetet, amely lényegében Mindszenty József négy évvel később megjelent Emlékirataimnak az első fogalmazvá- nya, amint azt Somorjai Ádám Törésvonalak Mindszenty bíboros emlékirataiban című forrás-összehasonlító munkája aprólékosan bizonyítja. Vecsey emlékezését angolra is lefordították, és Phyllis Schlafly amerikai konzervatív alkotmányjogász – az amerikai ízlésnek megfelelően átdolgozva – 1972-ben Mindszenty the man címen kiadta.
A történészt a visszaemlékezések, az egykorú naplók vagy levelezések is segítik.
Mindszenty József elsőként említett emlékiratai mellett több sors- vagy munkatárs, mint például Ispánki Béla, Mészáros Tibor, Mócsy Imre és Nagy Töhötöm, a történe- lemformáló kortársak közül a szentszéki külpolitika meghatározó személye, Agostino Casaroli, az amerikai diplomaták közül Alfred Puhan és Robert F. Illing memoárja is megjelent. Mindszenty először 1974-ben publikált emlékiratai azonban pontosan azokkal a gyengeségekkel bírnak, mint a műfaj általában. Nem tekintettük feladatunk-
nak a tévesztések sorjázását, ám amikor történetileg releváns pontokon olyan bizonyító anyag került elő, amely egyértelműen ellentmondott vagy kifejezetten cáfolta az emlék- iratok állításait, azt jeleztük. Az emlékiratok elemző megközelítésének szükségességét elsőként Németh László Imre vetette fel, ám ezt a feladatot az emlékiratoknak a 2015.
évi ünnepi könyvhétre kiadott első teljesnek és kritikainak mondott kiadásának gondo- zói nem végezték el maradéktalanul.
Míg a visszaemlékezések jellemzően egy életút egészének vagy részletének igazolá- sára íródnak, addig az egykorú naplókat nem szánták a nyilvánosságnak, ezért forrás- értékük magas. Mindszenty József követségi évei alatt napi jegyzeteket készített, ezek halála után, 1979-ben megjelentek. Fennmaradt egy eddig kiadatlan vékonyka naplója is, amelyben 1935 és 1943 között vetette papírra a vele történteket. Zágon József pápai prelátus Mindszenty Józsefre vonatkozó levelezéséből Németh László Imre közölt válogatást, ami tartalma mellett azért is fontos, mert tisztázza a Zágon-irathagyaték sorsát.
Természetes, hogy rendszerváltás előtti és utáni hazai munkák több kérdésben is polemizálnak egymással. Szemléletük és értékelésük eltérő. Sok közöttük az apológia, holott Mindszenty nem szorul rá, hogy mesterségesen mítoszt teremtsenek köré, rá- adásul az esetleges túlzás hitelteleníti azt is, amiért akár az életét adta volna. A szerzőt a valóság megismerésének igénye vezérelte, amikor ismét foglalkozni kezdett a kivételes életúttal, amely kitörölhetetlen lenyomatot hagyott a 20. századi magyar történelmen.
A munkát – ezzel talán feje tetejére állítva a hagyományos módszert – alapkutatásokkal folytatta, és az eredmények 2014-ben, a jelen magyar kiadáshoz képest sokkal rövideb- ben, mégis több mint ötszáz oldalon, először németül jelentek meg Kardinal József Mindszenty – Ein Leben zwischen kommunistischer Diktatur und Kaltem Krieg [Egy élet a kommunista diktatúra és a hidegháború között] címmel. A korábbi, 2002-es elemzés sarkkövei változatlanok: a főszereplőt holisztikusan kell elemezni, bemutatva azt a sok- féle, gyakran ellentétes hatást, amelyek eredőjeként megörökítésre érdemessé vált az életpálya. Egyes részletek viszont az elmúlt évtizedben végzett kutatások fényében elévültnek bizonyultak. Az újdonság azonban nem csupán az, hogy egyes bizonytalan állítások igazoltaknak vagy megcáfoltnak tekinthetők, hanem az életút eddig csupán ismertnek hitt, mégis feltáratlan szakaszai levéltári kutatásokon alapulnak, segítve ezzel a megértést és az értékelés finomítását.
Kutatások és közlési eljárások
Közel hatvan, 38 hazai és 20 külföldi levéltárból, irattárból és könyvtárból, mintegy másfél évtized alatt összegyűjtött anyag summázatát tartja az olvasó a kezében. Ez alatt a hosszú idő alatt igen sokan segítették a munkát, nevüket külön köszönetnyilvánítás tartalmazza. A források fellelhetősége Rábapatytól és Zalaegerszegtől kezdve Budapes-
ten, Esztergomon, Kalocsán át több európai és tengerentúli levéltárig terjed. Ennek kö- szönhetően kaphattunk részletesen képet az életút teljességéről, így Pehm József alig feltárt zalaegerszegi plébánosi működéséről is, amit afelől mérlegeltünk, hogy mi a lel- kipásztor elsődleges kötelessége. Kétségtelenül az, hogy minél virágzóbb hitéletet te- remtsen. Minden más – politika, társadalmi tevékenység, gazdasági szervezkedés – csak ez után következhetett. Ám tevékenységének ezen oldalai nélkül, amelyeknek forrásai elsődlegesen a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárában, a Zalaegerszegi Mária Magdolna Plébánia Irattárában, a Szombathelyi Püspöki Levéltárban és – meg- lepő módon – a Prímási Levéltárban találhatók, a kisnemesi gyökerekkel és származás- tudattal bíró, valójában azonban kisbirtokos-paraszti rétegből származó Pehm/Mind- szenty József nemigen kerülhetett volna a magyar katolikus egyházi hierarchia csúcsára.
A veszprémi püspöki időszak feltárása érdekében a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban kellett kutatni, ahol Mindszentytől kétdoboznyi magánhagyaték is meg- maradt. Az iratok fontos bázisa a Magyarországi Mindszenty Alapítvány speciális levél- tári anyaga, amely a trienti zsinat által előírt rezideálási kötelezettségnek Bécsben már eleget tenni nem tudó főpásztor személyes (nem hivatali) anyagát őrzi.
Esztergomban a Prímási Levéltár tartalmazza annak a periódusnak az anyagát, amelyben Mindszenty legitim és aktív főpásztor volt. 1991-ben idekerültek az addig az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (illetve annak létrehozása előtt a Belügyminisztériumban) őrzött peranyagból az 1948–1949-ben a házkutatások so- rán lefoglalt, illetve a vizsgálati eljárás alatt keletkezett iratok. A közvetlenül a perhez köthető iratok eredetije az ÁBTL-ben maradt. Ennek köszönhetően tehát a Mind- szenty-per V–700-as számú eredeti vizsgálati dossziéinak egy része a Prímási Levéltár- ban, másik része az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található, eze- ket mindkét levéltár ugyanazon dosszié- és oldalszámon őrzi. Az addig egységes irat- együttes szétválasztása azonban nem tett jót a kutatásnak, mert az összetartozó iratok is óhatatlanul elválasztódtak. A Prímási Levéltárnak átadott eredeti dokumentumokról jobb-rosszabb minőségű mikrofilmek készültek az ÁBTL számára, amelyeket utólag papírra is kinyomtattak. Az így összeállított kutatótermi dossziét a könnyebb kezelhe- tőség érdekében beszámozták (ezt a módszert más iratcsoportok esetében is követték).
Amennyiben erre hivatkoztunk, akkor jegyzeteinkben a [kd.], azaz a kutatótermi dosz- szié jobb alsó sarkára utaló számozást találni. Hivatkozásainkat az eredeti dokumentum fellelhetőségéhez igyekeztünk igazítani, a párhuzamosságot a jegyzetszaporítás elkerü- lése végett nem jelöltük, csak az esetleges hiányt jeleztük. A Prímási Levéltárban őrzött vizsgálati iratok esetében előfordul, hogy egy dosszié két dobozba került, ezért ugyan- azon dossziészámhoz két dobozszám is tartozhat.
Egyes iratcsoportok „vándorolnak”, mivel őrzési helyük levéltáron belül vagy levéltá- rak között megváltozott vagy épp változóban van. A Legfőbb Ügyészség 1989–1990-ben lefolytatta a Mindszenty-per felülvizsgálatát, ennek iratait az ügyészségen lehetett megte- kinteni, mígnem bekerültek a Magyar Nemzeti Levéltárba. Az 1950-ig felvett fogolytörzs- könyveket 2014-ig a Kozma utcai Budapesti Fegyház és Börtön Irattárában lehetett átla-
pozni (jegyzeteinkben még ez található), majd azokat átvette Budapest Főváros Levéltára.
A kisgazdapárt iratanyagát a rendszerváltozás előtt még a mai Politikatörténeti és Szak- szervezeti Levéltár kezelte, majd az azóta megszűnt párt kezelésébe került. Jelenleg Érden őrzik egy alapítvány gondozásában. Az 1945 utáni kommunista és szociáldemokrata pár- ti iratok a kézirat lezárásakor még az előbb említett Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban találhatók, de átadásuk a Magyar Nemzeti Levéltár részére már elrendelte- tett, ahová évekkel ezelőtt bekerültek a Magyar Szocialista Munkáspárt iratai is. Az MKP és az MDP vezető testületei üléseinek jegyzőkönyveit legalább 1957-ig megküldték a szovjet elvtársaknak, akik így – igaz, baloldali szemüvegen keresztül, de – tisztában vol- tak a belpolitikai fejleményekkel. A mai orosz levéltári jelzeteket tájékoztatásul közöljük, bár előfordult, hogy egy-egy irat hiánytalanabbul maradt meg Moszkvában, és az orosz jelzet nem rendelhető hozzá megfelelő hazaihoz. Mondanunk sem kell, a Magyar Nem- zeti Levéltár Országos Levéltára a források kimeríthetetlen tárháza, és távolról sem csu- pán az említett pártiratok miatt, hiszen itt találhatók többek között a különböző minisz- tériumok, a minisztertanács, az 1989-ben jogutód nélkül megszüntetett Állami Egyház- ügyi Hivatal, de még a ferences rendtartomány 1945 előtti egyes iratai is. Külön örvende- tes, hogy a magyar külügyminisztérium 2013-ban az eredetileg több évtizedre – 2041-ig, sőt 2055-ig – zárolt iratait vissza minősítette, így azokat már feldolgozhattuk.
Mindaz, ami napjainkban a Mindszenty-életpályához kutatható, nemcsak roppant terjedelmes, de szerteszét található a világban. Az Amerikai Egyesült Államok Külügy- minisztériumának Történeti Hivatala (State Department’s Office of the Historian) gondozza a Foreign Relations of the United States című könyvsorozatot, amely válogatott dokumentumok közzétételével mutatja be az Egyesült Államok külpolitikáját. A soro- zat az interneten is elérhető: (www.history.state.gov/historicaldocuments/frus).
A kelet-európai kötetek Mindszenty Józsefről is tartalmaznak információkat. A nem publikált források legbőségesebb tárháza Washingtonban, az Amerikai Egyesült Álla- mok Nemzeti Levéltárában (National Archives and Records Administration, NARA) található. Az itt őrzött külügyminisztériumi és egyéb kormányhivatali iratok között ku- tatható Mindszenty Józsefnek a budapesti amerikai követségen töltött másfél évtizedes tartózkodásának dokumentációja. Ebből és az egyes amerikai elnöki irattárak – a Tru- man, az Eisenhower, a Kennedy, a Johnson és a Nixon Library – anyagaiból közölt többkötetnyi forrásanyagot Somorjai Ádám, amely dokumentumokat jómagam is ku- tattam és jelen munkához sűrűn használtam. Tapasztalataink szerint a NARA-ból idé- zett források a levéltáron belül több fondban is megtalálhatók, de terjedelmi okok miatt csak az elsődlegesen használt forráshelyet tüntettük fel.
A háttérösszefüggések rekonstruálásához, a történések korabeli megvilágításához iz- galmas szempontokat és gondolatokat rejtenek az egyes országok diplomáciai jelentései, ezért néztük át az osztrák, a francia, az olasz, a brit és csehszlovák szentszéki és budapesti követek, valamint az amerikai elnök közvetlenül a pápa mellé akkreditált megbízottja je- lentéseinek tekintélyes részét. Itt hívjuk fel a figyelmet, hogy a brit külügyminisztérium magyar vonatkozású anyagairól nagy mennyiségű másolat található a Politikatörténeti és
Szakszervezeti Levéltárban, így a brit iratokra kétféle módon is hivatkozunk: az eredeti őrzési helyre (The National Archives of the UK) vagy a budapesti másolatokra, fellelhe- tőségtől függően. Miután Magyarország évtizedeken át a Szovjetunió érdekszférájához tartozott, ezért az oroszországi források is megkerülhetetlenek. Bár az elmúlt két évtized- ben némileg könnyebbé vált a hozzáférés, a kutathatóság szintje még hagy némi kívánni- valót maga után. Örvendetes viszont, hogy néhány forráskiadvány már Moszkvában is napvilágot látott, amelyekbe a magyarországi egyházak helyzetéről szóló dokumentumo- kat is beválogattak, de közülük csak kevés érinti Mindszentyt. A tudományos igényű pá- lyakép megrajzolásához azonban nemcsak elegendő forrás, de kellő időbeli távolság is kell.
Végül megemlítjük, hogy az iratokra vonatkozó jegyzetekben megkülönböztettük a másodlatokat és a másolatokat, előbbi esetében az elküldött irattal egy időben keletkezett (indigós) másodpéldányról és nem utólagos másolatról van szó. A forrásban helyenként előforduló szögletes […] zárójelben a szerző megjegyzései, kiegészítései olvashatók.
Ami a levéltári források kutatását illeti, őszintén el kell ismerni, hogy az nem csu- pán kutatói lelkesedés és szorgalom, hanem a pénzügyi lehetőségek függvénye. Ezért őszinte köszönettel tartozom munkahelyemnek, a Magyar Tudományos Akadémiának, amely támogatott, és intézményi hátteret biztosított a különböző pályázatokhoz. Mára csupán két fontos csoportja maradt az érdemi dokumentumokat őrző levéltáraknak, amelyek feltárása a Mindszenty-ügyben (is) a következő történészgenerációkra vár:
ezek pedig a vatikáni levéltárak és a KGB irattára(i). Az egyik legizgalmasabbnak az Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciójának Történeti Levéltára ígérkezik, ugyanis itt őrzik az egykori Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának és az Egyházi Közügyek Tanácsának a dokumentumait. A Szentszék keleti politikáját évtizedeken át formáló Agostino Casaroli érsek iratai is – amint erről a Gazzetta di Parma 2015. április 16-ai számában hírt adott – ide kerültek Pármából. E dokumentumok kutathatóságát azért is várja kíváncsian a történészszakma, mert Giovanni Barberini már közölt belő- lük egy válogatást a La politica del dialogo. Le carte Casaroli sull’Ostpolitik vaticana [A párbeszéd politikája. Casaroli dokumentumai a vatikáni keleti politikáról] című kö- tetében, de bizonyára bőven maradtak még feltárandó források. A további tényfeltárás érdekében persze másutt is érdemes lesz munkálkodni, így például Franz König bécsi bíboros ma még ugyancsak kutathatatlan levéltárában. Amikor hozzáférhetők lesznek mindezek a források, akkor a ma még homályos részletek is világosak, és a vatikáni dön- téshozók szempontjai is egyértelműbbek lehetnek.
*
Célunk szerénytelenül nem kevesebb, mint a dolgokat úgy láttatni, ahogy voltak. Hogy hitelesen, élményszerűen és mégis dokumentáltan végigvezessük Mindszenty József életét, s hogy eközben megpróbáljuk feltárni személyiségét a maga kételyeivel és bizo- nyosságaival. Az embert közelebb hozni az Olvasóhoz sokszor nehezebb feladat, mint
az egyházfőt vagy a politikust. Mindszentyt közszereplése során soha nem vezette sem- miféle egyéni érdek. Személyében teljesen feloldódott, egyesült a köz- és a magáncél, ugyanakkor egyéni és egyedi emberi karaktere meghatározta, hogy miként kívánta meg- valósítani közcéljait. Próbáltuk megérteni, hogy mi állt az emberi küzdelmek hátteré- ben, mit takart el a mítoszok és jelszavak füstje, mik voltak a mozgatórugók, hol húzód- nak a történések igazi körvonalai. A hatalmas ívű életútból nem könnyű megragadni a legfontosabb állomásokat, még kevésbé egyszerű kihámozni a tényeket a propaganda- szólamok és illúziók ködéből. Azt már az Olvasó ítéletére kell bíznunk, hogy sikerült-e olyan biográfiát írni, amelynek főszereplője egyénileg gondolkodó, töprengő, hibázó és a mindennapi gondokkal is küszködő ember, akit sorsa egy kivételes történelmi helyzet- be vezérelt. Csalódni fog, aki egy hajlíthatatlan és tévedhetetlen ember, ám az is, aki egy bigott és csökönyös főpap portréját várja. Mindszenty József tagadhatatlanul vitatott személyiség, és az igazság – mint mindig – ezúttal is a végletek között van. Akárhogy is vélekedünk róla – a szerző és az Olvasó –, Mindszenty József életútja túlnő egy privát biográfián. Sorsa alkalmat kínál, hogy választ keressünk magunkban egy olyan kérdés- re: mit is jelenthetett a 20. század Magyarországán kereszténynek (és nem csak katoli- kusnak) lenni, és mi a kereszténység – világnézeti falakat is átlépő – üzenete a jelen vi- lágának.
Budapest, 2015. július 1.
A szerző
Író, katona vagy pap?
Mindszenty József Pehm Józsefként látta meg a napvilágot 1892. március 29-én a Vas vármegyei Mindszent községben. Pehm vezetéknevét 1942-ben változtatta Mind- szentyre. A szülőfalu neve, számos más magyar településhez hasonlóan, a „minden szent” emlékét őrző hajdani templomára utal. S hogy az ország sok „Mindszent”-jétől meg lehessen különböztetni, nevét 1920-ban Csehimindszentre változtatták, utalva a földrajzilag tőszomszéd Csehire. Mindszent ősi magyar település, első okleveles említé- se 1314-ből származik, évszázadokon át szinte ugyanazok a földműves családok lakták.
A Nyugat-Dunántúlon, Vasvár és Zalaegerszeg között fekszik, lovas kocsival egyórá- nyira az első, kettőre a második várostól. Egyutcás falu, kis barokk templommal. Lélek- száma száz évvel ezelőtt még ezer közelében járt, mára alig négyszáz. A Fő utca 34.
szám alatti szülőházból önkormányzati múzeum lett, ahol 2013-ban A magyarok lelki- ismerete, Mindszenty József (1892–1975) címmel állandó kiállítás nyílt.
A család
Pehm József szülei szőlő- és földművelők voltak, 1891-ben kötöttek házasságot. Gyer- mekkoruktól ismerték egymást, a férj a 43.-as, a feleség az 51.-es házszám alatt lakott Mindszenten. Az édesapa, Pehm János (1864–1946) köztiszteletben álló polgár, már fiatalon községi bíró, majd közgyám (a gyámság, gondnokság alá rendelt személyek ügyeinek intézésével, illetve a gyámok és gondnokok ellenőrzésével megbízott köztiszt- viselő), s e választott funkciói révén a község elöljáróságának tagja, később négy évtize- den át a helyi egyházközség és katolikus iskolaszék elnöke, még később, 82 évesen be- következett haláláig erdőmester volt. Egyik ősének, Pehm Andrásnak 1733-ban III. Ká- roly magyar király adományozott nemesi oklevelet azért a vitézségéért, amelyet Kisko- márom törököktől való visszaszerzésekor tanúsított. 1 Az aktust Pehm József büszkén idézte fel, amikor prelátusi kitüntetését 1937-ben átvette: „idegen nevű apai ősöm nemes- ségét a török elleni harcaiért itt [Zalaegerszegen] hirdették ki a vármegyeházán.” 2 A korán árván maradt édesanya, Kovács Borbála (1875–1960) mindössze 17 esztendős múlt,
1 Prímási Levéltár (a továbbiakban: PL) Processus Josephi Card. Mindszenty – Mindszenty-periratok (a továbbiakban:
Processus), 12. d. V–700/32. 92–92f. fol. Pehm András helytartótanácsi titkár latin nyelvű nemeslevelének (Bécs, 1733.
január 12.) fotója és magyar nyelvű fordítása a Magyar Országos Levéltár 44/1949. O. L. sz. a. Eredeti gépelt irat és az oklevél fotómásolata. – Kiskomárom Nagykanizsától 18 km-re északkeletre fekszik (1969-től, Komárvárossal történt egyesítése óta a neve: Zalakomár). Várát 1591-ben a szigetvári pasa vezetésével elfoglalták a törökök, 1601-ben sikerült visszafoglalni.
2 PL Mindszenty magánlevéltár (a továbbiakban: Mm.) 33. d. Prédikációvázlatok: „Prelátusi üdvözlés, ’937. III. 16.” Kéz- írás.
amikor bekötötték a fejét. Az ő családjában a Zrínyi, Csáki, Szalay, Takács, Szijjártó, Horváth, Vas, Eőrszily nevek fordultak elő. Felmenői a Zrínyieket szolgálták várjob- bágyként, ők 1663-ban kaptak nemességet. 3 Ám erről a fiatal házasok mit sem tudtak, csak évtizedekkel később mesélte el nekik a könyvéhez levéltárakban kutató gyerme- kük. A nemesi oklevél nem is jelentett egzisztenciális felemelkedést, az ősök között volt kétkezi iparos, földműves, számadó juhász, négyökrös gazda, de akadt tanult ember, mégpedig nagyprépost, plébános, tisztviselő, 1848-as honvédtiszt, királyi kúriai bíró is.
A rokonok a színmagyar Hegyháton és Kemenesalján éltek, Pehm József is magyarnak azonosította önmagát. Az apai ősök között nyilván akadtak németek vagy osztrákok is
3 „Sváb-e a hercegprímás?” A Szív, 31. évf. 33. sz. 1946. május 4. 2.; „Magyar nemes vagyok. Eredeti családi nevem Péhm.
A Péhm családnak nemességét 1732-ben [sic!] hirdették ki. Anyai ágon a magyar nemesi Kovács családból származom, amelyet 1663-ban emeltek nemesi rangra.” PL Processus, 1. d. V–700/1. 119. fol. Mindszenty József gyanúsított kihallgatási jegyző könyve. Bp., 1949. január 11. A dokumentumokban többféle, Pehm, Péhm, Phem, Pem írásmód is előfordul.
Családi kép a szülők aranylakodalmán, 1941-ben. Felső sor balról: Fukszberger János, leánya Mária, Légler Anna, István, Teréz és József (aki később Légrádyra változtatta a nevét), mind a négyen a hercegprímás Teréz nevű húgának a gyermekei.
Középső sor: a hercegprímás két testvére Anna (Fukszberger Jánosné) legkisebb gyermekével, Ilonával a karján, Teréz, az édesanya: Kovács Borbála, az édesapa: Pehm János, Pehm József prelátus, Légrády József felesége gyermekükkel. Alsó sor:
Erzsébet, Teréz (Anna két leánya), Mária (Teréz húgának leánya), Anna (Anna húgának leánya) és Imre (Anna húgának fia). (A képről hiányzik Anna húgának két fia, László és István)
(a ’Pehm’ vezetéknév a ’Böhm’ családnév oszt- rák–bajor variánsa, jelentése ’csehországi, bo- hémiai’, ezért a ’Pehm/Pem’-eket általában el- németesedett csehek – vagy a csehekkel szo- ros, például kereskedelmi kapcsolatban álló személyek – leszármazottainak tartják).
Pehm Jánosnak és Kovács Borbálának hat gyermeke született. József volt az első. A fel- nőttkort rajta kívül két, fiatalon megözvegyült leánytestvére, Anna és Teréz élte meg, velük még az amerikai követségen töltött másfél év- tized alatt is tartotta a kapcsolatot (Anna unokája, Fukszberger Imre 1990 óta megsza- kítás nélkül Csehimindszent polgármestere).
Hogy milyen volt kisfiúnak, arról édesanyja hetvenöt évesen, 1949-ben így mesélt: „Fiam mindig komoly, csendes gyerek volt, még csinta- lannak se lehetett mondani. Őrizte a marhákat, de ott is olvasott. Meg írni szeretett. Író akart lenni, de azt nem akartam s mondtam is neki, hogy a birtok se állhat rendelkezésedre – 20 hol- das birtok volt, két pár marhával és két tehénnel dolgoztunk –, mert itt vannak a lányok. Sokba kerültek ők is, meg az ő taníttatása is. […] Négy- éves koráig szoknyát hordott. Egy ízben abron- csot húzott a nyakába, de úgy, hogy mi nem tud- tuk róla levenni, hanem a kovács vágta le róla.” 4
Másutt meg így írt: „Egész kicsi korától más volt már Fia[m], mint többi gyermeke[m].
Határozott, komoly, kicsit egyedüljáró, de nagyon engedelmes, szerető fiú.” 5
„Fél évszázados adottsággal állok itt; egy határozott neveléssel és alapelvekkel – vallotta az utolsó szó jogán bírái előtt 1949-ben. – Ez a nevelés és ezek az alapelvek ugyanúgy vannak beépítve egy emberi életbe, mint ahogy a földre rá van építve a vaspálya.” 6 József gyermekévei kemény, munkás mindennapokkal teltek, ahogy az már falun természetes volt: segített a baromfiudvarban, őrizte a libákat, teheneket legeltetett, rőzsét gyűjtött, fát aprított, tüzet rakott, veteményezett, gyomlált, szüretelt, gyümölcsöt szedett – s maradék idejében isko- lába járt. Eszes, csendes, ám határozott, nehézségektől vissza nem riadó édesanyjától örö- költe konok és kitartó természetét. Istenfélő, erényes, gondos és szeretetteljes nevelést ka-
4 Szociális Testvérek Társasága Történeti Irattára (a továbbiakban: SZTTTI), 1241/96. Beszélgetés a Prímás édesanyjá- val. 1949. február 21. (Az édesanya további visszaemlékezései is innen.)
5 SZTTTI 1190/44. Slachta Margithoz írt levél 1950. pünkösd vigíliáján.
6 A Mindszenty-per. Összeáll.: Gergely Jenő–Izsák Lajos. Reform Rt., Bp., 1989. 197.
Pehm József húgai, Anna és Teréz édesanyjukkal
pott. „Én a csendre és rendre szoktattam odahaza, mert az apja sem bírta volna az ellenkező- jét” – mesélte az édesanya. „Amivé lettem, anyám érdemeinek és imáinak köszönhetem” – írta a gyermek. Amíg édesanyja példásan kormányozta a portát, táplálta a családi tűzhelyet, addig édesapja a föld robotosa: két hold szőlőjüket és közel tizennyolc kataszteri hold földjüket művelte. S miután saját portáján befejezte a munkát, este a falu dolgát intézte.
Községháza, jegyző nem volt a faluban, minden a bíróra maradt. Fia tőle kapta a közélet első iskoláit: közmunkát, útépítést szervezni, gyámolítani a cselédeket, özvegyeket és árvá- kat, intézkedni a termés védelméről, adószedésről, kezelni a községi és közbirtokossági vagyont, ráncba szedni a henyélőket. Az apa fáradhatatlan, feddhetetlen, széles látókörű, kemény, de igazságos, s földművesre nem jellemzően igencsak olvasott ember volt. Gyer- mekének gyakran mesélt a múlt dicső példáiról, bölcs államférfiakról, hazájukért életüket áldozó hősökről, de hitszegőkről és árulókról is. Kinizsi Pál, a Hunyadiak és Zrínyiek vi- téz tetteiről szóló történetek az esti mesékkel költöztek kisfia szívébe. Magyarsága, keresz- ténysége ebben a faluban és ebben a családban gyökeredzett. Felnőttként is nosztalgiával gondolt vissza a szülőfalu idilljére, amikor a tanév végén hazatérhetett és leheveredhetett kedvenc cseresznyefája alá a szőlőhegyen. 7
A premontrei diák
Alig tízesztendős, amikor szülei eldöntötték sorsát: a helyi katolikus elemi népiskola alsó öt osztályának elvégzése után – holott ő az elsőszülött, aki hagyományosan tovább- vinné a föld művelését – nem a családi birtokon kell gazdálkodnia, hanem továbbtanul- hat. 1868-tól tizennégy éves korig tanköteles a gyermek, de a tanfelügyelet ténylegesen már a négy elemi elvégzése után sem kérte számon a szülőkön a taníttatást, különösen nem falun. Az első négy osztály után még vagy két elemi következett, vagy továbbtanu- lás, ami polgári iskolát vagy reáliskolát, gimnáziumot jelenthetett. Az édesanya érdeme, hogy kitartott az „előkelőbb” gimnázium mellett, amihez már felsőfokú tanulmányok- hoz kötött életpályát is el kellett képzelnie, mert ha csak egy érettségi lett volna a cél, akkor inkább reáliskolába íratja gyermekét.
A szülők döntése nagy igyekezetről és becsvágyról tanúskodik, de bátorította őket a falusi kántortanító, Wohlfarth István is (vezetéknevét később Csapóra magyarosítot- ta), aki értelmes gyereknek tartotta a Pehm fiút, s ott voltak a családi példák, a nagy- prépostságig vagy tiszti rangig emelkedett rokonok, kiknek életútja igazolta: nem elér- hetetlen álom a kitörés, a méltóság, a földtől való elszakadás. Nehéz terhet vállaltak, amikor fiuk nyolcévi taníttatása mellett döntöttek, hiszen – legalábbis az első években, amíg nem érdemesül ösztöndíjra – tandíjat kellett fizetni. Lemondás, takarékoskodás, és még több munka várt rájuk. Reményük csak egyszer látszott komolyan meginogni,
7 PL Mm. 43. d. Pehm József naplója, 1936. június 28-ai bejegyzés. Kézírás.
mekük, akinek a családi birtok mű- velését szánták. 8 Az édesapa ekkor ki akarta venni elsőszülött fiát a gimnáziumból, az édesanya azon- ban ragaszkodott taníttatásához, s végül meggyőzte férjét. A föld mű- velése a lányokra maradt.
A kiskamasz Pehm József alig- hanem 1903-ban indult először nagyobb útra szülőfalujából, ami- kor beiratkozott a vasi vármegye- székhely neves oktatási-nevelési intézményébe, a premontrei rend Szombathelyi Kir. Kath. Főgimná- ziumába. A falu por- és sártengeré- hez szokott fiút lenyűgözte a közel harmincezer lakosú iskolaváros: a kövezett utak, a terek, a parkok, az öreg templomok, a márvány székes- egyház, s szinte restelkedett, ha a mindszenti egyszerű elemi iskolát összevetette a palotának is beillő hatalmas, világos, tiszta gimná- ziummal. Itteni élményei döntően befolyásolják egész szellemi világát, sorsát és pályáját.
Az akkori szokásnak megfelelően szállást és kosztot egy szombathelyi családnál kapott. Érettségi után harminc év elteltével tért vissza egyszer a Szily János utca 17.-be.
„A diákszobám vegyeskereskedés lett. Kimérik a múltamat. Valaha is vegyes volt a szoba: jó és rossz volt benne. A régi ház kihalt, az öreg Eberhardt »úr«, meg a Treszku kisasszony él csak. A zsidó Liki néni, aki – ha ablaka alatt este ficánkoltunk – éjjeli edényével jött ránk, meg a többiek, nincsenek. Minden szegletet, helyiséget megnézek. Egyik friss lakó megkérde- zi: mit keresek? A múltamat. – Furcsán néz rám.” 9
Az első osztályt – magántanulókkal együtt – nyolcvanan kezdték, de kilencen már év közben kimaradtak. A gimnázium katolikus szellemű ugyan, de nem mondható
8 Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár (a továbbiakban: SZEL) Halotti anyakönyvek másodpéldányai, Csehimindszent, 1904. (Temetés Mindszenten február 23-án. A haldoklók szentségében nem részesült a 7 és ¾ éves gyermek.)
9 PL Mm. 43. d. Pehm József naplója, 1940. február 25–28-ai bejegyzés. Kézírás.
Elemi népiskolai bizonyítvány, Csehimindszent, 1903.
Zömében jeles osztályzatok, csak énekből kapott elégségest
dogmatikusnak vagy túlságosan konzervatívnak. A felekezeti nyitottságot igazolja, hogy az első tanévet abszolvált 71 diákból 47 katolikus, 15 zsidó, 6 evangélikus, 3 re- formátus vallású volt. A nemzetiségi hovatartozást tekintve erősen a magyarok javára billent a mérleg: 65 magyar, 5 német, 1 horvát gyermek járt az osztályba. Az osztály- társak többsége tisztviselő, értelmiségi, iparos vagy kereskedő szülőkkel dicsekedhe- tett, s nem a lenézett földműves származással: az iskola statisztikája szerint 20 tiszt- viselő, 15 orvos, ügyvéd, mérnök, 11 kereskedő, 10 kisiparos, 4 őstermelő és 11 egyéb foglalkozású szülő gyermeke fejezte be az első osztályt. 10 Pehm szülei az „őstermelő”
kategóriába tartoztak, innen kerültek be a legkevesebben a városi elitgimnáziumba. Az egytanítós, osztatlan falusi népiskola után nem lehetett könnyű alkalmazkodni a gim- náziumi élethez, leküzdeni a kisebbrendűségi érzést és a városi élet pallérozottságának hiányát. Nem volt egyszerű elérni a megfelelő tanulmányi eredményt sem. „Egyszer azt kérdezte tőlem, hogyha valaki elmegy tanulni s nem tud felelni, akkor azt mindjárt elbuk- tatják? – emlékezett a beilleszkedés nehézségeire az édesanya. – Azt válaszoltam, hogy nem, azért még nem buktatják el s ugyanúgy van a városi iskolákban is, mint falun, hogy legközelebb kijavíthatja a jegyet, tehát tanulni kell, másképp nem megy. […] Mondtam is neki mindig, csak arra vigyázz, hogy meg ne bukj, mert ha az úri gyerek bukik meg, az ismétel, de ha paraszt gyerek bukik meg, azt kinevetik, kikacagják. Ne valljunk gyalázatot, tanulj fiam.” 11 Emlékirataiban Mindszenty őszintén bevallja, hogy több év eltelt, mire behozta hátrányát a jobban felkészült városi fiúkhoz képest.
10 A Szombathelyi Kir. Katholikus Főgimnasium Értesítője 1903–1904. Szerk.: Edelmann Sebő. Egyházmegyei Könyv- nyomda, Szombathely, 1904. 151.
11 SZTTTI 1241/96. Beszélgetés a Prímás édesanyjával. 1949. február 21.
A Szombathelyi Kir. Kath. Főgimnázium III. osztályos tanulói. Az 1905–1906-os tanévet 58 diák fejezte be, közülük 40 katolikus, 2 református, 3 evangélikus, 13 izraelita vallású volt
A diák Pehm József érdemjegyei nem kiemelkedő tehetséget, inkább szorgalmat és szívósságot igazolnak. A négy osztályzatból álló skálán – jeles (1), jó (2), elégséges (3), elégtelen (4) – az alsó osztályokban még sok az elégséges (az első osztály végén tíz osz- tályzatból hat, a harmadikban három), amivel a középmezőnyben végzett, és ez a tandíj elengedéséhez kevés volt. Ötödikben már csak görög nyelvből, számtanból és tornából kapott hármast, a hatodikban aztán a tíz tantárgyból négy jelest és hat jó érdemjegyet kapott, nyolcadikra a jelesek számát ötre növelte, míg hat tantárgyból jóra értékelték, tehát egyenletesen javult az „erős jó”-ig. Magyarból (az ötödiket és nyolcadikot kivéve) és történelemből már a második osztálytól jeles osztályzatot kapott. Amivel nem volt egyáltalán gondja, az a magaviselet. Elsőben csak erre kapott jelest. 12
A gimnázium szigorúsága találkozott a Pehm fiú belső igényével a fegyelmezettség, a kitartás, a rend iránt. Akaratereje megedződött, s az eredmény nem maradt el. Hato- dikos korában az iskola igazgatósága neki és Horváth Lajosnak ítélte a 100-100 koro- nával járó Okolicsányi-díjat. Ezt olyan tanulók kaphatták meg, „kik példás magavisele- tűek s tanulmány tekintetében is dicséretet érdemelnek”. 13 Voltak nála sokkal jobb tanulók, színjelesek is, de ő nagymértékű javulást mutatott. A hetedik osztály végén harmadma- gával a gimnázium egyik legnagyobb kitüntetésében, egy arany pénzjutalomban része- sült. Ekkor már az osztály legjobbjai közé tartozott. 14 Egy év múlva a végzős diákok nevében ő búcsúzott az iskolától.
A fogalmazási készség, a rendszerező gondolkodás fejlesztése érdekében – mint minden diáknak – gyakran kellett kisebb műelemzéseket írnia. Érdeklődésére aligha következtethetünk a kötelező iskolai penzumok témái alapján, de a dolgozatok külleme, felépítése és tartalma igényességről, szorgalomról árulkodik. 15 A gimnáziumban nem- csak a kötelező anyagot tanulta, de azon kívül is sokat olvasott. A történelem iránt édes- apja már felkeltette érdeklődését, mélyebb tudást viszont az iskolától kapott. Ennek később jó hasznát vette: kevés főpap volt, aki hozzá hasonló változatossággal nyúlt visz- sza múltunk évszázadaihoz egy-egy szemléltető példázatért. Lelkesen vett részt az isko- la közéletében is. A hitbuzgalmi Mária Kongregáció szorgos tagja, hetedik osztályos
12 Kuntár Lajos: Mindszenty József szombathelyi diákévei. Vasi Honismereti Közlemények 19 (1992) 1. 7–16:16.
(A szerző adatait a gimnáziumi értesítők alapján néhol pontosítottuk.) – Évtizedekkel később a politikai rendőrséget is érdekelte Mindszenty József tanulmányi előmenetele: adataik szerint az évi hét osztályozott tantárgyból legfeljebb há- romra kapott jelest. 1911-ben szépírásból, magaviseletből és vallásból jeles, magyarból, latinból, földrajzból, természet- rajzból és mennyiségtanból jó osztályzattal zárt. (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára [a továbbiakban:
ÁBTL] 3.1.8. Sz–222. 4. fol.) 1911-ben, az érettségi évében valójában már nem volt szépírás tárgy, a gimnáziumi érte- sítő szerint viszont tanultak görögöt, németet, történelmet és bölcsészetet.
13 A Szombathelyi Kir. Katholikus Főgimnázium Értesítője 1908–1909. Szerk.: Kárpáti Kelemen. Egyházmegyei Könyv- nyomda, Szombathely, 1909. 77.
14 A Szombathelyi Kir. Katholikus Főgimnázium Értesítője 1909–1910. Szerk.: Kárpáti Kelemen. Egyházmegyei Könyv- nyomda, Szombathely, 1910. 68. és 82.
15 PL Processus, 11. d. V–700/30. 173–227. fol. Az 1908-ban és 1909-ben írt gimnáziumi értekezések témái: A költészet mint egyik legnemesebb művészet; A népdal és műdal egyező és eltérő sajátosságai; Zrínyi és Tasso; Zalán futása főbb alakjai;
Az eposz és regény eltérő epikus sajátosságai bemutatása a Rajongókon és a Buda halálán; Az irányregény és A falu jegyzője;
A gyermekeinek örülő és a gyermeke miatt kesergő anya; Mit tehetne arisztokráciánk a magyar föld érdekében?
korában „consultora” (tanácsosa), utolsó gimnáziumi tanévében ő lett a kongregáció prefektusa, vagyis diákelnöke. Hetedikesként az önkéntes iskolai önképzőkör alkönyvtárosa, végzősként pedig könyvtárosa is volt.
Az irodalmi önképzőkör minden tanévben pályázatot hirdetett, az elfogadott munkákat 1856-tól Bimbófüzér címen rendszeresen beköttették. Pehm József nyolcadik osztályos tanuló nevével az 1910–
1911. tanévről összeállított kötetben többször is találkozni: öt pályázatot bírált, három értekezést és egy szépirodalmi írást pedig maga alkotott. Értekezései közül az egyiknek a címe: Faji vonások a Rákóczi kor költészetében. 16 A cím ne tévesszen meg senkit, semmi köze nincs a fajelmélethez, a szó jelentése az akkori szóhasználatban: „nép, nemzet”.
A tanulmány nem más, mint egy fiatalember hazafias, lelkes írása annak kapcsán, hogy 1906-ban hazaszállították és Kassán újratemették II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, a magyar függetlenségi küzdelmek hősének hamvait. A diák formálódó világképében a labanc „lompos”, a ku ruc „oroszlán” jelzőt érdemelt. A Habsburgok „alkotmányunkat akarták elrabolni, de a nemzet végre megemberelte magát” és „megindította a legszebb, a legeszmeibb szabadságharcot, a Rákóczi-felkelést”. Felmagasztosul a magyarok vallás- és hazaszeretete; az idegen és telhetetlen Habsburgok által kiátkozott Rákóczi méltán tért haza, hogy szelleme tovább éljen a nemzet szívében. A bíráló dicsérettel fogadta el a nagy átéléssel megalkotott munkát. (Rákóczi alakja a felnőtt Pehm egyik beszédében is felbuk- kan: a katolikus hitéhez minden körülmények között ragaszkodó, a janzenizmussal – az emberi cselekedetekben az isteni és az emberi akarat titokzatos együttműködését tagadó szellemi irányzattal – hírbe hozott, mély hitével kiemelkedő és fejedelemmé lett ember
16 Csornai Premontrei Prépostság Szombathelyi Rendház Könyvtára, Bimbófüzér 1910–11.
portréját vázolta fel.) 17 Másik szemináriumi írása – Mária-Kongregáció az ifjúság életében – már nem kapott ilyen osztatlan elismerést, mivel a címben megjelölt témát nem megfe- lelően, hézagosan dolgozta fel.
Pehm gimnáziumi írásait Az alkohol barátai címmel írt, örökzöld témájú két vidám tanmese zárja. Az egyik a részeges kántorról szól, aki mohóságában a borral együtt felhör- pinti az italba fulladt egeret is. Ezután úgy megundorodik a szesztől, hogy haláláig csak vizet iszik. A másik fogalmazás három cimbora története, akik a karácsonyi éjféli mise he- lyett is inkább italoznak, és hazafelé imbolyogván a patakba esnek, majd szárítkozás köz- ben a forró kályhán megperzselődnek. Szégyenükön csúfolódott a falu összes fehérnépe. 18 A témaválasztásban bizonyára közrejátszott az is, hogy a századforduló éveiben bontako- zott ki a katolikus antialkoholista mozgalom, amely kiterjedt propagandatevékenységet folytatott. 19 Pehm irodalmi próbálkozásai mindenesetre kimondottan eredetiek.
A gimnázium nyolc éve alatt a kezdeti 80 osztálytárs több mint fele lemorzsolódott, míg néhányan másik iskolából újonnan csatlakoztak. Harmadikban 62, negyedikben 45, ötödikben 38, hatodikban 31, hetedikben 28, nyolcadikban 30 fő volt az osztálylétszám, a beiratkozáskori 37 százaléka. A végzős osztályban a református és evangélikus diáktársak száma egy-egy főre csökkent, míg az izraelita vallásúak hatan maradtak. A szülők foglal- kozás szerinti besorolása is átrendeződött: a föld műveléséből élők között egy nagybirto- kos és négy kisbirtokos volt, Pehm József szüleit a húsz holdjukkal az utóbbiba sorolták, valójában ő maradt egyedül az „őstermelők” gyermekei közül. Az 1910–1911-es tanév végén érettségiző – korábbi évfolyamból egy fővel kibővült 31 diákból jelesen 7, jól 12, egyszerűen 8 felelt meg, kettőt javítóvizsgára, újabb kettőt ismétlő vizsgára utasítottak. 20 Pehm József fizikából jóra, a többi tárgyból jelesre érettségizett. A „hogyan tovább?” kér- désére nem volt nehéz válaszolnia: szülei elvárásainak megfelelve, de olvasmányainak, ta- nulmányainak és egy emlékezetes lelkigyakorlatnak is köszönhetően, egyre inkább vonzó- dott a mélyebb hitélet és a papi hivatás iránt, de nem akart szerzetes lenni, inkább a gya- korlati pasztoráció érdekelte. Ezért érettségi után – másik négy osztálytársával egyetem- ben – felvételét kérte a szombathelyi szemináriumba.
17 „Amikor édesanyja Thököly Imre felesége lett, úgy említi, hogy kígyót kaptak a családba. A kígyó megtett mindent, hogy őt mint a családban a kath. vallás jövendő fönntartóját vagy elveszítsék, vagy áttérítsék. […] Szereti a Szentírást, a megremegte- tő szentmise áldozatot, amire naponta eljár; eljár a prédikációkra, amiknek nagy hasznát látta. Gyakran járul a szentségekhez.
[…] A mélységes hit az emberek fölé emeli. Pedig az az idő nem volt hívő kor. Francia földről, ép[p] a Napkirály udvarából indulnak diadalútjukra az Egyházellenes tévelyek és a rombolás. Rákóczi az Úr eszközének vallja magát, Emlékiratait is az Örök Igazságnak írja, mert ő is egész élete tetteivel bizonyságot akar tenni az igazságról, de úgy, hogy őt bűnösnek ismerjék az emberek.” PL Mm. 32. d. Prédikációvázlatok: „Rákóczi jelleme.” 1926. IV. 18. Kézírás. (Alapanyaga: „A janzenizmus magyar hatásai.” Nemzeti Újság, 8. évf. 87. sz. 1926. április 18. 21.)
18 Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár (a továbbiakban: SZEK), ős. XXVIII/alsó I. 6. mű. Pehm József VIII. oszt.
tanuló: Az alkohol barátai. 1. A kántor szerencsétlensége; 2. Az alkohol hatása című írásai. Kézirat. Ugyanez bekötve:
Csornai Premontrei Prépostság Szombathelyi Rendház Könyvtára, Bimbófüzér, 1910–11.
19 Klestenitz Tibor: Római katolikus és görögkatolikus társadalmi törekvések a 19–20. század fordulóján Magyarországon.
Megjelenés alatt.
20 A Szombathelyi Kir. Katholikus Főgimnázium Értesítője 1910–1911. Szerk.: Kárpáti Kelemen. Egyházmegyei Könyv- nyomda, Szombathely, 1911. 75. (Az osztálylétszámot a magántanulókkal együtt adtuk meg.)
Reverendában
Az immáron „érett” ifjú 1911 őszén kezdte meg teológiai tanulmányait a szombathelyi szemináriumban. A teológián jól haladt, a legtöbb jegye „eminens” volt. 21 Pehmet taná- rai, elöljárói szerették, és elmélyítették benne a papi hivatás iránti elkötelezettségét:
nincs nagyobb boldogság, mint a népnek magyarázni az isteni törvényeket, az erénye- ket, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit, és kiszolgáltatni a szentségeket. Megvéde- ni őket a bűnöktől! A tanárok – magától értetődően – monarchia- és királyhű szellem- ben tanítottak. Legnagyobb hatással Rogács Ferenc professzor, a későbbi pécsi püspök volt rá. A nagy tudású, modern, aszketikus férfiú felismerte a fiatal teológus képességeit, és ambicionálta ezek kifejlesztését.
21 Mészáros István: Mindszenty és Vas megye. Vasi Szemle 49 (1995) 3. 321–335:323.; Uő: Mindszenty bíboros és Vas megye. In: „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért”. Írások Mindszenty bíborosról. METEM, Bp., 2000. 45–58:47.
Pehm József papnövendéki tanulmányainak (1911–1915) színhelye: a szombathelyi szeminárium.
Épült 1778 táján copf stílusban
