Egy korszak vége: a királyi udvar Mohács után

Mohácsnál 1526-ban – az országnagyok többségével együtt – holtan maradt a csatatéren a király, II. Lajos. A győztes, Szülejmán szultán bevonult Budára, majd – miután kifosztotta a királyi palotát és felgyújtotta a várost – elvonult, és visszament Konstantinápolyba. Rövidesen két királya is lett az országnak: I.

(Habsburg) Ferdinánd és I. (Szapolyai) János. Mivel I. Ferdinánd koronázása után rögvest elhagyta az országot, az egyik királyi udvar egyszer s mindenkorra külföldre került. A Budáról ingóságaival elmenekült özvegy királyné, Mária még évekig Pozsonyban tartózkodott, s innét szervezte fivére uralmának megszilárdítást.⁵⁹⁷

Magyarországon csak az ellenkirály udvara maradt, de annak a zaklatott sorsa is gyorsan megpecsételődött. I. János művészetpártolásáról szórványos adataink vannak. 1535-ben például a jeles észak-itáliai festő, Il Pordenone (Gio-vanni Antonio de’ Sacchis) (1484–1539), aki Hieronimo Rorario bíboros kíséretében járt a király udvarában Váradon, nemességet kapott az uralkodótól – arról, hogy minek a fejében, sajnos nincs tudomásunk.

598 János király nem volt egyetemjárt ember, de udvarának tagjai között egészen kiváló, magyar, dalmát, horvát humanisták működtek, mint például Brodarics István,⁵⁹⁹ Zermegh János, Statileo János, Verancsics Antal vagy Frangepán Ferenc.⁶⁰⁰

597 PÁLFFY GÉZA: Új dinasztia, új udvar, új politikai döntéshozatal. Korszakváltás Magyarországon a mohácsi csata után. In: Habsburg Mária 2005, 25–35; RÉTHELYI ORSOLYA: „… Maria regina… nuda venerat ad Hungariam…” A királyné kincsei. In: Habsburg Mária 2005, 110–112.

598 PIGLER ANDOR: Giova nni Antonio da Pordenone ismeretlen festményei. Az Orszá gos Szépművészeti Múzeum Évkönyvei, VI. 1929–1930. Budapest 1931, 128; BALOGH 1943, 68–69,322;

BARTA 1987,198,202.

599 PÁLFFY GÉZA: Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után. Turul 84 (2011) 3–6; KASZA

PÉTER: Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz Szapolyai János királyhoz való csatlakozásáról. Turul 24 (2011) 7–14; OBORNI TERÉZ: Szapolyai (I.) János király diplomatája, Brodarics István. Turul 84 (2011) 21–27; LACZLAVIK GYÖRGY: Brodarics Itván címereslevele. Turul 84 (2011) 28–30.

600 BARTA 1987

Talán itt, ebben a szellemi miliőben gyökerezett egy később kibontakozott hagyomány is Mátyás

137 király budai egyetemépület-tervéről. Heltai Gáspár krónikájában olvasható, hogy Mátyás király nagyszerű épületet kezdett el építeni a Duna parton Budán, bár „…

nem mondá senkinek, mit akarna oda csináltatni. De készen immár mind meggondolta és megjedzette nagy papirosra a fondálókkal minémü lönne az az épület.”⁶⁰¹ A történetben kétségkívül van valami legendaszerű. Heltai Brodarics-nál látta a rajzot és a leírást, amelynek szövegében nem nehéz felismerni Filarete Trattato dell’architetturája egyik passzusának szabad parafrázisát. A Heltai forrásául szolgáló latin szöveg azonban nem azonos – mint várnánk – Bonfini fordításával, sőt, szókincse sem tükrözi a Mátyás számára készült latin fordítás ismeretét. Mintha a reneszánsz „ideális város”-ának egyszerűsített képe tükröződnék ebben az elbeszélésben. Hasonlóra látszik utalni Szerémi egyik megjegyzése is, amely szerint kereskedők fölajánlották Lodovico Grittinek, I.

János magyarországi kormányzójának (1530–1534) a budai zsidónegyed egységes átépítését.⁶⁰² Az ötlet forrásait ma még nem ismerjük, de a szabályos város ideája, úgy lá tsz ik, köz ismert lehetett. Az új időket jelz i, hogy I. Já nos király Budán a védművek megerősítésével foglalkozott,⁶⁰³ s az itt működő olasz építész, Do-menico da Bologna tervei szerint kezdték építeni később Szamosújvárat.⁶⁰⁴

A hagyományos struktúrák a címereslevél-festészetben is tovább éltek.

Nemesleveleket – akár elődje – I. János is adományozott. Szövegük a Jagelló-koriakhoz képest újak lettek; megteltek antik szereplőkkel: Solónra, Apollónra és Aesculapiusra, másutt Philokratésre és a Gracchusokra hivatkoztak, amikor kifejtették a magyar nemzet (vagyis a nemesség) tagolódásának római és szittya eredetét. A nemzeti humanizmusnak fontos emlékei ezek a – nem irodalmi – szövegek.⁶⁰⁵

601 HELTAI GÁSPÁR: Krónika az magyaroknak dolgairól. Sajtó alá rendezte KULCSÁR MARGIT, a bevezetőt KULCSÁR PÉTER írta. Budapest 1981, 393.

602 Szerémi György említi.

603 VÉGH ANDRÁS: A középkori várostól a török erődig. A budai vár erődítésének változásai az alapítástól a tizenötéves háborúig. In: Budapest Régiségei XXXI. Budapest 1997, 297–299; FELD

ISTVÁN: A magyarországi építészet Szapolyai János korában. In: Tanulmányok Szapolyai Jánosról és a kora újkori Erdélyről. Szerk. BESSENYEI JÓZSEF–HORVÁTH ZITA–TÓTH PÉTER–GYULAI ÉVA– SOMORJAI LEHEL. (Studia Miskolciensia, 5.) Miskolc 2004, 71–73.

604 BALOGH 1943, 283–285; KOVÁCS 2003, 51–54; P.KOVÁCS KLÁRA: A szamosújvári vár Martinuzzi-palotája. In: Kastélyok évszázadai, évszázadok kastélyai. Tanulmányok a 80. éves Koppány Tibor tiszteletére. Szerk. FELD ISTVÁN–SOMORJAY SÉLYSETTE. Budapest 2008, 75–90.

605 BARTA 1987, 199–204.

Ami kevés oklevél eredetiben ránk maradt – talán három – különböző színvonalú, de Záray Lázár 1533-ban kiállított armálisának címerképe

138 a legszebb késő Jagelló-kori miniatúrák méltó párja.⁶⁰⁶ Buda egy sor privilégiumot kapott ebben az időben (1531–1538) a királytól; Szülejmán szultán 1526-ban felégette a várost, és ezt követően is több ostromot kellett kiállniuk.

Buda polgárait meg is nemesítették, s az adománylevél bevezetőjében is szerepel a rómaiakra és a szittya ősökre való hivatkozás. Werbőczyt és körét sejtik az all’antica oklevél-formulák mögött.⁶⁰⁷ Ekkortájt készülhetett az a vörösmárvány címertábla is, amelyen két szatír (vagy tritón) tartotta a város címerét. A faragvány színvonala nem túl magas, de ebben a kőbefaragott heraldikus műfajban az ilyesfajta antikizálás nagyon ritka.⁶⁰⁸

I. János király udvarának művészetéről s műveltségéről alkotott szegényes képünk az utóbbi másfél évtizedben fontos művel gazdagodott. Ritoókné Szalay Ágnes derítette ki, hogy az 1456-ban elhunyt Hunyadi Jánosnak a gyulafehérvári székesegyházban álló tumbáját Szapolyai János király parancsára Statileo János erdélyi püspök állíttatta 1533-ban.⁶⁰⁹ A vitézi síremlékek típusának rendkívül konzervatív voltára utal, hogy a kormányzó páncélos figurájával díszített fedőlapot (amelyre utóbb, a 17. [?] században tévedésből Hunyadi László nevét vésték) hosszú ideig az 1460-as évekre datálta, s a hazai reneszánsz fontos előzményének tartotta a kutatás, vele együtt a két oldallapot is, amely a törökökkel vívott csatát és a foglyok elvezetését ábrázolja.⁶¹⁰

606 Budapest, MOL, R 64, 1533. augusztus 26. RADOCSAY DÉNES: Az utolsó budai miniátorok. In:

Reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. Szerk. GALAVICS GÉZA. Budapest 1975, 151; Schallaburg 1982, 718 (885. sz.) (STRAUB ÉVA)

607 BARTA 1987, 199–200.Vö.KUBINYI ANDRÁS:Az 1505. évi rákosi országgyűlés és a szittya ideológia. Századok 140 (2006) 361–374.

608 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 55.980. MIKÓ ÁRPÁD: Szirének, szatírok, kentaurok. Klasszikus mitológiai figurák Jagelló-kori címeresleveleinken. Ars Hungarica 23 (1995) 253–258.

609 RITOÓKNÉ SZALAY ÁGNES: Hunyadi János (†1456) gyulafehérvári síremlékének domborművei.

In: Történelem – kép 2000, 297–299 (IV–16. sz.)

610 BALOGH 1943, 243–249., 39–41. kép; BALOGH 1966, I., 283–287., II., 309–311. kép; LŐVEI PÁL – VARGA LIVIA: Síremlékszobrászat. In: Magyarországi művészet 1300–1470 körül. I–II. Szerk.

MAROSI ERNŐ. Budapest 1987, I., 697–698., II., 1694–1698, 1701. kép

Ma már tudjuk, hogy provinciális minőségük nem azt jelzi, honnét indult, hanem azt, hova jutott az 1530-as évekre a művészet Magyarországon. A síremlék állításának súlyos politikai üzenete volt: a törökökkel egyezkedő, a félig török származású kalandort, Grittit „kormányzóvá” tevő Szapolyai és pártja törökellenességét a nagy Hunyadi, a legendás törökverő és tényleges kormányzó kőkoporsójával próbálta demonstrálni. Később – már Buda eleste után egy esztendővel – magát

139 Statileót is a gyulafehérvári székesegyházban temették el:⁶¹¹

Az országban a nyolcvanas évekből a reneszánsz kőfaragás emlékei rendkívül ritkák. Eleinte könnyen szállítható címerkövek kerültek mindenfelé.

Többnyire négyzet alakú, 50–60 cm széles faragványok ezek, amelyek tükrébe koszorúval körülfogott címerpajzs illeszkedik. Említettem már a nógrádi vár Báthory-címerét (1483).

a gyenge színvonalú sírkövön a főpap figurája pontosan követte a középkori hagyományt (1542).

612 Hasonló került elő – egy évvel későbbről – feltehetően a Báthory család ecsedi várában (1484),⁶¹³ központjukban, Nyírbátorban pedig kettő is – utóbbiak ma a református templomban, másodlagos helyen vannak befalazva.⁶¹⁴ Ezek finoman faragottak, stílusuk, kvalitásuk itáliai mesterre vall.

Ernuszt Zsigmond pécsi püspök szentgyörgyvári címerköve durvábban mintázott, és anyaga sem gerecsei vörösmárvány (1488).⁶¹⁵

A címerkövek általában évszámosak, azok a kora reneszánsz kőfaragványok azonban, amelyeken nincs évszám, nem datálhatók hajszálpontosan 1490 elé vagy utána. Ilyen például a nagyvázsonyi kerubfejes töredék, egy Madonna-dombormű bal oldali részlete, vízszintesen elnyúló, stilizált felhők között lebegő angyalfejekkel.

A nyírbátori és ecsedi faragványok világi megrendelők – a Báthory család tagjai – számára készültek.

616 Bár Gregorio di Lorenzo most körvonalazódó életművébe nem került bele, nem véletlenül utalta Balogh Jolán korábban a Márványmadonák Mesterének munkái közé.⁶¹⁷

611 BALOGH 1943, 197–198, 251., 170. kép

612 Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum. Nógrád megye műemlékei 1954, 308–310., 300. kép;

FEUERNÉ 1977, 217., 22. kép

613 Nyírbátor, Báthory István Múzeum, ltsz.: 81.3.1. KOROKNAY GYULA: A mátészalkai reneszánsz Báthory-címer. Művészettörténeti Értesítő 7 (1958) 253–256; Schallaburg 1982, 581–582 (653. sz.) (SZALONTAI BARNABÁS)

614 Szabolcs-Szatmár megye műemlékei 1987, 144, 145; PAPP 2005, 67–68, 71., 265–266. kép

615 Zágráb, Povijesni muzej Hrvatske, ltsz.: 6771. HORVAT 1975, 40; Schallaburg 1982, 572–573 (642.

sz.) (BALOGH JOLÁN); DIANA VUKIČEVIĆ-SAMARŽIJA: Umjetnost renesanse. In: Sveti trag 1994, 175., 178 (kép); PELC 2007, 281 (képpel).

616 Madonna-dombormű (?) töredéke kerubfejekkel Nagyvázsonyból, 1490 után, Veszprém, Lackó Dezső Múzeum (letét a Magyar Nemzeti Galériában). BALOGH JOLÁN: A vázsonyi kerubfejes töredék. In: A Veszprém Megyei Múz eumok Köz leményei, II. Veszprém 1 9 6 4, 2 25–230;

Schallaburg 1982, 389–390 (355. sz.) (BALOGH JOLÁN); Pannonia Regia 1994, 363–364 (VII-43. sz.) (MIKÓ ÁRPÁD); Hunyadi Mátyás, a király 2008, 461–462. (RAINER PÁL –PATTANTYÚS MANGA)

617 Legutoljára: BALOGH JOLÁN: Mátyás király és a művészet. Budapest 1985, 243–245., 75. kép.

Balogh Jolán itt is, mint korábban szinte mindenütt, kilencven fokkal elfordítva közölte a töredék képét.

A reprezentatív dom-borművet márgából faragták, Nagyvázsonyba pedig készen kellett érkezzék.

Megrendelője talán Kinizsi Pál volt, vagy felesége, Magyar Benigna, akinek –

140 1494 körüli imádságot is tartalmazó – magyar nyelvű imakönyvében all’antica miniatúrával ékesített lapot is találni lehet.⁶¹⁸

618 Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz: MNy 7. HOFFMANN 1929/1992, 139–

140; Schallaburg 1982, 539–540 (593. sz.) (VIZKELETY ANDRÁS); Kódexek a középkori Magyarországon 1985, 162 (182. sz.) (VIZKELETY ANDRÁS); Festetics-kódex, 1494 előtt. Közzéteszi, a bevezetőt és a jegyzeteket írta N. ABAFFY CSILLA. (Régi Magyar Kódexek, 20.) Budapest 1996; Csillag a holló árnyékában 2008, 86–87 (18. sz.) (KERTÉSZ BALÁZS); „Látjátok feleim…” 2009, 342–343 (53. sz.) (KERTÉSZ BALÁZS)

141 IV. Reneszánsz művészet a széthullott országban

1. A keretek

Az oszmán hódítás kettévágta a Magyar Királyság történetét. 1526-ban megszűnt az önálló magyar állam, 1541-ben a törököké lett a főváros. A művészeti élet leg-fontosabb központjai: Buda (és testvérvárosa, Pest), Székesfehérvár, a királyok koronázó és temetkező városa, valamint a püspöki székhelyek zöme a Mohács utáni három évtizeden belül vagy elesett, vagy hadszíntérré változott; ami ott addig felhalmozódott, elpusztult, vagy eltűnt. A Buda elestét követő másfél évszázadot az ország közepén berendezkedő oszmán hódítók intenzív jelenléte határozta meg.⁶¹⁹

A hagyományos keretek drasztikus változásai átformálták a magyarországi művészet történetét is. A történeti dátumok nem jeleznek stílustörténeti határokat, de a három részre szakadt ország régióinak művészeti élete és kapcsolatrendszere megváltozott, és eltérően – bár egymástól nem függetlenül – alakult tovább. A Magyar Királyság északi és nyugati karéja a Habsburg Birodalom részévé vált. Itt hagyományosan a nagyszombati jezsuita templom építésének kezdetétől, 1630-tól számítjuk a barokk stílus megjelenését, összefüggésben a jezsuita rend fellépésével, a katolikus egyház megújulásával,

619 Erdély története, I–III. Főszerk. KÖPECZI BÉLA. Szerk. MAKKAI LÁSZLÓ –MÓCSY ANDRÁS –SZÁSZ

ZOLTÁN. Budapest 1986, I., 409–541, II., 617–873; Magyarország története, 1526–1686. Főszerk.

PACH ZSIGMOND PÁL. Szerk. R. VÁRKONYI ÁGNES. (Magyarország története tíz kötetben, 3/1–2.) Budapest 1987², 1–2; SZAKÁLY FERENC: Virágkor és hanyatlás. 1440–1711. (Magyarok Európában, II.) Budapest 1990, 116–298; PÁLFFY GÉZA: A tizenhatodik század története. Budapest 2000;

ÁGOSTON GÁBOR –OBORNI TERÉZ: A tizenhetedik század története. Budapest; PÁLFFY GÉZA: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. (História Könyvtár, Monográfiák, 27.) Budapest 2010.

142 ami eleinte behatárolta az új stílus színterét.⁶²⁰ Nehéz azonban – többnyire nem is lehet – meghúzni a pontos határt a késő reneszánsz és barokk stíluselemek között. A protestáns Erdélyben a helyzet világosabb: ott a késő reneszánsz a 18.

század elején is bőven tartott.⁶²¹ A harmadik rész, a hódoltság hatalmas területe sem volt üres: az alföldi mezővárosok lakossága túlélte az oszmán megszállást;⁶²²

A helyi művészi produkció minősége az egész területen nem túl magas, jóllehet ragyogó kivételek akadnak, és állandóan számolnunk kell a művek im-portjával és a mesterek vándorlásával is. Az erődítések építészete modern, de voltaképp „ipari építészet”; a kastélyok külseje általában dísztelen. A szobrászat fő műfaja a síremlék, bár nem készült annyi, mint például Lengyelországban. A nagyfestészetből jószerint csak a portré műfaját lehet a Királyságban számításba venni, Erdélyben a fejedelmekről is csak elvétve maradt fenn reprezentatív festmény.

művészetükre nézve azonban lelassult, sőt, mintha megállt volna az idő.

623 Az iparművészet – különösen az ötvösség – teljesítménye viszont jó színvonalú; a brassói és szebeni ötvösök a 17. század végén már a határon túlra, a román fejedelemségek számára is dolgoztak.⁶²⁴

620 GARAS KLÁRA: A barokk kor művészete. In: A magyarországi művészet története 1973⁵, 261–264;

GALAVICS 1973, 43–49; GALAVICS GÉZA: Barokk. In: A művészet története Magyarországon 1983, 215–

218; GALAVICS 2001, 317–322. Vö. IGAZ RITA: A barokk Magyarországon. Budapest 2007, 13–19.

621 KOVÁCS 2003, 18; ld. még: MAROSI ERNŐ: Erdélyi művészet: középkori és kora újkori struktúrák.

In:Stílusok, művek, mesterek. Erdély művészete 1690–1848 között. Tanulmányok B. Nagy Margit emlékére. Szerk. ORBÁN JÁNOS. Marosvásárhely–Kolozsvár 2011, 11–28.

622 BOBROVSZKY 1980, 99–102; MOLNÁR ANTAL: Katolikus missziók a hódolt Magyarországon, I.

(1572–1647) (Humanizmus és Reformáció, 26.) Budapest 2002, 13–28; MOLNÁR ANTAL: Püspökök, barátok, parasztok. Fejezetek a szegedi ferencesek török kori történetéből. (METEM Könyvek, 41.) Budapest 2003, 11–24; MOLNÁR ANTAL: A katolikus egyház a hódolt Dunántúlon. (METEM Könyvek, 44.) Budapest 2003, 139–162; MOLNÁR ANTAL: Tanulmányok az alföldi katolicizmus török kori történetéhez. (METEM Könyvek, 45.) Budapest 2004, 41–79, 81–93, 103–118; MOLNÁR

2005, 31–35; MOLNÁR ANTAL: A bátai apátság és népei a török korban. (METEM Könyvek, 56.) Budapest 2006, 13–37; MOLNÁR ANTAL: Lehetetlen küldetés? Jezsuiták Erdélyben és Felső-Magyarországon a 16–17. században. (TDI Könyvek, 3.) Budapest 2009.

623 CENNERNÉ WILHELMB GIZELLA: Erdélyi fejedelmi arcképsorozatok. In: Magyarországi reneszánsz és barokk 1975, 279–312; vö. Mátyás király öröksége 2008, I., 279 (X-15. sz.) (BUZÁSI ENIKŐ);

624 KISS ERIKA: Ötvösművek a 16–17. századi Magyarországon. In: Mátyás király öröksége 2008, II., 99–113. További erdélyi példák: ISTVÁN HELLER: Ungarische und siebenbürgische Goldschmie-dearbeiten. Vom Ende des 16. Jahrhunderts bis zum Ende des 19. Jahrhunderts. München 2000, passim

Egy valami feltűnően hiányzik az összképből: az oszmán elem. A la kossá g nem iszlamizálódott a hódoltságban sem. Úgy látszik, ez a határ kemény volt és áthatolhatatlan. A fegyvereket és a

143 szőnyegeket leszámítva kevés olyan keleti alkotás akadt, amit a keresztények változtatás, átértelmezés nélkül tudtak volna használni.⁶²⁵

A három részre szakadt ország részeinek politikai szerepét, súlyát időről időre átértékeli a magyar történetírás.⁶²⁶ A mostanában török vazallusállammá lefokozott Erdélyi Fejedelemség kulturális jelentősége azonban semmivel sem volt kisebb a Habsburg Birodalomba beilleszkedő királyi Magyarországénál, s a hódoltság mezővárosainak – például Kecskemétnek, Gyöngyösnek vagy a különös állású Debrecennek – a szerepéről sem szabad megfeledkeznünk. A művészet történetéből is az derül ki, hogy a széttöredezett, perifériára szorult magyar állam az Occidens, a nyugati kultúrkör része maradt.⁶²⁷

A magyarországi reneszánsz művészet történetének ábrázolásában a tudományos kutatást – ősrégi örökségként – kezdettől fogva bűvöletében tartotta a Mátyás-tradíció. Azt is mondhatnánk, hogy a művészettörténet-írás a maga apparátusával hitelesítette a – sokszor fiktív – humanista hagyományt.

In document A RENESZÁNSZ MŰVÉSZET TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON (Pldal 136-143)