Mátyás király művészet- és irodalompártolásának leghosszabban ható példája a budai királyi palota könyvtára volt. Nemcsak a kései utókor látja így a reá maradt emlékanyag alapján, hanem így volt ez már saját korában is. Amikor Alessandro Cortesi megírta Mátyás hadi sikereit dicsőítő panegyricusát, ígéretet tett egy másik dicshimnusz megírására is, ezt azonban végül nem ő, hanem a firenzei humanista, Naldo Naldi alkotta meg. A mű címe: De laudibus Bibiothecae Augustae, vagyis A fenséges könyvtár dicsérete. A prózai bevezetőből és négy énekből álló irodalmi alkotás 1487 táján született, vagyis Mátyás uralkodásának vége felé.167
kisarchitektúra a középkori egri székesegyházból, művészettörténeti kérdések és természettudományos vizsgálatok. In: Archeometriai Műhely 2009/4., 69.
167 PAJORIN KLÁRA: Humanista irodalmi művek Mátyás király dicsőítésére. In: Hunyadi Mátyás 1990, 350.
Példaképe a késő antik, a claudianusi panegyricus volt, ezért sem tanácsos primér forrásként olvasni: elsősorban azokat az auktorokat sorolta fel a költő, akiket ő szeretett volna Mátyás könyvtárában láttatni. Az a korábbi felfogás, amely a költeményt könyvtárkatalógusként olvasta, mára idejét múlta;
Naldo Naldi egy ideális könyvtárat írt le, a szerzők listájába illesztve olyan görög auktorokat, akiknek önálló kötetei már Bizáncban elvesztek (például Sapphót vagy Alkaiost), vagy olyan ókori műveket, amelyek töredékeit csak a filológusok gyűjtötték össze később (XII táblás törvények). Kihagyott viszont sok olyan szerzőt – mint például a kevésbé jelentős egyházatyákat – amelyek munkái ma is megvannak a könyvtár állományában. Megtalálható benne – a
46 claudianusi mintát követve – a könyvtár szerepe a trónörökös nevelésében, ami az alexandriai könyvtár fennléte idejéből származó idea volt; ennek megfelelően a könyvtáros, vagyis Taddeo Ugoleto, a kijelölt trónörökös, Corvin János nevelője is volt.168
A könyvtár a kápolna közelében helyezkedett el, a középkorban általános gyakorlat szerint. A kötetek díszes külseje – az aranyozott bőrkötések, illetve az ötvösművű csatokkal ellátott, színes bársonykötések – biztosították, hogy a könyvtár már első pillantásra is pazar látványt nyújtson. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy valamennyi kötet elhelyezése azonos volt; a kódexek egy része megőrizte régi, szerényebb kötését. A berendezés pompázatos volt (talán intarziadíszes bútorzattal), amelyet Naldi szerint firenzei mesterek készítettek. A palotába látogató utazók rövid híradásai sajnos nem világítják meg eléggé a könyvtárszoba és környéke topográfiáját.
A könyvtár ránk maradt díszkötetei önmagukban is fogalmat adnak arról a külső pompáról, amely a budai könyvtárat annyira híressé tette.
Mert külső szépsége alighanem jócskán fölülmúlta tartalmi erényeit – legalábbis a távolból visszatekintve.
169
Mátyás számára a cseh királyi cím hangsúlyozása – amely persze pusztán igénycím – különösen fontos lehetett: a cseh király ugyanis választófejedelem volt. Ezért is jelent meg országcímereinek többségén a kétfarkú cseh oroszlán, királyi címei között, titulatúrájában pedig a cseh királyság mindjárt a magyar után következett. II. Ulászló – aki viszont ténylegesen is cseh és magyar király lett – a készen kapott, helyben talált művészeti eszközökkel igyekezett felülmúlni elődjét. A legitimáció eleinte számára is problémát jelentett. A A terem boltozatára azt a csillagállást festették, amikor Mátyás cseh királlyá lett, a
Cum rex Matthias suscepit sceptra Bohemae Gentis, erat similis lucida forma poli
epigramma kíséretében. Az egyik közeli teremben a boltozatra olyan freskó került, amely az égboltot ábrázolta Mátyás születésekor, szintén latin nyelvű epigrammával magyarázva:
Aspice Matthiae micuit quo tempore regis Natalis caelis qualis utroq(ue) fuit.
168 KARSAY ORSOLYA: A fenséges könyvtár dicsérete. Magyar Könyvszemle 107 (1991) 316–324. Ld.
még: PAJORIN KLÁRA: Az eszményi humanista könyvtár. Angelo Camillo Decembrio könyvtárideálja és Mátyás király könyvtára. Magyar Könyvszemle 120 (2004) 1–13.
169 VÉGH 2010, 213–217.
47 könyvtár szempontjából két dolog következett mindebből: a mű Mátyás halálakor nem volt teljesen készen; II. Ulászló – vagy tanácsadóinak sora – pedig pontosan átlátta a Bibliothecának azt a politikai szerepét, amit Mátyás szánt neki Magyarországon. Corvin János sem csupán anyagi okok miatt vitte magával a legértékesebb köteteket, s amikor – a csontmezői ütközet után – visszakövetelték őket tőle, nem véletlenül deklarálták azokat – akárcsak az ország okleveleit és a koronát – a regnum, a rendi ország tulajdonának. Ulászló a könyvtárral éppúgy legitimitását bizonyította, amint Corvin Jánosnak – Mátyás mellett a társtulajdonosnak – azt kellett volna demonstrálnia.
Ezt a könyvtár sorsában jelentős mozzanatot, a hatalomváltást talán a Ransanus-corvina híres címlapja mutatja meg a legszemléletesebben.170 A rövid magyar történetet tartalmazó kötetet Pietro Ransano lucerai püspök, humanista állította össze a királyné kérésére; a kódex átadási ceremóniáját örökítette meg a címlap miniatúrája, amelyen Mátyás és Beatrix fogadják Ransanót. Az ajánlás is Matthias rexnek sz ól. A kép a lá az onban má r eleve II. Ulá szló király címerét festették, melléje pedig egy másik koronás címert szántak (talán Beatrixét), amelyet végül Bakócz Tamáséval fedtek el.171
Ezt az utolsó, nem túl hosszú korszakot egyébként igen részletesen ismerjük a korabeli – Mátyás uralmának végéről származó – forrásokból. A könyvtár történetének kezdete azonban homályba vész. Ismerjük szerepét 1490 körül, vagy 1485 után; de nem tudjuk sem azt, hogy mikor módosult a gyűjtés iránya, sem azt, hogy – például – az 1470-es évek első felében mi került be a Bibliothecába.
(A kódexet ugyanis az érsek hozta vissza Itáliából, 1514-ben.)
172
170 Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Cod. Lat. 249. HOFFMANN EDITH: A Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárának illuminált kéziratai. (Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos kiadványai, 1.) Budapest 1928, 24; Bartoniek 1940, 222 (249. sz.); BERKOVITS
1962, 61–62; Kódexek a középkori Magyarországon 1985, 139 (134. sz.) (ZENTAI LORÁND); Bibliotheca Corviniana, 1490–1990. Nemzetközi corvina-kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk. FÖLDESI FERENC. Budapest 1990, LX. tábla, 156 (132.
sz.); Cimélia 2000, 160–161 (19. sz.); Uralkodók és corvinák 2002, 274–275. (52. sz.) (FÖLDESI FERENC);
Hunyadi Mátyás, a király 2008, 509–510 (13.4 sz.) (TRINGLI ISTVÁN –WEHLI TÜNDE); MADAS 2009, 176. sz.
171 Jankovich Miklós (1772–1846) gyűjteményei. Szerk. Mikó Árpád. Kiállítási katalógus. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 2002, 215, 224–226 (208. sz.) (MIKÓ ÁRPÁD)
172 Új összefoglalás az Országos Széchényi Könyvtár corvinái kapcsán: Mátyás corvinái a nemzet könyvtárában. [Írta] MIKÓ ÁRPÁD; [a felvételeket készítette] HAPÁK JÓZSEF; [a képaláírásokat és a magyarázó szövegeket írta ZSUPÁN EDINA]. Kossuth Kiadó, [Budapest] 2008
1471-ben például egy bizonyos Blandius, akit a király „miniáto-runk”-nak nevezett, Rómából hozott könyveket, és fejedelmi ajándékokról is
48 vannak korai adatok.173
Először az itáliai kéziratokat tekintsük át. Legkorábbiak az ún. fehér indafonatos kódexek, amelyek elsősorban 1450–1470 között készültek, zömmel Firenz ében. Ez eken álta lá ba n a címlap sz övegét fölül és ba l oldalon finoman gyűrűző, kanyargó, fehér színű indaszövevény keretezi. Az indák színe a festetlen pergamené, csak kontúrjukat jelöli vékony vonal; az ágak által közrezárt mezőket három szín szokta kitölteni: a kék, a vörös és a zöld; az indák végén stilizált virágok ülnek. A növényi elemek megformálása erősen emlékeztet az antik auktorok s az egyházatyák századokkal korábbi, 12. századi kéziratainak illuminációira; a 15. század közepén e régi kéziratok díszítését próbálták követni.
Annak az alapításáról azonban, amit ma Corvinának nevezünk, nem tudunk. Annál többet nem tételezhetünk fel, hogy volt Budán egy királyi könyvtár, amely – összefüggésben az uralkodó politikai ambícióival, egy ponton túl egyenesen a trónutódlással – az 1480-as évek második felében egyfajta „állami” könyvtár szerepét kezdte játszani.
Bár a tartalmi kérdések elválaszthatatlanok a könyvtár szerepének megértésétől, művészettörténeti áttekintésben a Corvina elsősorban miniatúrái, kötései miatt szokott szerepelni. Most is a miniatúrák eredete szerint csoportosítva vesszük sorra a kódexeket.
174
A könyvtár gyarapodásának nagy korszakában – vagyis az 1480-as évek második felében – viszont kétségtelenül a magyar király megrendelésére dolgoztak a legkiemelkedőbb firenzei mesterek. Közülük is a z első helyen áll Attavante degli Attavanti. Népes műhelye volt, amely szinte ontotta a díszesen illuminált kódexeket.
Mivel ezekben a corvinákban van a legtöbb utólag befestett Mátyás-címer, esetükben több mint kérdéses a királyi megrendelés.
175
173 BALOGH 1966, I., 315, 331. A Silius Italicus-kötetre legújabban: SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: Mátyás király és Silius Italicus. In: SZÖRÉNYI 2009, 97–106.
174 JONATHAN J.G.ALEXANDER: Patrons, Libraries and Illuminators in the Italian Renaissance. In:
The Painted Page. Italian Renaissance Illumination 1450–1550. Ed. by JONATHAN J.G.ALEXANDER. London–New York 1994, 15–16.
175 GARZELLI 1985, 217–245; DIEGO GALIZZI: Vante di Gabriello di Vante detto Attavante. In: Dizio-nario biografico… 2004, 975–979.
A Corvina mai állományában több mint húsz kötet attribuálható neki, illetve bottegájának. A legragyogóbb, legértékesebb liturgikus kódexek készültek nála : a legkorá bbi datá lt műve egy monumentális – egykötetes, kottás – missale, amelyet 1485-ben kezdett el kifesteni, szignatúrája
49 szerint.176 Ettől kezdve mindvégig dolgozott Mátyás számára; a missale párja, egy hasonló terjedelmű, hatalmas brevia rium nem is készült el 1 4 9 0-ig; még 1492-ben is a festő műhelyében volt.177 Mindkét mű – amelyek megtévesztésig hasonlítanak egymásra – telve díszlappal, vagyis olyan folióval, amelyet teljes egészében festés borít. Mátyás és Beatrix alakja, medalionportréja többször is feltűnik a miniatúrákon, a szegélydíszeken vagy a bibliai jelenetek szereplői között. Attavante műhelyében persze nemcsak ezek a nagy, végigfestett képeskönyvek készültek, hanem szerényebben dekorált kódexek is.
Legtöbbjüknek csupán kettős címlapját borítja díszítés – virágminta, puttókkal, medalionba fogott képecskékkel, címerekkel, emblémákkal –, s néhány díszes kezdőbetű a kódex belsejében. De még ezek a kódexek sem egyforma sz ínvonalúak: a jobba ka t a z első levél festetlen színén az „Attavantes pinsit”
szignatúrával különböztették meg, a kevésbé színvonalasakat – amelyek természetesen még mindig a korszak könyvfestészeti produkciójának az élvonalába tartoztak –, ennyi sem jelzi, s csupán a kutatás tulajdonítja neki. Ilyen például az Országos Széchényi Könyvtár Damascenus-corvinája.178
Az Atavante-műhely nemcsak a breviariumon dolgozott 1490-ben, hanem sok más kódexen is. Ezek nagy része befejezetlenül rekedt Firenzében, mint például egy monumentális, háromkötetes Biblia.
Ez a fajta díszítési gyakorlat egyébként a kor könyveire általában jellemző: csak a címlapot ékesíti díszes miniatúra, a következő, sokszor több száz oldal jobbára teljesen díszítetlen.
179 Ennek első két kötetét Atta-vante kezdte el díszíteni, harmadik kötetét pedig két másik, nem kevésbé híres firenzei mester, a Gherardo és Monte di Giovanni-testvérpár.180
176 Brüsszel, Biliothèque Royale, jelz.: Ms 9008. CSAPODI 1973, 435–436 (890. sz.); JEAN-M.HORE
-MANS: Le Missel de Mathias Corvin et la Renaissance en Hongrie. (Dossiers de la Bibliothèque ro-yale Albert Ier, 1.) Bruxelles 1993; MADAS 2009, 156. sz.
177 Róma, Biblioteca Apostolica Vaticana, jelz.: Cod. Urb. Lat. 112. CSAPODI 1973, 402 (725. sz.);
Bibliotheca Corviniana 19904, CLXIV–CLXXI. tábla; MADAS 2009, 174. sz.
178 BARTONIEK 1940, 308–309 (345. sz.); CSAPODI 1973, 200–201 (220. sz.); Schallaburg 1982, 450–451 (443. sz.) (VIZKELETY ANDRÁS –SZ.KOROKNAY ÉVA); Uralkodók és corvinák 2002, 238–239 (34. sz.) (FÖLDESI FERENC); MADAS 2009, 46. sz.; firenzei (még névtelen) másolójáról, s ugyanannak további munkáiról: ALBINIA DE LA MARE 1985, 544.
179 Firenze, Biblioteca Medicea Laurenziana, jelz.: Plut. 15. Cod. 15–17. CSAPODI 1973, 399 (712. sz.);
GARZELLI 1985, 301–310; PÓCS DÁNIEL: Exemplum és analógia. In: Uralkodók és corvinák 2002, 81–89;
MADAS 2009, 171–173.
180 GARZELLI 1985, 265–329; DIEGO GALIZZI: Gherardo di Giovanni. In: Dizionario biografico… 2004, 258–262; UŐ: Monte di Giovanni. In: uo., 798–801.
50 Gherardo és Monte igen választékos festők voltak; figurális jeleneteik sokkal életszerűbbek, mint az Attavante-műhely kissé unalmas, mindig tökéletesre csiszolt alakjai. Címlap-kompozícióik, motívumtáruk is modernebb.
A monumentális Biblia harmadik kötetének kettős címlapján két mozgalmas jelenet sugall politikai párhuzamot: a magyar király ifjú Dávidként legyőzi a filiszteusokat, vagyis III. Frigyes seregeit. Az imádkozó, idősebb Dávid király mögött pedig Mátyás és az aranyliliomokkal telehintett kék köpenyes Corvin János (?) VIII. Károly francia király társaságában mutatkozik. Gherardo és Monte kevésbé „átpolitizált” kódex-dekorációkat is alkotott. Ilyen például az Országos Széchényi Könyvtár Hieronymus-corvinája, vagyis Szent Jeromos műveit tartalmazó kódexe. Ennek is ga zda gon festett kettős címla pja van, a sz okásos formulát azonban hihetetlenül ötletesen dúsítják fel, és minden motívumot, elemet térbe fordítva szövik a kompozíciót.181
A harmadik nagy firenzei miniátor – aki egyben a quattrocento miniatúrafestészet utolsó nagy alakja lesz – Boccardino il Vecchio (Attavante tanítványa) volt,
A festett építészeti terek a frontispiciumokon nemcsak Gherardo és Mon-te, hanem Attavante munkáin is feltűnnek, akárcsak az antik szoborművek – szarkofágdomborművek, gemmák, érmek – másolatai, utánérzései. Valóságos képeskönyvek voltak ebből a szempontból is ezek a firenzei corvinák; Lorenzo dei Medici legendás hírű gemma-gyűjteményének több da ra bja is ez ekről a
„reprodukciók”-ról vált széles körben ismertté. Gherardo és Monte növényi díszítményeit nemcsak puttók, hanem ókori mitológiai lények is lakták. Ezekben az években találták meg Rómában a Mons Oppius lejtője alatt rejtőző Domus Aureát, Nero császár Aranyházát, amelynek ragyogó színű falképeit a festők lelkesen kezdték tanulmányozni és másolni. Ezek – a később groteszknek nevezett – dekorációs elemek hallatlanul újnak számítottak a 1480-as években.
182 aki 1490 előtt, igen fiatalon dolgozott Mátyás király számára.
A ránk maradt corvinák egyik legreprezenta tíva bb dara bja , a buda pesti Philostratos-kódex festett dísze az ő munkája.183
181 Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Cod. Lat. 347. BARTONIEK 1940, 310 (347. sz.); CSAPODI 1973, 243–244 (325. sz.); Schallaburg 1982, 421 (407. sz.) (VIZKELETYANDRÁS);
GARZELLI 1985, 926. kép; Uralkodók és corvinák 2002, 212–213 (21. sz.) (FÖLDESI FERENC); Hunyadi Mátyás, a király 2008, 474–476 (11.15. sz.) (PÓCS DÁNIEL); MADAS 2009, 68. sz.
182 GARZELLI 1985, 341–342.
E kötet kettős címlapja szinte
183 Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Cod. Lat. 417. BARTONIEK 1940, 379–
380 (417. sz.); CSAPODI 1973, 316–317 (503. sz.); Schallaburg 1982, 422–425 (409. sz.) (VIZKELETY
ANDRÁS); Kódexek 1985, 137 (128. sz.) (ZENTAI LORÁND); GARZELLI 1985, 342–343., 1050–1052.
képek; MIKÓ ÁRPÁD: Ekphraseis. A budapesti Philostratos-kódex és a Bibliotheca Corvina . In:
51 programatikus a királyi könyvtár egészére nézve. Maga a szöveg Bonfini fordítása: Philostratos – a 2–3. századi görög rétor és hasonnevű unokaöccse – műveit Mátyás parancsára tolmácsolta latinul, az előszó pedig Mátyás bécsújhelyi triumphusát írja le. A jobb oldali címlapon ott látjuk a diadalmenetet, egy trionfo-ábrázolást, a diadalkocsin Mátyás (esetleg Corvin János) országcí-meres, idealizált alakjával, a bal oldali címlapon pedig a kódex tartalom-muta-tója, aediculába zárt bronztáblát imitálva, talapzatán a tengeri istenek küzdelmét ábrázoló, kámea-szerű domborművel. Ugyanide került Mátyás antikizáló éremportréja is, a két talán leghíresebb hellenofil római császáré, Neroé és Hadrianusé közé. Mintegy összegzése ez a kettős címlap a mátyási all’antica mecenatúrának, humanista összetevőivel, politikai eredőjével együtt. Vajon ki tervezte ezt a programot, vetődik fel önként a kérdés (meg persze a többit, ahol van): a mutató szóhasználatából ugyanis kitűnik, hogy azt nem a fordító fogalmazta. Meglehet, Taddeo Ugoleto volt az, aki ezt az átgondolt képes beszédet előírta a festőnek.184
Mindhárom Firenzében dolgozó miniatúrafestő díszlapjain három értelmező összetevő ismétlődik, ami szintén tudatos programadásról árulkodik.
Az első a Mátyás-portrék sora, amelyek általában antik érmeket imitálnak, de olykor nyílt politikai utalásként is megjelenik a király alakja, mint a Biblia Dávid-képén vagy a Philostratus-kódex triumfus-ábrázolásán. Politikai propagandaként fogható fel mindez, ha a kör, amelyhez szólt, fölöttébb szűk is volt. A második réteg ehhez kapcsolódik: a lapszéldíszeken hivalkodó címerek sora.
A kódex többi díszlapja – van még ezeken kívül öt – a szokásos Attavante-címlapokat idézi, virágdíszekkel és az iniciálékban fiktív auktorportrékkal.
185
Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára. A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve. Budapest 1991, 69–77; Uralkodók és corvinák 2002, 252–255 (41–42. sz.) (FÖLDESI
FERENC); Hunyadi Mátyás, a király 2008, 472–474 (11.14. sz.) (MIKÓ ÁRPÁD); MADAS 2009, 95.
184 Louis A. Waldmann legújabban felvetette, hogy az az Alexander Formoser játszhatott közvetítő szerepet a firenzei kódexek megrendelésében (is), aki révén 1498-ban II. Ulászló érdeklődött a Mátyás halálakor Firenzében rekedt kódexek után. LOUIS A.WALDMANN: Commissioning Art in Florence for Matthias Corvinus: The Painter and Agent Alexander Formoser and his Sons, Jacopo and Raffello del Tedesco. In: Italy & Hungary 2011, 427–501.
185 CSAPODI 1973, 490–492. BERTÉNYI IVÁN: Címerváltozatok a középkori Magyarországon. In: UŐ: A címertan reneszánsza. Tanulmányok. Budapest 2010, 97–117. Legújabban: BERTÉNYI IVÁN: I.
Mátyás király címerváltozatai. Levéltári Közlemények 79 (2008) 77–100.
Ugyanilyen címersorok láthatók – már láttuk is őket – a művészeti reprezentáció majd’ minden monumentális vagy sorozatban készülő alkotásán, a kutakon, a falakon, a Thuróczy-krónikában stb. Ezek között is ott vannak az igénycímerek, de ott vannak a király friss hódításaié is: Sziléziáé, Ausztriáé és
52 Bécs városáé. A harmadik réteg az emblémáké.186
A reprezentációnak e két utóbbi fontos összetevője, vagyis a címerek és az emblémák jellemzik (és értelmezik) azt a kódex-csoportot is, amelyet nem ebben az összefüggésben szoktak emlegetni a szakemberek. Ezeket a kódexeket Budán készítették itáliai, méghozzá felső-itáliai miniátorok a király megrendelésére. E karakteres kódex-csoport összetartozó darabjait már igen-igen régen felismerte és együvé sorolta a kutatás.
Ezekben a Firenzében illuminált kódexekben a címerekkel egyenrangú szerepet játszanak. Teljes sorozatuk megtalálható itt: a hordó, a gyémá ntköves gyűrű, a méhka s, a homokóra, az acél és kova, a kerekes kút, a sárkány, ugyanúgy, ahogyan a palota majolika padlócsempéin, mennyezetein is; itt azonban vegytisztán, mert csak Mátyás emblémáit tartalmazzák ezek a könyvek, az Aragóniai-házét nem.
Nemcsak a címerek, hanem az emblémák is kizárólag a királyra vonatkoznak tehát. Az a szubtilis, humanisták kitalálta eszköz, amit az Aragóniai-emblémák párjaként alkottak eredetileg Mátyás számára, itt önállóvá vált. Az emblémák pontos jelentését – minden igyekezetünk dacára – ma még nem ismerjük.
187
Ez ennek a stílusiránynak a legkvalitásosabb csoportja. Három fontos jellemzőjük van. Először is a címereket olykor feliratok vagy névbetűk kísérik;
másodszor az emblémák – amelyek teljes sorukban nem szerepelnek – nem elkülönítve, kerek mezőkben kaptak helyet, hanem az illuzionisztikus kompozíciók részei, mintegy megfogható tárgyakká válnak. Harmadszor pedig – ez a keltezés miatt fontos – a címerek és feliratok többnyire Mátyás utódja, II.
Ulászló számára vannak átalakítva, felülfestve, sőt, előfordul, hogy bizonyos lapok teljes egészükben Ulászló számára készültek. Nem kétséges, hogy ezek a (Elsősorban Hoffmann Edith munkásságának köszönhetjük részletes ismeretüket.) Motívumkincsük felső-itáliai: súlyos virágfejekben végződő, örvénylő akantuszindák, gyümölcsharangok, antik módra felfüggesztett fegyverek tartoznak ide, valamint az egészen különleges, eltéveszthetetlen figuraformálás. Az alakok modellálása darabos, az izmok karikatúra-szerűen hangsúlyozottak, kissé olyanok, mint egy mértékletes testépítő-reklá m. E stílus többféle sz ínvonalon volt jelen Budán a z 1 4 8 0-as években, és nyilvánvaló, hogy a helyi miniatúrafestészeti produkció az udvari művészet egyik fontos összetevőjét alkotta.
186 ZENTAI LORÁND: A Mátyás-emblémák értelmezéséhez. Építés- Építészettudomány 5 (1972) 365–
371; PAOLA DI PIETRO LOMBARDI: Mattia Corvino e i suoi emblemi. In: Nel segno del Corvo 2002, 117–128; LAURENT HABLOT: Usa ges de l’emblématique dans les livres de Matthias Corvin et pratique contemporaines du discours politique. In: Mathias Corvin2009, 177–192.
187 HOFFMANN 1929/1992, 88–97.
53 könyvek 1490 körül voltak munkában, amint néhány évszámos darab esetében pontosan látni is lehet.
A csoport legjelentősebb mestere szükségnevét főművéről, a párizsi Cassianus-kódexről (Johannes Cassianus: De institutis coenobiorum, e. a. o.) kapta, amelybe több lapot is festett.188
A Cassianus-kódexet nem egy kéz festette, s a csoport többi ma ismert tagja, a Münchenben őrzött Beda-,
Teljes egészében az ő munkája a címlap, amelyet – az alárajzolás szerint – már II. Ulászló számára, tehát koronázása után tervezett meg és illuminált. Ugyanakkor más lapokon ott vannak a Mátyás-emblémák, a kút és a hordó, mellettük pedig az átfestett Mátyás-címer, az egyik levélen pedig, egy olyan kerek címer körül, amelynek szívpajzsára utólag a fehér színű Jagelló-sast illesztették, „Mathias Corvinus”-felirat ékeskedik, vagyis ez a lap 1490. április 6. előtt készült. Szinte születése pillanatában tanulmányozható itt, miképpen vette át Ulászló Mátyás reprezentációs eszköztárát: a névbetűket és a címereket, vagyis azt, ami az általa ismert művészeti köznyelv alapján értelmezhető volt. Az emblémasorozattal azonban nem tudott mit kezdeni, olyannyira nem, hogy még csak el sem tüntette őket.
189 a Holkham Hall-i Evangelistarium190 és a párizsi Aristotelés corvina-ősnyomtatványok191 nem a vezető mester művei. A velencei Averulinus-corvina két címlapja is ennek a műhelynek az alkotása;192 e kódex építészeti ábrái 1489-ben készültek. Az alacsonyabb színvonalú, de ugyanebbe a körbe tartozó kódexek közül a bécsi Ptolomaeus-corvina is őriz emblémát,193 a wolfenbütteli Tolhopf-194
188 Párizs, Bibliothèque nationale, jelz.: Cod. Lat. 2129. HOFFMANN 1929/1992, 92–95., XV. tábla;
CSAPODI 1973, 174–175 (153. sz.); Bibliotheca Corviniana 19904, CXXVI–CXXVIII. tábla; MARUBBI
2003, 95–96., 12. kép; MADAS 2009, 164. Vö. JONATHAN J.G.ALEXANDER: Francesco da Castello in
2003, 95–96., 12. kép; MADAS 2009, 164. Vö. JONATHAN J.G.ALEXANDER: Francesco da Castello in