139
136 FEUERNÉ 1987, 32–36; MIKÓ 1989.
137 MIKÓ 2002, 240.
138 Nicolaus Olahus: Hungaria – Athila. Edd. COLOMANNUS EPERJESSY – LADISLAUS JUHÁSZ. Budapest 1938, 10–11 (Hungaria 6,4–10); Németh Béla fordításában: Oláh Miklós: Hungária.
Budapest 1985, 30–31.
139 HOLL IMRE: Kőszeg vára a középkorban. Az 1960–1962. évi ásatások eredménye. (Fontes Ar-chaeologici Hungariae) Budapest 1992, 32–33, 137–138. kép; Pannonia regia 1994, 388–389 (VIII-38–
39. sz.) (HOLL IMRE)
Összesen négy ép állapotú tál maradt fenn Mátyás tulajdonából, de ezeket távol Magyarországtól őrzik (London, New York, Berkeley). Pesaróban vagy Faenzában rendelték meg őket, 1476 után.
Eredetileg nyilván jóval több lehetett belőlük. Az uralkodói pár közös reprezentációs eszköztárához tartoztak: mindegyiken Mátyás és Beatrix címere látható.
37 Beatrix királyné szerepe az itáliai reneszánsz művészet budai importjában, magyarországi elterjedésében nem könnyen ragadható meg.140
A budai palota romjai között előkerült kőcímerei persze keveset bizonyítanak; királynéként gyakran szerepelt a koronás Aragóniai-címer párban a Mátyáséval, így Visegrádon is, a kápolna reneszánsz konzolain vagy a gótikus zárterkélyen (1476–1477). Esztergomban is megjelent az uralkodó-pár címere egymás mellett (1482).
Az érdeklődés középpontjában mindig az uralkodó, Mátyás állt, és arról, hogy az itáliai kapcsolatok alakításában milyen szerepet játszhatott a nápolyi királylány, aki 1476-tól a felesége volt, nem sok szó esett. Bonfini – fő forrásunk – ellenséges volt vele szemben, és nyomában a hazai történetírás is az maradt: a királyné soha nem volt népszerű Magyarországon. Meddő lévén nem biztosíthatta a törvényes utódlást, Mátyás halála után viszont magának szerette volna megszerezni a magyar trónt.
141 Ez fontos mozzanatra világít rá: a magyar prímási székbe 1480-tól kezdve Beatrix saját rokonait ültette: előbb Aragóniai Jánost (1480–1485), annak halála után unokaöccsét, Ippolito d’Estét (1487–1497), aki gyermek volt, amikor magas hivatalát elfoglalta. Ez természetesen azt jelentette, hogy az érseki jövedelmek a királyné érdekszférájába kerültek. A budai palota reprezentatív kőfaragványai anyagának forrása, a süttői vörösmárvány-bánya is az érsekség birtokában volt. 1487-ből és 1489-ből vannak is írásos adataink, amelyek szerint Beatrix parancsára több hajórakomány márványt szállítottak innét Budára. 1487-ben – a budai építkezések főszereplőjének tartott – Chimenti Camiciának is kiutaltatott 450 dénárt.142
Nem tudjuk, hogy milyen mértékben és hogyan befolyásolta az építkezéseket vagy a megrendeléseket Beatrix. Biztosan volt azonban egy olyan reprezentációs formula, amely Budán elképzelhetetlen lett volna az ő érkezése nélkül. Ez Mátyás emblémáinak sorozata. Az (egyébként máig csak megközelítőleg felfejtett jelentésű) emblémák – a kút, a homokóra, a sárkány, a Mátyás számadáskönyveit ugyan nem ismerjük, de tagadhatatlan, hogy a királynénak volt köze a budai reneszánsz építkezésekhez. Valószínűleg csupán a véletlen műve, hogy Giovanni Dalmata legépebb magyarországi műve, egy Ma donna-dombormű több töredékét a diósgyőri királynéi várban talá ltá k meg a régész ek, de a ka pcsola t itt is tagadhatatlan.
140 MIKÓ ÁRPÁD: Beatrix királyné. In: Hunyadi Mátyás, a király 2008, 251–253; ÁRPÁD MIKÓ: Beatrice d’Aragona e il primo Rinascimento in Ungheria. In: Italy and Hungary 2011, 409–425.
141 MIKÓ 1988, 133., 9. kép
142 Idézi: BALOGH 1966, I., 485.
38 méhkas, a gyémántköves gyűrű, az éggömb, az acél és kova és végül a hordó – a királyi könyvtár kódexeinek miniatúráin fordul elő leggyakrabban, többnyire Mátyás címereinek társaságában. A nyéki vadászkastély egyik frízén azonban a méhkas és a hordó mellett feltűnik – velük egyenrangú elemként – egy gyémánthegy is, vagyis az Aragóniai-ház egyik emblémája.143
Az Aragóniai-emblémák díszítik Beatrix királyné zsoltároskönyvének címlapját.
A budai királyi palota majolika-padlócsempéin pedig teljesen vegyesen szerepelt egymás mellett a két sorozat. Mint a címerek esetében, itt sem lehet pontosan meghatározni Beatrix szerepét. Az azonban bizonyos, hogy Mátyás emblémáit azért találták ki, mert a jobb családból származó feleségének volt.
144 Az embléma-koszorúba a királyné és a király egyesített címere illeszkedik, ugyanaz a változat, amelyet a királyné pecsétjein is látni lehet.145 Nem a psalterium az egyetlen kódex, amelynek címlapján egyedül Beatrix címere jelöli a tulajdonost. Agathiasnak, a kora bizánci történetírónak a gótok elleni háborúról írott művét Cristoforo Persona fordította le görögből latinra, és a humanista díszes címlappal felékesített fordítását – amint ez Hoffmann Edith már 1924-ben részletesen megírta146 – több fejedelmi személynek is elküldte. Így kapott egy-egy külön példányt Mátyás is és Beatrix is.147
A humanisták is szoros kapcsolatban álltak a királynéval. Nápolyban Dio-mede Carafa volt a nevelője, aki királyné-tükörrel (De institutione vivendi)
Egyedül Beatrix címere ékesíti a bécsi Regiomontanus-kódexet, és a budapesti Curtius Rufus-kézirat is az ő révén juthatott Budára. Egyelőre megválaszolhatatlan kérdés, hogy volt-e a királynénak külön könyvtára. A címerével megjelölt kötetek mindenestre osztoztak a Corvina kódexeinek sorsában.
143 Fríz töredéke Mátyás és Beatrix királyné emblémáival a nyéki vadászkastélyból, 1490 előtt.
Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz.: 55.38.3. BALOGH 1966., I., 165., II., 202. kép.
144 Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek, jelz.: Cod. Guelf. 39 Aug. 4°. CSAPODI 1973 446–447 (949. sz.); Schallaburg 1982, 445 (435. sz.) (CSAPODI CSABA –KOROKNAY ÉVA), 26.a–b. színes kép;
MILDE 1995, sz. n.; ZSUPÁN EDINA: A Beatrix-psalterium geneziséhez. Művészettörténeti Értesítő 59 (2010) 233–260; MIKÓ ÁRPÁD:Beatrix királyné psalteriumának helye. Kérdések a Bibliotheca Corvina könyvfestői és könyvkötői körül. Művészettörténeti Értesítő 59 (2010) 261–273.
145 CSAPODI CSABA: Bea trix kirá lyné könyvtára. (A MTA Könyvtá rána k Köz leményei, 4 1.) Budapest 1964, 12–13.
146 HOFFMANN EDITH: Christophoro Persona Agathias-frdításának néhány példányáról. Magyar Könyvszemle 31 (1924) 9–12.
147 Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Cod. Lat. 413. BARTONIEK 1940, 377 (413. sz.); CSAPODI 1973, 117 (10. sz.); Schallaburg 1982, 441–442 (428. sz.) (VIZKELETY ANDRÁS);
Kódexek a középkori Magyarországon 1985, 138 (130. sz.) (ZENTAI LORÁND); Symphonia Hungarorum 2001, 44 (3.20. sz.) (KARSAY ORSOLYA); Nel segno del corvo 2002, 279–281 (51. sz.) (FÖLDESI FERENC);
Hunyadi Mátyás, a király 2008, 260 (5.8. sz.) (PÓCS DÁNIEL)
39 bocsátotta útnak a messzi Magyarországra. Nyomában jött Budára Francesco Bandini da Baroncelli, aki kulcsfigurának számít a magyar királyi udvar műpártolásában, és – lehetséges, innét az ellenszenv – eredetileg maga Bonfini is Bea trix kirá lyné felolva sója volt, s csa k má sodsz ori buda i érkez ésével lett a király udvari történetírója, 1488-ban. Talán a királynénak és környezetének volt köszönhető a magyarországi (budai) második ősnyomda is.148 A budai udvar zenei életében, úgy tűnik fel, egyértelmű Beatrix meghatározó szerepe. Tudjuk például, hogy Pietro Bono, a 15. század egyik legjelentősebb lantművésze, az ő kérésére jött Ferrarából Budára, s tartózkodott ott mintegy másfél-két esztendeig.149 1489-ben pedig arra tett kísérletet a királyné, hogy Paul Hofhai-mert, kora egyik legnevesebb orgonistáját szerződtesse.150
Az első olasz, aki feltűnik Mátyás udvarában, építész, név szerint Aristotile Fioravante, akit 1465-ben engedett el a bolognai tanács Magyarországra.
Úgy tűnik fel, Beatrix tökéletesen tájékozott volt a kor zenei életében, és a királyi udvarnak is megvolt az a vonzereje, hogy elsőrangú művészek érkezzenek ide. Bővebb ismeretekkel rendelkezünk Beatrix esztergomi éveiről, amikor – unokaöccse érseki székhelyét hídfőállásnak használva – megpróbált visszakerülni a hatalomba.