Egészségvédő élelmiszer-kategóriák fogyasztási gyakorisága

A hagyományos élelmiszer- és italkategóriák fogyasztásának vizsgálatát követően a különböző egészségvédő élelmiszerek fogyasztási gyakoriságát helyeztük górcső alá. Egy élelmiszer akkor tekinthető egészségvédőnek, ha kielégítően bizonyított, hogy jótékonyan hat a szervezet egy vagy több funkciójára, a szokásos táplálkozás-élettani hatásokon túl, oly módon, amely jobb egészségi állapotban, kedvezőbb közérzetben és/vagy a betegségi kockázat csökkentésében mutatkozik meg. A funkcionális élelmiszerek kinézetre hasonlítanak azokhoz a hagyományos élelmiszerekhez, amelyek a mindennapi táplálkozás részei, ugyanakkor ezeknek az élelmiszereknek bizonyított egészségvédő hatásaik vannak, amelyek csökkentik a betegségek kockázatát.

A 14. táblázatban foglaltuk össze, hogy milyen gyakran fogyasztják a különböző egészségvédő élelmiszereket a megkérdezettek.

47

14. táblázat A különböző egészségvédő élelmiszer-kategóriák fogyasztási gyakorisága (N=1000)

Kategória

élelmiszerek 15 1,5 59 5,9 164 16,

4 194 19,

készítmények 5 0,5 47 4,7 108 10,

8 154 15,

Az egészségvédő élelmiszerek közül az élőflórás, probiotikus termékeket (pl. joghurt, kefir) fogyasztják a leggyakrabban a válaszadók, valamivel több, mint 15%-uk mondta azt, hogy napi rendszerességgel és megközelítőleg 40%-uk, hogy heti szinten fogyaszt ilyen készítményeket. Továbbá elmondható, hogy a nem fogyasztók aránya ezen egészségvédő élelmiszer-kategória esetében a legalacsonyabb. A probiotikus termékek elsősorban a reklámoknak köszönhetően széles körben ismerté váltak napjainkra.

Az eredmények alapján az alacsony zsírtartalmú és az omega-3 zsírsavakban dúsított élelmiszerek (pl. tej és tejtermékek) a fogyasztási gyakoriságot tekintve a népszerűbb egészségvédő élelmiszerkategóriák közé tartoznak. Az alacsony zsírtartalmú élelmiszereket (pl. sovány tej- és húskészítmények) a válaszadók közel egytizede naponta, míg valamivel több, mint 40%-uk hetente néhány alkalommal fogyasztja.

A magas rosttartalmú élelmiszerek (pl. rostos üdítőitalok) fogyasztásával kapcsolatban elmondható, hogy a heti gyakoriság a domináns. A megkérdezettek körülbelül fele legalább heti rendszerességgel eszik és/vagy iszik magas rosttartalmú termékeket. A rostban dús hogy egyáltalán nem fogyaszt ilyen készítményeket.

A vitaminokban (pl. müzli) és az ásványi anyagokban (pl. kalciumban) dúsított készítmények (pl. Kalci sajt) esetében a fogyasztási gyakoriság hasonló képet mutat.

A laktózmentes tejtermékek (pl. fogyasztói tej, tejföl) és a flavonoid tartalmú termékek (pl. fekete gyümölcsök, mint az áfonya) a kevésbé népszerű, ezáltal a ritkábban fogyasztott egészségvédő élelmiszer-kategóriák közé sorolhatók. A válaszadók közel fele (55,8, illetve 41,5%) soha nem fogyaszt ilyen készítményeket, annak ellenére, hogy szakirodalmi adatok szerint a hazai lakosság közel 40%-a szenved tejcukor intoleranciában. Természetesen a diagnosztizált betegek ki is hagyhatják a tejtermékeket az étrendjükből, vagy fogyaszthatnak számos növényi eredetű tejhelyettesítő terméket is (szója, rizs, zab, köles, stb. tejeket). Az alacsony fogyasztási gyakoriság hátterében egyrészt a magas ár, másrészt a nehéz beszerezhetőség áll. A flavonoidok antioxidáns tulajdonságú növényi hatóanyagok, melyek sokrétű egészségvédő funkcióval rendelkeznek, és kiemelten ajánlott fogyasztásuk a különböző krónikus betegségek megelőzésében.

4.2.1.3. Hagyományos és tájjellegű élelmiszer-kategóriák fogyasztási gyakorisága

A tanulmánynak ebben a részében a különböző hagyományos és tájjellegű élelmiszer-kategóriák fogyasztási gyakoriságát vizsgáló eredményeket foglaljuk össze. Hagyományos és tájjellegű élelmiszernek tekinthető minden olyan termék, amelyek a magyar termelési kultúrához, tudáshoz, az itt élő lakosság generációi során kialakult hagyományokhoz kapcsolódik, és amelyet a magyarországi lakosság – de legalább egy kisebb tájegység lakossága szűkebb hazájára nézve – maga is magyarnak, magyarságra jellemzőnek és közismertnek fogad el, és a külföld is magyar sajátosságként ismert meg. Ezek élelmiszerek/termékek közös gyűjteménye a Hagyományok-Ízek-Régiók kötet.

A különböző hagyományos és tájjellegű élelmiszer-kategóriák fogyasztási gyakoriságát a 15. táblázat szemlélteti.

15. táblázat A különböző hagyományos és tájjellegű élelmiszer-kategóriák fogyasztási gyakorisága (N=1000)

Kategória Befőttek-lekvárok 2 0,2 31 3,1 72 7,2 200 20,

0 262 26,

2 264 26,

4 169 16, 9 Húskészítmények 6 0,6 27 2,7 109 10,

9 243 24,

Az ásványvizek (pl. Balfi, Apenta, Margitszigeti, Theodora, Quelle), a tejtermékek (pl.

parenyica, rögös túró, tejföl) és a fűszerek (pl. Szegedi fűszerpaprika őrlemény, csereszenyepaprika, mák) a leggyakrabban fogyasztott hagyományos és tájjellegű élelmiszer-kategóriák a kvantitatív kutatás eredményei alapján.

Az, hogy az ásványvizek a hagyományos és tájjellegű készítmények között is nagy kedveltségnek örvendenek azzal magyarázható, hogy 2005-ben átvette a vezető szerepet az alkoholmentes italok piacán.

A 14. ábra a hagyományos és tájjellegű tejtermékek (pl. parenyica, rögös túró, tejföl) és általában a tejtermékek fogyasztási gyakoriságát veti össze.

Object 17

14. ábra: A hagyományos és tájjellegű tejtermékek és általában a tejtermékek fogyasztási gyakorisága, % (N=1000)

A 14. ábra alapján levonható az a következtetés, hogy hagyományos és tájjellegű tejtermékek fogyasztása alkalomszerű, ugyanis a ritkább fogyasztási gyakoriságokat nagyobb arányban jelölték meg a válaszadók.

A megkérdezettek több mint fele heti rendszerességgel fogyaszt hagyományos és tájjellegű fűszereket (pl. Szegedi fűszerpaprika őrlemény, cseresznyepaprika, mák), melyek a magyar konyha jellegzetességét adják. A válaszadóknak mindössze 4,3%-a nem fogyaszt ilyen készítményeket.

A zöldség-gyümölcs (pl. csengődi meggy, makói hagyma, cecei paprika) esetében a heti 3-4 alkalommal történő fogyasztás a jellemző, ami kedvező eredménynek tekinthető, azonban messze elmarad a 13. táblázatban bemutatott eredményekhez képest.

Hagyományos és tájjellegű péksütemények, pékáruk közé sorolható pl. a rétes, a sóskalács és a kürtös kalács, melyek fogyasztása alkalomszerű. A rétes a családi ünnepekhez köthető elsősorban, a kürtös kalács pedig manapság nem hiányozhat egyetlen rendezvényről és fesztiválról sem. Az alkalmakhoz köthető fogyasztást hivatott alátámasztani, hogy a válaszadók közel egynegyede havonta 1-2 alkalommal fogyaszt ilyen termékeket.

A hagyományos és tájjellegű édességek (pl. zserbó, dobostorta, konyakos meggy, szaloncukor), valamint a befőttek, lekvárok (pl. birsalmasajt, Kecskeméti kajszibaracklekvár) fogyasztási gyakorisága hasonló: alacsony arányú – 5% alatti – napi szintű és 30% körüli heti rendszerességgel történő fogyasztás mellett a válaszadók több mint fele nyilatkozott úgy, hogy havonta vagy annál ritkábban fogyasztja ezeket a készítményeket.

Az eredmények alapján elmondható, hogy a hagyományos és tájjellegű húskészítmények nem képezik a mindennapi táplálkozás részét, ugyanis a ritkább fogyasztási gyakoriságokat nevezték meg nagyobb arányban a megkérdezettek.

A vizsgált hagyományos és tájjellegű élelmiszer-kategóriák közül a borok (pl. Tokaji) és az égetett szeszek (pl. ágyaspálinka, Szatmári szilvapálinka, Zwack Unicum) esetében mondták a legnagyobb arányban (37,9 és 30,1%) a válaszadók, hogy egyáltalán nem fogyasztanak ilyen készítményeket.

A 15. és a 16. ábra az általánosan kategorizált alkoholtartalmú italok, valamint a hagyományos és tájjellegű borok és égetett szeszek fogyasztási gyakorisága közötti differenciát szemlélteti.

Object 20

15. ábra: A hagyományos vagy tájjellegű borok (pl. Tokaji) és a borok általános fogyasztási gyakorisága, % (N=1000)

Object 23

16. ábra: A hagyományos vagy tájjellegű hazai égetett szeszek és általában az égetett szeszek fogyasztási gyakorisága, (N=1000)

A magyar kultúrához, hagyományokhoz és tájegységekhez köthető italok fogyasztási gyakorisága ugyan elmarad az általános kategorizálás esetében kapott eredményektől,

51

azonban a kismértékű differencia arra enged következtetni, hogy népszerűek az alkoholtartalmú italok között, és az alacsonyabb minőségű és a külföldi termékekkel szemben egyaránt preferáltak.

4.2.1.4. Különböző bioélelmiszer-kategóriák fogyasztási gyakorisága és vásárlásának