Az egészségturizmus meghatározó szolgáltatói: gyógyszállodák és gyógyfürdők gyógyfürdők

A gyógyszállodák a szállodák egy olyan altípusát képezik, amelyek általában rendelkeznek gyógyvízzel, illetve fürdőrészleggel, vagy egy ezekhez hasonló szolgáltatásokat nyújtó egyéb szolgáltató közvetlen közelében helyezkednek el. A gyógyszállodák azonban nem csupán vízre, hanem más természetes gyógytényezőkre is építhetik szolgáltatásaikat (pl.: klimatikus viszonyok). A gyógyszállodák által kínált kúrák időtartama sok esetben a két, három hetet is elérheti, a vendégek a gyógykezelések mellett fennmaradó szabadidejüket pedig pihenéssel és üdüléssel töltik, így különösen fontos a szórakozási lehetőségek biztosítása. A vendégkör egészségi állapotához illeszkedően lényeges, hogy az épület, a bútorok és az egyéb berendezési tárgyak olyan módon legyenek kialakítva, hogy azokat a nehezebben mozgó fogyasztók is igénybe vehessék (Aubert et al., 2011. p. 94.).

Mivel a gyógyszállodák a hagyományos szállodák egy altípusát képezik, természetesen rájuk is vonatkoznak azok a jogszabályok, amelyek a szállodák általános tulajdonságaival foglalkoznak. A szálloda fogalmát a 239/2009. (X. 20.) számú kormányrendelet szabályozza, amely szerint azokat a szálláshelyeket lehetséges szállodának nevezni, amelyeket kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesítettek, amelyben a szálláshelyszolgáltatáshoz egyéb szolgáltatások is kapcsolódnak, valamint ahol a kiadható szobák száma legalább tizenegy, a kiadható férőhelyek száma pedig legalább huszonegy (239/2009. (X. 20.) kormányrendelet).

A gyógyszállodák speciális szállodák, tehát számos olyan szabálynak kell megfelelniük, amely az egyéb szállodatípusok esetében nem mérvadó. Az 54/2003. (VIII. 29.) GKM rendelet szerint az a szálloda nevezhető gyógyszállodának, „amely megfelel a szállodára előírt követelményeknek, továbbá vendégei számára főként természetes gyógytényezők alkalmazásával saját gyógyászati részlegén önállóan, vagy más gyógyintézet kiegészítő szolgáltatásainak bevonásával, orvosi ellenőrzés mellett terápiás lehetőséget biztosít és megfelel a természetes gyógytényezőkről szóló 74/1999. (XII. 25.) EüM rendeletben foglalt feltételeknek” (54/2003. (VIII. 29.) GKM rendelet).

A 74/1999. (XII. 25.) EüM rendeletben foglaltak alapján a gyógyszálló elnevezés használata akkor engedélyezhető egy szálláshely számára, ha az adott létesítmény önmagában, vagy más gyógyító eljárásokkal kombinálva alkalmaz természetes gyógytényezőket. Lényeges feltétel még az is, hogy a szállodának az egyes megbetegedések kezelését saját gyógyászati részlegén, vagy más egészségügyi intézmény partnerként történő bevonásával kell biztosítania (74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet).

A wellness szállodákkal kapcsolatos szabályozás érthető módon jóval megengedőbb. Az 54/2003. (VIII. 29.) GKM rendelet szerint az a szálláshely nevezhető wellness szállodának, amely „megfelel a minimum háromcsillagos szállodákra előírt követelményeknek, az egyes szállodai szaktevékenységeket, illetőleg a szálloda által nyújtott szolgáltatásokat az erre vonatkozó szakképzettséggel rendelkező személyekkel látja el, az egészséges életvitelhez szükséges gasztronómiai, sport, relaxációs illetve wellness szolgáltatásokat nyújt, valamint közösségi programlehetőségeket biztosít”

(54/2003. (VIII. 29.) GKM rendelet).

Budapest Főváros Kormányhivatalának 2020. január 15-én közzétett nyilvántartása alapján hazánkban 101 darab fürdő rendelkezik gyógyfürdő minősítéssel (Budapest Főváros Kormányhivatala) (10. ábra). A gyógyfürdő fogalmát törvények és jogszabályok határozzák meg. A 74/1999. (XIII. 25.) természetes gyógytényezőkről szóló EüM rendelet szerint azok a fürdők jogosultak gyógyfürdő minősítést szerezni, amelyek

„természetes gyógytényező felhasználásával folytatnak gyógyító, vagy rehabilitációs tevékenységet”, illetve minden, a minősítési folyamat során szükséges engedélyt hiánytalanul beszereztek.

A törvény szerint a gyógyfürdők olyan fürdők, amelyek természetes gyógytényezők (pl.:

gyógyvíz, gyógyiszap, gyógygáz) felhasználásával fürdőterápiát (balneoterápiát) kínálnak. Továbbá, hivatalosan elismert ásványvíz, hévíz, vagy akár mesterséges módon felmelegített ivóvízre alapozott hidroterápiás kezeléseken felül más fizikai gyógymódok bevonásával komplex fizioterápiás ellátást kínálnak (74/1999. (XIII. 25.) EüM rendelet).

A gyógyfürdők a gyógy- és wellnessturisták igényeit egyaránt képesek kielégíteni (Dimitrovski – Todorović, 2015). A gyógyfürdők olyan fürdőhelyek, amelyek gyógyhatású vízzel rendelkeznek, vagy gyógyításra és betegségek kezelésére alkalmas terápiákat kínálnak (pl.: elektroterápia, hidroterápia, mechanoterápia, stb.) (Hedden, 2012). A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) megfogalmazása szerint a gyógyfürdők olyan fürdők, melyek természetes gyógytényezők felhasználásával valamilyen gyógyászati szolgáltatást, vagy rehabilitációs tevékenységek nyújtanak. A fürdőgyógyászati ellátás egy olyan típusa a gyógyászati ellátásoknak, amelyet a fogyasztók elsősorban rehabilitációs céllal vesznek igénybe, és amelyeket jellemzően reumatológiai, ortopédiai, neurológiai és érbetegségekkel kapcsolatos egészségügyi problémák esetén alkalmaznak (NEAK).

10. ábra: A hazai gyógyfürdők földrajzi elhelyezkedése

(Forrás: saját szerkesztés, Budapest Főváros Kormányhivatalának nyilvántartása alapján)

Fontos kiemelni, hogy a gyógyfürdőkre vonatkozó törvények nem írják elő alapvető feltételként a fürdők számára a gyógyvíz rendelkezésre állását, valamint használatát. Egy gyógyvízzel nem rendelkező fürdő is szerezhet gyógyfürdő minősítést. Mindezek ellenére a hazai fürdőkben jellemzően bizonyítottan gyógyhatású vizekre épülnek a szolgáltatások. A gyógyvizek minősítésének szintén szigorú szabályai vannak.

Magyarországon természetes vizet gyógyhatásra utaló elnevezéssel ellátni kizárólag Budapest Főváros Kormányhivatala engedélyével lehetséges. A gyógyvízként minősített vizeket az előfordulás helyén kell felhasználni, vagy palackozni, illetve forgalomba hozni, ezeket megelőzően tilos a szállítás (74/1999. (XIII. 25.) EüM rendelet).

Összegző megállapításaim

A hazai minősített gyógyhelyeket tekintve nem csupán gyógyszállodák és gyógyfürdők kínálnak szolgáltatásokat, ugyanakkor ezek a leggyakoribb, illetve legjelentősebb szolgáltatók a gyógyhelyekhez kapcsolódóan. A gyógyszállodák és a gyógyfürdők minősítési rendszere a gyógyhely minősítéshez hasonlóan minőségbiztosítási mutatóként is szolgálhat a turisták számára, hiszen a feltételek, maga a minősítés rendszere a szállodák és a fürdők esetében is kellően szigorú és részletes. Maga a természetes gyógytényező megléte mind a gyógyszállodák, mind pedig a gyógyfürdők esetében alapvető elvárás, mint ahogyan az egészségügyi szakmai jelenlét (orvos, szakápoló, stb.) is. A gyógyszállodák és gyógyfürdők kapcsán lényeges engedmény, hogy az alapvetően természetes gyógytényezőre épülő szolgáltatásokat nem kötelesek saját maguk biztosítani, szerződött partnereket is bevonhatnak.