Az egészségről szóló közmondások összehasonlító elemzése 1. Az összevetett közmondások esetében a kontrasztivitás

kiinduló-pontja a szemantikai ekvivalencia, amelyet a szemantikai parafrázisok tárnak fel az összehasonlító nyelvekben. Ez mint „tercium comparatio-nis” vonatkozik az interlingvális jelentésbeli átfedésekre, hasonlóságok-ra és különbségekre. Az adott példa esetében az összehasonlító elemzés

a közmondások ideográfiai módszer szerinti leírásán alapszik. Azaz a közmondások jelentési és szerkezeti összehasonlításán, amely azt jelen-ti, hogy a közmondásokat különböző jelentésbeli területekre lehet bon-tani (pl.: közös tulajdonságok, egészség, boldogság). A tematikus cso-portok osztályozásával párhuzamosan egy strukturális-szemantikai mo-dell összehasonlítása is folyik, amely feltételezi a közmondás-készlet formai és szemantikai modellezését, továbbá lehetővé teszi a különböző jelentésbeli megfeleltetések és a formális kongruencia megállapítását.

2. 2. Az egészséggel összefüggő, háromnyelvű közmondások összeha-sonlító elemzése főleg a szlovén és a magyar nyelvű közmondásokban dokumentálható. Az elemzés azokra az adatokra támaszkodik, amelyek a SprichWort (http://www.sprichwort-plattform.org(sp/Sprichwort-Plattform) projekt adatbankjában megtalálhatók. A tematikus csoport-ból hat kiválasztott közmondásról van szó (a német közmondások a szlovén és a magyar nyelvű megfelelők kiindulópontjai), amelyeknél a fent említett ekvivalenciatípusok valamennyi példája megfigyelhető.

2. 3. A teljes ekvivalencia: a tárgyalt közmondásoknál mindhárom nyelvben azonos a szemantikai, strukturális és lexikális jelentés, azonos alapképre épülnek, azonos a jelentés parafrázisát tartalmazó tercium comparationis is: »a humor vagy nevetés egy meghatározott dolog ese-tében hozzásegíthet a nehéz szituációk kezeléséhez, vagy ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat«: Lachen ist die beste Medizin. // Smeh je najboljše zdravilo. // A nevetés a legjobb orvosság. A jelentésleírás

’a dolgok mennyiségére nézve bizonyos visszafogottságot jelent, és gyakran jobb minőséghez vezet’: Weniger ist mehr. // Manj je več. // A kevesebb több. Ebben az esetben a közmondás alapbázisa LAKOFF értel-mezése szerint egy konceptuális metafora variánsa, éspedig A KEVE-SEBB TÖBB.

2. 4. A részleges ekvivalencia: az összevetett nyelvekben azonos sze-mantikai megfeleltetés állapítható meg, míg a morfoszintaktikai szerke-zet és a konceptuális bázis külömböző.

2. 4. 1. Eltérő szintaktikai modell: a kiinduló nyelvi közmondás szintak-tikai modellje eltér a szlovén és a magyar nyelvben szereplő elliptikus

szintaktikai modelltől. Ugyanis a két összevetett nyelvben egy explicit állítmány nélküli struktúráról van szó, a szlovén nyelvben fordított szó-rend is szerepel. Jelentésleírás: ’A jó testi állapot feltétele a mentális cselekedeteknek vagy a lelki erőnek: In einem gesunder Körper wohnt ein gesunder Gest. // Zdrav duh v zdravem telesu. // Ép testben ép lélek.

2. 4. 2. A következő példában észlelhető egy eltérő képmodell a magyar nyelvű közmondásban, amely csak közvetett kapcsolatban van az egészséggel.

Vorbeugen ist besser als heilen. // Bolje je preprečiti kot zdraviti.

//Jobb félni, mint megijedni’ Bolje bati se, kot prestrašiti se’.

2. 4. 3. A harmadik példa különbözik az összetevős szerkezetben:

Allzu viel ist ungesund. // Preveč še s kruhom ni dobro. // Jóból is meg-árt a sok.’

2. 4. 4. Abban az esetben, ha a közmondásnak nincs magyar nyelvű megfelelője, nulla ekvivalenciáról beszélünk, a szlovén nyelvben pedig egy másfajta komponens szerepel, amelyik korlátozza a jelentésmezőt.

A jelentésleírás ’a mosoly lehetővé teszi, hogy a nehéz helyzetekben is jól érezzük magunkat’: Lachen ist gesund. // Smeh je pol zdravja. // A mosoly fél egészség. //

3. Zárógondolat

Tekintettel arra, hogy a közmondások olyan régiek, mint az emberiség, gondolatviláguk pedig valószínűleg a világ valamennyi nyelvében és kultúrájában fellelhető, állíthatjuk, hogy a közmondás az emberi szük-ségletek immanens kifejezőeszköze. A közös történelmi és térségi hatá-sok miatt a szlovén és a magyar közmondáhatá-sokkal foglalkozó tudomány-nak számos érintkezési pontja van. A német nyelvű területtel szomszéd-ságban élő szlovén és magyar kulturális térség közvetlen földrajzi, kul-turális, politikai és gazdasági kapcsolatai évszázadokon keresztül hatás-sal voltak a nyelvekre. Ebben a hármas kapcsolatban a német nyelvnek évszázadokon keresztül presztízs szerepe volt. Az interkulturális és in-terlingvális hatások, azaz jelen esetben a közmondások átvétele, tükör-fordítása, főleg a német nyelvből a szlovénba, illetve a magyarba,

min-dig a nyelvi kapcsolatoktól függ, a legtöbb közmondás ugyanis a német nyelvből került át a szlovén és a magyar nyelvbe. A konvergencia foka az ismertetett közmondások esetében elég magas, épp a közös, német közvetítő nyelv révén, ezért az összehasonlításoknál a német nyelvet választottuk harmadik nyelvnek. A kulturális örökségek, azaz az antik és a keresztény hagyomány a közös szellemi érték a közép-európai kul-turális térség valamennyi nyelvében, ez pedig ugyanúgy befolyásolta a közmondások átvételét a szlovén és a magyar nyelvbe, ezek a javak a németből kerültek át. Magas szintű konvergenciát éppen azok a közmondások mutatnak, amelyek a világ kultúrákat átívelő vízióit és interpretációit tartalmazzák: ilyenek a bibliai, a mitológiai és a klasszikus irodalmi eredetű közmondások, továbbá azok a közmondások, amelyek az emberi tapasztalatokra és a mindennapi életre utalnak. A közmondások szemantikailag gyakran fedik egymást, a morfoszintaktikus struktúráknál viszont erősebb vagy gyengébb eltérést mutatnak. A közmondások jelentésbeli és szerkezeti átfedése megmagyarázható a frazeologizációs és konceptualizációs folyamatokkal is. A strukturális szintű különbségek nyelvszerkezettől függőek, mivel az összehasonlító nyelvek különböző genetikai eredetűek, és különböző tipológiához tartoznak. Magas szintű konvergenciára a közmondások azon csoportjai utalnak, amelyek általános erkölcsi tanulságot fejeznek ki. Magas szintű átfedés tapasztalható azoknál a közmondásoknál, amelyeknél a világ nyelvi képe azonos vagy hasonló konceptuális struktúrán alapul, és azon közmondásoknál, amelyek az emberi tevékenységet és a tulajdonságot hasonló módon értelmezik. Abból a feltevésből indulunk ki, hogy a parömiológia visszatükrözi a világészlelést, a világtapasztalatot és a nemzetek történelmét is, emiatt a kultúra nyelvének is nevezhetjük. Ez pedig összhangban van a kognitív nyelvészet alapvető koordinátáival.

Irodalom

BERNJAK, ELIZABETA 2004. Frazemi s sestavino drevo v slovenskem, madžarskem in nemškem jeziku. JESENŠEK, MARKO ur. Knjižno in narečno besedoslovje slovenskega jezika. Maribor: Zora 32. 173–193.

BURGER, HARALD 2003. Phraseologie. Eine Einführung am Beispiel des Deutschen. Berlin.

ČERNYŠEVA, IRINA I. 1984. Aktuelle Probleme der deutschen Phraseolo-gie. Deutsch als Fremdsprache, Heft I. 17–22.

FABČIČ, MELANIJA 2007. Interkulturelle Aspekte der phraseologischen Äquivalenzbeziehungen im EPHRAS-Korpus.

JESENŠEK, VIDA–FABČIČ, MELANIJA ur. Phraseologie kontrastiv und di-daktisch: neue Ansätze in der Fremdsprachvermittlung. Filozofska fakulteta v Mariboru: Zora 47. 271–287.

FORGÁCS, TAMÁS 2007. Bevezetés a frazeológiába. A szólás- és köz-mondáskutatás alapjai. Budapest:Tinta Könyvkiadó.

FÖLDES CSABA 1990. Zur Äquivalenz ungarischer und deutscher Phraseologismen. Finnisch-ugrische Forschungen XL. 169–187.

FÖLDES CSABA 1996. Deutsche Phraseologie kontrastiv: Intra- und in-terlinguale Zugänge. (= Deustch im Kontrast 15). Heidelberg.

http://www.sprichwort-plattform.org/sp/Sprichwort-Platt form.htm

LAKOFF, GEORGE–JOHNSON, MARK 1980. Metaphors We Live By. Chica-go–London.

LAKOFF, GEORGE–JOHNSON, MARK 1981. Conceptual Metaphor in Everyday Language. Philosophical Perspectives on Metaphor. Min-neapolis. 286–325.

RÖHRICH, LUTZ–MIEDER, WOLFGANG 1977. Sprichwort. Stuttgart.