drbot. Wagner rnagy 100-

100-nál többet. G. Batthyány István 80 at. As-bóth 30 drbot. Kossuth, kivévén

hogy

a

Dembinszky

veszteségét a mellette

ül

asz-szonynakvisszapótolta^: mindig nyereségben volt s mintegy 120 drbot nyerhetett.

Azután

többé, az egy whistet kivéve,

még

kártyát se vettem kezembe. Kártyá-zás alkalmával a Hogel kisasszony (igy hívták a temesvári szatócsot) mindig Kos-suth mellett ült, Kossuth vele folytonoson moitie volt.

Gyakran

megtörtént,

hogy

épen akkor mikor Kossuth gustirozásában

mélyen

elme-rült, ez

vagy amaz

menekült táblabir<> Ínsé-gét rajzoló kebelrázó panaszával, a hiper-boldogot,

—

többszöri felszólításom sikerte-len

maradván —

figyelemre kényszeritette,

s

tle

efeleletet^:„Szöllusy barátunk

majd

^el

igazítja a pasánál

—

azaz

más

szóval ^: Szöl-lusy

Önöknek majd

rátiot adat" (minthogy

-

21

—

eleintén csak a katonák s

elkelbbek

kap-tak rátiot

—

némelyek

álszemérembl nem

akarván a töröknek lekötelezettjei lenni, az ajánlott segédet el

nem

fogadták) pré-selte ^ki.

A

^{félelemfonnyasztó} aggodalmaitjó Kos-suthunk nyakáról lerázván,

amúgy

dereka-san nekivirúlt, a déleltti

idnek

^is

nagy

részét szomszédasszonyánál töltötte.

—

Avval hogy

török menyecskévé légyen, egy-szerre felhagyott, ^s a londoni könyvtárbani irdogálás eszméje is, elrendezett útunkkal együtt

dugába

esett

Azalatt

míg

engemet a boszuság

majd

megemészte, megérkezik Londonból egy

Thomson

(való neve Stenningsen)

nev

ka-landor, (ki mint

késbb tudám

meg,

már

több helyen tetemes csalásokat vitt véghez) a Pulszky ajánlólevele úti-csizmájának ma-gas sarkában volt beszegelve, melyet miu-tán

nagy

bajjal kivettünk ^s elolvastunk, Kossuth egyszerre légvárakat kezdett épi-teni, s tenyérnyi papirosra Thomsont, (mint Magyarország törvényes kormányzója) a

komáromi

vár fparancsnokának kinevezi,

^

-

22

—

neki mindenekben teljhatalmat ád,

—

fel-köttetni, lövetni tetszése szerint!

Alapos ellenvetésim, s jelesen az,

hogy

Klapka

Thomsont

azonnal felmagasztaltatja,,

vagy

míg

elébe kerülne, e fáradságtól az osztrákok megmentik, sikertelenek voltak, s a várparancsnok útnak indult,

—

de Bel-grádon a

Komárom

feladását meghallván, ottan Kossuth számára egy néhány font szalonnát (ez neki legkedvesebb eledele) s a

dámának

egy néhány keztyüt vásárol, Vid-dinbe visszatér, s onnan

nem

sokára Kon-stantinápolyba utazik.

Azonban

az aradi kivégeztetéseket a

la-pokban

olvassuk

—

szivem csaknem meg-reped

—

^s

könyüm

özönnel omlik. Kossuth érzéketlen mint a sírásó által kidobott ko-ponya,ismétleniborzadok:

—

^{„Igenjólesett"}

így ^{szól s örvend.} Rettenetes valami az oly teremtés, ki

minden

nemes érzelmet,

— még

alegszentebbet^is,

—

dicskórságamirigyének

s bálványozott önzésének képes feláldozni.

Kés

kiócsudásom liaj be fájt !

— Ez idben

Kossuth a hazába sokat írt; én kér-tem, ne tenné,

úgy

^{is elég áldozat hullott}

;

-

23

-de

nekem

azt

mondta

^:

„mentl

több hul-land, annál utálatosabb leend az osztrák."

Az

ily busenbaumi szavak, egy olyannak szájában, ki a veszélynek

még

árnyékától ^is ment, keblemben undorodást szültek,

—

^s

gondolkodni kezdettem,miként

hagyhatnám

oda.

Az

alkalomra

nemsoká

kelletett várni,

mert segédje fondorkodásai Kossuthot

Bem-mel, Perczellel, szóval mindenkivel ösz-szevesztették, s

midn

egy ily

ármánynak

végére járandó a

magyar

táborba mennék, borzalommal látom, mint szedik fel honvéd-jeink a török katonák

—

s

mások

által pipá-jukból kidobott sanczos dohányt, mert

még

csak egy íillérök

sem

lévén, dohányt

nem

vásárolhattak.

Szállásomra érvén Kossuthot ráveszem,

hogy

ha egyebet tenni csakugyan

nem

akar.

legalább a közvitézek számára

három

mázsa dohányt vágasson

—

a legolcsóbból;

—

a

dohányt hevenyében megrendeltem,

—

^s

foglalót egy aranyot adtam.

Másod

napon a

dohány

készen volt, de Kossuth

már

ekkor tettét megbánván, a

do-hánvt kiváltani

nem

akarta. Szóból szó

ke-—

24

—

rekedett, s én

minden

pénzét egy fillérig

át-adván, oda hagytam.

Ha

séta közben

vagy

egy koldusnak egy pár párát adni akartam, ellenzetté,

mondván

^:

„még mi

isaz ö sorsára juthatunk!" S az, ki a hazában kürtölgette Lucanus caesarja szerint : Civili tóga

modi-cum me compone

civem, itt elvét igy telje-sítette. Elválásunkkor neki ezt

mondtam

:

„Az

ittlétei

nekem nem

kegyelem, én Önök-nek

úgy

^{is utj}okban állok, az isten

Önt

érdeme szerint áldja meg!" Mintegy 400 aranynyal és ezredesi relutummal bírván, az ismert tájokon független voltam.

Másnap

a dohányárusnak azt

mondtam, hogy

dohányátzsákba rakván, vinné Kossuth-hoz s

hagyná

ott,mert a megvágáskor meg-nedvesített dohányt kár nélkül

magának meg nem

tarthatta.

Végre

csakugyan a hon-védek kezére került a panaszos dohány.

A

házigazda rimánkodott, a pasa ^kért,

hogy mennék

vissza,de én azt

nem

^tehettem,

s nekikfeleletül ezt

adtam

^:

„Semmi

^hatalom

nem

képes engemet arra kényszeríteni,

hogy

tovább Í8 azzal lakjam, kit többé becsülni képes

nem

vagyok."

—

Szép a délibáb, szép,

—

25

—

de csak távolról.

Egy

kis lakba bevonultam,

s keservesen folyt

könyüm

megcsalódáso-mon,

kés

felébredésemen,s búsan zokogtam azonelpazarlott idt, melyet az

Autosepha

hitvallásával töltöttem.

— íme

e földöni utolsó együttlétünk idejének szigorú igaz-sággal eladott

végs

szaka!

Ezután

még

másfél évig egy helyt

lé-teztünk ugyan, de én többé vele soha

sem

beszéltem s neki

még nem

^is köszöntem!

ugyan

mindent elkövetett,

hogy

viszont há-lójába keríthessen,de sípja

elttem

ismeretes lévén, czélt többé

nem

ére.

Hogy

a coulissák akadémiájából extem-porizált árva

emlékezet

egykori

ephemér

szegedi kormánybiztos Egressi a Kossuth

és köztem

lév

viszonyt

nem

tudhatván, azt,

hogy

nekiViddinben

rnagyi

rátiot adattam, avval köszönte meg, miszerint

reám

kigyót békát kiáltson, azon épen

nem

csodálkozom, mert kiki fazakához szít.

Önnek

édes

bátyám

igazavolt,a naplóiró megvoltafell

gj^zdve,

hogy

énhonomszent

földjét többé

nem

tapodandom. Egyébiránt mitirt, mit

nem

^irt,aztcsak fülhegygyei

hal-—

2Q

—

lottam, s ime szavamat adom, miszerint a szinpadhös elmefuttatááival

idom

soha veszte-getni

nem

fogom.Most is borsódzik a hátam, ha hatfelvonásos levelei a szegedi kormány-biztosnak eszembejutnak, s mindinkább-in-kább

meggyzdöm

Chateaubriandnak ezen szavai felöl :

„Ha

a

kormányok

megrázkód-nak, a szájhsök kezdenek szerepelni, s a népek

f

hibája

nem

az,

hogy

a nap

hséhez

ragaszkodnak,

hanem

^az,

hogy elegend

eri-teriummal

nem

bírván, jurant ín verha

ma-gístri,

nem

lévén képesek a csábitö mézes szavaknak, önzés

undok

mirigyével saturált pokoli indokait átlátni vagy felfogni,"

Elválásom utáni nap Kossuthnak mint Magyarország kormányzójának sallangosnál sallangosabb proclamatioja volt a viddini kapufalakra ragasztva, melyben

még

^az

otahiti királynénak

Pomarénak

^is had üzen-tetett.

A

világbéke azonban fel

nem

bomlott, s

minket szépen felraktak és Sumlára hajtot-tak.

Már

Viddinben beteges lévén, Sumlára

érve, ágyba estem, melyet ottlétünk ideje alatt ritka nap

hagytam

oda.

—

27

—

A

török hatóság a

Bem (Murád

pasa) unszolásából az emigratiora való színleges felügyeletet Kossuthtól mint érdemetlentól elvette, ^s Perczelnek adta

— ebbl ugyan

leve korteskedés, levelezés, szónoklás,

mig

az utóbbi gyzött.

A Sumlán lév magyar

In document MAGYAR K0S8UTH (Pldal 42-49)