4. „Az osztozás Viddinben csakugyan megtörtént valamivel finomabb

mo-dórban."

Kossuthnak,

midn

bennünket a turnu-szeverini veszteglöintézetbe bevittek,

min-den

pénzét u. m. egy ezer darab

magyar

aranyát, s hét vászon-zacskóban lév, ezüst húszasokból álló 3500

(nem

pedig az

Ön

alaptalan állítása szerint 13,000)

peng

forintját sós vízben megmosták, mit

mi

a mosás után megtörölgettünk, ^s számláltunk.

Kossuth az egészet 280 pfrt osztrák bankje-gyekkel együtt (e papír-pénzbl Kossuth

—

54

—

Yiddinben Carossininek,

midn

ezen

Hand-lungs-Commis-t

magyar

vitézzé nevezte, 100 pftot ajándékozott)

nékem

^{átadta, oly}

kéréssel miszerint a pénzt

venném

magam-hoz, s a költséget és kiadást fedezném.

Viddinben elválásunk reggelén Kossuth-nak

minden

pénzét az utolscS fillérig átad-ván ekkép szólottam :

„íme Önnek

minder;

pénze itt van. Isten

önt

érdeme ^szerint áldja meg!"

Felvilágositíj szavaim,

hogy

szóról szóra igazak arról becsületemmel jót állok! Vala-mint arról is:

Hogy

ennyi rágalom, csupán

—

bel

meg-gyzdése

ellenére

—

pénzért nevetni avagy

sirni képes, tennen

magát

túlbecsült konok egyénjellemével megférhet.

Ön,ki oly

nagyon

szeretielmécskéje idét-len szülöttjeit, szajkómódra idegen ^tollal

fel-cziczomázni, s irományai Záháráit az angol

nagy

szívbuvár

vels

mondataival népesi-teni,

ugy

látszik

hogy

Shakespeare ezen sza-vait

nem

ismeri

:

„Azon

útonálló ki pénzedet ^elrabolja,

hogy

azzal a

maga

erszényét megtöltse,

nem

—

55

—

követ el oh' nagy

bnt,

mint az, ki becsüle-tedben gázol s téged alaptalanul rágalmaz, mert az ily irigy pokolfaj néked

ugyan

árt-hat, de

magának

hasznot semmit

sem

^hajt.

S az ily nyomorult méltán megérdemlené,

hogy

a pokol

minden

ördögei, hátáról hasí-tott szíjakkal korbácsolnák halálra" stb.

y^agif /Sziiilííí^l Sz(")II("i:<tj Ffrencz.

U. i. Ezenlevélnekeredetijéttegnap, iigymint 19. aiigustus 1853. estveli H órakor tettem fel a postára.

OraviczaAug. 30-áii 1853.

A

kis csermely partján Rutájától

nem

messze tehát megállottunk reggelizni; a

merevélyen fehérl kopár mész-szirtek ^, a

nagy

kiterjedés sbástyákkal

bven

ellátott,

nagy

részint ledlt,

vagy

összeomlással

fe-nyeget romvár

baljóslatúkülsje,Batthyány Kazimérre ki éltének

nagy

részét Európa

f-városainakkéjdi'istömkelegébentöltötte,

leír-hatatlan benyomást okozott, s a különben mértékletes, a kezében

lév

frank égettbor-ral (cognac) teljes palaczk tartalmával

kel-—

56

—

léténél inkább megismerkedvén, derekason meggajdult.

A

többiek elindultak,

mi még

egy jc3

fél-órát mulattunk, végre

mi

is felszedtük a sátorfát, s én leghátul maradtam.

Lassan lépdelgetve nemsokára én is a városba értem, melynek rósz kövezetii,

pisz-kos és

szk

utczáin

magamat

legnagyobb ügyelettel

midn

vitetném,egy

hozzám

siet török lovashadnagy által fölszólitatom,

hogy

sietnék, mert Batthyány

megrült.

Nem

sokára egy

dombocskán

álló csínos

kül-sej

ház eltttöbb száz embert látok; a ház-ból képtelen lárma hallatszik, az ablakros-télyok összetörve az utczára hányatnak, ^s a

bámészkodó

törökökszokott egykedvüségük-kel nevetnek. Palanquinomból leszállok, s

m.idn

a házajtóba érnék,Szülejmán ezredes ki

már

a többit a kaszárnyában elhelyezte, elér. Együtt fölmegyünk. Batthyány

dühön-gött; nejének

mondom

^: „csititsa!"de a gon-dolatlan a helyett

hogy

azt tenné,

még

olajat önt a tzre. Batthyány f()lszólit mint becsü-letes

magyar

embert,

hogy mondanám meg

Szüleimánnak, miszerint „a Porta egy

nyo-—

⁵⁷

^—

morult porkoláb,és ö köp aPorta

—

a nagy-vezér,szóval azegészDívánszemébe."Melyre én azt feleltem ^:

„Én magamat ugyan

becsü-letes

magyar

embernek tartom, de azért a gróf illetlen kifejezéseit

nem

használandom;

a ki oly beszédet tarthat, az

nem

kénytele-nittetik Rutájában lenni"

—

^{s azzal} én is

Szüleimán is otthagyok.

Útközben Szüleimán

nékem

ekkép szól :

„Hát

igy köszöni

meg nekem

Batthyány ^azt asokszívességet

mely

lyeliránta viseltettem?

Neki is mint a többinek a kaszárnyában kel-lett volna lakni, s csupán barátságos kéré-sedért szállitottam a városba. Ezentúl

nekem

senkit se ajánlj, mert ezek az emberek a j(')-tényre érdemetlenek, s épen Batthyánytól

ily bánást legkevésbbé

sem

reménylettem."

A

békétlenked ezredes szavainak alapossá-gát

meg nem

czáfolhatván, hallgattam. Szü-leimán elöbeszéli

hogy

Batthyány a reg-gelizés után, az utón zsebébl egy forgó (revolver) hat

csöv

^pisztolyt kivé-vén

magát fbe

akarta

lni

stb

A

^Batthyány magaviselete eddigi fárado-zásimat egyszerre

dugába

döntötte.

Sumlá-—

0»

—

tói fogva mindent elkövettem, liogy a Kos-suth befolyása fattyú sarjadékait,

Batthyá-ny

ék által eoyensulyoztassam; törekvésemet

nem magán

érdek (mert én általános

vissza-vonultságban éltem)

hanem

honíitársimnak sorsa könnyebbülése indokolta,

elre

átlát-ván,

hogy

a Kossuth túlzó követelései, s va-lódi rakonczátlanságai a mellette

levknek

elbb-hátrább nyomasztó szig'ort vonanda-nak

maguk

után.

Mitl

féltem : megtörtént.

A

kaszárnyából senki katonakiséret nélkül ki

nem

mehetett.

A

kilovagl()kat öt-hat legény kisérte.

Nekem

egyedül, se

szálláso-mon

se kíséretemben katona

nem

volt. S ezen csekélység annyira szemet szúrt,

hogy

kitüntetésemért Szüleimánnál Kossuth pa-naszt tett. Melyre Szüleimán diplomatiee azt felelte : „Látjátok, a nyelvet és szoká-sainkat jól tudja, és így megsértéseknek

ki-téve soha

sem

lesz;

—

^ de a többit járatlan-sága miatt kiséret nélkül könnyen kellemet-lenség érhetné."

— —

E

párbeszédet közölvén velem az ezre-des, kértem,

hogy

különben elég tagos(négy szobából állott) szállásomra szemszúrásból

-

59

—

]vUldene egy katonát, ki

ugyan nálam

^lakott, de kijárásaimban

nem

kisért.

A

katonalak egy hosszukó

nagy

négy-szög

^

melynek vastag kfalai az ágyúgo-lyóknak is daczolhatnának, a belseje, mint a

török épületek

nagyobb

része

—

fából vnn.

Cseréppel fedett emeletes,

melyben

1 gyalog

ezred, éskét escadron lovasságkönnyen

meg-fér.

Az

épület belseijében az alsó és fels folyosó

nagy

üvegablakokkal van ellátva.

A négy

szögletben

négy

tábornok, a

homlok

közepében pedig Kossuth szállásoltatott be.

A

termek deszkafalak segédével több szobára osztattak, és

Smyrnából

hozott ön-tött-vaskemenczékkel elláttattak.

Agy

^és

ágynem

mindenkinek adatott. Fával, szén-nel,szolgávalkikibövölködött.

Egy

korcsma

és két laczikonyha (vulgo

vendégl)

ütte-tett fel.

A

^csapszéket egy Bruszán lakó, svájezi

eredet

borkeresked jó borral és serrel

bven

ellátta.

A

békeblezettek nagyo-kat iddogáltak, kártyáztak, s czivakodtak.

Én

a kaszárnyától mintegy ezer lépés-nyire egy kis

dombocskán

laktam.

Köztem

s a katonalak között egy lporostorony

léte-—

GO

—

zett,melynekös lakója a Pallásfüles

madara

andalgó huhogásaival éjjeleim siri csendjeit olykor-olykor félbeszakasztotta.

A

kaszár-nya lakói ellenben az éji csend ellen

semmi

kifogást

nem

tehettek, mert a lak körül

el-szaporodott százat meghaladó ebek éjjeli or-ditásai, s folytonos harczai azt tenni ellen-zettek; s a füllel fölfogható

argumentumok

a táblabirói megrögzött hajlamot, a [)rotes-tatiot háttérbe szorították. Különben ^is az

ember

végre

még

a csalogány kellemteljes

hangjához is hozzászokik.

Szállásomtehát egy

dombocskán

létezett az alatta elnyúlómásfél óraszéles,

négy

óra hosszú, keletrl nyugotnak tartó Borzuk

nev

folyó hasította tért, északról Persiáig nyúló

magas

szirtes hegyek, délrl pedig a közelben rónák, a távolban erdós,

magasabb

bérezek környezték.

Délre nyiló ablakaimtól mintegy 300 lépésnyire ós cserfáinkkal versenyezhet

fa-gyöngy

zöldell bokraival megrakott, ker-tész-késtavagyfürészt

nem

ismert gyümölcs-fák mutatkoztak, melyeknek sürü lombjai között az égtollaslakóinak százai

tartózkod-—

61

—

tak, az áthathatatlan csalitban pedig

csa-logányok hallatták magukat; a fák között itt-amott vetemény_t^, s buján

növ

lóhe-rét lehete látni, melynek

smaragd

zöldje a szemnek annyival kedvesebb volt, a

meny-nyivel kellemtelenebb hatást gyakorolt arra a

körülvev

mészhegyeknek kopasz fehér-sége.

A

^kertek kfallal voltak körülvéve, az azok és a

lakom

közti tért pedig

három

csi-nos kö-csúrgó diszesitette.

In document MAGYAR K0S8UTH (Pldal 75-83)