Judicum 6.
Régen ez vala mikor Jézus urunk
Az emberi testben még meg nem jelent vala, A zsidók valának istennek népei,
Őket az isten ótalmazza vala.
Ők vétkezének az úristen ellen, 5 Megnyomorodának nagy gonoszságok miatt,
Mert elhagyá őket a mennyei isten:
Megveretének a pogán miatt.
A pogán népek neveztetnek vala
Amalekitáknak, Madián fiainak, 10 Kik miatt a zsidók a hét esztendeig
Keserűséggel nyomorgattatnak vala.
A pogán népek el-felkészülének, A zsidók mezein táborokba járának,
VITÉZ GEDEONRÓL SZÉP HISTORIA. 75 És minden mezei ő eleségöket 15 A sok táborral mind elvesztetik vala.
Ő búzájokat és széna-fűvöket
Miként a sok sáska, ők mind elvesztik vala És ő csordájokat, ökröket, juhokat,
Minden barmokat ők elhajtják vala. 20 Megkeserödvén, a nagy úristenhöz
Mind felkiáltának ők a pogánok ellen;
Rajtok könyörűle őket meghallgatá És megsegéllé a pogánok ellen.
Egy fejedelmet közűlök választa, 25 Kinek neve vala Jouás fia Gedeon,
Angyalt hozzá külde, néki ezt izené:
,Úr vagyon véled te erős Gedeon!
Megszabadítom a te kezed által
Pogánok markából az Izrael fiait, 30 Azért semmit ne félj én tevéled vagyok
És te megveröd az Madián fiait!' Felkészűlének azért a pogánok
És a Jordán vizén ők mind általkelének;
Egy szélös nagy völgybe tábort jártatának, 35 Ő sátorokba letelepedének.
Négy fejedelmek ő köztök valának,
Az egyiknek Óreb, a másiknak Zeéb vala, És a harmadiknak Zebee király neve,
És negyediknek Salmana király neve. 40 Feltámadának igen nagy erővel,
Tudni százezeren és harminczötezören;
De ezekhöz képöst a Gedeon gyűle Igen kevesen, csak harminczkétezeren.
76 BATÍZI A. AZ DRÁGA ÉS ISTENFÉLŐ
Gedeon szóla, istenhöz kiálta: 45
»Ha megszabadítod uram a te népedet, — Miképen megmondád — az én kezem által, Jelents meg nékem most a te jegyödet.
Én egy fürt gyapjat vetök a szűrűbe,
Ha megharmatozik a szűrőn a fürt gyapjú, 50 És ha a széles föld csak szárazon marad,
Bizon jegy nékem a harmatos gyapjú.
Megtudom ezön és bizonyos lészök,
Hogy én kezem által te megmentöd népedet.»
Eképen történék mint kévánta vala, 55 Mert csak a gyapjú hát megharmatozott!
Gedeon szóla esmét az istennek:
»Kérlek uram téged reám ne haragodjál!
Mégis jegyöt kérök meg azon gyapjúra,
De kérlek tégöd hogy ne haragodjál. 60 Immár a gyapjú szárazon maradjon,
Környül a széles föld mind megharmatosúljon.«
Isten megengedé, föld harmatosúla És csak a gyapjú szárazon marada.
Éjjel felkele népével Gedeon, 65 A Galád hegyére egy kút mellé kiszálla,
Nem messze hozzájok egy széles nagy völgybe, A pogán tábor széllyel feköszik vala.
Szóla az isten akkor, Gedeonnak:
,Igen sok nép véled vagyon, de kevesebb is elég, 70 Nem adom a népnek kezébe a pogánt,
Hogy én ellenem ne dicseködjenek.
Mert ott a népek azzal kérködnének:
Tulajdon erőnkből mi ez pogánt megvertük,
És megszabadúltunk nem az isten által, 75 De fegyverünkkel őket mi meggyőztük.
VITÉZ GEDEONRÓL SZÉP HISTORIA. 77 Kiáltasd meg széllyel a te táborodba,
Akik félelmesek fattig hátra térjenek!' Akkor Gedeonnal tízezer marada,
Huszonkétezören mind hátra térének. 80 Monda az isten esmét Gedeonnak :
,Mégis sok nép véled, vidd a vízre mind őket, Ott én megválasztom, kik hátra térjenek, Akiket mondok mind elvigyed veled.
Mikoron a nép a vízre ment volna, 85 Monda Gedeonnak akkoron az úristen:
,Akik kézzel hányják vizet a szájokba, Azokat állasd egyfelé egy rendbe.
Azokat penig másfelé állassad,
Akik térdre esnek, lefekve ijándnak.' 90 Ott csak háromszázan kézzel ivának
És a több sokság mind térden ivának.
Szóla az isten, mondá Gedeonnak:
,Az háromszáz néppel titeket én megmentlek,
És kezedbe adom mind a pogánokat, 95 A több sokaság mind hátra térjenek.'
Ott a sokaság ki mind hátra tére És ők háromszázan viadalhoz készülnek, A sereghez képöst élést szerzének,
Egy-egy trombitát fejenként ők vévének. 1 0 0 Monda az isten Gedeonnak éjjel:
,Kelj fel egy apróddal menj a pogán táborra, Hogy őket megkémöld beszédöket hallván, Bátrabban öthess rejájok a táborba.'
Felkele azért a gyermek apróddal, 1 0 5 Juta a táborba; az strása vígyáz vala,
Az pogánok penig mint a nagy sok sáska, Ott a táborba
78 BATÍZI A. AZ DRÁGA ÉS ISTENFÉLŐ
Mikoron immár Gedeon ott volna,
Egyik kezdé álmát társának beszélleni: 1 1 0 ,Jó társom ez csoda álmat láttam!
— Kezdé Gedeon igen meghallgatnia — Nékem úgy tetszék egy árpa pogácsa Hát az égben forog, miközinkbe leszálla,
A tábort megüté, fenékkel feldőjté ; 1 1 5 A földhöz veré, oly hatalmas vala.'
Felele néki az ő társa, monda:
»Az nem egyéb, hanem a Gedeon fegyvere, Isten néki adta az mi táborunkat!«
Gedeon szóla az istent dicséré. 1 2 0 Ottan megtére az ő társaihoz, .
Monda: »keljetek fel az Isten nekünk adta!»
Egy-egy kürtöt ada mindennek kezébe, Az háromszáz embert háromfelé osztá.
Ada kezökbe öres palaszkokat, 1 2 5 A palaszk közibe mindennek egy lámpást,
Monda: »a mit láttok, hogy én cselekedem, Tü is mindnyájan azt cselekedjétek.
Én el-bémegyek a tábor szélire,
Hogy én trombitálok, tü is trombitáljatok. 1 3 0 ,Istennek ostora Gedeon fegyvere!' —
A tábor környil mind azt kiáltsátok.«
Éjfelekoron a tábort megüték,
Hamar felrezzenték ott mind a strásásokat,
Ő trombitájokat rettentéssel 1 3 5 Mind egybe verik üres palaszkokat.
Ott a palaszkokat kiki mind elteré, Környil három felől fújják trombitájokat, Jobbfelől kezökben vagyon trombitájok
És balkezökben ő égő lámpások. 140
VITÉZ GEDEONRÓL SZÉP HISTORIA. 79 Megfutamának szernyű kiáltással,
Ezek háromszázan trombitát igen fújják, Az isten bocsáta fegyvert ő közikbe, Egymást ő keztek oly erősen vágják.
Gedeon izene Jordán vize mellé, 1 4 5 Zsidók a révöket hogy mindenütt állanák,
Eleiket vennék a pogán népeknek, Hogy ők a vízen el ne szaladnának.
Nagy hamarsággal zsidók készülének,
Réveket megállák, két nagy útat fogának 1 5 0 Zeébnek, Orebnek ott fejeket elvövék
És Jordán elve Gedeonnak küldék.
Jóllehet immár az erős Gedeon
Mind az ő népével igen megfáradt vala,
De a Jordán vizén el-általköltezék, 1 5 5 A futó népet mégis űzi vala.
Jóllehet immár a pogán népekbe
Százezer huszezer szám szerént megholt vala, De Zebee királylyal, Salmana királylyal
Tizenötezer elszaladott vala. 1 6 0 Egy gyalog úton túl a Jordán vizén
Naptámadat felé Gedeon elindúla, A népet eléré, hát ők mind nyúgosznak, Mert a futásban megfáradtak vala.
Mikoron azok bátron nyúgodnának, 1 6 5 Gedeon a tábort nagy hirtelen megüté,
Zebee futamék Salmana királylyal, Utánnok válta az erős Gedeon.
Eléré őket és foglylyá esének;
Mind az egész tábort Gedeon levágatá; 170 Ő maga elvevé a királyok fejét,
Aranylánczokat mindkettőtől elvevé.
80 BATÍZI ANDRÁS.
Ott elveszének a négy fejedelmek
Ő nagy erejekkel temérdök sok népekkel,
Százharminczötezer pogánt ott az isten 1 7 5 Elveszte akkor csak háromszáz néppel.
Megveretének égő lámpásokkal,
Üres palaszkoknak csak az ő zörgésektől, Nagy kiáltásokkal, trombitálásokkal
Egymást levágák önnön fegyverekkel. 1 8 0 Ezt az úristen nékünk megíratta,
Mert a győzedelem csak az isten hatalma, Sem fegyveröseknek nagy sokaságában, Sem vitézeknek ő nagy erejökben.
Mennyből adatik minden győzedelem, 1 8 5 Kinek isten adja a hadat csak a veri,
De ő azt kévánja és tőlünk azt várja, Hogy mi megtérjünk, csak ő hozzá kiáltsunk.
Annak okaért az istenhöz térjünk,
Bálványimádástól mindnyájan elszakadjunk, 1 9 0 Csak ő tőle függjünk és csak benne bízzunk,
Ha ezt akarjuk, hogy győzödelmet valljunk.
A Bibliából írta magyar nyelvre, Batízi András és rendölte versekbe,
Kis karácson után ennye üdőben: 1 9 5 Ezer és ötszáznegyven esztendőben.
81