• Nem Talált Eredményt

AZ ISTENNEK IRGALMASSÁGÁRÓL, ÉS EZ VILÁGNAK HÁLÁADATLANSÁGÁRÓL

In document MAGYAR KÖLTŐK TÁRA. (Pldal 104-112)

VI.

Szánjad úristen az te népednek ilyen nagy romlását, Te szent nevednek és szent ígédnek ily nagy káromlását, Ronts el úristen az hitlen népnek nagy bosszúállását.

Kezdettül fogva ennyi gonoszság ez világon nem volt, Ilyen bővséggel minden igazság meg sem jelentett volt, 5 De ezt nem látja az hálaadatlanság, mert az hitben megholt.

Ha megtekintjük az isten dolgát tökéletes jószág.

Ha megtekintjük ez világ dolgát tökéletes vakság, Isten haragját, irgalmasságát véli hogy csak csúfság.

Azért most szóljunk az nagy istennek irgalmasságáról, 10 És ez világnak nagy vakságáról, az hálátlanságról,

Az nagy istennek bűn ellen való ő nagy haragjáról.

Régen az isten Ádám atyánkot az földből teremté, Reá lehelle, élő ember lőn, szentségben teremté,

Éva anyánkot az oldalából, teteméből szerzé. 15 Oka ennek lőn, hogy az egyesség köztünk megmaradna, Megemlékeznénk, hogy mind e világ egy atyátul volna, Csak egy istennek minden szentségben, örökké szolgálna.

Siet az ördög ezt hogy megérté, nagy veszedelmünkre, Ádámot ottan hazugságával indítá az bűnre, 20 Irigyli vala, hogy választatott örök dicsőségre.

Igy monda akkor kígyó képében szent Éva anyánknak, Mihelt ennének almájában az megtiltott fának,

Olyak lennének mint az istenek, jót, gonoszt tudnának.

Éva hogy látá alma szépségét, az almában evék, 25 Ádámnak vivé, Ádám is evék, az szemek felnyílék,

Hát ruhátlanok, nagy szégyenségek ottan kijelenék.

Figelevéllel nagy pirongással testeket fedezik, Az isten előtt elröjtezének, mert haragját félik.

Nem röjtezhetnek, elöljövének és magokot mentik. 30 Az vétket Ádám Évára keni, Éva az kígyóra,

De nincs mentségek, mert előttek volt az isten tilalma.

Ám kiadaték az sententia, az istennek átka.

Kígyó ezt tötted, azért átkozt vagy az földi vadak közt, Az földet egyed te mindörökké és az melylyeden csússz, 35 Nagy ellenkedést vetek te közted és asszonyember közt.

Mind öszvetöri az te fejedet asszonyember magva, Te csalárdkodol és ólálkodol jóllehet utánna.

Ez az igéret hogy Krisztus eljő mi megváltságonkra.

Évára esmét az nagy úristen vete ilyen átkot. 40 Asszonyi állat megsokasejtom az te nyavalyádot,

Keserűségben és nagy bánatban szűlöd fiaidat.

Férfiú leszen rajtad hatalmas, rajtad uralkodik, Az átok miatt asszonynépeknek az hátokot pallik,

De az erkölcsöt az gonoszából lám ki nem vehetik. 45 Ádámnak monda : Ádám te hittél az asszonyembernek, Inkább engedtél felesígednek, hogy nem beszédimnek, Lám mondtam vala, hogy hadnál békét az tiltott gyimölcsnek.

Átkozt már az föld az te munkádban, átkozt te íretted, Nagy fáradtságval és nagy munkával az föld hasznát

ve-gyed, 50 Az te orczádnak verejtékével kenyeredet egyed.

Töviset, dudvát neked teremtsen minden íletedben, Az fűvet egyed míg temettetel az fekete földbe,

Mert porból löttél, ismét porrá lész, ember vedd eszedbe.

Az báránbőrbe felöltözteté öket az úristen, 55 Nem hagyá őket paradicsomban az nagy dicsőségben, De el-kiűzé az nagy munkára nagy keserűségben,

200 SZKHÁROSI HORVÁT ANDRÁS. AZ ISTENNEK IRGALMASSÁGÁRÓL STB. 201

Moizes írja első könyvének harmadik részében, Ebből jól látod, emberi nemzet mint esék az bűnbe, Már senki nincsen természet szerint istennek kedvében. 60 Ádám nem őrzé isten beszédét, elveszté szentségét,

Ártatlanságát, szép természetét, minden bölcseségét, Örök íletét és igazságát, tökélletességét.

Előszer vala természetiben istenhez hasonló,

De azt elveszté és az ördöghöz ottan lőn hasonló, 65 Minden magzatja, fia, leánya gonoszságra hajló.

Ádámnak vétke lőn minden oka az mi rútságonknak, Minden vakságnak, szemtelensígnek, tudatlanságonknak, Hamisságonknak, sok nyavalyánknak, az örök halálnak.

Ezt azért mondom ilyen nagy nyilván, hogy minden meg-tudja, 70 Természetiben mely igen ondok, minden jól meglássa, Magában bízván, jámborságában magát meg ne csalja.

Ám Ézsaiás nyilván megírja természetönk mely szép, Gyermek-szűlőnek ruhája mely szép, igazságonk oly szép, Azért meglássad, te honnét lehetsz mint az kristál oly szép. 75 Kíván az isten lelki szépséget, belső tisztaságot,

Hitet, szerelmet, nagy tisztességet és ártatlanságot, Megtilt mi tőlönk testi indólást, gonosz kívánságot.

Ez akaratját ám megjelenté szent Moizes által,

Melyet megíra két kőtáblára az ő szent ujjával, 80 Sina hegyiről zsidóknak küldé nagy erős átokval.

Átkozt az úgymond, ki meg nem marad az én törvényemben, Ottan elvesszen, ottan meghaljon mind testben, lélekben, Megconfirmálja, minden azt mondja, hogy úgy legyen, ámen.

Nincsen az ember, ki megtarthassa az isten törvényét, 85 Ha ki nem hinné szent Pál megmondja, csak hidjed beszédét, Azért meglássad, ki elveheti átok nehézségét.

202 SZKHÁROSI HORVÁT ANDRÁS.

Szükség immár(on), hogy megesmerjed az isten jóvoltát, Az bűnösökhöz nagy szeretetit és irgalmasságát,

Idvösséginkért alábocsátta egyetlen egy fiát. 90 Ez lőn az magzat, kit megígére az paradicsomban,

Mely mag megrontja az kígyó fejét minden hatalmában, Csalárd ördögöt, az bűnnek atyját az ő szándokában.

Ez ígéretben bíztak az szentek mind kezdettül fogva, Ádám, Ábrahám, Izsák és Jákob, Noé patriárkha, 95 Mind az szent atyák, József, Áron pap, Moizes próféta.

Ez magzat által teremtetének kezdetbe mindenek, Mennyen és földen minden állatok, minden ékességek, Ez egy magzatban megáldattatnak minden nemzetségek.

Sok idő múlván eljöve ez mag mi idvösségünkre, 100 Szűz Máriátul megtestesűle mi épülésünkre,

Hogy minket vinne az dicsőségbe, kit Ádám elveszte.

Itt megmutatá az atya isten nagy irgalmasságát, Krisztus Jézusnak, ő szent fiának alázatosságát,

Magára vévé mind ez világnak gyalázatosságát. 1 0 5 Az gyarló testben bűn nélkül vala hogy minket tanyíta, Sokat fárada, az mennyországra nekünk útat nyita, Igazságával ő szent atyjának kedvében juttata.

Nagy sok csudát tőn ez földen járván, holtakot támaszta, Sok betegeket, ördöngösöket köztünk meggyógyíta, 1 1 0 Hatalmasságát és istenségét ebben megmutatá.

Mind ezt kiáltja : jertek én hozzám, kik bűnösök vagytok, Én vagyok az út és az igazság, ha engem hallgattok.

Én nálam nekül az én atyámhoz soha nem juthattok.

Én ím eljöttem, hogy az ördögnek erejét eltörjem, 1 1 5 Én szent atyámnak ő akaratját néktek megjelentsem, Az ő törvényét hogy mindenestül értetek betöltsem.

AZ ISTENNEK IRGALMASSÁGÁRÓL STB. 203 Ez akaratja az én atyámnak: minden hozzám jőjön, Arra bocsátott, ki bennem bízik senki el ne vesszen, Az ki engem lát és bennem hiszen mindörökké éljen. 1 2 0 De nem akarák, zsidó népek őtet megesmerni,

Sem beszédének sem csodájának nem merének hinni, Idvözejtőnek, isten fiának nem tudák esmerni.

Végre megfogák, az ártatlan vért halálra ítélék,

Megostorozák, hamis törvénynyel fára felfeszejték 3 2 5 Az tolvajok közt Jeruzsálemben bűntelen megölék;

De feltámada harmadnap múlván nagy sok bizonságval, Megengesztelé az atya istent ő szent halálával,

Megigazejtá kik benne bíznak — feltámadásával.

Negyven nap után mennybe felméne, nekönk helyet szerze, 1 3 0 Apostolokot mind ez világra tanyítókot külde,

Azt parancsolá, hogy az mit mondott, minden azt hirdesse.

Valaki hiszen és bennem bízik, megkeresztelkedik, Minden idvözül, az ki nem hiszen, minden elkárhozik.

Evangéliom ez az nagy jó hír, de kevesen veszik. 1 3 5 Szent lélek isten ennek utánna nem sok idő múlván, Nagy fénességben úgy mint tüzes nyelv elküldeték nyilván, Apostolokot megvígasztalván és megbátorítván.

Am elmenének az apostolok mind ez világ szerte,

Nagy bátorságval az Krisztus nevét mindenik hirdette, 1 4 0 Hogy testbe megholt, el-feltámadott mi idvösségönkre, Ezt az próféták Ádámtól fogva minekönk hirdették, Az pátriárkhák és az szent atyák hitben ezt esmerték, Az apostolok, az szent doktorok nekünk ezt hirdették.

Erre mutata az atya isten Jordán vize mellett, 1 4 5 Az Tábor hegyen erre mutata, hogy hallgassuk őtet:

Szerelmes fiam, úgymond, énnékem ez lelte kedvemet.

204 SZKHÁROSI HORVÁT ANDRÁS.

Erről szent Péter lám nyílván mondja : ne légy kétes ebbe.

Nincsen ég alatt, föld felött több név mi idvösségönkre, Csak az Jézusnak az ő szent neve, hát bízzatok ebbe. 1 5 0 Az Jézus nevét szépen az angyal ám megmagyarázza, Szűz Máriátul az ki születik, idvözít — azt mondja, Az bűnös népet minden bűnéből ő megszabadítja.

Ez az igaz hit, az keresztyénség az örök idvösség,

Az kit szidalmaz és nem mér hinni most az keresztyén-ség, 1 5 5 Az ki nem tudja csak szidalmazza, mondja, hogy Lutherség.

De megholt Luther, fel nem támadott, ő benne ne higyjünk, És a mint halljuk pápa is megholt, ő benne se bízzunk;

Az Krisztus megholt, de feltámadott csak ő benne higyjünk.

Ez a nagy vakság az emberek közt és nagy tudatlanság, 1 6 0 Meg nem érthetik hogy feltámadott isteni igazság,

Mert elhitette mind ez világot az nagy sok csalárdság.

Az Krisztus mondja: jertek én hozzám,mit futunk Rómában, Bódogasszonyhoz Coloniába, onnat a nagy Ágba.

Bolcsós helyekre a szent Jakabhoz a Compostellába. 1 6 5 Az kinek nincsen annyi költsége, menjen csak Bátára, Avagy Kassára, avagy Váraddá, avagy csak Darnóra, De hol taníta minket az Krisztus ez fassangozásra ? Az hatalmasok idvösségekért klastromot rakatnak,

A szent atyáknak, a barátoknak nyugalmat csinálnak, 1 7 0 Ott egy gonoszból kettőt csinálnak, bálvánt imádtatnak.

Nékik csuff ruhát, czafrangot, kuklyát örömest viselnek, Sokan kordával beövedzenek, apálczájá lesznek,

Szent házasságot mert nem szeretnek, szégyenségben élnek.

Nékik böjtölnek egynihány napon az hústul megszűnnek, 1 7 5 Éktelenségtül, gonosz beszédtül soha meg nem szűnnek, Ezek ott félnek, hol nincs félelem, hitetlenül élnek.

AZ ISTENNEK IRGALMASSÁGÁRÓL STB. 205 Sokan bömbölnek és berbitélnek, nem tudják mit mondnak, Lélek váltságot és harmincz misét igen olvastatnak ; Ezek a nyomát az bottal ütik az elfutott nyúlnak. 1 8 0 Az vagdalt hurkát, az abrak-osztót, nagy sokan forgatják, Ezerszer egy nap ha megszámlálják, imádságnak tudják, Az szent asszonyok nagy szentségeket ezzel mutogatják.

Igen gyovónnak Péternek, Pálnak, a szűz Máriának, Az holt szenteknek kik ez világra semmit nem gondolnak, 1 8 5 De levelekben a mire intnek, arra nem hallgatnak.

Purgatorium bizodalmatok, de megcsalatkoztok, Ennek az haszna, kik ott füjtőzték fejenkint megfáztok, Mert nem hiszitek, hogy csak az jégen ti házat csináltok.

Oh te gonosz tűz! mely nagy sok lelket már te elvesz-tettél, 190 Nagy sok pecsenyét misemondásért az papoknak süttél, Nagy sok bort, búzát az barátoknak hamissan bevittél.

Senkit én ezben nem rágalmazok, de igazat mondok, Ez sok bolondság ha idvözíthet?ám ti meglátjátok, De igen féltlek, hogy az Credóban ti megcsalatkoztok. 1 9 5 Lám az Credóban mind azt mondjátok: hisztek az Krisztusban;

Hát miért bíztok az bolondságban, ki nincs az írásban, Szégyent vallotok, ha megmaradtok ez ily hazugságban.

Lám mind az szentek nekünk ajánlják az Krisztus halálát, Mind ez Krisztusban nekünk hirdetik bűnünk bocsánatját, 2 0 0 Kár, nagy szemérem semmié tenni az szentek mondását.

A misemondás ugyan erre int, hogy Krisztusban hidjünk, Ő szent testével és szent vérével, csak ez végre éljünk, Megemlékezzünk; hogy Krisztus megholt és feltámadt értünk.

De a Krisztusnak testamentomát igen megrútiták, 2 0 5 Hogy kalmárságra ez drága kincset emberek fordíták, Krisztus urunknak vére hullását láb alá tapodák.

206 SZKHÁROSI HORVÁT ANDRÁS.

Az Krisztus Jézust kik nem esmerik, lelkeket elvesztik, Hogy isten s ember és közbejáró, csak kevesen értik;

Im prédikálják, de kik nem hiszik, bizony megemlejtik. 2 1 0 Az zsidó nemzet Krisztus halálát bizony megemlejté, Mert a Krisztusnak predikállását semmiben nem hivé, Szántalan ezer Jeruzsálemben életét elveszté.

Azon Krisztusnak ő szent igéjét most is predikálják, De Lutherségnek és hamisságnak az barátok mondják, 2 1 5 Mind az urakat ez szegény vakok azzal elaltatták.

Mit irigykedtek gonosz aratók ti az Úr Krisztusra ? Ha nem jött közzénk nagy uraságra, de csak szolgálatra, Nem romlásonkra de bűneinkből szabadólásonkra.

De miért hisztek magyari urak az csalárdoknak? 2 2 0 Kik éjjel járnak mikint az baglyok, mert semmit nem tudnak, Mit üldözitek az jámborokot, kik jóra tanyítnak.

Az czigánoknak lám békét hagytok, kik mindenkor lopnak, Az törökökvei lám pártolkodtok, kik rajtonk rabolnak, Csak az nem kedves urak! köztetek kik jót predikálnak. 2 2 5 Oly igen féltek az hús-ételtől, túrótól, tikmontól,

És az istennek szent szerzetitől, az házas papoktól, Semmit nem féltek az részegségtől, az paráznaságtól.

Semmit nem féltek gonosz szitoktul, hamis esküvéstől, Uzsoraságtól, hamis dúlástól, az nagy fösvénységtől, 2 3 0 Ki miatt nyilván elszakadtatok az igaz istentől.

Reánk haragudt nyilván az isten az hálátlanságért, Reánk bocsáttá az pogánokot az hitetlenségért, Reánk bocsáttá az nagy szükségét az uzsoraságért.

Sok ostorral ver minket az isten, de semmit nem félünk, 2 3 5 Sáska, döghalál, török, vendég nép, uralkodik rajtunk, De az istennek semmi ostora lám, nem fog mi rajtunk.

AZ ISTENNEK IRGALMASSÁGÁRÓL STB. 207 Te magyar nemzet kemény nyakó vagy, és igen süket vagy, Nagy sok jó tanács, isteni beszéd rajtad semmit nem fog, De majd meglátod miképen jársz, ha az isten elhagy. 2 4 0 Nagy bévséggel most szent akaratját hirdetteti neked, Ha szót fogadnál ő szent országát ígéri te neked, De ha nem veszed, higyjed, örökké te ezt megemlejted.

Nem mondhatjátok, hogy nem tudtátok isten akaratját, Mert mind pap, deák, gyermek, hegedős nagy nyilván

kiáltják, 2 4 5 Ám meglátjátok mikínt várjátok az ítélet napját.

Szegén magyarok mikor valának nagy visszavonásban, Nem mernek vala tökéletesen hinni az Krisztusban, Tállyán ezt szerzék ezerötszázban és az negyvenhatban.

VII.

AZ ÁTOKRÓL.

(De maldictionibus).

Deut. 28.

Rettenetes ez világnak mostan minden dolga, Csudálatos nagy vaksága és hatalmassága, Nem fog rajta az istennek semmi igazsága, Sem haragja, sem csapása, sem irgalmassága.

Az úristen megjelenté minden akaratját, 5 Hirdetteti szent ígéjét, nagy irgalmasságát.

Az bűn ellen nagy haragját, rettenetes átkját, Nem akarja ez világnak örök kárhozatját.

De nem érti azt ez világ, jó neven sem veszi, Megjelentett akaratját csak semmié teszi. 10 Az istennek jó tanácsát inkább bűnbe ejti,

Jóra intő szent ígíjét bosszúképpen veszi.

Imezt írja szent Moizes ötödik könyvében, Ő könyvének huszonnyolczad jó nemes rendében:

Vedd eszedbe ki nem féled istent beszédedben, 15 Mikínt leszen az te dolgod minden életedben.

Ha uradnak istenednek szavát nem fogadod,

Mit neked mond és parancsol ha meg nem tartandod, Reád szállnak rettenetes veszedelmes átkok,

Im megmondom; azon kérlek, hogy meghallgassatok.20 Átkozott lészsz az városban, átkozott a mezőben, Itt az átok azmit hirdet érts meg, vedd eszedben, Hogy uradnak istenednek nem lészesz kedvében, Jó szerencséd, előmented nem lesz életedben.

Átkozott leszen a te csűröd, minden maradékod, 25 Átkozott leszen te gyermeked, mind fiad, leányod, Átkozott leszen az te csordád, mindennemű, barmod, Átkozott leszen az zsíros föld, nem ád semmi hasznot.

Átkozott lészsz a hol jársz kelsz minden életedben, Megnyomorít az úristen téged nagy inségben, 30 Átkozott leszen minden dolgod cselekedésedben, Mégnem elveszt az Úristen nagy hitetlenségben.

Rejád bocsát nagy döghalált, hogy megemésztessél, Igen megvér nagy szükséggel, minden betegséggel, Nagy hévséggel, hidegséggel és nagy dögösséggel, 35 Nagy aszálylyal és rogyával hogy kesergettessél.

Érczczé válik fejed felett a szép csillagos ég, Vassá válik talpad alatt az nagy jó zsíros föld.

Port, harmatot, asszú hamut észik az asszú föld, Megrepedez, úgy panaszol reád az szomjú föld. 40 Ad az isten ellenségnek tégedet kezébe,

Eloszlatol mindenfelé sok ország szegibe, Az vadaknak, madaraknak te esel körmökbe, És nem leszen, te testedről ki őket elűzze.

208 SZKHÁROSI HORVÁT ANDRÁS. AZ ÁTOKRÓL. 209

Egyiptomnak fekélyével megver isten téged, 45 Undok varral, viszketeggel az tinnen testedet,

Ne nyughassál és ne leljed te sohult helyedet, Semmi orvos ne használjon örökké teneked.

Nagy vaksággal, bolondsággal megverjen az isten, Keheskedjél, és elmédben szünetlen megrettenj, 50 Ugy tapogass az délszínben mint vak az sötítben, Nyomorult légy, bosszút szenvedj te minden üdődben.

Feleséget ha hozandasz, más háljon ővéle, Mikor házat csinálandasz, ne lakhassál benne,

Szőlőt űltetsz, de te semmit be ne szűrhess benne. 55 Te ökrödet el-levágják, ne ehessél benne.

Te gyermekid szemed-látván pogán kézbe esnek, Szíved színed ott elhirvad, nagy bánatban lesznek, Ellenségnek ő kezében te juhaid esnek,

Te marháddal és munkáddal idegenek élnek. 60 Viszen isten mind urastól idegen nép közzé,

Te ott szolgálsz fának, kőnek, idegen istennek, Veszett leszesz, minden népek tőled példát veszned, Csúfság leszesz, minden népek tégedet mevetnek.

Te a földbe nagy sokat vetsz, kün hasznod elveszett, 65 Mert a sáskák megemésztik, kit nehezen szenvedsz, Szőlőt űltetsz, megkapálod, nagy erőssen mívelsz, Az borában nem ihatól, csak férgeket töltesz.

Gyümölcsfádit, gabonádat rogya megemészti,

Olajfádnak ő zsírjával nem kezdesz meghízni, 70 Fiaiddal, leányiddal nem fogsz nyájaskodni,

Mert fogságba mind vitetnek, kezdnek rabbá lenni.

Idegen nép országodban nyakadra űl neked, Tisztessége nagyobb leszen hogynemmint teneked, Szegén lészesz, az idegen ád kölcsen teneked, 75 Ő fő leszen, te fark lészesz, parancsol teneked.

RÉGI MAGYAR KÖLTŐK TÁRA — I I . 14

210 SZKHÁROSI HORVÁT ANDRÁS,

Ad az isten szolgálatra ellenség kezébe.

Annak szolgálsz éhen szomjan, mezítelenségben, Vereséggel megtör téged a te erkölcsödben,

Ott sanyargat az fogságban téged nagy szükségben. 80 Messze földről az úristen hoz tereád népet,

Kinek nyelvét meg nem érted, nagy kegyetlen népet, Ki nem teszen tisztességet öreg embereknek,

Meg sem szánja veszedelmét a kis gyermekeknek.

Megemészti te barmodnak a nép minden zsírját, 85 Te földednek ő gyümölcsit, mindenféle hasznát.

Nem hagy neked búzát, sem bort, semminemü marhát, Levágatja ökreidet, juhodnak nagy nyáját.

Rejád szállja várasidat, erős váraidat,

Öszverontja tornyaidat, erős bástyáidat, 90 Ott elveszi hatalmadat és birodalmadat,

Megéteti ott teveled édes magzatidat.

Ott megészed öcséidnek édes szép gyümölcsit, Fiaidnak, leányidnak az ő gyenge testét;

Ellenségnek megesmered rettenetességét, 95 Nagy sírással ott megeszed tin gyermeked testét.

Kedve-töltek ott egymásra igen irigykednek, Mert nem adnak az gyermekben ő feleségeknek, Semmi kedvet barátjoknak ott bizon nem tesznek, Nagy szükséggel, ellenséggel mind környülvétetnek. 100 Kedven élő asszonnépek lesztek irigységben,

Kik az földre nem léphettek az nagy gyengeségben, Irígykedtek férjetekre ott az nagy szükségben, Mert nem adtok férjeteknek az gyermek testében.

Azon nap szült gyermekeket kezdik mind megenni, 1 0 5 Az órában, hogy születik burkostól megenni,

De urozva az férjektől ezt is kezdik tenni, Mert nem leszen a szükségben nekiek mit tenni.

AZ ÁTOKRÓL. 211

Rejád szállnak mind az átkok örök romlásodra,

Háborgatnak és gyötörnek, Moizses azt mondja, 1 1 0 Nem hallgattál istenednek mert ő mondására,

Hova lesznek, kik sietnek az sok hamisságra.

Nem őrizted istenednek szent parancsolatját, Nem tartottad szent szerzését, semmi akaratját.

Nem rettegted nagy haragját, sem hatalmasságát, 1 1 5 Azért nyilván rejád várjad sokféle csapását.

Jelenségek, csudák lesznek minden magzatidban, Nem szolgáltál az istennek mert jó akaratban, Hátra hattad istenedet az nagy gazdagságban,

Megtöretél az átokban, isten haragjában. 120 Ha nem őrzed, meg nem tartod az isten beszédét, És nem féled dicsőséges rettenetes nevét,

Megmutatja az átoknak minden nehézségét, Megkeresi az úristen minden tisztességét.«

Im megmondá szent Moizses isten akaratját, 1 2 5 Az bűn ellen nagy haragját, rettenetes átkját,

Ám meglátják mikor várják az ítílet napját, Kik nem nézik az istennek semmi jó tanácsát.

Hol mit gondol, most ez világ isten haragjával,

Nagy átkjával, csapásával, nagy sok ostorával, 1 3 0 Nagy aszálylyal, az sáskával és az döghalállal,

Külömb-külömb betegséggel és nyomorúsággal.

Hol mit használ az töröknek kegyetlenségével,

Hol mit használ az töröknek kegyetlenségével,

In document MAGYAR KÖLTŐK TÁRA. (Pldal 104-112)